Az ​auschwitzi tetováló 85 csillagozás

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

A ​holokausztról számos könyv született, és bizonyára még fog is. Ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy „a tetováló”, aki – félelemből és féltésből – annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele.
Azt hihetnénk, hogy Auschwitz–Birkenauról már mindent tudunk. Túlélők és elkövetők egyaránt vallottak róla. Tudjuk, hogy a „túlélésre kiválasztottak” egy fogoly asztala előtt sorakoztak, aki egy számsort tetovált az alkarjukra. De vajon ki volt ez a fogoly? Magas rangú kápó különleges kiváltságokkal? Mit láthatott az évek során, mikor elvonult előtte a sokezernyi deportált?
Ez a fogoly Lale Sokolov volt. A neve és a száma ott áll az Auschwitz-jegyzőkönyvben, amelyből a világ értesült a halálgyárról. Amit ő látott, azt maroknyi fogoly láthatta csak. Különleges helyzetéből adódóan kizárólag az SS politikai részlegének tartozott számadással, ezért viszonylag szabadon mozoghatott a táborban. Szinte mindenütt járt: a cigányok… (tovább)

Eredeti mű: Heather Morris: The Tattooist of Auschwitz

>!
Animus, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9789633245682 · Fordította: Moldova Júlia
>!
Animus, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245675

Kedvencelte 6

Most olvassa 22

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

„34902” Minden sötétségnél ott a fény is, ahogy a haláltábor mélyén ott van az élet is. Egy valószínűtlen szerelmi história a náci haláltábor borzalmai közepette. Nemcsak a túlélés elbeszélése, hanem megdöbbentő memoár is: kitartásról, hitről és egy sírig tartó szerelemről. Auschwitz tetoválója Sokolov és feleségének, Gitának hihetetlen szerelmi kapcsolata, akik fogvatartottként találkoztak a hírhedt koncentrációs táborban azon a napon, amikor Sokolov Gita karját azonosító számmal látta el. Egy regény, amely egyszerre kijózanító és megrázó, kimondhatatlan borzalmakkal és a szeretet egyedülálló reménye által felemelve. De azért, megváltó emberi tulajdonságokat ne keressünk ebben a pokolban, mert a túlélés gyakran vad és ösztönös, nem hősies. Nem jó könyv, legalábbis nem a hagyományos értelemben. Mert nem könyvet olvasunk, hanem egy történetet. És ettől lesz az egész sokkal több, mint egy könyvélmény: tanítás. „Egy ember megmentése a világ megmentése.” Vagy, ahogy Lev Tolsztoj írta az Anna Kareninában:” Megmenteni csak az olyan embert lehet, aki nem akar elpusztulni”.

6 hozzászólás
>!
gumicukor
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eljutottam az írónő magyarországi író-olvasó találkozójára. Az elvárásaimat messze felülmúlta Heather Morris közvetlen, barátságos stílusa, és maga a rendezvény nívója (a szervezés, a lebonyolítás és a beszélgetés is nagyon jó volt). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy szóba került az is, hogy mekkora része fikció a történetnek. Gita és Lale két táborbeli találkozásán (nem derült ki, hogy melyikek) kívül minden a Lale által elmondottak alapján lett leírva. Ha ez tényleg így van, akkor nagyon nagy respect az írónőnek.

Ezek után kezdtem neki a könyvnek. A történet nagyon-nagyon érdekes, megdöbbentő, szinte hihetetlen, hogy ennyi évet kibírtak Auschwitzban, ép ésszel, ennyi viszontagság között. Elképesztően szerencsésnek mondhatják magukat, főleg Lale, hogy túlélt olyan helyzeteket is, amikor nagyon rezgett a léc. Szerencsések voltak nagyon! Persze a küzdelmük, az élni akarásuk is példaértékű a vitathatatlan szerencséjük mellett.

A megvalósítással viszont voltak problémáim. Alapvetően látszott, hogy az írónő nem túl tapasztalt, és igazán egyedi stílusa sincs. Kicsit olyan érzésem volt, hogy egy laikus műve ez a könyv, és egy tehetségesebb általános iskolás is tud ilyet írni. Azt például kiemelném mint számomra nagyon zavaró tényezőt, hogy az előszót szó szerint belerakták a törzsszövegbe is. Ez azért így nagyon gyenge… Szóval a könyv irodalmilag nem hagyott túl mély nyomot bennem, viszont az vitathatatlan, hogy ennek a történetnek meg kellett íródnia.

5 hozzászólás
>!
csucsorka P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Beszéljen helyettem az, hogy 5 óra leforgása alatt – technikai megszakításokkal – kiolvastam. Többet úgy sem tudok mondani…

Két gondolat mégis, így másnap reggel, mert úgy láttam, két dolog böki a csőrét azoknak, akiknek nem tetszett.
Az egyik, hogy irreálisnak hat a sztori egy csomó eleme és hihetetlenné/hiteltelenné teszi a regényt. Szerintem Auschwitz irreális és hihetetlen volt. Kit lep meg, hogy csodával határos módon élték túl az emberek? Szerintem egyetlen túlélőnek sincs hétköznapi története. Mit várunk? „Ja, ott voltam, dolgoztam, mindent megúsztam, aztán lebomlottak a kerítések és hazasétáltam. End of the story.” …? Nekem ez a sok őrület, hajszál híján (mindig csak hajszál híján) halálos veszedelem teljesen reálisnak tűnik, és igen, az is, hogy végül mindig volt egy hajszál…

A másik a szerző – állítólag nem létező – stílusa.
Nekem ez a történetmesélés ezerszer jobban esett a mély(ebb)re szántó holokauszt művek. Végighallgatott egy történetet és lejegyezte azt. Alig lett több és semmivel sem lett kevesebb.

1 hozzászólás
>!
Málnika
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Nem egyszerű értékelni ezt a könyvet, hiszen két olyan hatalmas erővel megáldott emberről szól, akik nemcsak túlélték a borzalmakat, de a szerelmet is megtalálták a lágerben. Sajnos azonban ez a különleges történet számomra a stílus miatt nem élhető át igazán. Heather Morris köszönetnyilvánításából megtudhatjuk, hogy 12 éven át forgatókönyvként létezett, végül mégis regény lett belőle. Ez némileg megmagyarázza az olvasás közben végig bennem levő hiányt, azt az érzést, hogy jaj, mennyivel szebben meg lehetett volna ezt írni.

Lale, aki elsők között érkezett Auschwitzba, igazi túlélő, vagy ahogy kápója fogalmaz, macska, aki mindig talpra esik. Nyelvtudása és hozzáállása segítségével kiemelt helyzetbe kerül, ő lesz a ‘Tätowierer’. Beosztása nemcsak extra étkezéssel és saját helyiséggel jár, hanem avval a borzalmas tudattal is, hogy ő dehumanizálja az embereket, számot adva nekik. Ebben a holokauszt történetben azonban a fő fókusz nem a szörnyűségeké, hanem a szerelmi szálé. Ha nem tudnám, hogy igaz történet, hihetetlennek tartanámspoiler

2 hozzászólás
>!
Ildó P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ennek a könyvnek az az egyetlen erőssége, hogy igaz történetet mesél el, de irodalmi értéke annyira már nincs.
Ha a holokauszt réteget lefejtjük, nem is marad más, mint egy már-már cukormázas szerelmi történet. Kissé már túl hihetetlen is, hogy ilyen szörnyűségek közepette ennyire meseszerűen alakult ki ez a szerelem, akár egy hétköznapi találkozás során.
Az írásmód is rém egyszerű, és ez a stílus nekem valahogy nem jön össze ezzel a témával. Nem sokat ad át a lényegből, a nehézségekből, az erejükből, amivel kibírták ezt a három évet, az átéltekből, az érzelmeikből, amik egy életre megváltoztatták őket.
Viszont a könyv mindenképp hordoz némi értéket, ezt nem is akarom kicsinyíteni, hisz a valóságban is megélt életeket jegyez le. Minden ellenére egy olyan könyv, amit jó, ha elolvas az ember, de később nem érzi azt, hogy újraolvasná. Sokkal maradandóbb könyveket is találni a holokausztról akár fikció, akár memoár kötetek között.

5 hozzászólás
>!
mézesmogyifelhő P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Az az igazság, hogy általában kerülöm az ilyen témájú könyveket, de ezt a kötetet kölcsön kaptam és ez nagyon meglepő dolog,mert általában én vagyok az aki mindenkinek kölcsön ad és ajánl könyveket, és nem fordítva. Szóval a meglepetés után, azonnal bele is kezdtem. Nem rázott meg szerencsére annyira a történet. Nem tudom, hogy azért mert a csapból is ez a téma folyik, vagy mert a sok disztópiával megedződött a lelkem, vagy ilyen szőrös szívű vagyok talán… De az is lehet, hogy maga a történet volt túl tárgyilagos. Ami nem baj, sőt. Jobban csúszott így. Bár a legvégére a szerző jegyzete után azon járt az agyam, hogy ez a tárgyilagosság nem is az aminek látszik, hanem egyszerűen csak egy idős ember lassan homályosuló emlékképei a szörnyű időkről, amit máshogy nem tudott átadni.
Ami zavart benne, és ami miatt levontam egy csillagot, a számomra nagyon nem oda illő mondatok. Mondok példát is:" Mond meg Cilkának hogy hős és büszke vagyok rá, hogy ismerhetem." Néha a főhősünk száját ilyesfajta mondatok hagyják el, és engem ettől kiráz a hideg. Annyira nem illenek az ilyen mondatok hozzá, és a szituációkhoz. Egy amerikai nyáltenger filmhez igen, de nem hiszem el hogy egy auschwitzi meggyötört fogoly ennyire „tökéletes” dolgokat tud mondani, pont a legmegfelelőbb helyzetekben. Nekem ez erőltetett volt és hiteltelen. spoiler

>!
Mariann_ P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Az Auschwitzban játszódó történetek nem lehetnek csodálatosak.
A tetováló egy olyan szerepkör, amit a több nyelven beszélő Lale véletlenül megkapott. A cselekmény ugyan bemutatja a nehéz körülményeket, de a Gitával való megismerkedésre és szerelemre fókuszál.
A borzalmakról már úgyis olvashattunk eleget.
Ez a könyv a túlélésről, a hatalmas szerencséről, ami kellett ahhoz,hogy ezt el lehessen mondani , hogy lehessen róluk írni .
Aki meghallgatta és lejegyezte ezt a történetet , emléket akart ezzel állítani , de nem tudta olyan átéléssel átadni, mintha ott lett volna.
Ez sikerült is, de sem a témája, sem a megvalósítása nem fogott meg annyira, hogy még egyszer elővegyem.
Egy könyvnek jó volt, ennyi……

>!
Fairymysz
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

A II. világháborúról (sőt bármilyen háborúról) és különösen a holokausztról mindig nagyon nehéz könyvet olvasni (filmet nézni). spoiler
Talán még nehezebb, amikor az ember igaz történetet, memoárt, dokumentumkönyvet olvas. Mégis ez a könyv nem volt az igazi. Hiányzott belőle valami, talán az író stílusa miatt – ami nincs – vagy talán, mert nagyon sokszor felszisszentem, hogy ezt nagyon nehéz elhinnem. És nem a borzalmakat, mert borzalmak azok voltak. Hanem Lale és Gita viselkedésében voltak számomra hihetetlen dolgok. spoiler
Nem tudom eldönteni, hogy a könyv mennyire valós és mennyi benne a hozzátett dolog. Ha minden úgy történt, ahogy az meg lett írva, akkor Lale és Gita a világ legszerencsésebb emberei, még úgy is, hogy három és fél évet húztak le Auschwitzban.
Az a nagy helyzet, hogy vannak sokkal jobb könyvek is a holokausztról, mint ez. Ennek ellenére úgy vélem, ezt is el kell olvasni. Sőt igazából mindenkinek el kellene olvasni legalább egy könyvet a holokausztról, hogy soha többé ne történhessen meg ilyen borzalom. Sőt, az én véleményem az, hogy mindenkinek élete során legalább egyszer el kell mennie Auschwitzba.

3 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

1. Amióta csak megjelent, várom, hogy elolvashassam, már sok ismerősöm kérdezte, hogy ugye olvastad?
2. Sok könyvet olvastam már a koncentrációs táborokról, és kezdem úgy érezni, hogy mindegyik ugyanaz, csak a szórend más. Persze, hogyan is lehetne másmilyen?
3.Mi is tarthatná az életerőt egy huszonéves fiatalemberben, mint a szerelem? Még akkor is, ha kopaszra nyírt, csontsovány, mindentől reszkető is az a csodaszép barna szemű lány. Gita.
4. Az orvos megjelenése felborzolja a kedélyeket, új színt hoz a történetbe, a színek jól ismert, legsötétebb árnyalatával.
5. Szép lassan kisimul minden, és kiderül az ég…

Ugyan öt csillagot adtam, de kicsit túlságosan 2simának" érzem a történetet, olvasmányaim alapján úgy vélem, nem volt azért ennyire fenékig tejfel az a tábor.
De ahogy gondolkodom közben magamban, az is eszembe jut, hogy valószínűleg nem a kegyetlenségekre akarta az író kihegyezni a történetet.

>!
BoneB
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Az eleje kicsit lassú volt számomra, de úgy látszik minden könyvvel így vagyok. Igaz nem kezdődhet egyből a lényeggel. Izgultam Lale-ért, féltem, hogy spoiler. Az külön nyomott a latba, hogy igaz történet alapján készült a könyv. Tetszett, hogy a végén voltak képek a párról, kicsit így közelebb éreztem magamhoz őket. Voltak momentumok, amiket már olvastam más hasonló jellegű könyvben. Ilyen volt például, amikor írta, hogy a krematóriumok robbantak, hogy mindenki szaladt amerre látott, hogy a tömegbe lőttek, aztán jöttek az oroszok, a mindig zárt kapuk pedig tárva nyitva álltak. Aztán a télben a hosszú menet…


Népszerű idézetek

>!
Risus P

– Aki megment egy életet, egész világot ment meg – idézte Lale a Taldumot.

43. oldal, Második fejezet (Animus, 2018)

>!
mézesmogyifelhő P

Anyám széles mosollyal az felelte, ha az ember évekig nem tudhatja, vajon életben lesz-e még öt perc múlva, akkor aligha akad olyan nehézség, amivel ne küzdene meg.

299. oldal

>!
Málnika 

– Tudod mit, Tätowierer? Lefogadom, hogy te vagy az egyetlen zsidó, aki valaha besétált egy kemencébe, és aztán ki is jött.

158. oldal, 14. fejezet

>!
duby P

De igen, van. Lesz holnapunk. Azon az éjszakán, mikor megérkeztem, megesküdtem, hogy túlélem ezt a poklot. Túléljük, és felépítjük az életünket, amelyben szabadok leszünk, akkor csókolózunk, amikor akarunk, és akkor szerelmeskedünk, amikor akarunk.

>!
Risus P

– Az ember sosem tudhatja, de talán érdemes egy szívességet elrakni talonba, hátha úgy hozza az élet.

97. oldal, Hetedik fejezet (Animus, 2018)

>!
Risus P

– Lelkileg is olyan erős vagy, mint testileg?
Lale belenézett Pepan szemébe.
-Túlélő vagyok.

40. oldal, Második fejezet (Animus, 2018)

>!
Risus P

Virágok. Már gyerekként megtanultam a mamámtól, hogy a nők imádják a virágokat. Vajon legközelebb mikor adhat virágot egy lánynak?

12. oldal, Első fejezet - 1942. április (Animus, 2018)

>!
Risus P

Tőlük szerezte be az egyetlen lehetséges muníciót: a tudást, amit eltehetek későbbre.

34. oldal, Második fejezet (Animus, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Aharon Appelfeld: Egy élet története
Betty Schimmel: Szerelem a halál árnyékában
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Jeannette Walls: Az üvegvár
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Kien Nguyen: Amerika hazavár!
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Rados Virág: A visszakapott élet
Konrád György: Elutazás és hazatérés