Az ​arany hegyek útjain 3 csillagozás

Szipir – Szibir – Szibéria
Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain

Az ​Altaj titokzatos, gyönyörű vidék Szibéria déli részén, a mongol és a kínai határ hegyóriásokkal csipkézett csücskében. Hátát nekiveti a világ legmagasabb hegyvonulatának, mély völgyeiben ered Szibéria leghatalmasabb folyója, az Ob, sziklái aranyrögöket és ezüstereket rejtenek, gazdagságát a mondák szerint hatalmas griffmadarak őrzik, s ködös hegycsúcsain az ősi istenek vertek tanyát. A tajgában, a világ legnagyobb összefüggő erdejében ma is ritka az emberi település, sztyeppjén vadon terem a tulipán, és susogó szellő simogatja az árvalányhaj ezüstjét. Több mint negyedmillió éve él itt ember, s a hegyek övezte ellentmondásos vidék az emberiség egyik legősibb bölcsője, ahol – szinte már szimbolikusan – ma is valami új születik. A szerző az 1980-as évek elején bejárta a szibériai tajgát, hajózott a jégkorszak előtti időkre emlékező magashegyi tavakon, vallatta a vadtulipános sztyeppet, betért az ősember lakóhelyére, és kutatta a rokonság szavait a régi dalokban és mondákban.
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1987
196 oldal · ISBN: 9632817931

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Haynal Kornél könyve számos információt hozott felszínre. Az íróról kiderült, hogy III/I-es volt, de ez a legkevesebb. A vidék, ahol járt, Suksin földje és a Vörös kányafá-é, valamint az Ob-é és az egykori ugoroké, akikhez a mai magyaroknak tagadhatatlan köze van. Tehát a könyv régészetileg is, történelmileg is érdekes. E mellett kis, méltó emlékművet is állít Suksinnak, kinek sírján soha nem hervad el a virág – megható! Halálhírére 160 ezer levelet írtak ismeretlen emberek…s csak 15 évet alkotott! Aki csak olvassa beleszerethet a tájba, az arany hegyekbe, Ala-tau…- nem zavaró a helyenként szovjetbarát megközelítés sem. Jó lenne ott járni! Hisz ott élnek a kunok és besenyők utódai is.

ppeva P>!
Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Ez a könyv 30 évvel ezelőtt jelent meg. Ez azonban csak részben mentsége…
Nagyon sok mindent el lehet nekem adni azzal, hogy Szibériáról szól. A három és fél csillag is ennek köszönhető, mert különben még kevesebb lenne.
Tudom, hogy a testvéri időkben szinte alig engedtek be külföldieket, pláne újságírókat a Szovjetunió eldugott vidékeire, még a testvéreknek nevezett országokból sem. 30 éve ez a könyv ritkaságnak számított, az írója pedig szerencsés embernek, hogy ott járhatott.
A beengedésért cserébe az írónak minden bizonnyal kemény alkukat kellett megkötnie, miről és hogyan írhat, miről kell hallgatnia, és milyen képeket tehet be a könyvébe illusztrációnak. Ez látszik a könyvön, aminek egyes részeit mintha a Szovjet-Magyar Baráti Társaság írta volna, más részeit pedig brosúrákból kellett volna bemásolnia. Ezeket a részeket oldandó, az író a köztes részeknél költői(nek gondolt) nyelvezettel próbálkozott, kevés sikerrel. Ettől olyan lett az egész, mint egy háborgó tengeren hánykolódó csónak: hol le, hol fel. Néhány lírai mondat, aztán valaki – beszélgetés ürügyén – felmondja az előző évi (vagy előző 40 évi) terméseredményeket búzából/árpából/gyümölcsből/faanyagból/vasércből/áramból.
A fényképek pedig nagyrészt borzasztóak. Legalább ne írt volna annyit arról, milyen lelkesen fotózta a tó felett a Vasarelyt idéző fény-árnyék játékokat, vagy milyen nehezen mászott fel a sziklára, nyakában a 10 kilós fotós felszereléssel, ha utána semmit, de semmit nem mutat meg abból, hogy érdemes volt. Kedvencem A Kulundai-csatorna életet hoz a sztyeppre feliratú kép, amin életnek nyoma sincs (na jó, vannak rajta virágzó gyomok, meg két árva fa villanyoszlop), és amihez elég lett volna egy Pajtás (Любитель) gép is. Most vagy kiirtotta a szovjet cenzúra az összes használható fényképet, vagy kár volt a fáradozásért.
Jóformán egyetlen kritikus megjegyzés sincs az egész könyvben. Mindenki boldog és elégedett, bár – amint az író hangsúlyozza – az életkörülmények elég zordak. De az emberek vidámak, a jövő pedig szép, egyre szebb… A környezetvédelemnél pedig nincs fontosabb! Minden egyes kivágott fa helyett kettő ültetnek!! Hűűűű!
Tudhattam volna, mire számítsak. Tulajdonképpen tudtam is, de kíváncsi voltam, hogy tetszik most egy olyan könyv, amitől 30 éve doromboltam volna. Most már kevés. Már nem az eldugott morzsáknak örülök, hanem a hiányokat fedezem fel, és prüszkölök a vonalas dumáktól. És a legnagyobb hátránya, hogy az egységes szépítő és elhallgató, rejtőzködő tendencia miatt nem hihető, amit leírt. Voltak benne olyan részek, amikről a kazahsztáni utam jutott eszembe. De ott láttam, érzékeltem, mi van a képek mögött, és így tudom, hogy ez a szépítő máz elfedi a lényeget, az igazat.
Nem hiszem, hogy ez az egész kizárólag az (újság)író hibája lenne. A Durrell könyv (Durrell a Szovjetunióban) is áldozatául esett ennek a megállapodásnak: „beengedünk, de aztán azt írod csak, amit megengedünk!”, Durrell viszont – lévén nem táborbeli – mégiscsak többet engedhetett meg magának…

3 hozzászólás
Friedrich_Kass>!
Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

A neves ujsagiro Haynal Kornel 2. kötete ezuttal Oroszorszag Del-Sziberiai autonom köztarsasagait mutatja be, különösen az Altaj-videk es a Mongoliaval hataros reszet barangolja be egeszen a Bajkal-toig. Rendkivül erdekes könyv, a szerzö leirja a Szkitak es az Azsiai Hunok egykori földjet es archeologiai tenyekkel gazdagitja hezagos ismereteinket erröl a tavoli vilagrol. Különösen nekünk Magyaroknak erdekes ez a tema mert rokon Törökfaju nepek lakjak az egesz videket es akiknek ösei szoros kapcsolatban alltak a honfoglalo Magyarokkal is!! Mindenkinek ajanlom ezt a kötetet akik a Magyar nep östörtenete irant erdeklödik! A „Vilagjarok” sorozat egyik legjobb kötete, ezert 5 csillagot erdemel!!


Népszerű idézetek

Bla I>!

Megtudtam, hogy aki a városban egy fát kivág, vagy kitör, 300 rubel büntetést fizet és két új fát kell helyébe ültetnie.

60. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

ppeva P>!

Most egy merész kanyarral egy meredek falú szikla alá kerülünk, amely – mint valami emlékmű – emelkedik a Bija fölé. Oldalán egy sebes hegyi folyó, a Lebegy mély, erdős völgye húzódik a beláthatatlan távolba. A hely szinte felkínálkozik, hogy az ember – mint egykor a kőtáblákra a tízparancsolatot – itt is jelt adjon magáról. Valami fontosat mondjon el az utókornak, vésse rá az örök kőre a hitvallását. S ezt már vagy húsz-huszonöt évvel ezelőtt meg is tették. Egy Szuhih nevű komszomolista a szikla legmagasabb pontján álló vihartépte öreg cirbolyafenyő törzséhez kötve hegymászókötelét, leereszkedett a meredek falon, s ott, jóformán a levegőben lógva, Lenin arcának profilját, egy csodaszép reliefet vésett a sziklába. Hihetetlen teljesítmény ez, hiszen egyetlen ember munkája, amelyen hónapokon át dolgozott, szívós akarattal, legyőzve a fájdalmat, amelyet a testébe hasító kötél okozott, a félelmet, amely a mélység fölött mindenkit megszorongat, a forróságot, amely égette. Egy gondolatot, egy elvet akart örökül hagyni az utódokra, Lenin és a leninizmus örökkévalóságát, érvényességét.

84-85. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

2 hozzászólás
ppeva P>!

A Csemal hegyi folyó és a Katuny találkozásánál még a harmincas években vízi erőművet építettek, völgyzáró gáttal fogva fel a Csemal vizét. Az erőmű tervezője és építője Kalinyinnak, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnöksége akkori elnökének felesége volt. Különös gondot fordított arra, hogy az építmény ne zavarja meg ennek a bámulatosan szép vidéknek természeti szépségét és egységét. az erőmű valóban úgy simul bele a tájba, mintha csupán egy lenne a szürkészöld sziklaoldalak közül, a mögötte felduzzasztott tó pedig a hegyi tajga természetes gyöngyszeme lenne.

111. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Bla I>!

Lomonoszov sokat idézett XVII. századi mondása szerint Oroszország jövője Szibériában van, Lenin óta ezt a jövőt építik azok, akik a hatalmas ország bármely részéről érkeztek is, bármely nemzet tagjaként jöttek is, egyaránt szibériainak vallják magukat.

15. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Bla I>!

A Lenin adományozta egyetlen traktor valamikor csodának számított a falusi emberek körében, akkor egész Szibériának 40 traktora volt. Ma (1986) 245 ezer traktor és 52 ezer kombájn dolgozik…

26. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Bla I>!

Az Urált magát – amely elválasztja Európát és Ázsiát – Jugorszkie Górinak, Ugor hegyeknek nevezik, azt a vidéket pedig, ahol ma, az Ob alsó folyásánál legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik, és a manysik élnek, a krónikák is Jugraként, azaz Ugorországként jelölik meg.

29. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Bla I>!

Az egész Altáji Határterület….262.000 négyzetkilométernyi, ennek 26%-a erdő…

50. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Bla I>!

Az őslakosság, az altájiak – nem alkottak egységes népet, hanem több törzsre, illetve területi népcsoportra oszlottak, nyelvük szerint részben ugor, részben türk eredetűek.

61. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

Bla I>!

Nehezen érthető, de ha kiejted ezt a szót, Altaj, akkor összerezzensz, a szívedbe égető érzés költözik… Amikor halálomon leszek, az utolsó másodpercben még anyámra, a gyermekeimre, a hazámra gondolok, amely bennem él…Üdv néked hazám, emberi munka és értelem! Légy boldog! Ha te boldog lész, én is az leszek.
Vaszilij Suksin sorai ezek…

63. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria

ppeva P>!

Ezek a fiúk egyébként kemény munkát végeznek itt – utat, vasutat építenek, mint társaik, akik a Bajkál-tó északi csücske táján Gondzsekit, Szeverobajkalszk, Nyizsnyeangarszk, Duskacsan környékén a BAM-ot építették fel. Ők mesélik el a Bajkál-tó keleti partján, a Szelenga-folyó torkolati vidékén felépített faipari kombinát történetét, amely az ötvenes évek vége táján a tudományos világsajtót izgalomba hozta. Hiszen nem csekélyebb dologról volt szó, mint a Bajkál vizének tisztaságáról. Egy olyan világban, amelyben mind kevesebb az egészséges ivóvíz, semmiképpen sem közömbös, mi történik ezzel az óriási, a világ ivóvízkészletének egyötödét jelentő édesvíztartállyal.
A két szemben álló fél közül az egyik Szibéria mindenáron való iparosítása mellett szállt síkra, a másik a természet megóvása, különösen pedig a Bajkál-tó vize tisztaságának, élővilága megvédésének híveiből állt. A szenvedélyes hangú küzdelem, amelyben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának világhírű tudósai, tudományos intézetek közismert vezetői, az érintett minisztériumok szakemberei vettek részt, a legfelső párt- és állami vezetést is megmozgatta. A küzdelem több mint egy évtizeden át tartott; s végül is – most kereken húsz éve – engedélyezték a bajkalszki cellulózkombinát működését. A vita akkor néhány adminisztratív intézkedés keretében lekerült a napirendről. Annál inkább meglepődtem, amikor nemrég, az SZKP XXVII. kongresszusának küszöbén Valentyin Raszputyin, az Irkutszkban élő ismert író szenvedélyes hangú nyilatkozatát olvastam az Izvesztyijában.
„Próbálják magukat egy nagy tudós, egy miniszter, vagy felelősséggel felruházott más dolgozók helyébe képzelni, akik a hatvanas években végzetes szerepet játszottak a Bajkál sorsában. Hibáztak? Netán jóhiszeműen tévedtek? A húszéves gyakorlat megmutatta – a bajkalszki cellulózkombinát mérgezi a csodálatos tavat. A tudósnak előre kellett volna látnia a következményeket, az állampolgároknak lelkükben áhítatot kellett volna érezniök a tó, a természet e csodája iránt, és meg kellett volna látniok benne a haza pótolhatatlan részét. Csakhogy a lélek nem rezdült meg. A logika azt sugallja: ha a hibákért nem jár akasztás, akkor javítsuk ki a hibákat! A bajkalszki cellulóz-papíripari kombinát kárt okoz a természetben, s kárt okoz a gazdaságban. Igen, a gazdaságban is. Nem sikerült szuperrekordokat elérnie, következésképpen nem töltötte be rendeltetését, közönséges termékeket gyárt, amelyeket bármelyik cellulóz-papíripari üzem elő tud állítani. Miközben a Bajkál-tó rendkívül tiszta vizét használja, a kombinát naponta 250 ezer köbméter tisztított és 150 ezer köbméter tisztítatlan szennyvizet bocsát vissza a tóba. Ezek a szennyvizek százszoros hígítás után sem ártalmatlanok. most számolják össze: a Bajkál-tó vizének minden köbmétere két kopejkába kerül. Szorozzák be ezt az összeget 365-tel – a kombinát munkaszüneti napokon is dolgozik. Szorozzák be még hússzal is – a termelési tevékenység éveinek számával. ne feledkezzenek meg a szökőnapokról sem – a nép pénzét pontosan kell számolni. Nehezen tudjuk megérteni azt a minisztert, aki minden erejével megakadályozni igyekszik, hogy kombinátja áttérjen a környezetkímélő termelésre. Neki terve van, ő a maga matematikája szerint gondolkozik. De engedelmet kérek, hol rejtőzik a miniszterben a hazafi? Kezdünk elfeledkezni arról, hogy az embernek – bármire vitte is – mégiscsak a legfontosabb a tisztessége.” *
A Bajkált tehát még időben kell megvédeni az ipari szennyvizektől; ma még tiszta és hűvös. Lenéztem mélységes mélyébe a kristálytiszta vízen át, és ettem ízletes halaiból. A Bajkál még egészséges, a Bajkál még él! Ez azonban nyilvánvalóan kevés, hiszen a Bajkál több, mint az egyik hatalmas tó a világ többi tava között.
* Idézi: Heti Világgazdaság, 1986. évf. 4.

172-174. oldal

Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain Szipir – Szibir – Szibéria


Hasonló könyvek címkék alapján

Kádas Mária: Kurgáni napló
Antal Zoltán: Szibéria közelről
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Pusztay János: Szabáriától Szibériáig
John Vaillant: A tigris
Boglár Lajos: Hogyan laknak?
M. Prisvin: Az erdő emeletei
Nemere István: A tunguz meteorit rejtélye
André Gide: Visszatérés a Szovjetunióból
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál