Egy ​szerelmes vers története 47 csillagozás

Versek, 2003–2009
Háy János: Egy szerelmes vers története Háy János: Egy szerelmes vers története

A kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója hol novellákkal, hol regényekkel, hol drámákkal lepte meg a közönségét. Most az elmúlt évek verseinek gyűjteményét veheti kézbe az olvasó. Az Egy szerelmes vers története izgalmas kalandozás nem csupán a költészet tájain, hanem mindenekelőtt a szerelemben. Fájdalom és boldogság, öröm és szenvedés, őszinteség és hamisság – sokszor egymással ellentétes érzelmek robbannak ki a versekből, mikor elénk lépnek a szerelmek tipikus szereplői: szenvedélyes férfiak, érzelmi fogságban élő nők, házasok, házasságtörők és szeretők.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Palatinus, Budapest, 2010
ISBN: 9789632740928 · Felolvasta: Rátóti Zoltán
>!
Palatinus, Budapest, 2010
112 oldal · ISBN: 9789632740706

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

kéktúra


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

"… annyira szerettem benned mindent,
még azt is, amit tulajdonképpen nem szerettem"

írja Háy a címadó versben. Én meg mondhatnám ezt erről a kötetről. Mondom.

OlvasóMókus>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Kedves Háy János!
Meglehetősen szeretem a prózáját olvasni, ezért gondoltam próbát teszek a verseivel is. És teljesen el lettem varázsolva! Szinte az összes vers tetszett a kötetből, ami kivételes ritkaságszámba megy nálam. A címadó vers pedig egyszerűen tökéletes! Aki valaha volt már szerelmes, az át tudja érezni minden egyes sorát.
Kérem, írjon sokkal-sokkal több verset!!!

Trudiz>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Az első „rajzos” vers hihetetlen kifejező, ötletes, nyerő. A további versek közül kevés jött át igazán, nem lettek a kedvenceim.

Nagyfehérasszony>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Na mer ugye ezzel is jól át lettem én bacva a palánkon. Mer ugye mondok, olvasni kell Háy-t , mer azt mindenki szereti, meg aszongyák jó is, meg hogy kössek én abba bele, amit nem is olvastam. Hát béfáradtam volt a könyvtárba, s veszemezt le a polcról, s belenézek és megfogott valami szószösszenés, oszt mondok, ejjólesz.
Viszem haza, nézegetem darabig, nem veszem mingyá sorra , mer úgy izgibb. No kanyarítom elimbé, olvasom, oszt né: nemis avvan benne, amit vártam, de assa, amit meg nem . No mijezmá, mondok?
Én itten átal vagyok verődve, s nekem ez hun jó, hunnemjó. Hun széjjelcincájja a szokásos szófordulásokat, hun összetapogatja. Hun elibém hozza a képeket, hogy merengeni se kelljen rajta, hun elviszi valami távolba, oszt vegyek tán szemügét fel hozzá, ha vajh meg akarom érteni. Hát lofac! Lehet énvelem így szórakozni? Hát lehet????
Hát lehet.
Nem esett maradéktalanul jól, de más volt, mint amit vártam, s én szeretem a meglepetéseket. Azért ettől még nem szerettem bele.

7 hozzászólás
AeS P>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Az első rajz, meg az utolsó vers, azokban van a lényeg. A többi sem töltelék, bár persze volt, ami nem tetszett, vagy nem értettem annyira; túl kevés verset olvasok.
Mindenesetre meg fogok próbálkozni más Háy-versekkel is, nem csak a prózájával.

DTimi>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Érdekes versek, de 1 csillagot adok a zenei bravúrokért. Hangoskönyként hallgattam.

virezma >!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Hm, elég érdekes ez a Háy János. Olyan, izé, beckzolis. Van benne Szabadság-szobor (USA), fásult házasság, szorongásos gyerekkor, meg királylány is. Nyelvezetét tekintve inkább epikus, nem operál képekkel. A Selbst például kifejezetten tetszett.

sassenach>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Az első két rész nem tetszett (Ivánhó és A rossz férfi c. fejezetek), kicsit meg is ijedtem, de az utána következő versek már nagyon jók voltak! Azért Háy Jánosnak még mindig a regényeit szeretem legjobban. :)

madárka>!
Háy János: Egy szerelmes vers története

Nekem Háy János elsősorban prózaíró. Mindig. De ez a kötet… elsőre nagyon nem szeretettem, de aztán amikor másodjára olvastam, nagyon megtalált. Nem tökéletesek ezek a versek, de a kötet, egészében így nagyon jó. Nekem.
Azóta is többször előveszem…


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Kéktúra

A kék jelzésű turistauton,
ahol a kanyar épp eltakar,
álltam megbontott nadrágban.
Csak nehogy – mondja a nő –
félrenyeljen, attól nagyon fél,
épp így ér véget az élete,
hogy előttem guggol és félrenyel.
Majd a ruháját igazítsam meg
legalább, a mentős ne lássa.
Cigányútra megy – mondom,
hogy legyen egy költészetileg
értékelhető nyelvi alakzat
a történetben.

Hülye rasszista – mondja,
de úgy hogy hasszista,
mint egy szekta nevét,
mert tele volt velem a szája,
a nagymamája cigány,
ezért minden ilyenre harap.
Megijedtem, most bosszúból
belém, azon az érzékeny helyen,
és elönt majd mindent a vér,
telespricceli a száját és a szemét,
s ő akkor biztosan félrenyel
és megfullad. Én elvérzek.

Szerelemi halál – gondoltam,
hogy egy turista megbök
azzal az idétlen bottal, amit még
Lajosforrástól magával cipel.
Majd eldobom, mondta
egy órája, de nem, s most jól jön.
Megböki vele a tetemet,
hogy egy hulla, és még egy.
Szerelmi halál, mondja a gyerekeknek,
meg az asszonynak, aki mellette megy.
Milyen hülyék az emberek,
s ebből is láthatják a gyerekek,
hogy kirándulni olcsó és
mindenképpen érdemes.

57-58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kéktúra
1 hozzászólás
pomesz>!

Dal

Légy hóhéra önmagadnak.
Ne várj másra,
túlvilági bíróra,
angyalokra, folytatásra.

Légy hóhéra önmagadnak,
hisz nem élsz másért és
mások sem élnek érted.
Önmagadnak vagy
haszontalan nehezéke.

59. oldal

madárka>!

Szerintem nincs,
ha van, nem látszik,
ha látszik, nem isten.

Kutyának csontot,
macskának tejet,
aki nincs, annak
semmit nem lehet.

Nem él a világban
és nem él bennem.
Bejönni nem akar,
elhagyni nem mer.

Két mindenség: az
enyém, s ami nem.
Hever a küszöbön,
ott is van, és itt sem.

Ki fázik – kérdem – ő
vagy én – számolok,
mert számon kér.
Nekem adta mindenét,

s én mégis elvesztem
mindenem. Áldott,
aki jön, de nem
jön senki sem.

Gyere, kiabál valaki
a másik szobából.
Hozz pokrócot!
Fázik a gyerek.

Rosszak az ablakok,
behúz a hideg, vagy
rosszul fűtenek.
Nyitom a szekrényt.
Megyek.

Betlehemi ének

madárka>!

Ami benned nyílik,
rám lakatot rak.

Tavasz, részlet, 100. oldal

egy_ember>!

Reggel

Dögölj meg,
forduljon ki a szemed,
reggel van,
de benned semmi
ne ébredjen fel.

Azt hiszed, most,
holott még az elején
romlott el,
magával vitt,
helyközi járat,
elmaradt a szomszéd
kutya hangja,
elmaradtak az
ismerős házak,
meleg volt,
a bőrödön vér,
a szíveden
izzadtság száradt.

A mi kutyánk kölke,
apánk fia, anyánk lánya,
testvérünk testvére,
nagyapánk unokája,
itt ért eget,
itt ért földet,
mondják, a házat,
az udvart, az ólakat
itt örökölte.

A szádban vetőmag,
a szemedben föld,
vidéki vagy,
bár ezen a vidéken utazó
egy napot sem tölt.
Azt akarod, legyen
a szívedben kígyó,
a véredben fehér katonák,
álljanak vesztésre a vörösök,
harapja tüdődet ketté a rák,
de magadtól buksz el,
nem a kíntól,
messze innen,
ahol senki nem lát.

43-44. oldal

1 hozzászólás
Dün P>!

ÁLL A VILÁG

Áll a világ, csak
a szivem lohol utánad,
percenként száztizet ver,
s nincsen, mondtam
az orvosnak, ember,
aki ezt bírja.

Pedig ez nem
kardiológiai eset,
mondta, s a szekrényben
egy kartont keresett,
hogy megnézze, mikor
voltam korábban ilyen.

Á, megvan,
nyolcvan vagy kilencven
négyben sajnos nem látja
pontosan a számot,
mindenesetre elég régen
regisztrált hasonló tempót,
azazhogy ritkán
esik meg velem.

Valami gyógyszer,
motyogtam ijedten,
lassító, hamár
épp túl gyorsan ver,
mégis jól jönne.
Erre nincsen, nevetett,
s tovább a kartont leste,
legfeljebb valami fű,
szóval ilyen
természeti dolog, de ő
nem varázsló, csak orvos,
gyógynövény téren
különben sem
volt túl jó az egyetem.

Az ő diagnózisa szerint,
persze belátja, ez a nyugati
gyógyászat, s talán egy
kínai vagy tajvani
orvos mást mondana,
de az ő a tanulmányai és a
tapasztalata szerint,
én nem vagyok beteg.

Nem, kérdeztem.
Hát nem, mondta,
s hogy mehetek.
S én ennyit sem
tudtam mondani,
hogy jól elbánt
a nyugati gyógyászat
vagy a tébé velem,
kint voltam az
ajtó előtt, ahol
műanyag székeken
szorongott egy tucat szívbeteg.

Szóval, gondoltam,
már a lépcsőházban,
nem betegség,
ilyen, ha rendes,
ha a szív lohol utánad,
s a világ megáll bennem.

95-97. oldal

AeS P>!

[…]
A verset, amit akkor írtam, később,
hisz van ez az aszimmetria a megírás
és a megjelenés között, az érzés és
az érzés manifesztációja között,
becsúszik egy-két hónap, esetleg több,
a verset később egy másik lány olvasta,
és a nyakamba borult, mert nagyon szeretett,
volt benne az a mély érzés, ami bennem is,
bár most nem, hogy nem is gondolta, mert
olyan ritkán, mondhatni, soha nem mutatom ki,
nem is gondolta, hogy ennyire szeretem,
el is sírta magát, mert ebben a mély érzésben
a legkülönfélébb, máskor egyáltalán
nem elfogadott cselekedetek is megengedettek,
én megfogtam a karját és távolabb toltam,
s ebbe a könnyes, szemmel láthatóan,
de a szivemben egyáltalán nem érzékelhetően
nagyon édes arcba mondtam,
hogy menj el, érted, menj el innen, és kitoltam
a lakásból a körfolyosóra, ahol nemrégen
érkezett, s úgy érezte, most élete
egyik boldog óráját közelíti meg,
s pár perccel ezelőtti, ez az érzés erősödött benne,
s most így végképp érthetetlen számára az,
ami történt.

Bezártam a bejárati ajtót, kulcsra,
s rögtön ott, az előszobakövön
csuklottam térdre, ez az a rendkívül
nevetséges pozíció, amit már a legigénytelenebb
filmek sem mernek ábrázolni, mégis
mint az én példám mutatja: létezik.
Ebben a nevetséges pozícióban kezdtem el
zokogni, hisz összegörnyedve az előszobakövön
mi mást tehetne az ember, zokogtam bele
a padlólapokba, s még beszéltem is,
hogy gyere vissza, gyere vissza, aztán megijedtem,
talán a lány a gangon van még és félreérti,
s elkezd zörögni, hogy itt van, engedjem be,
és elhallgattam, de a könnyem tovább ömlött,
s a nevetséges pozíció is maradt, mintha
könyörületet vártam volna valakitől,
holott egyedül voltam, teljesen egyedül,
a testem, mintegy véletlen
odakeveredett bogarat, amire a lakásban
egyáltalán semmi szükség nem volt és nem lesz,
agyonnyomta az istent.

107-108. oldal - Egy szerelmes vers története (Palatinus, 2010)

1 hozzászólás
pomesz>!

Ivánhó

Az oroszok, akár a hó
betakarták a tájat.
A tévében az ájvenhó ment,
a vétel rossz,
messze laktunk Budapesttől,
a képernyő csupa apró folt.

Rengeteg orosz,
mesélte anyám,
azon a kicsi tájon,
ahol kicsi emberek nőttek,
kicsi volt nekik a szivük
és kicsi volt a szájuk,
és ez a szív és ez a száj
volt nekik a hazájuk.

Egyszer nagy leszel,
mondta anyám, a
konyhában kalácsot
sütött, közel volt
a karácsony.

Nagy leszel
és lesz neked, lesz neked:
kicsi szíved,
és lesz neked, lesz neked
kicsi szájad,
ahogy mindenkinek,
aki lakja ezt a kicsi tájat.

Egyszer nagy leszel,
elolvadnak az oroszok,
lemegy az Ivanhoe
utolsó része.
Eltűnnek a fegyverek,
s csak az udvaron,
kiabál egy gyerek
fakarddal a kezében.

Egyszer nagy leszek,
kinövök a cipőmből.
kinövök a konyhából,
s a havon kuporgok,
akár egy vándor,
aki napokon át árnyékot
cipelt a kicsi tájon.

Törpe vagyok,
körülöttem sötét óriások.
Egyszer nagy leszel,
mondta anyám,
és megfordította
a sütőben a kalácsot.

11. oldal

DaTa>!

A verset, amit akkor írtam, s gondoltam,
megmutatom, már nem olvastad el,
mert az utolsó, a szerelmünk szempontjából
végzetes találkozón azt mondtad, hogy
soha, még soha nem éreztél így egy férfi iránt,
és ez fantasztikus, ez volt az egyik kedvenc
szavad, én nem szerettem annyira,
de erre soha nem gondoltam, hogy nem,
mert annyira szerettem benned mindent,
még azt is, amit tulajdonképpen nem szerettem

Egy szerelmes vers története

madárka>!

Bocsásd meg, bocsásd meg, kérlek,
hogy úgy élek, ahogyan élek.

Szentkép, részlet, 73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ranschburg Jenő: Gyerekségek
Varró Dániel: Szívdesszert
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Szilágyi Ákos: Franci
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió / Emese almája
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz
Szilágyi Ákos: Kakadudalok
Karácsonyi csillagok
Szilágyi Ákos: Tegyük fel
Fodor Ákos: Buddha Weimarban