Házasságon ​innen és túl 150 csillagozás

Háy János: Házasságon innen és túl Háy János: Házasságon innen és túl Háy János: Házasságon innen és túl

Női ​sorsok, vélemények, létkérdések, mindennapi gondok együttesét járja körül a könyv, természetesen – címe is sugallja – leginkább a párkapcsolatokat vagy épp azok hiányát illetően. Ebből következik, hogy férfiúi jellemeket is megismerhetünk az írásokból: gyors vonásokkal rajzolt, női szemszögből ábrázolt, mintegy a nők „mellékleteként” megjelenő alakok, akik jelentősen és leginkább rossz irányban befolyásolják a nők sorsát. Majdhogynem minden írás negatív képet fest a férfiakról: lelépnek, csak a „szeplő” érdekli őket. Ezért is juthatott az egyik szereplő arra a következtetésre, hogy „egy nőnek nem a férfi a társa, hanem a gyerek”.
Anya–lánya kapcsolatok ábrázolása is ilyen hirtelen vonásokkal készül, sorsfordító pillanatokat jelenítve meg, és ezek is éppen az árnyoldalak. A családon belüli, „házasságon túli” kapcsolatok visszásságait pedig a rutintól unalmassá, idegesítővé degradálódott szerelmesek mindennapjainak, ünnepeinek fáradt szomorúsága, lihegő pénzhajhászása és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2015
424 oldal · ISBN: 9789634052944
>!
Európa, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052562
>!
Palatinus, Budapest, 2007
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639578906

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 21

Most olvassa 15

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Háy János: Házasságon innen és túl

Ez még szerető, az már feleség
ez még feleség, az már szerető.
Ez még elvált, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik…
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál.

Azon gondolkodom, ha ez lett volna ez első Háym, akkor hogyan értékelném én ezt most. Merthogy nem az első, hanem a hatodik és A gyerek, a Hozott lélek és a Napra jutni után – akarom mondani, miatt – én mára nagyon elfogult lettem Háy Jánossal. Talán túlságosan is. Így 4,5 csillag jár ennek itt most, de ha egy más írótól olvastam volna ezeket a novellákat, nem biztos, adnék én ennyit. Miért? Igazán magam sem tudom. Mert valójában tetszett ez nekem. De még mennyire! Csak mégis maradt ott valami hiány. Hogy értem én, hogy a Háy univerzum alapvetően komor, szomorú, kegyetlen, fájó (mondom ezt úgy, hogy rám vár még A mélygarázs!). Értem én, persze, ebben a világban járok-kelek én is, nincs rajtam rózsaszín szemüveg, de többször éreztem azt egy-egy novellánál, hogy igen, János, tudom, értem, mondtad te ezt már. És közben csak pár sort haladsz és ott van viszont egy mondat, ami annyira arconüt, hogy szabályosan lüktet, ég, mint mikor azt mondja, „ilyen a szerelem, valójában magunkban születik, és kevesebb kell a másikból bele, mint gondolnánk. Meg, hogy az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él. De be is fejezem az idézgetéseket, mert még ellágyulok, és módosítom öt csillagra azt a négy és felet. Pedig azt tényleg nem lenne most szabad. Mert jó volt, jó volt ez, de nem olyan tökéletes, mint amilyet egyébként Háy írni tud. Ha igazán akar.

>!
csgabi MP
Háy János: Házasságon innen és túl

Remek novellák voltak, egyetlen bajuk, hogy roppant nyomasztó volt az egész hangulata. Nyilván ez is volt a cél, és ezt remekül hozták az írások, de ha lehet tanácsolnom: ne betegen olvassátok, mert akkor a kelleténél nyomasztóbb lesz a hangulat. :-)
Tetszett mindegyik elbeszélés, voltak kedvencek is, közülük is kiugró a Lajos utolsó levele Feri feleségéhez – hát az valami zseniális volt. :-)) Jó volt, hogy egy-egy témához tartozó írásokat egybefűzött az író, és nem keveredve, szanaszét lebegtek a kötetben; és nagyon jók voltak a témák is.
Habár nem vagyok kedvelője az elbeszéléseknek, és csak ritkán olvasom őket, most jól esett ez a könyv.

>!
Goofry P
Háy János: Házasságon innen és túl

Nem értem én a bonyolultság hiátusára adott fanyalgásaitokat…
Most akkor túliképp, mit várjunk egy-egy kismagyar novellától?

– Újdonatomiságot* – napersze, a-tomiság** – csapok horpadt homlokomra.

– Más a valóság? Meghogy pozőr-ikonokus a János ? – Mondjátok.
Sebaj. Hisz lemezeit játszó zenegépe lelki sebeinkre háj-ír & jó-dal-ár: ő máji irodalmár!*** – Most mit mondjak egyebet?

    Újmagyarok, egyszerű ez: él, az aki eleven!****

* novella = újdonság; az atomot nem magyarázom
** mármint A'tom Tomi a hitetlen
*** bocs, sokkot kaptam
**** ~ J.A.

4 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Háy János: Házasságon innen és túl

Az embernek van egy jó és egy rossz oldala, egy árnyékszemélyisége. Erről legtöbben szívünk szerint tudomást sem vennénk legtöbbször. Hát, Háy Jánosban nincs kímélet, a képünkbe nyomja az árnyékainkat… Amennyire szívesen mutatjuk mi magunkból a jót, Háy olyan arányban tárja fel mindazt, amivel nem szívesen nézünk szembe. Mondhatjuk persze, hogy nem rólunk van szó, mi nem vagyunk ilyenek. A novellák valóban szélsőséges történeteket mutatnak be, de tegye a kezét mindenki a szívére: egyetlen egyszer sem, még valamelyik történet egy töredékében sem ismert magára? Akik nemmel válaszolnak, ők a szomszédra, volt tanárra, munkatársra (bezzeg) biztosan ráismernek…
Az író a történeteket sajátos humorral adja elő, de nincs kedvem jókat nevetni, a legtöbb, ami tellett tőlem, itt-ott egy torz vigyor.
Amik a legjobban tetszettek: Rotációs karácsony, Budai hegyek, Titok, A harmadik fiú, Csöpi, Szilveszter.

>!
arsenal0522
Háy János: Házasságon innen és túl

Szóval itt van a férfi, ő maga sem tudja, hogy innen vagy túl, válófélben, de most tényleg válófélben vagy mondta neki a nő a békéltető tárgyalás után, és igen látta ezt a könyvet, most amúgy is sokat olvasott tönkrement kapcsolatokról, válásról, Máraitól is ezért olvasta el a Válás Budán-t, és különben is, a Háynak a múltkor olvasott lelkes* könyvében is voltak jó novellák, ebben most meg benne van a Nehéz is, ami egy szìndarab,és a kolleganöje is ajánlotta, a Mucsi játszik benne, és hát tényleg nehéz, de jó, szóval, mint az élet,az is nehéz,néha bele lehet dögleni, úgyhogy megvette akciósan a könyvet és el is olvasta. Jó volt, az elején mindegyik novella tetszett neki, meg a vége fele is, főleg a hidas novellák, meg a Titok, meg a Nehéz, na az aztán pláne, csak ne a Mucsi hangján hallotta volna a fejében, és az aztán tényleg kurva nehéz öregem, hogy ne találd meg ezekben magadat is egy kicsit,meg a szomszédodat, meg a volt osztálytársadat, érted, meg a Lacikát aki feljött vidékröl mert húzta a szíve egy lány után,de persze a lánynak a föorvos kellett,te is ismersz ilyen történeteket.De érted, ez a Háy, ez ismeri az embereket, és a férfi amikor olvasta a könyvét, nem tudta,hogy sírjon, vagy nevessen, egyszer elnevette magát a héven, néha meg görcsben volt a gyomra, és nyomasztó volt olvasni, mert minden nyomorunk és elcseszett döntésünk itt van a könyvben,és minden nőnek úgy látszik van valami zavara, és minden férfi disznó, érted, olyan volt, amikor a Májkel Döglesz azt mondja az Összeomlás cìmű filmben amikor a volt neje betegnek nevezi,akinek segítségre van szüksége, hogy Beteget akarsz látni? Menj be a városba, szóval kérdés, hogy van-e egészséges kapcsolat, és ez a könyv igenis jó volt, és ez a Háy ez tud valamit, adj egy fröccsöt Janikám.**
*Hozott lélek
**bocsánat a stílusért, a könyv hozta ki belőlem

3 hozzászólás
>!
robinson P
Háy János: Házasságon innen és túl

Jó volt. Sűrített életek, helyzetek és esetek. Házasság előtt és után, valamint a miértek. Hol szomorú. hol vidám vagy groteszk, de életszerű és szagú megfigyelések ezek. Mély igazságok vannak benne összesűrítve.
Kedvencek: Agglomeráció, Lajos utolsó levele Feri feleségéhez, A harmadik fiú, Markó,
Egy budapesti lakos élete, Margit, Szabadság.

8 hozzászólás
>!
korkata
Háy János: Házasságon innen és túl

Emberi életek, kapcsolatok. Az író nem nélkülözi a humort a novellákban, azonban alapvetően a szomorúság a legjellemzőbb az írásokra.
A kötet első fele tetszett a legjobban. Ott éreztem a leginkább az irodalmi felolvasókon megismert szerzőt.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Háy János: Házasságon innen és túl

Úgy gondolom, hogy elég sokat tapasztaltam már a világból, elég sok rosszat tudok elmondani a férfinépről. Különösen megmozgatta a fantáziámat a Markó című történet a katonák ama hatalomratörő és semmit el nem fogadó világával.
Na de kérem szépen, nem ám csak a férfiak a csalfák, a hűtlenek, az erőszakosak és a durvák.
Tudom, most kihívom magam ellen a sorsot, azaz a női nép haragját, de akkor is fel kell vállalnunk, hogy mi sem vagyunk jobbak annál ama bizonyos vászonnál!
Nos, szóval a könyv nem volt ugyan rossz, de kicsit idegesítő volt a sok trágárság, az elég gyakori agresszió.
Legyenek akármilyen csalárdak is a férfiak, úgy érzem, ekkora baj azért nincs az emberiséggel.
Biztosan vannak jó házasságok, az, hogy én nem sokat láttam eddig, az ugye nem jelent semmit. Meg aztán biztosan vannak jó kapcsolatok is, főleg, ha nem harmadik, ne adj' isten negyedik benne az ember lánya.
Tény, hogy sok a válás, a házasságon belüli erőszak, de – és erre egy, a könyvből vett idézettel reagálok: "Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény.'

>!
M16 IP
Háy János: Házasságon innen és túl

Most ismerkedem az íróval, ez az első kötet, amit olvastam tőle. Egyértelműen a téma miatt választottam pont ezt a könyvet, és Háy nem is okozott csalódást. A házasság, a férfi-nő viszony jó néhány arcát mutatta meg a novelláin keresztül. Stílusa kellemes, könnyen emészthető, egyetlen problémám volt a kötettel: kicsit sok benne a trágárság. Ha egy könyvben indokolt a csúnya beszéd, elfogadom, de itt nem egyszer azt éreztem, hogy a szöveg nagyon jól megvolna nélküle. Ha már szépirodalom, erre sem ártana figyelni.

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter
Háy János: Házasságon innen és túl

Ez még szerető, az már feleség
ez még feleség, az már szerető.
Ez még elvált, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik…
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál.

/ http://tinyurl.com/9bq5tja /

A fenti szövegnél jobban nem tudnám összefoglalni ennek a novellagyűjteménynek (ciklusnak?) a lényegét, témáit. Egyik kedvenc irodalmi toposzom a szerelmi háromszög, házasságtörés, válás. Több oka van ennek, most egy személytelenebbet választok: mindig is érdekelt, hogyan dolgozza fel egy férfi és/vagy egy nő, hogy esküt szeg. Ott lebeg-e a szeme előtt a házassági eskü szövege, amikor más ágyában ébred? Van-e valós súlya még ma is (volt-e valaha?) ennek az eskünek, s ha igen: mekkora? Átgondolja-e az, aki kimondja? Komolyan vehető-e, hogy holtomiglan-holtodiglan, amikor még magunkat sem ismerjük igazán, és fogalmunk sincs arról, milyen változáson megyünk keresztül az elkövetkezendő napokon, években, évtizedekben? Végeláthatatlan kérdések sorozatával lövöldözhetnék tovább, de a válaszokat inkább Háy írásai alapján próbálom megfogalmazni magamnak, és a jövendőbeli olvasóknak is ezt ajánlom.

Nem estem hanyatt ettől a könyvtől, nem rohantam hisztérikusan a könyvesboltba, hogy nekem kell ebből egy saját példány, de azonnal. Nem is tetszett minden írása egyformán, sőt: középtájt már kimerítettnek tűnt az eddig kimeríthetetlennek látszó téma, a házasságtörés és a szerelem bonyolult kémiája. Túl sok volt Budapestből, az elfoglalt üzletemberekből meg a pénzéhes luxusprostituáltakból feleségekből.
Sok volt az olyan írás, amit mintha ugyanazzal a sorvezetővel írt volna Háy, szappanoperai mélységekbe csúszott le: pl.: Egy budapesti cégvezető, Agglomeráció, Nehéz.
Viszont azt is el kell ismernem, hogy az életben vannak ilyen szappanoperai mélységek. Vannak csalánozók szintjén vegetáló emberek, párkapcsolatok. Ami viszont kellett volna, az a bizonyos plusz, valami, ami odacsap az asztalra, na az hiányzott a fent említett írásokból.
De voltak üdítő kivételek, sőt, egészen mély, új, bátor írások: Petőfi, Titok, Lajos utolsó levele Feri feleségéhez (kedvenc!), Egy budapesti lakos élete (megrázó), A halottember, A népzenész, A telefonszerelő, A pince, Csöpi. Ezekért öt csillag járna, úgyhogy igazán zavarba jöttem ezzel a csillagozással, hogy most akkor merre meddig. Marad szerintem a négy, mert a stílus rendben volt, oldott, könnyed, ügyes, az alaptéma kedvenc, a megvalósítás döcögött csak, aránylag sokszor, de vegyük úgy, hogy el van nézve az utolsó negyven oldalért.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

A titkok is olyanok, mint az élelmiszerek, egy idő után lejár a szavatosságuk.

>!
Rea P

Ahogy közeledett a házuk felé, már szerette. Mert ilyen a szerelem, valójában magunkban születik, és kevesebb kell a másikból bele, mint gondolnánk.

>!
Ciccnyog ISMP

Mobilon a sírás nagyon rosszul hangzik, inkább fülsértő, mint megrendítő.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sírás
>!
sassenach

Ilyen a budapesti metró. Simán leülhet az ember egy halott mellé.

75. oldal /Életveszély/

1 hozzászólás
>!
Valcsa

(…) mikor a fiú mondta neki, hogy vége. Ez a hat év szép volt, kár lenne elrontani másik hattal. Meg ő talált is valakit, akivel lehetne az újabb hatot.

>!
Dora

Budáról Pestre alig lehet átjutni, de ha sikerült, akkor meg vissza tiszta kínszenvedés. Aki ebben a városban a felújításokat tervezi az, bazmeg, mondta erőltetett felháborodással, az nem itt él, az e-mailen küldi a terveit egy Tolna megyei zsákfaluból.

30. oldal

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él.

>!
sassenach

Mi az, hogy mikrotechnikus? Egy alacsony növésű műszaki ember a témobilnál.

43. oldal /Lajos utolsó levele Feri feleségéhez/

>!
Ciccnyog ISMP

A pálinka meg olyan, mintha baltával vágnának bele az ember agyába. Kemény.

108. oldal

2 hozzászólás
>!
Valcsa

A portás épp a Mónika show-t nézte, valami neki fontos téma volt, hogy meleg vagyok, de heteróba vagyok szerelmes, valami ilyesmi (…)

A mobil


Hasonló könyvek címkék alapján

Závada Pál: Jadviga párnája
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Bächer Iván: Hatlábú
Tóth Krisztina: Vonalkód
Spiró György: Álmodtam neked
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Szabó Magda: Tündér Lala
Békés Pál: Csikágó
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Szabó Magda: Az ajtó