Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A lány a Savoyból 17 csillagozás
Van, hogy az élet gyapjúharisnyát ad csak az embernek. Van, hogy földig érő Chanelt…
Dolly Lane igazi álmodozó; a kizsigerelt cselédlány minden vágya, hogy egy londoni színpadon táncolhasson, ám életét kettétöri a Nagy Háború. Egykori katonaszerelme után maradt emlékei, eltitkolt szégyene és fájdalmas veszteségei arra ösztökélik, hogy szerencsét próbáljon egy jobb élet reményében.
Amikor London egyik legjobb szállodájában, a Savoyban kap szobalányi állást, egy lépéssel közelebb kerül álmaihoz, a pezsgő, a jazz és a lázadás bűvöletében élő ifjú nemzedékhez. Ám a csillogó életet csak a partvonalról szemlélheti, észrevétlennek, jelentéktelennek kell maradnia.
Egy hirdetés nyomán azonban hamarosan a londoni színházi élet lélegzetelállító nyüzsgésében találja magát, olyan ünnepelt sztárok között, mint Loretta May és fivére, Perry, akiknek bár látszólag mindenük megvan, szintén keresnek valamit.
A valóságos és a megálmodott világ között húzódó szakadék peremén… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2016
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Loretta May (Virginia Clements)
Kedvencelte 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 26
Kiemelt értékelések
Az első benyomásom az volt, hogy ez egy 5 csillagos olvasás lesz, aztán csalódnom kellett …
Ezt a könyvet simán meg lehetett volna húzni akár 150-200 oldallal is, én alapvetően szeretem a lassabb történeteket, ha úgy érzem van értelme vagy ez a tempó illik a történethez, az elbeszélőhöz. Itt viszont az jutott eszembe, amikor mindjárt elmondjuk, hogy mi a végeredmény, de addig még nézzük meg ezt meg azt, sorsoljunk nyerteseket, továbbá elmondjuk a holnapi időjárás előrejelzést és bla bla bla
Érdekes, hogy itt úgy éreztem az írónő túl sokat akart, pedig visszagondolva nem akart kevesebbet elmesélni, mint amit a Fekete madarak árnyékában olvastam, és mégis ami ott 300 oldalon pazarul megvolt, az itt 500+ oldalban sem jött át.
Nem értettem Dolly karakterét, az rendben van, hogy többre szeretné vinni, de a miért az nekem nagyon érdekes volt. A veszteség átformálja az embert, viszont nem értem, hogy mit akart ezzel bizonyítani, és mégis mindig azt mondta hogy minden amit tesz T&E spoiler miatt van. Továbbá nekem az az üzenet is elég furcsa volt, hogy vagy karrier vagy család. Aztán arról a karrierről nem is tudtunk meg sokkal többet, pedig 50 évet ugrottunk az epilógushoz.
Lehetett volna feszesebb a történet, voltak dolgok amik előbb kiderülhettek volna, mert amikor kiderült már elvesztettem az érdeklődésemet, volt amit ki is találtam és kevesebb Dolly kellett volna, vagy talán egy másmilyen Dolly. Úgy éreztem, hogy folyamatosan meg akarnak győzni, hogy miért különleges és miért kell csodálni. Nekem felszínes maradt a karatere, nem volt élettel teli és nem érződött valósnak, sokszor meg egy papagájnak képzeltem.
A történelmi háttér, a revü világa és a Savoy nagyon jók voltak csak ez kevés volt, hogy szeretni is tudjam, pedig nagyon akartam.
Nehéz szavakba önteni A lány a Savoybóllal kapcsolatos olvasmányélményemet. Végül azt hiszem, nem lett a kedvenc regényem.
Mérges voltam, mert az eleje, mit az eleje, a kötet fele borzalom volt, aztán úgy vágott pofán, hogy azt sem láttam, honnan jött az ütés. Végül ismét leült a sztori, és pont a lényeg sikkadt el, a sztárság.
A váltakozó szemszögek miatt már eleve ráncoltam a homlokom. Mostanában ez akkora divat..
Érdekes volt a cselekmény, de vontatottan csordogált a történet.
Kicsit nehézkes volt nyelvezete is, nem tudom, hogy a fordításból vagy az eredeti szövegből eredt-e ez.
180 oldalon át alig történt valami, csak fényképkeret fogdosás meg el nem játszott kottákon ábrándozás.
Szájbarágósan ismételgette magát az írónő, hogy a karakterek személyisége, motivációja hiteles legyen, de szerintem nem érte el ezt a hatást, csak unalmassá vált a cselekmény egy ponton. Muszáj voltam leírni, ez egyszerűen unalmas volt. A fejezetek elején lévő kiragadott idézetek is csak unalmas ismételgetéseknek tűntek.
Szódavíznek se mondanám, nemhogy pezsgőnek. Inkább napon felejtett buborékmentes ásványvíz. Bágyadt … Szerintem a Savoyban rengeteg izgalmas dolog történhetett, de nem igazán nyerünk betekintést a kulisszákba.
Több mint 200 oldal után csak úgy a felszínre bukik, hogy a főhősnőnek spoiler Hát hol rejtegette eddig ezt az információt? …
Loretta May/Virginia történetét szívhez szólóbbnak éreztem, sokkal jobban adagolta az írónő a részleteket, mint Dollynál. Dolly személyisége nekem nem jött át.
Az nem volt hiteles, ahogy Loretta May és öccse felkarolja Dollyt. (Ebben a formában. Szerintem hihetőbb lett volna, ha spoiler) És az intrikák is hiányoztak.
Ez egy borzasztóan túlírt könyvre sikeredett! Az első 200 oldalt úgy húztam volna ki belőle, hogy egy csepp bűntudat nem maradt volna bennem utána. DE utána kibontakozott a múlt a visszaemlékezések által, és érdekessé vált a történet. A 32. fejezet, ez a 349. oldal, szintén nagyon mély nyomot hagyott bennem, Loretta története. A többi terjedelmes baromság. Nem értem, azt hiszik, hogy ha hosszabb egy könyv, attól lesz történelmi? Ezen a sztorin lett volna mit átdolgozni, előnyére vált volna.
Imádtam. Nem is értem, hogy lehet, hogy csak ennyi értékelés született még erről a könyvről (amikor ezt írom, én vagyok a negyedik). Kifejezetten tehetséges az író, és remek a fordítás is. Izgalmas korszak és helyszín, rendkívül hangulatos leírások, sokféle karakter, hihető párbeszédek, választékos nyelvezet, egyszerűen nincs benne hiba. Akinek bejött Kate Mortontól a Felszáll a köd, vagy nézte a Downtown Abbey-t, az olvassa el ezt is, szeretni fogja!
„Bárkik lehetünk, csak annak megfelelően kell viselkednünk.”
Nagyon tetszett ez a könyv! Az írónő kiválóan megteremtette a kor hangulatát. A történet izgalmas volt, sok nem várt fordulatot tartogatott. A szereplők szimpatikusak és szerezhetők voltak, mindegyikük erős karakter. Lorettát a szívembe zártam. Csodálatos nő volt! Az élete azt bizonyította, hogy a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Dollynak végig nagyon szurkoltam, hogy váljék valóra az álma. Az ő fejezetei sokszor csaltak könnyeket a szemembe. Teddy teljesen elbűvölt a maga egyszerű, mégis oly tiszta és csodálatos lelkével, amilyen csak nagyon kevés embernek van. Bár nem erre a végkifejletre számítottam, de azt hiszem, elégedett vagyok vele.
Népszerű idézetek
– Nagyon úgy tűnik számomra, hogy bár nem is jöhettünk volna különbözőbb családi háttérből, mindannyian ugyanazt akarjuk. Hogy szeressenek bennünket, és mi is szeressünk valakit. És nem ez az egyetlen, ami számít?
385. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai 95% ·
Összehasonlítás - Sarah Jio: Párizs összes virága 94% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem 91% ·
Összehasonlítás - Miranda Cowley Heller: Papírpalota 88% ·
Összehasonlítás - Colin Falconer: Szabadság, szerelem, Levine 89% ·
Összehasonlítás - Kate Hewitt: Szerelem a múltból 88% ·
Összehasonlítás - Leah Fleming: A képeslap 88% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Clarissa ·
Összehasonlítás - Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége 86% ·
Összehasonlítás - Laura Madeleine: Egy francia titok íze 86% ·
Összehasonlítás