Egy zárkózott, az emberi kapcsolatokban nem jártas, de tudományos célokban nagyra törő cambridge-i kutató kalandjai a messzi, fagyos évszakos. Emily Wilde a tündérek világának egyelőre nem igazán elismert tagja, így nem kisebbre, mint arra vállalkozik, hogy összeállítsa a tündérek enciklopédiáját. Ehhez egy norvég kisvárosba utazik – a világ végére nagyjából, – hogy kutatásaihoz anyagot gyűjtsön és sokkal több mindent talál ott, mint amire számított.
Humoros, okosan megírt – minden helyzetben a megfelelő lábjegyzetekkel ellátott – cosy fantasy, némi romantikával és egy kicsit több izgalommal. A karakterek szerethető, érdekesek, a könyv atmoszférája is hiteles. A romantikus szálat kicsit gyengének éreztem, de el tudom fogadni, hogy hősnőnk lassabban ébred rá arra, amit rajta kívül mindenki más tud.
A tündérek és halandók világa több ponton is kapcsolódik, átjárók, fák, források mellett lehet nyomukra bukkanni. Váltott gyerekek, hátrahagyott varázslatok, elátkozott fák és rengeteg történet bizonyítja, hogy gyakran teszik tiszteletüket a halandók világában. A tündérek különleges népség, gyakran kegyetlenek, önteltek és arrogánsak. Dühkezelésben sem igen jártas némelyik.
Emily Wilde a naplójában számol be a kezdetben lassan csordogáló eseményekről. A történet akkor gyorsul fel, amikor megérkezik a tudományosan elismert, gyomorforgatóan sármos Wendell Bambelby, aki legalább annyira nem tud fát hasogatni, mint Emily, de legalább a helyiekkel jól kijön.
Kalandjaiknak Emily tudományos kíváncsisága és a történetek logikájába, a bennük rejlő igazságokba vetett hite az alapja és mozgatórugója. Igen, mindenkit meg kell menteni. Muszáj.
Szerettem a napló formát, azt is, hogy Emily Wilde mindig hű maradt önmagához. Azért nem tündérmese ez, voltak benne szívfacsaró, szomorú és véres részek, még akkor is, ha a formátum tompította ezek brutalitását.
Élvezetes olvasmány volt, a különleges hangulatával és történetvezetéssel, de nem egy szokványos, gyorsan ledarált történet. Kell hozzá nyitottság, hogy Emily vívódásain túl a történet mélyebb rétegeit is meglássuk.
És bár maradt egy kis hiányérzetem, amikor befejeztem a könyvet, bármikor elugranék Ljoslandba és elücsörögnék a forrás mellett, kezemben az enciklopédiával. Azért Shadow-t elvinném magammal, biztos, ami biztos.