Budapesti ​skizo 23 csillagozás

Hazai Attila: Budapesti skizo Hazai Attila: Budapesti skizo

Hazai ​Attila koránál fogva is pontosan tudhatja, hogyan zajlik a mai „huszasok-harmincasok” generációjának értelmiségi élete. Most megjelent kötetének címe (Budapesti skizo) és szerkezete Bret Easton Ellis, amerikai író 1991-ben megjelent regényére, az Amerikai psychora (9422161) rímel. Ahogyan Ellis botrányregénye, úgy Hazai műve is az „emberalatti” világot, a tudat legmélyén felgyülemlett „sötétséget” vetíti ki (az amerikai minta véres brutalitása nélkül). ; Az író a magyar egyetemista értelmiség, a huszonévesek mindennapjaiba vezet el. A regény főszereplője – a sokáig Amerikában élt, majd hazatelepült – Feri, aki hol füves cigarettával, hol speedezéssel próbálja egyhangú hétköznapjait színesíteni. Krisztina a barátnője, kedves szerető gondoskodással veszi körül a fiút, aki egyre jobban beleszeret a lányba. Olyannyira, hogy annak kérésére le akar szokni a narkotikumokról is. Kettejük és a társaság „szövegelésével” remekül érzékelteti a szerző, hogy milyen a szinte kizárólag… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2019
360 oldal · ISBN: 9789631439236
>!
Magvető, Budapest, 2019
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438482
>!
Balassi, Budapest, 1997
320 oldal · ISBN: 9635061560 · Illusztrálta: Hecker Péter

Enciklopédia 4


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Zero MP
Hazai Attila: Budapesti skizo

Nemrégiben már túlságosan is sokat okoskodtam össze Hazai Attiláról egy Merítés-rovatban, ha nem olvastad, akkor most megint önreklám itt: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-hazai-attila
Itt elég rendesen kitértem a Budapesti Skizora, úgyhogy nagyon sok új gondolatot nem tervezek itt megfogalmazni, és különösebb bevezetést sem tervezek írni, de csakazértis felhívom a figyelmet rá újra, és megint, ha más miatt nem is, de legalább egy enyhe begyulladásig megtornáztatni a lemerevedett és ellustult ínhüvelyeimet ebben a hirtelen ránk szakadt, $@!% novemberi hidegben.
Azért valamennyire megpróbálom egy másik végén megfogni a dolgot.
Szóval, Hazai Attila legismertebb, leghírhedtebb regénye 1997-ben jelent meg. Most nem térnék ki külön a regény gerjesztette botránykára, inkább csak a személyes benyomásaim lesznek terítéken, anélkül, hogy el akarnám adni neked a könyvet.
A Skizo lehet sok minden. Felületesen olvasva egy mérsékelten érdekes tablója lehet a ’90-es évek technoba és drámenbészbe belefeledkezett, nyegle, budapesti fiatalságának. Persze, mittomén, hogy milyen ez, amikor ez zajlott, én még bőven a pad alatt üzengettem annak az egy lányzónak áltisi harmadikban, akinek meg akartam fogni a kezét, és összenyálazni az arcát. A szájrapuszi még bőven nem volt műsoron.
Azóta a szóban forgó leányzó, otthoni hírekből hallom, komplett futásőrült lett, tizennyolcezres futózoknikkal, és cicileszorító sportmelltartókkal. Ehh. Nem lettünk volna egy jó páros (pedig később még a szájrapuszi is összejött). Nabumm.
Vissza a Skizohoz.
Feri szétcuccozva ül ennek az örvénylő semminek a közepén, agyal mindenfélén, elképzel magának egy valamit, amiből jó eséllyel nem lesz a világon semmi, közben, attól függően, hogy melyik lábával kelt aznap, jobban/rosszabbul tűri a körülötte testet öltött flegmaságot, és ezzel, ahogy a rovatban is megjegyeztem, nagyjából ki is merül a cselekmény.
Ott megkérdeztem, hogy akkor mi a jó ebben az egészben?
Tulajdonképpen semmi, az egész könyv annyira réteg, hogy, bár hiába érzek rokonszenvet a szóbanforgó réteg iránt, nem ajánlanám senkinek, aki legalább valamilyen szinten nem élte meg ezt az egészet.
Kicsit idézem magamat: "Vannak a szövegben kis következhetetlenségek, pl. Krisztina (Feri épp aktuális csaja) lehúzza a harisnyáját, aztán három oldallal később Feri maga húzza le róla a már lehúzott harisnyát megint. Feri sose tudja, hogy mennyi az idő, folyamatos spétben vagy épp ellenkezőleg, előreszaladva van, aztán hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy ugyanez a Feri oldalakat idéz hibátlanul Virginia Woolftól.
A Skizo valójában a lehető legelemibb retorikai és történetmesélési sémákkal nemdolgozik. Elképzelhető, hogy mondjuk a már fent említett harisnyás példa csak slendrián beleszarás következménye, de én hajlok arra, hogy tudatos b*szakodásnak vagyunk gyanútlan áldozatai."
Ezt azóta is fenntartom, kétlem, hogy egy ennyire jól kitalált szövegben (igen, meg lehet vádolni, hogy túlírt és modoros, sőt, nagyrészt igaz is, de akkor is nagyon ki van találva) lustaságból maradtak volna bent ennyire égbekiáltó hibák.
Pláne, hogy egy más szinten megjelenik a következetesség, mégpedig az, ahogy Feri saját jogán is szerzővé válik, és kilép Attila háta mögül, a későbbi eredmény pedig A világ legjobb regénye.
Gusztus dolga, nem lep meg, hogy sokaknak kifordult a gálája ettől az egésztől, nekem egy nyögvenyelős, fárasztó, sőt, egyenesen zsibbasztó regény (ezért az egy csillag mínusz, na, hát egyszerűen kurva nehéz vele haladni), ami, minden kikezdhető hibája dacára egy nagyon eleven tablója egy, talán azóta is kicsit a ’90-es években ragadt Budapestnek, egy helynek, amit egyszerre utálok és szeretek.
Rámondhatod, hogy egy narkós fröcsögés az egész, és valamennyire igazad is lenne, de olyat is olvastam sokkal rosszabbat.
De, ahogy a rovatban is elmondtam, sokkal inkább érzem egy elszállt, kaleidoszkópikus polaroid-fotónak egy kicsit kevésbé fojtogató, mégis szürke-szemcsés Budapestről, amit, ha korábban születek, szívesebben éltem volna, mint a jelenlegit.

>!
zsofi017 
Hazai Attila: Budapesti skizo

A buszon álltam neki olvasni, de nem kellett volna. (főleg a szexjelenetek miatt abba is hagytam akkor) Az egész történet arról szól, hogy van egy pasi, nevezetsen simán csak Feri, aki masszív drogosként tengeti mindennapjait. Kötődni nem tud senkihez, mert minek, és ő amúgy sem érzi szükségét. Mégis talált egy egész normális és józan csajt, akinek mesélheti az agymenéseit. Mert ez konkrétan az. Olyan apróságokról szólnak néha oldalak, hogy agyzsibbasztó olvasni. (Főleg, ha egy „átlagos, pont nem beállt” olvasó követi azt a meredek eszmefuttatást, ami Feri agyában születik a hasis, a fű és a speed szenthármasa után.) Amikor a kocsik rendszámával szórakozik, vagy fejben költ valamit közben pedig valójában betépve firkál csak egy lapra… ezek mind azt akarják az arcomba tolni, hogy ez a könyv annyira, de annyira szólni akar valamiről…. Valami fontosról, csak nagyon nem találja a hangját. A legnagyobb fájdalom azonban az a rész, amikor egy plusz „remekmű” van a könyvben. Feri kitalál egy sztorit, és a 233. oldaltól a 311-ig azt írja le…. ami egy 317 oldalas könyvnél komoly teljesítmény. Pláne, hogy ott annyi a bonyodalom, hogy a pasinak fáj a feje…. Persze óráig ragozva. Nem szeretek olyan csonton rágódni, amin nincs semmi hús. Nem mondom, hogy teljesen elcseszett idő volt, de majdnem.


Népszerű idézetek

>!
Ninácska P

– Egyébként – mondta Feri – sokszor van, hogy hosszasan gondolkodom dolgokon, meg néha konkrét történetek jutnak eszembe, mondjuk egy film, regény meg ilyen dolgok. Kitalálom őket, és aztán nincs kedvem leírni. Nem akarok órákat azért üldögélni, hogy leírjam azt, ami már úgyis meg van a fejemben. Mi a fenének vacakoljak rajta órákat, ne bulizhassak, ne utazzak azért, hogy mások is el tudják olvasni, amit már úgyis kitaláltam. Ezt leszámítva talán lehetnék író – töprengett Feri.
– Kicsit el vagy szállva, nem gondolod? – kérdezte a lány. – Ha nem kéne leírni azt, amit kitalál az ember, akkor rengeteg író lenne – mondta a lány.
– Így is rengeteg van. Gondolj csak bele – mondta Feri.

23. oldal

>!
Ninácska P

Nem csak úgy, mint Chopin vagy Brahms, vagy a kicsoda leült a hogyishívjákja elé. Az már a múlté. A house, a jungle és a techno, ezek komoly dolgok, valld be őszintén.

24. oldal

>!
Ninácska P

Tehát – mondta a lány –, az elméleted szerint, a zsidóknak azért van olyan nagy orra, hogy könnyebben felszívódjon benne a kokain.

45. oldal

2 hozzászólás
>!
Ninácska P

Az én kis párom megint betépett – mondta. – Mint egy varacskos disznó. Ilyen az élet. A férfiak teszik a dolgukat. Ha ki vannak bukva, akkor nincsenek gátlásaik. Csak az a baj, hogy mindig ők mondják meg, hogy mikor vannak kibukva. A nőknek persze engedélyt kell kérniük, hogy egy kicsit kibukhassanak.

55. oldal

>!
chhaya P

Csendben ülök egy szobában – gondolta Feri. Nagyszerű ötlet. Azért ezt is ki kell próbálni, úgyis állandóan motyognak és egyfolytában szövegelnek az emberek, egész nap be nem áll az emberiség szája, kőkeményen duruzsolnak és óbégatnak mindenféle nyelveken az emberek. Manapság annyi nyelv van, mint a szemét; mindegyik rothadásig tele van tömködve félrevezető, rabságba láncoló szavakkal. Ezen a bolygón globálisan nézve tulajdonképpen a legtöbb ember szimultán egyfolytában pofázik, és ha valaki megakad a rizsázásban, akkor negyvenezren folytatják helyette, non stop megy a vaker, egymás szavába vágva locsognak a rokonok, barátok, munkatársak és előadók, éjjel-nappal szövegel itt mindenki, szinte be nem áll a békalesőjük, ettől tényleg meg lehet őrülni, különösen, ha belegondol az ember, hogy valójában bárki teljes és értékes életet élhet éveken, évtizedeken át, anélkül hogy ténylegesen megszólalna, hogy egyetlen tetves szó is elhagyná az arcüregét.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · csend · zaj
>!
Ninácska P

Makkegészséges vagyok, a füvezés pedig jót tesz a tüdőmnek. Hiába mond bármit a sok orvos, minden normális ember tudja, hogy a marihuána gyógyítja a tüdőt.

23. oldal

2 hozzászólás
>!
Ninácska P

Tagadás nélkül nem lehet gondolkozni. A vallás meg szerintem ez alól akar felmenteni – mondta Feri, és egyre gyorsulni kezdett az agya.

40. oldal

>!
Ninácska P

Ilyen irritáló porszívót még nem láttam – gondolta Feri –, akkorát kéne belerúgni, hogy felszálljon a plafonra és összetörje ezt az ízléstelen csillárt is. Ezek a távolkeletiek teljesen megváltoztatják, megbecstelenítik a tárgyi környezetünket, még néhány békés esztendő, és azt se tudom majd, hogy a vécét húztam le, vagy az űrhajót indítottam el. Ilyen ocsmány porszívót még nem pipáltam. Mit akar ez a porszívó kifejezni? Hogy sokan vagyunk, mindenből sok kell, egyébként pedig megbaszhatjuk a lelkivilágunkat? Hogy bomolna fel vegyületeire ez az agyszomorító nagyipari szörnyszülött, fúj, hánynom kell tőle!

96. oldal

>!
Ninácska P

..még mindig annyira be volt pörögve, hogy muszáj volt folyamatosan beszélnie. Az a fajta beszédkényszer jött rá, amikor szinte mindegy, hogy mit mond vagy kivel beszél az ember. A lényeg, hogy beszélhessen, és minél kevesebbet kelljen csendben maradni.

142. oldal

>!
Ninácska P

– Oké, végül is tök jól érzem magam, és szívesen idézek, szeretek idézni, tőlem estig is ellehetünk. Megnézed mennyi az idő?
– Fél tíz múlt.
– Az jó – mondta Feri. – Emlékszel még a listára?
– Nem – mondta Krisztina.
– Ne bassz ki velem.
– Már alig emlékszem. Volt a Kempelen Farkas… meg Heidegger, Mikszáth és Freud, Kafka. Jó lenne, ha újra elmondanád, mert volt valaki, akit szerettem volna, csak most elfelejtettem.
– Nem Ellis?
– Őt nem ismerem.
– Ő írta az Amerikai Pszichót. Az a világ legjobb könyve- mondta Feri.
– Sorold fel az összeset, légy szíves, mert van egy, akit szeretnék. A konyhában arra gondoltam, hogy az illik a legjobban a reggeli kakaóhoz, de most elfelejtettem.
– Reggeli kakaóhoz? – kérdezte Feri. – Az nem Ellis. Karinthy?

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bartis Attila: A nyugalom
Kiss Ottó: A másik ország
Hidasi Judit: Április út
Cselenyák Imre: Fuldokló augusztus
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Lanczkor Gábor: Apás szülés
Pill Pillgrin: Halálvirág
Munkácsi Miklós: A sintér
Nagy Zoltán (szerk.): Téboly