Ország, ​város, fiú, lány 82 csillagozás

Útravaló
Háy János: Ország, város, fiú, lány Háy János: Ország, város, fiú, lány

Gyere velem, nézd meg, hogy merre járok, légy a kísérőm, állj mellém, s nézd azt, amit én látok. Amerika, London, Párizs, mondd, hogy nem vagyok normális, hisz te nem azt látod. Mondd azt, hogy nem, India nem olyan, Prága nem olyan, Nápoly és Moszkva nem olyan, azok az emberek, akik előttem vannak, nem olyanok, vagy egy kicsit mégis olyanok. Tényleg, most veszed észre, hogy olyanok. Magadat fedezed fel bennük. Vitatkozol velem és vitában állsz magaddal. Utazol velem és gondolkodsz, ahogy én is utazom és gondolkodom, hogy hol is vagyunk mi, és kik vagyunk mi, és kik azok, akik mások? Gyere velem, hozd magaddal az élményeidet, az emlékeidet, legyen ez egy közös út. Tedd a szemed a szemem mellé, a lábad a lábam mellé, legyél velem fáradt, és legyél velem együtt kíváncsi, hogy nézd, ez itt a világ. Örülj velem elmenni, és örülj visszajönni, dobd be ezt a könyvet a táskádba vagy az életedbe, tartsd magadnál, és ő sem hagy magadra.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Európa, Budapest, 2021
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041398 · ASIN: 9789635041398
>!
Európa, Budapest, 2019
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041398
>!
Európa, Budapest, 2016
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634053811

Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Németország


Kedvencelte 3

Most olvassa 15

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

eme>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Bevallom őszintén, nem érzem Útravalónak. Minden iróniával, néhol könnyedebb humorral tűzdelt komolysága, gyakran esszévé kerekedése ellenére sem látok benne olyan mélységet, súlyt, amiért magammal vihetném.
A kötet különböző utazások helyszíneivel kapcsolatos, hosszabb-rövidebb gondolatmenetek sorából áll, melyekből világunk eléggé sötét pesszimizmussal láttatott képe rajzolódik ki. A nemzetekre, kultúrára, történelemre való reflektálások közben önéletrajzi elemek is fel-felbukkannak, néha visszalépünk az időben. A stílus olvasmányos, néha, érzésem szerint, még túl könnyed is, és az írásokra is ráfért volna még egy kis fésülés, rostálás. Volt pár inkább ujjgyakorlatszerű darab, ami kihagyható lett volna, meg pár következetlenség, amit nem ártott volna javítani spoiler.
Amit sajnáltam, hogy az egyéni tapasztalatokra épülő részek kevésbé voltak élményszerűek, és többnyire elvesztek az eszmefuttatásokban, a közhelyek tömkelegében. Mert ez utóbbiakból sajnos bőven jutott a kötetbe. Háy egyrészt, úgy tűnik, szembemegy egy halom klisével és közhellyel, miközben lerántja a leplet a nyugati világ rejtegetett és álcába bújtatott arcáról. Közben meg maga a lerántás, megmutatás gesztusa is kissé már közhelyes: nem igazán fed fel semmi olyant, amit már ne láttunk volna, nem hoz olyan érvet, amit ne halottunk volna. Persze ettől függetlenül gyakran bólogattam olvasás közben, ugyanakkor néha felfelszisszentem, mikor például előítéleteket előítéletekkel próbált rombolni, vagy mikor pesszimizmusában számomra követhetetlenül messzire ment el. De nem is ez számít, nem kell feltétlenül mindenben egyetérteni, attól még lehetett volna jó ez a válogatás. Mégsem lett azzá. Ahogy az ezt megelőző kötet, úgy ez is halványabbra sikerült a vártnál.

olvasóbarát>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

„Az írásaim is haszontalan írások, arról szólnak, hogy mennyire haszontalan élni. E haszontalanság hasznossági fokát méri a világpiac.”

Szomorú vagyok egy kicsit, mert szeretem a stílusát, az elbeszélésmódját, de az újabban évente megjelenő kötetek mégis némi csalódást okoznak, a Napra jutni kivétel volt, az tetszett. Ez a kötet az utazások élményeinek feldolgozása, több év termése 2004-től 2015-ig. Érdekes témák, jó gondolatok vannak bennük, de a kellő kritikával megvalósított válogatás hiánya miatt unalmasak és érdektelenek is. Talán ki is kellett volna hagyni néhányat, vagy hagyni kellene egy kicsit több időt, hogy érjenek, összeszokjanak ezek a gondolatok, hogy olvasóbarátabb legyen a létrejövő szöveg. Nem rossz, de lehetett volna jobb. Az Europa über alles fejezet, és a Gézagyerek külföldi megjelenésével, előadásával foglalkozó írások tetszettek legjobban.

Cukormalac P>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Gyakran találkozhatunk az alábbi fordulattal: “ennek a szerzőnek még a bevásárlólistáját is elolvasnám.” Nos, ez a kötet majdnem olyan volt nekem és nem gondoltam volna, hogy valaha a saját bőrömön tapasztalom meg az effektust: Háy felsorol egy csomó országot Moszkvától New Yorkig, Stockholmtól Nápolyig, ahol friss diplomás bölcsész kora óta megfordult, megszerzett tapasztalatait pedig igen sokoldalúan gyűjti össze, viszont sem a róla alkotott képhez, sem az életművéhez nem ad különösebb pluszt. Azaz mindenről beszél, de nem mond semmit, így a várt katarzis is elmarad.

Van itt esszé, novella, tanulmány – mindegyikben minimális, de kicsit sem élményszámba menő élménybeszámolóval –, szigorú értelemben vett útleírás viszont nuku. (Szóval aki a Világjárók vagy az Útikalandok sorozatok utánérzését várja, csalódni fog.) Legfeljebb a rajongóknak kötelező címkét tudnám rásütni, de ők is csak óvatosan fogyasszák az általánosító, vélemény- és benyomás-ütköztetésektől mentes, gyakran terjengős, úgymond “szakmázó” részeket. Ráadásul valamennyi keserű pesszimizmusba fullad, ezért mindenképpen kis adagokban érdemes próbálkozni vele. off

>!
Európa, Budapest, 2019
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041398
robinson P>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Utazni jó, utazni kell, utazni érdekes. Néha önmagunkba is. Nosztalgikus emlékek a világból. Háy János jó idegenvezető, olyat és úgy mutat meg, ami a turisztikai könyvekben nincs benne.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/06/orszag-varos-fiu-l…

giller>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Első könyvem Háytól. Biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. A könyv lapjain örökíti meg az utazásai emlékeit, sztorizik, bölcsességeket mond. Igazi mesélő, és ízlésemnek nagyon tetsző utazó. Vicces is. Amikor egy új országban jár, mindenre, mindenkire figyel. Hangokra, érzésekre, hangulatokra. Eldugott, turistáktól nem nyüzsgő helyeket kutat és fedez fel. Kicsit én is vele voltam. Szimpatikus véleménye van a világról, és amikor dühös, még az is szimpi. A németországi, indiai, és svájci út tetszett a legjobban. Oroszország vad, Párizs puccos, Olaszország bosszantó, New York különleges. Összességében ez egy élvezetes kaland volt.

cseri>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Mintha kezdene a divatból kimenni Háy, az utóbbi években több kötetét kritikával illették az olvasók, de nekem azok is tetszettek. De most egy kicsit úgy éreztem, hogy muszáj minden évben kijönni egy Háy-kötettel. Így lett ez a gyűjteményes kötet, ami korábbi utazásokról szóló írások gyűjteménye. Más kérdés, hogy akárhol is jelentek meg, én azt nem olvastam. Más kérdés, hogy nagyon rossz lett volna-e nekem, ha így is marad, és nem olvasom ezeket a kétségkívül igen Háy-os stílusbam megírt beszámolókat. Végül is kibírtam volna, de azért így se rossz. ;)

Goofry>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Aki pedig valahol van, az nem lehet senki.
(Tíz deka párizsi: 59-83. o.)

Ím, van ez a cím. És tény a való, mert vannak benne alanyok, mint ahogyan vannak helyek is. (Azok főleg. Ezért aztán különböző terekhez kikötött huszáros epikának nézem ezt a dolgot.)
Tulajdonképpen taglalhatnám ezt különbül is. Közreadok hát egy szűkre szabott vagyonleltárt, tessék: Tehát, van itt még némi nosztalgikus felhangon menŐ, kisgenerációsan negatív előjelű kajánság, multikulti MAGasztag, bezzeg irodalom, meg ilyenek, közben meg mintha jobbára útikönyv lenne. Nem az. Valamiféle tucc-tucc tucat (azaz tizennégy) novellából összekalapált életutas írói portré ez, amely alapján, úgy ahogy van, már-már többrészes nagye(s)szének is mondhatnám az egészet. De nemmondom! spoiler ;) Szóval olyan totálisan orcaföstött izé, vagy mi.
Szösz. Ezt itt és most a jóindulatú-degeneráltságomból mondom, tudniillik a fölpingált négy csillagom szerint is jó (nekem).

korkata>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Háy János az egyik kedvenc kortárs szerzőm, de ez most nehezen csúszott. Nem igazán kötött le. A nápolyi rész volt ami igazán tetszett. Ha a többi is ilyen lett volna akkor több csillaggal értékelném.

1 hozzászólás
Kek P>!
Háy János: Ország, város, fiú, lány

Fárasztott. Folyton ez jutott róla eszembe: Milyenek a magyarok? Persze némileg átültetve: Milyenek a franciák, a németek, a lengyelek, az oroszok, stb? Főleg Háy szemszögéből – ami, ha tipikusan a magyar, akkor a miénk is, tehát árulkodik rólunk – és egyéni (általánosítható??) tapasztalatából. Nos, ha így nézzük, akkor ilyenek. E kérdésre persze csak közhelyekkel lehet válaszolni, különben nem fogunk azonosulni a szemszöggel, a tapasztalatok meg nagyon extrák lesznek, a mieinktől eltérőek. Tehát valami középutat kell(ett) a szerzőnek eltalálnia: legyen közös, de ne csak az, mert akkor az unalmas. A könyvértékelések, kritikák mutatják, hogy ez mennyire sikerült. Engem speciel a téma nem érdekel, de Háy kedvéért elolvastam. A szokásos stílusjegyeknek örültem, az elcsépelt, témával kapcsolatos mondandók viszont untattak. Első esetben az újtól lepődtem volna meg, utóbbi kapcsán viszont csak annak tudtam volna örülni. Így maradt az egyéni íz.
     Nos, nézzük hát e könyv haszontalanságának hasznosságát! Elvett egy csomó időt, de azért nem került kínos erőfeszítésbe olvasni. Csak az a fajta izgalom, olvasásvágy hiányzott végig, utána pedig az élmény-benyomás. Szóval, semmi ilyen. Tehát olyan semleges közép. Megspórolt számomra, mentesített néhány felesleges utazási szándék alól. Hiába no, sohase vágytam Oroszországba, vagy ifjonti stoppos túlélési tortúrákra. Ez utóbbira – az idő miatt – már könnyű mosollyal legyintek (no, kimaradt, egye fene!), a new yorki tapasztalatszerzést meg száműzöm a felesleges kívánságok közé. Ha így nézem, volt haszna számomra e könyvnek. :)


Népszerű idézetek

fióka P>!

A savanyú káposztához, egyenízű kolbászokhoz, csülkökhöz és egybesült húsokhoz képest egy kínai gyorsétterem, maga a megváltás. Nem is lehet érteni, ilyen alacsony szintű konyhára, amilyen a német, hogyan épülhetett ennyire magas szintű kultúra. Vagy talán az étkezés annyira unalmas és egyhangú volt, hogy kénytelenek voltak gondolkodni?

149. oldal, Európa über alles, Különleges helyek

Kapcsolódó szócikkek: gasztronómia · kultúra · Németország
2 hozzászólás
fióka P>!

A New Yorkban hömpölygő tömegben nemre, fajra, életkorra való tekintet nélkül zsigerileg megvan a kooperáció képessége. Itt mindenki tudja: azzal, hogy valakit előreenged, ő nem marad le, hanem a folyamatos haladás tempóját biztosítja, azét a haladásét, amiben ő is előbbre jut. Hozzád érnek, meglöknek, még véletlen sem marad el, hogy bocs. Nem cél a másik kilökése a sorból, nem gyakorlat sandán előreosonni. Aki nem tud együttműködni, az magából a működésből pottyan ki. Nem hazudok, nem vágom át a másikat, lehet, hogy nem tudnak arról, hogy mi zajlik a lelkemben, mert feltehetőleg már genetikailag mosolyra áll a szám, de azon a felszínen, ahol a társadalom működik: egyértelmű és megbízható vagyok. Aki svindlerek országából érkezik, mint jómagam, kicsit zavarba is jön, mert ugyan lenyűgöző a perfekt működés, de érződik némi elvonási tünet, hogy nem lehet morogni a törtetőkre, a bunkókra, a gátlástalanokra, hogy állandóan vissza kell mosolyogni egy bocsánatkérő mosolygásra.

232. oldal, Small step for a man, giant leap for me (2009)

Kapcsolódó szócikkek: New York
1 hozzászólás
fióka P>!

Én nem hiszek az esztétikai relativizmusban. Abban csak az esztéták hihetnek és a betegesen toleránsak, akik a selejt érvényessége mellett is képesek érvelni demokratikus érzülettől áthatva. De a művészet nem a demokrácia terepe. Írni csak az tud, aki bízik a saját ítéleteiben. Ha a helyes megítélés készsége nincs az író kezében, akkor nem lesz képes különbséget tenni mondat és mondat között, holott az írás szelekció. Mondatok millióit értékeljük le egyért.

202. oldal, Nápoly, 4. nap, Gittrágás, szar az agyban, kőfasz

Kapcsolódó szócikkek: esztétika · írás · művészet
Impertinens>!

A szocializmus olyan volt, hogy minden országban mást volt szabad csinálni, Magyarországon enni volt szabad.

6. oldal

2 hozzászólás
eme>!

Valahogy felfoghatatlan a márkák bűvölete, s az emiatt megjelenő extraár. Mintha arról szólna az egész, hogy mi, akik hozzájutunk azokhoz a hihetetlen összegekhez, csak olyan dolgokat vásárolunk meg a világból, amihez más nem juthat hozzá, mi nem járhatunk abban, amiben más jár, s ez alapvetően nem minőségi kérdés, ez csak annyi, hogy más. Egyedi tervezésű árut akarunk, mert csak ezen keresztül tudjuk elhinni, hogy mi magunk is egyediek vagyunk. […] A márka a felső tízezer identitása. Az ürességért, a közhelyes világban való jelenlétért kapott pénzből csak így lehet legyártani a jelentőséget. Csak a világhoz való mély érzelmi viszonyban vagyunk képesek megélni azt, hogy vagyunk, az üresség bármekkora hírnévvel párosul, örökösen az orrunk alá dörgöli, hogy nem vagy az.

244-245. oldal

Noncsianyu>!

Ha nem vagy szeretve, a tenger sem tenger, csak víz, Párizs sem Párizs, csak egy város.

64. oldal

ppeva P>!

Ugyanolyan író, mint én, csak tud angolul, meg fiatalabb. Többszörös előny. Angoltudásom silány, de zavaromban képes vagyok nyelvileg még lejjebb küzdeni magam. Nem nagyképűsködhetek, hogy na én vagyok a jani (még akkor sem, ha ez különben papírforma szerint igaz). Olyan nekem az angol, mint nagyanyámnak a mikrosütő. Ha tudná használni, neki is praktikus lenne.

193. oldal

1 hozzászólás
eme>!

Csak a közhely tudja lázba hozni a tömegeket. Az általános választójoggal ez is együttjár, a politikai irányzatok a végletekig lebutított szövegekkel tudnak csak operálni, a szofisztikált gondolkodás vesztésre van ítélve. Egyszerű a konzervatív mozgalmaknak, hisz csak annyit kell mondani, hogy dögöljenek meg az idegenek, s már meg is találja a szavazókat.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: közhely · politika
morcos>!

A diktatúrák alternatív világáról úgy gondolkodunk, hogy az épp az ellentettje a diktatúra szerkezetének, holott nem. A nemhivatalos kultúra éppúgy legyártja a maga pápáit, végrehajtólegényeit, hercegeit és grófjait, ajtónállóit és ítélőszékeit. Én kívülálló voltam, a rendtartás könnyen átlátható volt. Arra gondoltam, épp ez van otthon is, csak ahhoz túl közel vagyok, épp ez a hatalmi építmény, s hogy nincs olyan, hogy szabad művészet. Aki szabad, az kívül van ezen a társadalmon, s a kirekesztettség szorongatja. S hogy aki kintreked, az vajon azért reked kint, mert nem akar belépni, félti a művészi integritását vagy alkatilag képtelen, hogy az autentikus alkotókat tulajdonképpen az antiszociális alkatuk menti meg a korrupciótól.

101. oldal (Európa, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrew Sean Greer: Arthur Less
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Anne L. Green: Keserűen édes
Mautner Zsófia: Chili & Vanília
Büksi Zsuzsanna: Párosban Párizsban
Petróczki Kitti: Lujzi élete
Ruby Saw: Shell Shocked
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Presser Gábor: Presser könyve
B. E. Belle: Árvák