Megjelenésének várható időpontja: 2020. szeptember 1.

Az ​auschwitzi tetováló 298 csillagozás

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ifjúsági ​kiadás vitaindító kérdésekkel, történelmi kronológiával, fényképekkel kiegészítve

A holokausztról számos könyv született, ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy az „auschwitzi tetováló”, aki annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele.
Lale Sokolov volt az a fogoly, aki a lágerbe érkezőket megjelölte az alkarjukon egy számsorral. Rab volt, akár a többiek, de munkája felruházta bizonyos kiváltságokkal, amelyeket a saját és mások túlélése érdekében használt fel. Szinte mindenütt járt a táborban, saját szemével látta a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.
De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje.

„Büszke vagyok rá, hogy Lale története most ebben a tizenévesek számára kiegészített… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Animus, Budapest, 2020
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247600 · Fordította: Moldova Júlia · Megjelenés időpontja: 2020. szeptember 1.
>!
Animus, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9789633245682 · Fordította: Moldova Júlia
>!
Animus, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245675

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Aron · Gita · Josef Mengele · Lale Sokolov · Pepan · Stefan Baretzki

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz


Kedvencelte 24

Most olvassa 17

Várólistára tette 266

Kívánságlistára tette 237

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

„34902” Minden sötétségnél ott a fény is, ahogy a haláltábor mélyén ott van az élet is. Egy valószínűtlen szerelmi história a náci haláltábor borzalmai közepette. Nemcsak a túlélés elbeszélése, hanem megdöbbentő memoár is: kitartásról, hitről és egy sírig tartó szerelemről. Auschwitz tetoválója Sokolov és feleségének, Gitának hihetetlen szerelmi kapcsolata, akik fogvatartottként találkoztak a hírhedt koncentrációs táborban azon a napon, amikor Sokolov Gita karját azonosító számmal látta el. Egy regény, amely egyszerre kijózanító és megrázó, kimondhatatlan borzalmakkal és a szeretet egyedülálló reménye által felemelve. De azért, megváltó emberi tulajdonságokat ne keressünk ebben a pokolban, mert a túlélés gyakran vad és ösztönös, nem hősies. Nem jó könyv, legalábbis nem a hagyományos értelemben. Mert nem könyvet olvasunk, hanem egy történetet. És ettől lesz az egész sokkal több, mint egy könyvélmény: tanítás. „Egy ember megmentése a világ megmentése.” Vagy, ahogy Lev Tolsztoj írta az Anna Kareninában:” Megmenteni csak az olyan embert lehet, aki nem akar elpusztulni”.

8 hozzászólás
>!
gumicukor
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eljutottam az írónő magyarországi író-olvasó találkozójára. Az elvárásaimat messze felülmúlta Heather Morris közvetlen, barátságos stílusa, és maga a rendezvény nívója (a szervezés, a lebonyolítás és a beszélgetés is nagyon jó volt). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy szóba került az is, hogy mekkora része fikció a történetnek. Gita és Lale két táborbeli találkozásán (nem derült ki, hogy melyikek) kívül minden a Lale által elmondottak alapján lett leírva. Ha ez tényleg így van, akkor nagyon nagy respect az írónőnek.

Ezek után kezdtem neki a könyvnek. A történet nagyon-nagyon érdekes, megdöbbentő, szinte hihetetlen, hogy ennyi évet kibírtak Auschwitzban, ép ésszel, ennyi viszontagság között. Elképesztően szerencsésnek mondhatják magukat, főleg Lale, hogy túlélt olyan helyzeteket is, amikor nagyon rezgett a léc. Szerencsések voltak nagyon! Persze a küzdelmük, az élni akarásuk is példaértékű a vitathatatlan szerencséjük mellett.

A megvalósítással viszont voltak problémáim. Alapvetően látszott, hogy az írónő nem túl tapasztalt, és igazán egyedi stílusa sincs. Kicsit olyan érzésem volt, hogy egy laikus műve ez a könyv, és egy tehetségesebb általános iskolás is tud ilyet írni. Azt például kiemelném mint számomra nagyon zavaró tényezőt, hogy az előszót szó szerint belerakták a törzsszövegbe is. Ez azért így nagyon gyenge… Szóval a könyv irodalmilag nem hagyott túl mély nyomot bennem, viszont az vitathatatlan, hogy ennek a történetnek meg kellett íródnia.

5 hozzászólás
>!
gazibla IP
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ezt a könyvet nem lehet könnyek nélkül végig olvasni. Minden egyes koncentrációs táborról írt történet után nagyon elszomorodom, hogy hogy volt képes ilyet tenni az ember. Lale és Gita története szívbemarkoló, és egyben erőt adó is, mert emberek tudtak maradni a szörnyű körülmények között. A könyv olvasása közben többször eszembe jutott, hogy a mindennapi „nehéz” dolgaim eltörpülnek ahhoz képest, amit nekik át kellett élniük.

>!
csucsorka P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Beszéljen helyettem az, hogy 5 óra leforgása alatt – technikai megszakításokkal – kiolvastam. Többet úgy sem tudok mondani…

Két gondolat mégis, így másnap reggel, mert úgy láttam, két dolog böki a csőrét azoknak, akiknek nem tetszett.
Az egyik, hogy irreálisnak hat a sztori egy csomó eleme és hihetetlenné/hiteltelenné teszi a regényt. Szerintem Auschwitz irreális és hihetetlen volt. Kit lep meg, hogy csodával határos módon élték túl az emberek? Szerintem egyetlen túlélőnek sincs hétköznapi története. Mit várunk? „Ja, ott voltam, dolgoztam, mindent megúsztam, aztán lebomlottak a kerítések és hazasétáltam. End of the story.” …? Nekem ez a sok őrület, hajszál híján (mindig csak hajszál híján) halálos veszedelem teljesen reálisnak tűnik, és igen, az is, hogy végül mindig volt egy hajszál…

A másik a szerző – állítólag nem létező – stílusa.
Nekem ez a történetmesélés ezerszer jobban esett a mély(ebb)re szántó holokauszt művek. Végighallgatott egy történetet és lejegyezte azt. Alig lett több és semmivel sem lett kevesebb.

1 hozzászólás
>!
BeliczaiMKata P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Mit is lehet írni egy igaz történeten alapuló könyvről? Miért is olvasok sok II. Világháborús könyvet? Talán mert szeretném megérteni a miérteket, a hogyanokat? De leginkább keresem az embertelenségben az emberséget. A kűzdelmet az életbenmaradásért, az egymás segítését, a szeretetet, a szerelmet, az életet.
Lalet Gita élteti, Gitát Lale. Az ő kűzdelmük egymásért, a szerelemért, az életért ebben a pokolban, amiből több apró szeletet látunk. Szerencsére Mengele csak rövid időre jelenik meg, de annyira pont elég, hogy megnyilvánulásaival engem is rettegésre késztetett. (Kicsit tartok is attól, hogy bővebben olvassak róla…)
Ami miatt nem tudtam teljesen megszeretni a történetet és a szereplőket, az az utóéletük miatt volt.

>!
gabiica P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Nem egyszerű történet, szerintem ebben a témában nem is lehet könnyed, egyszerű történetet írni. Már maga a cselekmény háttértörténete ellehetetleníti ezt.
Néhol kicsit meseszerűnek hatott, nem néztem utána a valóságalapjának, de igazából tökéletesen el tudom képzelni, hogy tényleg így zajlott minden egy haláltáborban. Pont az, hogy beleszőtte a valóságot, a mindennapokat, az tette számomra egy kicsit meseszerűvé.
Nekem tetszett a stílus. Olvasmányossá vált tőle a történet, igazán bele tudtam élni magam az események közepébe.
Nagyon érdekes volt ebből a szemszögből megismerni bizonyos eseményeket.

>!
Málnika P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Nem egyszerű értékelni ezt a könyvet, hiszen két olyan hatalmas erővel megáldott emberről szól, akik nemcsak túlélték a borzalmakat, de a szerelmet is megtalálták a lágerben. Sajnos azonban ez a különleges történet számomra a stílus miatt nem élhető át igazán. Heather Morris köszönetnyilvánításából megtudhatjuk, hogy 12 éven át forgatókönyvként létezett, végül mégis regény lett belőle. Ez némileg megmagyarázza az olvasás közben végig bennem levő hiányt, azt az érzést, hogy jaj, mennyivel szebben meg lehetett volna ezt írni.

Lale, aki elsők között érkezett Auschwitzba, igazi túlélő, vagy ahogy kápója fogalmaz, macska, aki mindig talpra esik. Nyelvtudása és hozzáállása segítségével kiemelt helyzetbe kerül, ő lesz a ‘Tätowierer’. Beosztása nemcsak extra étkezéssel és saját helyiséggel jár, hanem avval a borzalmas tudattal is, hogy ő dehumanizálja az embereket, számot adva nekik. Ebben a holokauszt történetben azonban a fő fókusz nem a szörnyűségeké, hanem a szerelmi szálé. Ha nem tudnám, hogy igaz történet, hihetetlennek tartanámspoiler

2 hozzászólás
>!
Sippancs P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Egy újabb holokausztról szóló történet, egy újabb személyes borzalom, csak ezúttal egy olyan ember szájából, aki éveken keresztül a haláltábor Tätowierere volt.
Értem, hogy sokaknak miért okozott csalódást ez a könyv. Látom a hibáit. Igazat adok abban, hogy az írásmódja egyszerű, a története pedig néhol túl meseszerű. Ennek ellenére belőlem ugyanazt az érzést, ugyanazokat a gondolatokat, ugyanazt a mérhetetlen dühöt és elszörnyedést váltotta ki, mint nagyobb nevű társai. Ezért az én szememben olvasás közben minden hiba a legapróbbra zsugorodott, minden fordulat hihető volt, és akárcsak Lale és Gita, én is azért imádkoztam, hogy legyen közös, szabad jövő.
A történet végére érve örültem a képeknek, Gary utószavának, az epilógusnak és a szerző jegyzetének, minden tekintetben feltették az i-re a pontot. (Bár Cilkát nagyon sajnáltam a kiszabott kényszermunka miatt.)

>!
Anarchia_Könyvblog
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Az auschwitzi tetováló betekintést nyújt abba a kegyetlen, drasztikus világba, amit Lale felfedezett és átélt. Első percben megrökönyödve, megdöbbenésre kész állapotban kezdtem neki a memoárnak, ám ahogy egyre több kíméletlen durvaságról hullott le a lepel, annál inkább éreztem úgy, hogy az én gyomrom nem bírja még csak a belegondolását és megemésztését sem ezeknek a szörnyűségeknek.
Talán pont ezért merem azt mondani, hogy hős volt az összes ember, aki nem engedte, hogy betörjék és mellszélességgel küzdött saját magáért. Aki nem adta fel és tartotta a reményt saját magában azért, hogy meg fog menekülni és lesz jövője a haláltáborok falain kívül. Hős volt mindenki, akit összekuszált gondolatokkal elvonszoltak és gázkamrában, golyó által vagy más módon kioltották életét. A holokauszt áldozatai hősök, akikre igenis megérdemelten kell emlékeznünk!

A regény elmeséli nekünk, hogy Lale és a vele együtt haláltáborba vitt emberek hogyan váltak reményvesztetté és mik zajlottak le azon a tragikus helyszínen.
Emberekkel teli vagonok, krematórium.. s minden más, amit az ember el sem tud képzelni.

Az auschwitzi tetováló megbotránkoztat, megdöbbent és felforgatja a gyomrod. Szinte a tetoválóval élsz át minden egyes percet és bőrödön tapasztalod az átélt szörnyűségeket. Úgy érzed a saját szemeddel látod a haláltábort és mindazt, ami a deportált emberekre ott várt.

Az ember megpróbál nem emlékezni ezekre a tragikus alkalmakra. Azonban aki ott volt, akinek karját számsor díszíti, az minden egyes nap szembe néz azzal, hogy elhurcolták, hogy állatként kezelték, hogy majdnem belehalt. Ők mindannyian megérdemlik azt, hogy ezen az egy napon legalább, január 27.-én velük együtt emlékezzünk.

A bejegyzésem itt olvasható el teljes egészében: https://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2019/01/27/hatari…

>!
Ildó P
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ennek a könyvnek az az egyetlen erőssége, hogy igaz történetet mesél el, de irodalmi értéke annyira már nincs.
Ha a holokauszt réteget lefejtjük, nem is marad más, mint egy már-már cukormázas szerelmi történet. Kissé már túl hihetetlen is, hogy ilyen szörnyűségek közepette ennyire meseszerűen alakult ki ez a szerelem, akár egy hétköznapi találkozás során.
Az írásmód is rém egyszerű, és ez a stílus nekem valahogy nem jön össze ezzel a témával. Nem sokat ad át a lényegből, a nehézségekből, az erejükből, amivel kibírták ezt a három évet, az átéltekből, az érzelmeikből, amik egy életre megváltoztatták őket.
Viszont a könyv mindenképp hordoz némi értéket, ezt nem is akarom kicsinyíteni, hisz a valóságban is megélt életeket jegyez le. Minden ellenére egy olyan könyv, amit jó, ha elolvas az ember, de később nem érzi azt, hogy újraolvasná. Sokkal maradandóbb könyveket is találni a holokausztról akár fikció, akár memoár kötetek között.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mézesmogyifelhő

Ha reggel felébredsz, az a nap már jó nap.

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: reggel
>!
Risus P

– Aki megment egy életet, egész világot ment meg – idézte Lale a Talmudot.

43. oldal, Második fejezet (Animus, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Lale Sokolov · Talmud
>!
Gabriella_Szaszkó IP

Fiatal lányként érkeztek a táborba, és mára – bár még egyikük sem töltötte be a huszonegyet – megtört, meggyötört fiatal nőkké lettek. Tudta, hogy sosem lesz belőlük olyan nő, amilyenek eredetileg lettek volna. A jövőjüket kisiklatták, és nem térhetnek vissza többé ugyanarra a vágányra. A valamikori önképüket gyerekként, testvérként, feleségként, anyaként, dolgozóként, utazóként és szeretőként mindörökre beszennyezte az, aminek itt tanúi voltak, amit itt átéltek.

233-234. oldal

>!
mézesmogyifelhő

Anyám széles mosollyal az felelte, ha az ember évekig nem tudhatja, vajon életben lesz-e még öt perc múlva, akkor aligha akad olyan nehézség, amivel ne küzdene meg.

299. oldal

>!
Málnika P

– Tudod mit, Tätowierer? Lefogadom, hogy te vagy az egyetlen zsidó, aki valaha besétált egy kemencébe, és aztán ki is jött.

158. oldal, 14. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lale Sokolov · Stefan Baretzki · zsidók, zsidóság
>!
Risus P

– Lelkileg is olyan erős vagy, mint testileg?
Lale belenézett Pepan szemébe.
– Túlélő vagyok.

40. oldal, Második fejezet (Animus, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Lale Sokolov · Pepan
>!
Sippancs P

– Mire gondolsz? – kérdezte Lale.
– Hallgatom a falakat.
– És mit mondanak?
– Semmit. Zihálnak, siratják azokat, akik reggel elmentek, és este nem jönnek vissza.

16. fejezet

>!
Sippancs P

– Maga egyféle tükörben látja a világát, Baretzki, de nekem másik tükröm van – mondta Lale.
Az őr megállt. Laléra nézett, az állta a pillantását.
– Belenéztem a magaméba – folytatta Lale. – És olyan világot láttam, ami le fogja győzni a magáét.
Baretzki mosolygott.
– És szerinted megéred, hogy ezt meglásd?
– Igen.

24. fejezet

>!
Gabriella_Szaszkó IP

A fajuk alapján határozták meg az embereket, nem a nemzetiségük alapján, és ezt Lale továbbra sem értette. A nemzetek jelentenek fenyegetést más nemzetekre. Övék a hatalom, övék a hadsereg. Hogyan lehet a több országban is élő zsidóságot fenyegetésnek tekinteni? Éljen bármeddig, ezt sosem fogja megérteni.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Eszter Szabolcs: Aki Voltam
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Diane Ackerman: Menedék
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Władysław Szpilman: A zongorista
Gárdos Péter: Hajnali láz
Jim Shepard: Áron könyve
Bernhard Schlink: A felolvasó
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk