A ​gyerek 160 csillagozás

Háy János: A gyerek Háy János: A gyerek Háy János: A gyerek Háy János: A gyerek

Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek.
Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Európa, Budapest, 2019
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041404
>!
Európa, Budapest, 2017
366 oldal · ISBN: 9789634056195
>!
Európa, Budapest, 2016
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055389

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 36

Most olvassa 14

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Háy János: A gyerek

A tönkremenés krónikája, avagy mindenki hibáztat valakit, s miként a saját álmunkat kergetve óhatatlanul is összetörjük valaki másét, egymást titkon avagy nyíltabban gyűlölő megalázottak és megszomorítottak gyűjtőhelye a világ.

Annyira azért nem kilátástalan valami az élet, mint amilyennek itt be lett állítva. „A gyerek” (aki egyébként Laci, amiként az apja és a nagyapja is, a fia viszont már nem) vidéki átlagember, akinek vannak vágyai ("tudóssá" válni Budapesten) és lehetőségei (jó intellektuális adottságok, kevésbé kedvező, de azért messze nem tarsándori szintű családi és anyagi háttér), melyeket egy darabig veszettül igyekszik összhangba hozni, aztán idővel belátja, hogy ez lehetetlen (többedszerre sem veszik fel az egyetem vágyott szakára, Pesten meg drága az élet, haza kell térnie). Apránként elveszti illúzióit, kompromisszumokra kényszerül. Egyre több illúziót veszít el, ez a veszteség mindinkább megviseli, s emiatt egyre megalkuvóbb lesz. A nagy álmok helyét eleinte szelíd belenyugvás veszi át, majd ezt a csalódás apránként keserűséggé érleli, ami pedig már egyenletesen gyorsulva taszítja lefelé főhősünket, „a gyereket” a tarsándori, borbélyszilárdi, kisstibornoéi lejtőn.
Kész is a baj.
A vágyálmok léggömbje végképp kidurrant, romjai egyszer s mindenkorra a sárba tiportattak. Ez a megkeseredett légkör megfertőzi, majd halálra ítéli a gyerek házasságát, amiként őt magát is.
A csapongó, anekdotázó narráció révén számos mellékszálat, mellékszereplőt is megismerünk, melyek között – mintegy kontrasztként – a „mi lehetett volna, ha…?” is megcsillan. Mi lett volna, ha másként éli meg kudarcait a gyerek, vagy a gyerek szülei, vagy a gyerek nagybátyja, az a bizonyos, aki felkötötte magát a padláson? Miként változtathatna meg alapjaiban sorsokat, egész nemzetségek életét az, ha máshogyan viszonyulnánk a minket érő sérelmekhez, hiszen sérelmek mindenkit érnek, s hogy ezek miatt apránként tönkrejutunk, vagy éppenséggel megbirkózunk velük, az már rajtunk múlik, nem pedig a felmenőinken, házastársunkon, az ivócimboráinkon, a véletlenen, Istenen, vagy bárki máson, akit könnyebb és ennélfogva jólesőbb okolni.

Gördülékenyen leverő olvasmány a lezüllés egy életen át tartó, apróbb-nagyobb kudarcokból és ballépésekből álló folyamatáról. Számtalan ilyen sors ténfereghet itt körülöttünk, véreres szemekkel bámulva a kocsma szemközti falát. Kortárs magyar szoció, ezúttal a vidéki verzió, melyben benne foglaltatik egyúttal a faluról városba kerülés nyomasztó úgyszólvánlehetetlensége is. Megrendítő.

>!
Eszter01
Háy János: A gyerek

A gyermekkorom leírása. A falusi emberek mindennapjai, sorsa, döntései. Mi szerencsére magunk mögött hagytuk ezt a miliőt, de a mai napig kihat az életemre, az én sorsomra is.

Háy nagyon pontosan leírja a miérteket, következményeket, egyfajta sorsláncolatot fabrikált ezzel a könyvvel, kellő távolságból szemlélve az embereket. Egyben tudja ábrázolni a döntések közti hasonlóságot és különbséget. A konklúzió pedig a „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa” mondás lenne, ha nem lennének ott azok a körülmények, amik hínárként húzzák le az embert, meg a gyereket az élet nagy lefolyóján.

>!
DaTa P
Háy János: A gyerek

Háy János a tavalyi évem nagy fefedezettje volt. Kezembe került akkor a „Napra jutni”, és megnyílt előttem egy teljesen más világ, feltárult valami olyan lelki mélység Háy sorain át, amit csak néhány igazi mesterműben találtam meg korábban. Bele is vetettem magam az ő műveibe nyomban, jött a „Hozott lélek” majd „A bogyósgyümölcskertész fia” sorban.

Mindhárom írása komoly lelki és szellemi élményt adott, nagy várakozással álltam hát neki eleddig számomra ismeretlen, „A gyerek” című könyvének. Most pedig bajban vagyok. Nagy bajban. Ez a könyv egyértelműen 2017 eddigi legnagyobb olvasmányélménye. Kicsit sajnálom is az összes többit, ami, aki a következő hetekben jön, az élmény még annyira friss most, hogy egészen biztosan mindent ehhez fogok hasonlítani. Ez a könyv pedig magasra tette a lécet. Most az a léc épp megugorhatatlannak tűnik. Persze változik ez majd, de most még nagyon lüktet bennem ez a történet. Még nagyon eleven.

Háy mestere a lélekábrázolásnak, bármennyire is ellenkezel egy-egy szereplő cselekedetével, adott döntésével, bármennyire undorodsz is tőle és megveted, amit csinál, világosan látod, nem tehetett másként, nem dönthetett másként, nem cselekedhetett másként abban az élethelyzetben. Az adott múlttal. Az adott jelenben. Önnönmagának, saját sorsának meg nem értésével. Ezzel a meg nem értettséggel. Ismételjük a mintákat generációkon át, kérdésekre, kihívásokra olyan válaszokat adunk tudattalanul, amit szüleinknél, nagyszüleinknél mintaként láttunk. Mert ezt tanultuk meg. Mert csak ezt ismerjük.

Mert akarhat a gyerek apja leszámolni itt a könyvben a vérvonallal, és kezdeni önmagával egy teljesen újat, egy új dinasztiát, hiszen ez az apa elszakadt az ő alkoholista, szar ember apjától, aki terrorban tartotta ennek az apának az anyját, akitől elvették a földjeit, a birtokát, a mindenét, aki eztán így mást se csinált, csak piált éjjelente filmszakadásig, majd napközben várta az éjszakát, hogy nekiindulhasson a kocsmának újból, míg el nem vitte a rák.

Szóval mondhatja az apa, hogy na nem, ennyi volt, neki a felmenői senkik és semmik, vele itt valami új kezdődik, s elkezdhet megtenni a gyerekért mindent, kelni hajnali 4-kor, vonatozni faluról Budapestre dolgozni, hazaérni este 6-kor, s mindezt természetesnek venni, mert hiszen így belőle, a gyerekből lehet majd valami. Hogy neki már nem kell majd mindezt végigcsinálni. Hogy ő tudós lesz, aki kitör. Aki felkerül a nagy Budapestre. Hogy majd a gyerek. Mert az apa még itt, a falun, egyszerű, dolgos, kicsi ember. Na de majd a gyerek. Az lesz valaki. Tudós. Budapesten.

Persze nem lesz. Vagyis valaki, valami teljesen más lesz. „Tudod $@!%, milyen az, amikor nem lehetsz az, ami akarsz?” (41. fejezet). Milyen az? Tragikus. Erről szól a gyerek története.

Repkedünk itt az időben előre-hátra, ugrálunk szereplők közt jobbra és balra. Oda kell figyelni minden sorra, ha egy percre is ellankadsz és csak félig figyelve olvasol tovább, lapozhatsz is gyorsan vissza, hogy megértsd, épp kiről, épp miről szólnak a sorok. Minden mellékszereplő sorsa ki van itt bontva. És mind egy valódi tragédia.

Olyan szomorú, olyan nyomasztó, olyan szívbemarkoló, olyan keserű itt megannyi történet, megannyi cselekményszál, megannyi sors… És ettől válik annyira igazivá, annyira emberivé, annyira hitelessé. Hogy mindent tisztán megmutat. Lett légyen az mocsok és szenny, szenvedés, gyűlölet és halál, vagy öröm, remény és pillanatnyi boldogság. Mert az életnek mindez vele járó része. Mert minden sorsban ott van ez mind. Mert minden emberi lényben ott van ez mind. És Háy ezt tökéletesen le tudja írni.

És annyira jól megmutatja ez a könyv is, miért olyan elmondhatatlanul fontos, hogy megismerjük igazán önmagunkat. Hogy megértsük, szembe nézzünk vele, milyen helyzetre miért úgy reagáltunk a múltban, ahogy. Miért azt a döntést hoztuk, amit. Hogy megértsük, miért érzünk bizonyos helyzetekben ma úgy, ahogy. Hogy igazán, minden porcikánkkal próbáljuk megérteni ezeket a belső, tudattalan mozgatórugókat. Mert így leszünk mi majd képesek máshogy dönteni a jövőben, tanulva a saját múltunkból. Tanulva az előző generáció múltjából.

Mert választás mindig van. Mindenkinek van. Csak legtöbben rosszul döntünk olykor. Van, aki sokszor. És van, aki mindig. Mint az ebben a regényben szereplők.

Háy János zseni, adja az Ég, hogy még sok könyvvel ajándékozzon meg minket.

7 hozzászólás
>!
ppeva P
Háy János: A gyerek

Azt meséld el, János… csak ülök, János mesél, és a lapok fogynak, fogynak…
Nem lehet ennyire szar az élet. De. Van, akinek igen. Meg van, akinek igen, de nem is veszi észre. És nem csak magyar nagy büdös rögvalóság. Bármelyik nemzeti irodalom cinikus őszinte írója tud(na) ilyet, vagy még ilyenebbeket is, csak jól körül kell néznie. Bokatáj magassági, vegetálós életekben is……. Mert csak jó messziről látszik úgy, hogy máshol mindenkinek kolbászból lenne a kerítés. Ott is van, akinek kolbászból, akinek aranykolbászból, műanyagkolbászból, álomkolbászból, de sokaknak meg ott is csak szarkolbászból… (Te János, hogy mire vetemítesz engem?!)
Itt-ott Tar Sándor jutott eszembe. Nem olyan, de néha mintha. Sőt, akár.
Ez az egyik.
A másik az, hogy mi a gyerek. Erről aztán mindenki mást gondol – akinek van, azért, akinek nincs, azért. Aztán meg van, akinek van, és sikerült gyerek. Van, akinek van, de nemsikerült gyerek. Van, akinek van, de minek, meg kár volt, meg nem érte meg, meg hálátlan, meg akármi. Van, akinek nincs, nem is lesz, nem is akar, akar de nincs, akar de majd lesz. És van, akinek nincs, nem is lesz, nem is akar – hát ő aztán a legpontosabban tudja, mit is kéne csinálniuk a gyerekeseknek meg a gyerekeknek… És ki örül legjobban a más bajának, nyomorának, félrecsúszott gyerekének? Hát az, akinek magának is rendesen el van csesződve az élete. Mert akkor aztán dögöljön meg a szomszéd… gyereke is…
Na, és ez egy jó könyv. Ha fülig tapicskolsz is olvasás közben a nyomorban, kisstílű gonoszságban, sárban és alkoholban.
Négy kis rajz van a könyvben. És ha a végén úgy éreznéd, nincs remény, csak lapozd fel újra a rajzocskákat…

>!
tgorsy
Háy János: A gyerek

Ha tudni szeretnéd milyen volt az élet a Kádár-rendszerben: hallgasd Cseh Tamást, nézd meg Az utolsó mozielőadást, és olvasd el ezt a könyvet.

>!
DTimi
Háy János: A gyerek

Így éltek ti. Így élünk mi. Tudjuk mi ezt. De Jani, erről nem írunk könyvet, bazzzzzdmeg. Erről a kocsmában beszélünk csak. Mi a fax??

4 hozzászólás
>!
robinson P
Háy János: A gyerek

Tömény, sűrű. Szinte lehangoló, bár mennyire remek és egyedi a stílusa.
Elképesztő és elgondolkodtató. Ennyi sok rossz, baj, gond és betegség egy könyvben. Ezek lennénk mi, emberek? Tényleg ez a sorsunk?

15 hozzászólás
>!
petibácsi
Háy János: A gyerek

Azt mondta egy interjúban a János, hogy neki a kedvenc magyar prózaírója a Móricz, és ehhez képest itt meg szinte úgy mesél, mint Mikszáth. Minden második bekezdésnél ilyen másfél oldalas, meredek kitérőkre visz, amikből megismerhetjük szinte valamennyi mellékszereplő elő- és/vagy utóéletét, csak hát nem tartja ezeket a kitérőket úgy kézben, mint Mikszáth. Elkezd egy anekdotát és csak növeli és növeli, és az olvasó meg már visít, hogy te most fogod a kezem és egy szakadék felé sétálsz velem, János, te innen nem fogsz már visszatalálni a kontextusba, te elveszted a saját szöveged fonalát! Aztán persze legtöbbször visszatalál, de addigra olyan iszonyatos mondatszörnyetegek születtek, amikből azért néha nehézkes.
Szóval csak félig-meddig szól ez a könyv a gyerekről, mert a felvillanó mellékszálak tulajdonképpen az egész társadalmat hivatottak leírni, feltárni, ami persze tök jó, meg ráadásul jó sok iróniával történik mindez, de én akkor sem szeretem, ha néhol azt kell kérdezzem: most itt konkrétan mi a fene történik?

5 hozzászólás
>!
Olya 
Háy János: A gyerek

Aztahé!!! Ez nem semmi!
Hömpölygő történetár a magyar falu mentalitásáról, hétköznapi gondjairól arról, hogy nekünk miért rossz vagy miért nem sikerül az, ami másnak igen. Azt is mondhatnánk, hogy a bűnbak keresésén van a hangsúly, de a Gyerek utolsó gondolatai között mégsem ez jelenik meg, hanem inkább az, hogy „minden azért van, mert ez az ő sorsa”. Mártír. A saját elődeinek a mártírja. Az azonos név miatt (de ez már az elbeszélő hangja). Legalábbis ezt ő így éli meg.
Amikor azt állítom, hogy magyar falu, nem feltétlenül Magyarországra gondolok, erdélyi falvakban is ugyanez a lemez forog, megspékelve egy kis Trianonnal (és most ezt nem politizálásképpen említettem meg.)
Szálaira szedett, keserű humorral fűszerezett lenyomata annak a mindig pesszimista népnek, aki nem képes saját magán felülkerekedni. Mert mi mindig Csak panaszkodunk.
Ettől jó ez az írás. Hogy görbe tüköröt állít elénk, hadd nézzünk szembe magunkkal fél perc erejéig.

U.i.: Köszi @DTimi :) nálad figyeltem fel erre a könyvre.

>!
Gyöngyi69
Háy János: A gyerek

Le vagyok nyűgözve!
Háy könyve egy ember életének története családi előzményekkel, miközben a mellékszereplők sorra befurakodnak a történetbe. Nagyon kellet figyelni végig, mert ha az ember elvesztette a fonalat, akkor aztán keresgélhette, de most ez érdekes módon nem zavart. A történetben a szereplők életének, vagy sorsuknak egy szeletét megmutatva valós korrajzot kapunk egy olyan író tollából, akinek nem csekélyek a pszichológiai ismeretei sem.
A kötetnek egyetlen színe van: szürke minden mennyiségben; egy kevés a világosabb árnyalatból, és nagyon sok a sötét színűből. Szereplői válaszúthoz érkezve, életük bármely szakaszában – legyen az a legkisebb kereszteződés – azt az irányt választják, ami a legrosszabbul fog elsülni. Megismerhetünk töményen a nyakunkba borítva – kis túlzással – mindent, ami elromolhat az ember életében, annak okával, és lélektani hátterével együtt.
S hogy van-e ilyen valóban? Igen, nem is kevés! Bizonyítja ezt a kocsiban levő száz forintért kunyeráló hajléktalanok hada, akik mindannyiunkat megkörnyékeznek bevásárláskor. Falun talán később jutnak erre a szintre az emberek, ott kicsivel még mindig jobban odafigyelnek egymásra, de ott sem sokat kellene keresgélni. Hosszan tudnék mesélni a kórházban, a pszichiátrián megforduló sok-sok alkoholistáról, vagy józan önsorsrontóról, akiknek az életét nyomon követve ugyan azt látjuk, amit Háy a könyvében megírt.
DE! Szerencsére vannak kivételek! Örömmel jelentem: vannak, akik egyszer csak egy elágazásnál – ki tudja miért – nem a rossz irányt választják. Az okok teljesen különbözőek lehetnek, de egyszer csak a szürkék elkezdenek halványulni az életükben. Aztán megjelenik egy-egy halvány pasztell szín. A legnagyobb öröm, amikor látjuk, hogy egyre színesebb lesz körülöttük a világ, és ezt először óvatosan, majd mindig bátrabban visszatükrözik.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

A mákostészta összefoglalóan jelöli mindazokat az ételeket, amelyeket megenni egy férfi számára teljességgel értelmetlen (…)

Kapcsolódó szócikkek: mákos tészta
21 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Az öregasszony túlélte az urát, ahogy ez statisztikailag is illik.

>!
petibácsi

Mert az egy tévképzet, hogy a széplányok az igaziak vagy az okosak. A szépekkel csak kefélni lehet, meg nagyképűsködni a haverok előtt, ez az általános felfogás, de különben unalmasak, és rendkívül sokba kerülnek. Az okosakkal meg az a baj, hogy minden gesztusukon ott van ez a gondolkodásérzet. Hogy mikor végre ágybalököd, akkor is van egy mondata, hogy bocs, leveszem a szemüvegem, amitől rögtön elmegy a kedv. S ő tényleg odanyúl a szemüveghez, négy dioptria, de könnyített üveg, karcmentesítve. És ahogy a szemüveg elhagyja az orrnyerget, napvilágra kerülnek a szemek. Ám a tekintet hirtelen nem talál külső fogódzót, sokkal erősebb a belső látás, legalábbis így néz ki, hogy a lány belülre néz, valami mélység felé. S ez a mélységes kút, amiben elveszik végülis a testi akarat, a férfié, és nem bírja ott annak a kútnak a fenekén többé megtalálni.

125. oldal

>!
petibácsi

De ez a gyerek, ez mégiscsak más, lecsúsztatja a torkán az ötvenhat fokosat is, ami tényleg annyira erős, hogy hányás után, félig már megemésztve is lemarja a bicikliről a festéket, ha épp rámegy a vázra, mikor az ember beledől vele az árokba hazafelémenet és hány.

198. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) két évvel az esemény előtt információja volt arról, hogy lesz magyar űrhajós, mármint nem csak elvileg, hanem tényleg, hogy az oroszok, ő úgy emlegette, a szovjet partnerek és a magyar illetékesek ebben megállapodtak. Szóval lesz. Már válogatják, vagy éppen ki is választották őket. Mert kettő lesz, s ő ezt is tudta, hogy ebből a kettőből csak egy fog az űrbe repülni, mert a társa az egy orosz lesz. Azért ugye a szovjetek sem hülyék, hogy kieresszenek az űrbe felügyelet nélkül két magyart, 56-ban is mit csináltak ugye, csak egy pillanatra nem figyeltek oda és máris kitört a botrány.

>!
Sárhelyi_Erika I

A lányban volt valami olyasmi, hogy ő most bele tud szeretni bárkibe, például ebbe a fiúba is bosszúból, mert épp egy hete hagyta ott a barátja. (…) nem lehet különbséget tenni a valódi szerelem és a bosszúból elkövetett szerelem között. Olyan ez is, mint a gyilkosság, hogy az áldozat számára mondhatni mindegy, hogy mi volt a szándék, már ott hever vérbefagyva (…)

>!
petibácsi

Semmi baj, kivágjuk, aztán minden rendben lesz, mondta az orvos, s gondolatban már megcsörgette a különleges minőségű fémből készült szikéket, kis fűrészkéket, amilyenek egy háztartásban soha nincsenek, pedig egy ilyen szerszámmal azért nagyon lehetne húst szeletelni pörkölthöz.

135-136. oldal

>!
Dora

Mert ahogy a nőknél van ez a szép kontra intellektuális típus, úgy a férfiaknál a hallgatag és locsogó, s a nők, különösen az olyanok, mint a lány is előnyben részesítik a hallgatag típust, akitől egy életen át lehet várni a meglepetést, hogy valami nagyon mélyet fog mondani, persze rendkívül halkan és rendkívül röviden, mondjuk két-három szóval rántja le a leplet a világ megismerhetetlen részéről, s a lány akkor azt mondja magának, hogy na, ezért megérte ebben a csendben megöregedni. Ilyen volt ez a fiú.

127. oldal

>!
shandy 

Erre gondolt a gyerek az első napokban, mikor abban az állomásmelletti kocsmában ült és ivott, hogy tulajdonképpen a létezés, az tulajdonképpen a nemlétezés. Még szerencse – mondta a mellette ülő társ, hogy a sör az van, mert az már nagyon rossz lenne, ha az se lenne. Mert azt, hogy mi nem vagyunk, még csak el lehet viselni, ha van sör ugye és segít nekünk ezt a lételméleti problémát elfelejteni.

122-123. oldal

>!
Olya 

…mert amiről senki nem tud, az nincsen, és erről senki nem tudott, tehát nem is volt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Kriszta: Fiókregény
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Dimitri Verhulst: Semmivégre
Delphine de Vigan: No és Én
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék
Elisa J. Smith: Őrizd meg
John Green: Alaska nyomában