Egymáshoz ​tartozók 87% 61 csillagozás

Az a helyzet, hogy én a Háynak a szellemi áramlatára már akkor föl voltam feküdve (állítólag), amikor még azt se tudtam, ki az a Háy. Namost, jó nekem itt, Uram.

Először azt gondoltam: kedves. Aztán, hogy érdekes. Majd azt, hogy klassz. Végül pedig, hogy szomorú.
Még arról is majdnem meggyőzött, hogy adjak még egy esélyt Bovarynénak. Majdnem. Viszont a következő, amit Háy Jánostól fogok olvasni, a Gézagyerek lesz.

Meglepett, hogy nincs meg, gyorsan be is szereztem. A novellák egy része nagyon más volt, mint az eddig olvasottak. Többet mutattak meg a szerzőből, az alkotási folyamatból, a pályatársakból. Legjobban a vitriolos humor, irónia, önirónia tetszett, bár gyakran fájt. Kedvencem a Hol volt hol nem volt Petőfi. A napokban láttam a Gézagyereket a Pinceszínházban (remek darab és előadás!), így külön öröm volt a külföldi sorsáról olvasni. Bovarynéhoz nekem is kedvet csinált! Kedvelem Háyt, bár félem is.

7 hónapja fenem a fogam erre a könyvre, csak valahogy mindig mást vettem helyette. Na, de most Hari kölcsönadta, (köszönet neki!) és én nagy kedvvel kezdtem bele, olyan kis nyugodt tudattal, hogy nyilván ez is tetszeni fog, mivel korábbi könyvéből már ismert szerethető stílusát kapom majd most is.Kaptam is, jó is volt, de kicsit mégis más, mint amire számítottam. Meglepett, hogy milyen sokat megmutatott magából Háy János: saját munkájáról, életéről. Pályatársaknak is több oldalnyit szentelt. (Szabó Magdáról külön öröm volt olvasni.) Persze majdnem a összes fejezet olyan humoros, hogy végigkuncogtam. Sőt, némelyik résznél arra kellett gondoljak, hogy hisz engem most játékosan szívatnak:) Máshol déja vu érzésem volt, előző könyveiben hasonló gondolatokat már olvastam, persze amit igaznak érzek, azt nyugodtan nyomhatja a képembe többször is. Aztán úgy alakult, hogy mégis az utolsó komoly fejezet lett a kedvenc, amit az asszimilálódásról ír. Teljesen igaznak tartom. Szóval egy jó kis könyv! Olvassátok, de ne ezzel a könyvvel kezdjétek az íróval való ismerkedést.

Felüdülés volt, nem tudtam, hogy Háy nem csak a legborzasztóbb emberi helyzeteket írja le (ugyanis a Házasságon innen és túl, amit eddig olvastam tőle, elég depis volt). Különösen tetszettek a családi és az irodalmi sztorik, az irodalmas résznél néha már egy-egy novellánál egész műveltnek éreztem magam, persze nem mindig. :) Bovarynéhez kedvet adott (a Jadviga párnája is nemrég, úgyhogy már tényleg itt az ideje!). A könyv végén megint előkerült az a „minden rossz" életérzés, hát persze. De nem baj.

Ez már a harmadik próbálkozásom volt az alkotóval – nagyon nem akartam feladni.

Nem azt mondom, hogy ettől hátast kell dobni, mert nagy „hűű” meg „haa”, de édes, bájos, nagyon szórakoztató írásköteggel van dolga annak, aki leveszi a polcról ezt a könyvet.

Négy részre vannak osztva a történetek ebben a könyvben.
Nekem legjobban a családdal kapcsolatosak tetszettek. Aranyos, megmosolyogtató történetek a mindennapi életünkből. A legjobban A nyaralás az Adriára című írást élveztem. Két esetben is voltam már író-olvasó találkozón ahol ő volt a meghívott író. Mind a kétszer a család című részből olvasott fel. Már felolvasva megfogtak az írásai, jó volt olvasni is.
Az irodalom rész kedvet csinált Mikszáth Kálmán: Jókai Mór és kora című könyv elolvasásához. Irodalmi kalandozások. Találkozhatunk Csokonaival, Petőfivel, Bovarynéval, Jókaival, Szabó Magdával.
A harmadik témakör az út. Itt az író több utazásaiba pillanthatunk bele. Nápoly, London, Olomutz, Oroszország. A nápolyi út nyerte el legjobban a tetszésemet. Az oroszországi útnak az avantgárd költővel című írás egyben volt humoros és szomorú is. A történet végére kezdtem lehangolódni.
Az idő témakörében írt történetek voltak a legnehezebbek számomra. Itt hangolódtam le végképp. Ettől függetlenül elvarázsolt a könyv.

Imádom ezt a pasit! Úgy írt pl. Mikszáth: Jókai Mór élete és koráról, hogy tuti el fogom olvasni, miért is „Elkényeztetett kedvenc” az író.
Ez az opus nem a legjobb tőle, de elfogultan bújtam, és sokszor felkaccantam. Jelesre értékelem!

az útleírós részek nem érdekeltek, a többi viszont nagyon jó.

Vicces volt Tamaráról, egyetemi tanáromról olvasni :)
És igen, a Petőfi volt a kedvenc.