Egy népet csak történelmén keresztül lehet megérteni, csak meséiből, legendáiból megismerni, csak dolgos emberei révén megszeretni… Különösen érvényes ez egy olyan hatalmas, világrésznyi országra, mint amilyen a Szovjetunió, amelynek rendkívül mozgalmas a történelme, igen gazdag a mondavilága, és nem könnyen közelíthető meg embereinek lelke.
Az egész hatalmas országot szerettem volna bejárni, de kényszerűen korlátokat kellett állítanom magam elé. Így hát képzeletbeli óriáskörzőt illesztettem a Szovjetunió európai részének közepe tájára. Csúcsa valahol Moszkvától északkeletre érte a földet, szára pedig olyan kört írt le, amely északon az örök jégbe dermedt Kola-félsziget tundráit, délen a Kaszpi-tenger környékének forró sztyeppvidékeit, nyugaton a Kárpátok gerincét, keleten pedig a titokzatos Ural komor, sziklás hegyhátát szelte át.
Míg a Volga-delta országnyi rezervátumában bódító illatú lótuszvirágmezők fogadnak, északon, a Kola-félszigeten lila ametisztkristályok… (tovább)
A sztyepptől a tundráig 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1982
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat
Enciklopédia 1
Várólistára tette 4

Kiemelt értékelések


Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
Nagyon felbosszantottam magam ezzel a könyvvel. Nem állítom, hogy valami haj de nagy várakozással kezdtem volna hozzá, hiszen volt már szerencsém a szerző egy másik opuszához is:
https://moly.hu/ertekelesek/1179338
De hát mindig remél az ember… Ráadásul olyan helyeket járt be, ahol – legalábbis egy részükön – egy évvel ezelőtt mi is jártunk. Gondoltam, nosztalgiázok egy kicsit.
Pedig ez a könyv még talán a másikat is alulmúlta. El is kezdtem utánanézni, ki ez a fizetett bértollnok, aki az ötvenes éveket megszégyenítő nyelvcsapásokkal nyalizik a nagy Szovjetuniónak és a nagy Leninnek. Ez azért már akkor, amikor a könyv született (nyolcvanas évek eleje), nem volt kötelező. Amit találtam, az elkeserítő – vagy inkább jellemző volt. A szerző, aki kiváltságosként végigutazhatta a Szovjetuniót, az egyik, ügynökmúltú újságírókkal foglalkozó weblap szerint: „Újságíró, a Magyar Központi Híradó osztályvezetője, az MTI prágai és berlini tudósítója, az MSZMP KB munkatársa, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese, bécsi sajtóattasé, az Ország-Világ főszerkesztője.” Ő azok közül való volt, aki nem kényszer hatására, hanem önként és dalolva jelentett… Mivel az Ország-világ a szovjet-magyar barátság egyik szócsöve volt, nem véletlen, hogy a főszerkesztője beutazhatta az egész országot. És ő cserébe lelkesen hozsannázott a nagy Szovjetunióval kapcsolatosan bárminek. Hiszen tudjuk: Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, / Hol az ember boldog és szabad!
Ezek a sunyi, hazug, hízelgő, kritikátlan, nyalizó részek alapvetően elrontották az olvasásélményt. Hozzá jött még az időnként feltámadó vágy, hogy valami nagyot és költőit írjon, de kár volt szépirodalmi babérokra törnie, csak giccses, sematikus, nevetséges bekezdésekre futotta.
A szerző láthatóan jártas volt az orosz/szovjet irodalomban, de azért azt nem hittem el neki, hogy bármely helyzetben azonnal beugrott volna neki a megfelelő orosz költemény. Az meg a vicc kategória, hogy meglátogat egy irodalom rajongó tsz-elnököt ("Zömök, pirospozsgás arcú, mosolygós férfi fogad. (…) Először ragyogó kék, nevető szeme ragad meg. Aztán beszélni kezd – s úgy érzem, többé nem szabadulok a varázsától." – de a mellékelt képen én csak egy késői Jelcinre emlékeztető, alkohol-torzította fejet látok…), és ott aztán egymás szájából kapkodják ki az idézeteket.
Aztán amit Lenin körül csapott! „Meghatódottság és valami meg nem fogalmazható érzés kerített hatalmába. Majakovszkij verssorai mint szívdobbanások dübörögtek bennem: "vendégségbe” érkeztem Leninhez. Nem a szoborhoz, nem az üvegkoporsóban pihenőhöz – az élő Leninhez." Mármint Uljanovszk városába, a Lenin emlékközpontba… Aztán elárulja, hogy Leningrád városában a legnagyobb hatást őrá Lenin dolgozószobája tette. Hát ezekből a pátoszos, ömlengő leírásokból is idézhetnék, de minek. Kár az időért.
Ami miatt talán nem volt teljesen hiábavaló időpocsékolás és fölösleges bosszankodás az elolvasása, az talán a könyv egynegyedébe belefért volna. A városok, folyók, tájak leírása, a történelmi és irodalmi adatok (bár többször átment unalmas ismeretterjesztésbe). Meg persze az, hogy felidézhettem egy csomó helyet, ahol jártam, beleértve a volgai hajózást is. Kár, hogy a könyv jórésze nyugodtan kidobható.


Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
A könyvet a moszkvai olimpia előtt írták. Ideológiája ennek megfelelően alakult. Ettől eltekintve, örömmel utaztam az íróval. Hatalmas területet járt be, ami az akkori országnak csak töredéke. Számomra csupa ismeretlen, felfedezésre váró vidék. Szentpétervárra valóban kevés lapot szánt.


Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
A könyv eleje inkább ismeretterjesztő könyv jellegű, melyből pár régi orosz város történelmét, kultúráját ismerhetjük meg. A Volga menti úttal kezdődik a valódi útleírás, melyből azért olvastam már érdekesebbet és főleg izgalmasabbat, de egy négyest érdemelne. A szépirodalmat utánzó írásmód, az émelyítően idilli világkép és az ideológiai ömlengések viszont sokat rontanak az élményen. A sokat dicsért Leningrádról (Szentpétervár) több, és szebb képeket is betehettek volna.


Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
Csodalatos hangulatu könyv, több mint egy utleiras! Haynal Kornel ujsagiro 70-es evek vegen tett utazasa Oroszorszag Europai reszen. A szerzö jo tollu, eles megfigyelö es az Orosz ember lelkevel lattatja Oroszorszagot! Ahogy irja csak ugy lehet megismerni egy orszagot annak kulturajat es szorgalmas nepet, hogyha az ott elö emberek szemevel es lelkevel lattatja ezt az csodalatos kulturaju ellentmondasokban gazdag, nagymultu es jövöben gazdag orszagot! A szerzö bebarangolja ezt a hatalmas orszagot, falvait es gyönyörü architekturaju ösi varosait. Minden amit Oroszorszagrol tudni kell, paratlan könyvelmeny!!
Népszerű idézetek




Az orosz íróóriás, Lev Tolsztoj, aki gyakran megfordult az ősi Jaroszlavl falai között, a Háború és békében, a világirodalom talán legnagyszerűbb, halhatatlan regényében a főhőst, a nagybeteg Andrej Bolkonszkij herceget ebbe a városba hozza el. Úgy mondják, azért, mert ő maga is szívesen járt a Volga partjának sétányain, elgyönyörködött az árnyas parti utakat szegélyező hófehér házak sorában, elképzelte, s részben maga is élte a világos ablakok mögött élők életét.
38. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
→ |
---|




E játékos nyírfák – amelyek oly szorosan kötődnek az orosz néplélekhez – kisebb csoportokba verődnek a tágas mezők füves dombocskáin, hófehér karjaikkal átölelik egymást, mint jelenésre váró, figyelmüket összpontosító művésznők. Színűk – a tavaszi halványzöldtől a késő őszi melegsárgáig – mindig dísze az orosz erdőnek, a messzire nyúló mezők lágy testének. Még elmúlásuk is szép, amikor leveleik kecses, könnyed ívvel szállnak le a földre, s mint megannyi kerek aranypénz, ragyognak, szemet gyönyörködtetnek, felvidítanak.
62. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások




Nyikolaj Vlagyimirovics Szavancsuk ma már idős ember. Sörtehajába bizony belekapott az ősz deres fehérje, s mozdulatai is lelassultak. Csak a szeme, az a két égszínkék ablak maradt csillogó, érdeklődő, figyelmes és fiatal.
21-22. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások




Egy másik, simára fésült hajú, erős kézfogású férfit tengerésznek minősítek magamban – kiderül, hogy kohász. Nyikolajeva Útközben című regényét bújja. – Félig-meddig rólunk szól – mondja futó mosollyal. Nem zavarom, látom, leköti a könyv.
34. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
→ |
---|




Dimitrij halála azóta is foglalkoztatja az orosz irodalmat, zeneművészetet, képzőművészetet. Borisz Godunov című hatalmas, verses drámájában Puskin dolgozta fel Oroszország sorsfordulójának ezt a drámai időszakát. Később Puskin szövege alapján Muszorgszkij írt erről operát, a képzőművészetben pedig – kezdve a középkor egyházi festőivel, egészen a legmodernebb, mai művészekig, mint amilyen például Ilja Glazunov – a Dimitrij-téma mindvégig szerepel.
48. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
→ |
---|




Így írja le Marija férje [Vaszilko rosztovi herceg] pusztulását. A krónikás történet bizonyára heroizál, annál is inkább, mert a hitves írta férje hőstetteiről, azonban így is figyelemre méltó elsősorban az a része, amely a mongolok és az oroszok különböző harcmodoráról szól. Ezek a harctéri leírások szolgáltak alapul az olyan történelmi regények megírásához, mint amilyen V. G. Jan nálunk is ismert trilógiája a tatárjárásról.
54. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
→ |
---|




Más irodalmi emlékek is szép számmal akadnak itt. Torzsok, amely ma Oroszország egyik fontos irodalmi-tanulmányi központja, éppen e hagyományai alapján vált azzá. Alekszandr Ragyiscsev, az Utazás Pétervárról Moszkvába szerzője – akit e könyvért II. Katalin cárnő Szibériába száműzetett, mert úgy vélte, hogy állásfoglalása az önkényuralom és a jobbágyrendszer ellen „rosszabb, mint Pugacsov” – külön fejezetet szentel Torzsoknak.
102. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
→ |
---|




Puskintól származik Pugacsov irodalmi ábrázolása is: „Pugacsov a parancsnoki ház tornácán ült egy karosszékben. Paszománnyal kivarrt vörös kozákkaftánt viselt. Aranyrojtos, magas cobolysapkáját villogó szemére húzta” – írja A kapitány lányában. S Puskin – aki alaposan tanulmányozta a Pugacsov-lázadás történetét – még találkozhatott a felkelés több szemtanújával, tehát valóban „első kézből” tudhatott meg adatokat hőséről.
129. oldal
Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások
→ |
---|
Említett könyvek
- Alekszandr Ragyiscsev: Utazás Pétervárról Moszkvába
- Alekszandr Szergejevics Puskin: A kapitány lánya
- Alekszandr Szergejevics Puskin: Borisz Godunov
- Galina Nyikolajeva: Útközben I- II.
- Lev Tolsztoj: Háború és béke
- V. G. Jan: A tatárjárás
- V. G. Jan: Batu kán
- V. G. Jan: Dzsingisz kán
Hasonló könyvek címkék alapján
- Köves József (szerk.): Európa és a Szovjetunió ·
Összehasonlítás - Jan Kozák: A tajgán vadásztam ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály 95% ·
Összehasonlítás - Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála 93% ·
Összehasonlítás - Wladimir Kaminer – Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék 86% ·
Összehasonlítás - Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai ·
Összehasonlítás - Charles Gati: Füstbe ment tömb ·
Összehasonlítás - Katona Sándorné (szerk.): Európa és a Szovjetunió ·
Összehasonlítás - Pavel Nyilin: Próbaidő ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: A festett fátyol 90% ·
Összehasonlítás