A ​sötét mélyben 11 csillagozás

Héctor Tobar: A sötét mélyben

A ​könyv alapján film készül The 33 címmel, amelyet a 2015. augusztus 6-i chilei bemutató után Amerikában november 13-án mutatnak be.

Amikor a chilei Copiapó melletti bánya beomlott 2010 augusztusában, 33 bányászt temetett maga alá 69 napra. Az egész világ figyelemmel kísérte a felszínen zajló történéseket, a mentési próbálkozásokat, egy emberként izgultunk a bent rekedtekért és kétségbeesett családtagjaikért. A földfelszín alatt ragadt bányászok életét, tapasztalatait, elkeseredettségét és bizakodását, gondolatait és reményeit azonban nem ismertük – egészen idáig.
Még amikor a sziklák alatt voltak elrekesztve, megegyeztek, hogy ha valami csoda folytán bármelyikük is megmenekül, csak együtt fogják megosztani, hogy mi történt velük. A Pulitzer-díjas Héctor Tobaré lett a kiváltságos lehetőség, hogy meghallgassa és elmesélje a történetüket.
A végeredmény, vagyis ez a könyv újságírói mestermű: érzelmileg telített, időnként sokkoló erejű beszámoló a katasztrófáról és… (tovább)

Eredeti mű: Héctor Tobar: Deep Down Dark

>!
Tarandus, 2015
448 oldal · ISBN: 9786155584190 · Fordította: Takács Zoltán
>!
Tarandus, Győr, 2015
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584183 · Fordította: Takács Zoltán

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Héctor Tobar: A sötét mélyben

Riportregény tulajdonképpen ez a könyv, Héctor Tobar újságíró kapta meg a lehetőséget, hogy megírja a bányászok tragédiáját. Újságíróhoz méltón, alaposan utánajárt a dolgoknak, így lehetséges az, hogy részletesen megtudhattuk, hogy a szerencsétlenül járt bányászok nagy része mit csinált aznap, a munkába indulás előtt, milyen gondolatok foglalkoztatták, mivel foglalkozott a bányában és hogyan búcsúzott a családtagjaitól, mit csinált éppen és mit gondolt, amikor rájuk szakadt a hegy.
Bár tudtam a történet végkimenetelét, azt, hogy a bányászokat egytől-egyig kimentik, kiemelik a mélyből, mégis ugyanúgy éreztem kétségbeesésüket, ijedtségüket, reménytelenségüket, megbékélésüket, majd reményüket. Csak elképzelni tudom a bezártságot, de valószínűleg meg sem közelíti az ő igazi érzésüket, az éhségüket, amikor már csak kétnaponta ettek fejenként 100 kalóriát. Tiszteletemet mindenképpen kivívták azzal, hogy összetartottak a bajban, és a 33, egykor jó erőben lévő férfiember elért arra a pontra, amikor csekélyke élelmüket megosztották igazságosan egymással, próbálták egymást életben tartani úgy lelkileg, mint testileg. Dominót barkácsoltak, ugratták egymást, meséltek egymásnak, majd közös imába fogtak. Ahogy teltek a napok, egyre rosszabb fizikai állapotba kerültek, a lelkük is megtört, felkészültek a halálra. A hit ereje azonban segítette őket, s bár elfogadták a halált is, szembenéztek egymással és önmagukkal is, mégsem adták fel. A remény ott lapult mindenkiben, hogy talán mégis megmentik őket. Amikor pedig ez megtörtént, ott még nem ért véget a történet. További másfél hónapig voltak lent a mélyben, a hegy továbbra is morgott, az omlások nem álltak meg.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2015/12/hector-tobar-sotet…

>!
Arcturus
Héctor Tobar: A sötét mélyben

A négy csillag a történetnek szól, sőt, az öt csillagot érdemel, de nem tudok elmenni szó nélkül a rossz (számomra rossz) stílus, a zavaró szerkesztés mellett.

A könyv eleje nagyon tetszett, az Atacama-sivatag, a táj, a bánya bemutatása, és a hozzájuk kapcsolódó hitvilág leírása, ám maga a szerkesztése ekkor is zavart már. Felváltva jártunk hol lent a bányában, hol a felszínen, a családtagok életében. Héctor Tobar némi távolságtartással kezeli a történteket – másképp talán nem is lehet –, de ez sajnos nagyon átüt a stílusán is. A történet egyrészt felháborító (a biztonsági intézkedések tudatos figyelmen kívül hagyása miatt), másrészt szörnyű, de a könyv mégsem érintett meg. Nem volt jó a szerkesztési felépítés, nem tetszett az ide-oda ugrálás a felszín és a mély között, noha tudom, így lehetett a lehető legrészletesebben bemutatni a történteket. Mindazonáltal a legkevésbé sem bánom, hogy elolvastam és részletesebben megismertem ezt a történetet is – én akkoriban, 2010-ben (sem) követtem a tévéhíradásokat, meg egyéb ilyen dolgokat, természetesen hallottam a történtekről, de nem mélyedtem el benne.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/03/20/a_sotet_melyben_ig…

>!
robinson P
Héctor Tobar: A sötét mélyben

Tragédiából csoda, 33 ember a föld mélyén. Valódi háttér és megrendítő dráma. Hamarosan a mozikban is.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/11/a-sotetmelyben.html

>!
Zabothegyező I
Héctor Tobar: A sötét mélyben

Mindaz, ami 2010 őszén a 33 mélyben rekedt chilei bányásszal megtörtént, az egész világ figyelő szemei előtt zajlott, a „világvégi” környezet és a tudósítások rendszeressége pedig afféle túlságosan-is-élő valóságshowként épült be akkoriban a tévénézők mindennapjaiba. Nem is feltételezem, hogy itt és most az alapsztori csócsálásába kellene kezdenem, az szerintem mindenki számára legalább annyira ismert, mint amilyen maradandó élményt jelentett annak végén az a totálisan valószínűtlen happy end. Bő öt évvel a történtek után persze érdekes kérdés lenne megvizsgálni, hogy mi is került át a bányászok 69 napjából a köztudatba, azt azonban kizárom, hogy a kutatás olyan vaskos tanulságokkal zárulna, mint ami ebben az archív anyagban most végre közre lett adva.
Héctor Tobar, Pulitzer-díjas amerikai újságíró mennyiségi és minőségi értelemben is grandiózus munkát végzett, a több száz órányi felvett interjút három év alatt dolgozta fel és tette közkinccsé úgy, hogy a kutatói tényszerűség és az újságírói érzékenység egyaránt legpompásabb minőségében áll itt elénk. A könyv minden további nélkül felfogható kalandregénynek is, amely úgy rántja magával az olvasót, hogy tulajdonképpen sem a főszereplők személyét, sem a történet kezdő- és végpontját illetően sincsen bennünk bizonyosság. Hasonlóan sokrétű és relatív a tanulságok sora is, hiszen a 33 „névtelen” bányász kimentésének apropóján maga az ország, az érintett családok és természetesen a résztvevők is számos kérdést átértékelnek. Tobar könyvének elsőszámú érdeme talán éppen ennek a rengeteg izgalmas szálnak az összeolvasztása, a kívülálló számára is „fogyasztható” formába.
A mélyben és a felszínen is megfeszített erőkkel zajló küzdelem e leírása egyszerre képes funkcionálni a mai Chile átfogó szociális tanulmányaként is, ekként pedig a történet főszereplőinek száma lényegesen több harmincháromnál, hatásának „utórezgései” pedig egyenesen globális méretűek. Megszületésének elsődleges oka mégis az, hogy emléket állítson annak a valóban példátlan méretű összefogásnak, ami néhányaknak esélyt adott az újrakezdésre, másoknak pedig a dicsfényben való fürdőzésre – de ez már csak így szokott lenni. Ami viszont valóban példátlan, az a bányászok elképesztő előrelátása és összezárása annak érdekében, hogy a mélyből kitermelt egyetlen kincsüket – ezt a sztorit – közös értékükké tegyék, és egyetlen, értő kézbe adják át. Tobar könyve egyértelműen méltó erre a kitüntetett szerepre.
Nem lehet tehát kérdéses, hogy a valós történetek rajongói számára ez a kötet az első számú favorit az év könyve címre. Méghozzá minden évben.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Victor Segoviát megérinti, amint a harminchárom éhes bányász együtt dalolja a himnuszt.

180. oldal

>!
robinson P

Voltaképpen az agy az izmokat bontja le a túlélés érdekében: ez az a pont, amikor megkezdődik az éhezés.

207. oldal

>!
robinson P

A mesterséges világítás szürke fényénél olvassák a lapot, amelynek címoldalán Mario néz vissza rájuk abból az üregből, ahol ők is foglyul estek.

298. oldal

>!
robinson P

Bármi zárja is el a lent rekedtekhez vezető járatokat, minden bizonnyal óriási lehet

158. oldal

>!
robinson P

Ekkorra már kellő makacsság szükségeltetik ahhoz, hogy valaki elhiggye, a harminchárom férfi él, s egy nap a saját lábukon vagy segítséggel, de kisétálnak a bányából.

166. oldal

>!
robinson P

A modern Chile föld alatti munkahelyein még mindig kemény fizikai munkát kell végezni, s az emberek joggal érezhetik olykor „igavonó baromnak” magukat.

12. oldal

>!
robinson P

A felszín felé tartva Carlos Pinilla pontosan azt teszi, amire a tulajdonosok mindig is kérték: működteti a bányát, felhozza a bevételt termelő ércet, s a biztonsági előírásokat felrúgva alacsonyan tartja az üzemeltetési költségeket.

38. oldal

>!
robinson P

A lefelé vivő út lassú és unalmas, a földet pásztázó ködlámpák fényében csupán az alagút durva, egyenszürke falai látszanak, s olybá tűnik, mintha csak a bányászok sötét, nyirkos és kietlen tudatalattijába hatolnának be.

39. oldal

>!
robinson P

Odafenn, a felszínen néhány hozzátartozó szintén arra ébred rá, hogy a San José-bányabeli szerencsétlenség médiaeseménnyé és hírességek játszóterévé válik.

315. oldal

>!
robinson P

A mentési munkálatok borzalmas és kiváló lehetőségeket egyaránt rejtenek a regnáló hatalom számára.

161. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Manuel Rojas: Tolvaj volt az apám
Joaquín Gutiérrez: Emlékszel, barátom?
Székely Tibor: Vihar az Aconcaguán
Sergio Stuparich: Különös ismertetőjele nincs
Vádirat
Piers Paul Read: Uramisten, mit tettünk!
Moldova György: A szent tehén
Lukáts György: Mesél a pesti taxi
Truman Capote: Hidegvérrel
Gerald Clarke: Capote