Istenek 9 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1998
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
A lélek és test különös keveredése ez. Háy most sem hazudtolta meg magát. Kedvenc versem nem született és mégis úgy érzem, hogy ez a verseskötet kell. Mintha lenne benne valami, amit még ezelőtt nem láttam, amiről még nem tudtam, de szükségem van rá. A kérdés már csak az, hogy mi is ez pontosan. Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, előbb el kellene döntenem miről is szóltak a versek. Istenekről vagy emberekről? Testről vagy lélekről? Nem, éppen ez az, ami miatt különleges. Egyikről se, mégis, mindkettőről.
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
Még nem volt ilyen ezelőtt: egy Háy-verseskötet, amiben tulajdonképpen egyik vers sem érintett meg, még csak meg sem bökött. Fura volt az egész koncepció, az egész bizarr görög/indián/mindenféle istenes családtörténet, és a kötet végére még zavarni is kezdett a sok isten.
Úgyhogy elolvastam elölről, és striguláztam az isteneket: ha számításaim nem csalnak, 123-szor van leírva a kötetben az isten szó. Ha hozzászámolom a címet, akkor az már 124.
Szóval ha valaha is eszembe jut még ez a kötet, hát ez fog beugrani, a verseskötet, amiben 123-szor szerepel valamilyen isten.
Szerencsére a többi Háy-verseskötet eddig mindig tartalmazott legalább pár verset, ami különleges, szóval rajongásom még csak nem is csorbult.
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
„Ha a nyelv határai a lét határai, akkor az emberi nyelv még az istenekről beszélve is csak emberi történeteket képes létrehozni” – figyeltem fel erre a kijelentésre a Háy-monográfiában. Csak reménykedtem benne, hogy a vizsgán őt húzom, és annál a tanárnál felelhetek belőle, aki megírta ezt a monográfiát, de másképp volt szerencsém… Mindenesetre nagyon felkeltette ez a mondat és az apró verseskötet a figyelmem, úgyhogy muszáj volt elolvasnom egyből a vizsga után. Az első néhány vers után azt hittem csalódni fogok, aztán rájöttem, hogy nem is tudom, mit vártam, hisz ez annyira tipikusan Háy! A prózájában is jelen van az Isten-kérdés, és talán azért tartottam itt túlzásnak, mert itt csak az van jelen. Kicsit frusztrált, de végül is, a cím pontosan ezt ígérte, úgyhogy nem tudom, miért akadtam fenn rajta.
Az első igazán jó vers szerintem A testvérem meg én című, ezután pedig csak úgy ontja magából Háy a jobbnál jobb és elgondolkodtató költeményeket. Kedvencem a Ki-beszerető volt – majdhogynem szépséges szerelmes vers, de azért mégsem! A legelgondolkodtatóbb talán az Ölni igen, ölni nem… ha rájövünk a jelentésére, minden hívő elszégyelli magát egy kicsit. A legtipikusabb pedig a Mikor nagyapáékra rátalált a fiúisten című volt: epikus, történetet elmesélő, és az a suhanc, semmirekellő kamaszgyerek volt benne, aki annyira Háy-hős, hogy le sem tagadhatná őt.
Úgy gondolom, ha az író jó pár évvel korábban születik, és ha ugyanakkor írja meg az Istengyermek című versét, mint Radnóti az Önarcképet, ugyanúgy meghurcolják érte. Sőt, még jobban. Ezért aztán kirakták volna az egyetemről, mint József Attilát. Neki már nem kell ilyentől félnie, de azért egy kicsit mégiscsak csodálkozom, hogy ez a kötet ellen nem tiltakoztak egyes egyházi emberek. Nem lennék meglepve, ha mégis…
De nekem tetszett. Végül mégis azt kaptam, amit vártam, úgy, ahogyan arra számítottam.
Népszerű idézetek
Szeretem őt – morogtam,
mert már bennem
csorgott a vére.
Szeretem,
bár se szép, se jó,
de isten.
Szeretem,
holott nem csinál csodát,
se szőnyeget, se anyát.
Szeretem, mert csak ő vihet engem
a túlra át.
36-37. oldal
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
Egyedül maradtam,
minden enyém volt,
hegyek, fák, csillagok,
egy hatalmas bolt,
kenyér a húsom,
a vérem bor.
fosztanak belőlem…
Élek,
mint a pártütő istenek,
teremteni nem bírok,
meghalnom nem lehet.
56-57. oldal
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
Itt zuhanni lehet – gondoltam –, repülni nem.
28. oldal, A mama ezen a vidéken
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
Szóval homok vagyok és nyál –
mondta, ha eső zúg,
elmos az ár,
s ha nem esik, porrá szárít a nyár,
mert én több vagyok mint ő,
nekem jár a halál –
ezt gondolta nekem pluszba,
mert unta már,
hogy minden megmarad,
amit kitalál.
11. oldal, Az Atya (Palatinus, 1998)
Háy János: Istenek Versek, 1996-98
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás