A ​sztyepptől a tundráig 4 csillagozás

Az orosz íróóriás, Lev Tolsztoj, aki gyakran megfordult az ősi Jaroszlavl falai között, a Háború és békében, a világirodalom talán legnagyszerűbb, halhatatlan regényében a főhőst, a nagybeteg Andrej Bolkonszkij herceget ebbe a városba hozza el. Úgy mondják, azért, mert ő maga is szívesen járt a Volga partjának sétányain, elgyönyörködött az árnyas parti utakat szegélyező hófehér házak sorában, elképzelte, s részben maga is élte a világos ablakok mögött élők életét.

38. oldal

E játékos nyírfák – amelyek oly szorosan kötődnek az orosz néplélekhez – kisebb csoportokba verődnek a tágas mezők füves dombocskáin, hófehér karjaikkal átölelik egymást, mint jelenésre váró, figyelmüket összpontosító művésznők. Színűk – a tavaszi halványzöldtől a késő őszi melegsárgáig – mindig dísze az orosz erdőnek, a messzire nyúló mezők lágy testének. Még elmúlásuk is szép, amikor leveleik kecses, könnyed ívvel szállnak le a földre, s mint megannyi kerek aranypénz, ragyognak, szemet gyönyörködtetnek, felvidítanak.

62. oldal

Nyikolaj Vlagyimirovics Szavancsuk ma már idős ember. Sörtehajába bizony belekapott az ősz deres fehérje, s mozdulatai is lelassultak. Csak a szeme, az a két égszínkék ablak maradt csillogó, érdeklődő, figyelmes és fiatal.

21-22. oldal

Egy másik, simára fésült hajú, erős kézfogású férfit tengerésznek minősítek magamban – kiderül, hogy kohász. Nyikolajeva Útközben című regényét bújja. – Félig-meddig rólunk szól – mondja futó mosollyal. Nem zavarom, látom, leköti a könyv.

34. oldal

Dimitrij halála azóta is foglalkoztatja az orosz irodalmat, zeneművészetet, képzőművészetet. Borisz Godunov című hatalmas, verses drámájában Puskin dolgozta fel Oroszország sorsfordulójának ezt a drámai időszakát. Később Puskin szövege alapján Muszorgszkij írt erről operát, a képzőművészetben pedig – kezdve a középkor egyházi festőivel, egészen a legmodernebb, mai művészekig, mint amilyen például Ilja Glazunov – a Dimitrij-téma mindvégig szerepel.

48. oldal

Így írja le Marija férje [Vaszilko rosztovi herceg] pusztulását. A krónikás történet bizonyára heroizál, annál is inkább, mert a hitves írta férje hőstetteiről, azonban így is figyelemre méltó elsősorban az a része, amely a mongolok és az oroszok különböző harcmodoráról szól. Ezek a harctéri leírások szolgáltak alapul az olyan történelmi regények megírásához, mint amilyen V. G. Jan nálunk is ismert trilógiája a tatárjárásról.

54. oldal

Más irodalmi emlékek is szép számmal akadnak itt. Torzsok, amely ma Oroszország egyik fontos irodalmi-tanulmányi központja, éppen e hagyományai alapján vált azzá. Alekszandr Ragyiscsev, az Utazás Pétervárról Moszkvába szerzője – akit e könyvért II. Katalin cárnő Szibériába száműzetett, mert úgy vélte, hogy állásfoglalása az önkényuralom és a jobbágyrendszer ellen „rosszabb, mint Pugacsov” – külön fejezetet szentel Torzsoknak.

102. oldal

Puskintól származik Pugacsov irodalmi ábrázolása is: „Pugacsov a parancsnoki ház tornácán ült egy karosszékben. Paszománnyal kivarrt vörös kozákkaftánt viselt. Aranyrojtos, magas cobolysapkáját villogó szemére húzta” – írja A kapitány lányában. S Puskin – aki alaposan tanulmányozta a Pugacsov-lázadás történetét – még találkozhatott a felkelés több szemtanújával, tehát valóban „első kézből” tudhatott meg adatokat hőséről.

129. oldal