A ​cégvezető 192 csillagozás

Háy János: A cégvezető

A cégvezető azt hitte, isten lábát fogja meg, amikor lapátra tette a régi feleségét, és beválasztott egy új nőt. Ő az, aki mindig helyes döntést hozott, ő az, aki mindig jókor volt jó helyen. Elindult a gyarapodás útján. Ingatlanbefektetések, gazdasági tanácsadás, irodaépületek. Mindig tudta, mit kell lépni, hogyan kell a céget a növekedés útján tartani.
Róla szólt az elmúlt harminc év, ott volt mindenütt, ahol lenni kellett, észrevette a kiskapukat és a nagykapukat, ha kellett, a tű fokán is átbújt. Korunk hősének látta magát egy olyan korban, aminek nem volt hőse.
Azt kérded, mi közöd hozzá? Te is cégvezető vagy, akár van bejegyzett céged, akár nincs, mert azt az embert, aki vagy, te vezeted. A cégvezető a te életed könyve. Rólad szól és a barátaidról, meg a rokonaidról, az osztálytársaidról, a gyerekeidről és a szüleidről. A cégvezető a helyes és helytelen döntéseid könyve, a céljaid és céltalanságaid, a cselekvésed és a tehetetlenséged könyve.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Európa, Budapest, 2021
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042371
>!
Európa, Budapest, 2020
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042371
>!
Európa, Budapest, 2020
372 oldal · ISBN: 9789635043569

Enciklopédia 4


Kedvencelte 10

Most olvassa 38

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Katalin_V_Tóth P>!
Háy János: A cégvezető

Formabontó kötet, nagyon tetszett a fő váza a történetnek, a borító és a fülszöveg nagyon figyelemfelkeltő. A mellékszálak, kisebb történetek miatt azonban kissé csapongóvá vált a regény. Érdekesnek találtam az egyes szám második személyű írásmódot, jó az író stílusa. A rendszerváltás és az azt követő néhány évtized történetei ezek.

robinson >!
Háy János: A cégvezető

Egy kiábrándult, némileg meghasonlott és az életében csalódott főhős szemszögéből megírt regényt olvashattam. A cégvezető olvasatomban bárki lehet napjainkból. Ironikus, fanyar, elegáns írás, az élet apró dolgairól. Meg és elcsúszott életek, a siker, a karrier árnyékában. Elgondolkodtatóan tud szólni .

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/10/a-cegvezeto.html

ppeva P>!
Háy János: A cégvezető

Ahhoz képest, hogy a fél könyvet kiidéztem, most bizonytalan vagyok. Lehetne három csillag is meg öt is, hol erre billent, hol arra (négy volt a legritkábban), érezhetném szórakoztatónak is meg mélységesen depresszívnek is, sőt akár diadalt is ülhetnék a végén, hogy jól megszívta az élet császára. A narrátor hang néha nagyon jó, néha félrecsúszik, hol nagyon célzottan odamondogat, hol eltekereg az oldalszálakon. Talán lehetne egy kicsit rövidebb, feszesebb, talán lehetne kicsit kevesebbet markolni. De értem én, vagy legalábbis érteni vélem – össze kell zavarni kicsit a szálakat, nehogy bárki magára ismerjen,* és mindenfélével fenyegetőzni kezdjen.
A fülszöveg szerint én (vagyis az olvasó) vagyok a cégvezető. Hát persze, akár így is érthetném. De hiába találom meg saját cégem egy-egy kis morzsáját a történetben**, ez a könyv végülis nem rólam szól. Legfeljebb arról a végtelenül bunkó, szégyentelen és erkölcstelen vadkeletről, ami itt tobzódik körülöttem, és csak remélni tudom, hogy az igazi CÉGVEZETŐK az ilyen apró kis pacnikkal nem foglalkoznak. Mert ha egyszer elfoglalnék egy olyan négyzetcentimétert a világból, amire ők is szemet vetettek, akkor jaj nekem…
A férjem szerint élhetnénk rosszabb korban is, amikor pallosjog volt, meg jobbágyság, meg lövöldöztek az utcán. Volt, hogy egy hasonló könyvért öltek, börtönbe zártak, volt, hogy csak nem jelenhetett volna meg. Akár elégedettek is lehetnénk, hogy mindezt most le lehet írni, ki lehet adni, ha nem azt érezném, hogy nem az van mögötte, amit szeretnék. Hanem az: pofázzatok csak, irkáljatok, festegessetek – kit érdekeltek, lúzerek.

*bár végtelenül magabiztos cégvezetőink nem szívesen azonosulnának negatív szereplőkkel, azt meg, hogy könyvet olvasnának, pláne kortárs magyar irodalmat, nehezen feltételezem
**igen, aki ebben a korban élt (gengszterváltástól napjainkig), néha óhatatlanul felbukkanni érzi saját magát itt-ott, mert nincs olyan szeletkéje ennek a világnak, amit a narrátor kihagyna, akár csak említés szinten

gályanapló>!
Háy János: A cégvezető

Tudjuk, mélységes mély a múltnak kútja, ez igaz a közel és középközel magyar múltra is. Háy ebben a könyvében ebbe a kútba szervez kútbejárást.

Van egy algoritmus, amit úgy hívnak, mélységi bejárás. A lényege, hogy úgy kezdjünk el nyomozni valami után, hogy elindulunk egy nyomon és megyünk rajta, ameddig bírunk. Ha elakadnánk, akkor visszatérünk az első olyan elágazásig, amikor másfelé is letérhettünk volna. És most abba az irányba indulunk el.

Valami ilyesmit éreztem a könyv kapcsán, aminek kiinduló pontja “a cégvezető” válása. Innen, a válástól indulunk és aztán mélységi bejárás. Személyiségtörténet, kapcsolattörténet, családtörténet, cégtörténet, Magyarország történet.

Ugrálunk a rétegek, jelentések, okok közt, mindenhol nagyjából pár oldalt töltve. Miből is áll a cégvezető és környezete ma. Kis, általában elég sematikus sztorik ezeken a pár oldalakon, de szerintem a könyv húzása a történetek közti átjárás bemutatásában, a térkép felrajzolásában van. Ehhez van egy jól megkonstruált hang, ami húz, egy ideig tényleg szórakoztató.

Aztán meg nem, kiderül, hogy unom, a hang bántóan monotonná válik. Ekkora terjedelemben felerősödnek a didaktikus vonások, mintha vmi tipikus karakterekkel opráló magyar sorozatban lennénk. A könyv közepe felé elkezdem azt érezni, hogy mindezt “tudom”, hangot is ismerem, számolom vissza a lapokat, tényleg unom.

cseri>!
Háy János: A cégvezető

Szeretem Háyt, de néha úgy éreztem, heroikus küzdelmet folytatok ezzel a könyvvel, és nem én fogok győzni. Rossz időzítés, van ilyen, egy karanténos, home office-os, digitális oktatós héten olvastam, amivel még nem is lett volna olyan nagy baj, (főleg hogy megtapasztaltam, hogy van igazi digitális oktatás, szóval hogy odaül a tanár a kamerához, és lám megtartja az órát, nem pedig odavág egy word dokumentumot, hogy akkor mit kéne megtanulni és megcsinálni), hanem hogy egy csomó minden miatt idegeskedtem, és nem feltétlenül alaptalanul. Szóval amikor végre odajutottam este, hogy jó, akkor olvasok, akkor magam is éreztem, hogy nem ezt kéne olvasnom, hanem valamit, ami kikapcsol, meg mondjuk esetleg vidámabb, csak hát ismerjük a félbehagyott könyvek sorsát. Úgyhogy ez nem is értékelés, hanem mentegetőzés, de ha erre szántam tíz sort, akkor valamit a könyvről is kellene írni, igaz? Stílusra tipikus Háy, na ő legalább tényleg egy olyan író, hogy két sorból fel lehet ismerni, a jellegzetes fordulataiból, mondatépítéséből. Az talán még nem volt egy regényében sem, hogy ez olyan elkalandozós, alapvetően egy történetben vagyunk, de ha megjelenik valaki más mellékszereplőként vagy bármi, amiről eszébe jut valami, akkor azt így elmondja, észre se veszed, már másik sztroriban vagy, és majd pár oldal múlva kerülsz esetleg vissza, vagy lehet, hogy egy tök más történetbe, és majd lehet, hogy csak onnan vissza, nekem ez amúgy tetszett. Háy ugyebár itt a cégvezetőkről mondja el a véleményét, ami lesújtó, szerinte a cégvezetők (de olyan igazik, hogy még nincsenek benne ugyan az első száz leggazdagabb magyarban, de majdnem) azok valójában nagyon egyszerű gondolkodású, nem szimpatikus emberek, afféle haszonlesők, mi mások lehetnének, és közben az egész rendszerváltás utáni társadalmon (vagy hát főleg ezen a részén) elveri a port. Tény, hogy olyan nagyon sok árnyaltságot nem visz a jellemekbe, ez a cégvezető meg akik körülötte vannak, inkább típusok. A cselekmény sovány, a mindenféle elkalandozás sok, szóval nem egy kifejezetten könnyen olvasható szöveg. Igazából most, hogy megküzdöttem vele, mégse mondom, hogy nem éri meg.

abcug I>!
Háy János: A cégvezető

Iszonyúan elkeseredett könyv. Mint mondjuk A gyerek is. Az valahogy kompaktabb, kerekebb. Ez a regény a rendszerváltáskori újgazdag tipikus története, a legtriviálisabb sztereotípiák kiírása-szétírása. Ezt most jó értelemben akarom itt mondani. Honnan jönnek a közhelyek? Onnan, hogy egyszer-másszor tényleg megtörténnek. Így, ahogy itt van. Pontos és éleslátásában tündöklő a politikai-világnézeti, illetve a személyes viszonyokról szóló minden mondata. Minden ember gazember, ezt éreztem tényleg, és nem gondoltam túlzásnak. Ugyanakkor a nevek mellőzése némileg megterhelő, és kicsikét körülményessé teszi az írást. Vettem az erre vonatkozó reflexiót a könyvből, de attól mégis ez van. Valahol a közepe táján már nem bírja ez elbeszélő, és előjön Laci bácsi. Aztán még néhány név, oké. De a közepetáján nagyon kezdtem elveszni, hogy akkor most kiről is van szó éppen. Szépen indázó mondatok. És megértjük, hogy miért tartunk itt, ahol. Komolyan mondom.

1 hozzászólás
Green69>!
Háy János: A cégvezető

Még olvasás közben vagyok, de hihetetlenül szórakoztató XD

Cukormalac>!
Háy János: A cégvezető

Amíg nem találkoztam vele személyesen és egy dedikálás alkalmával nem beszélgettünk, Háy Jánost egy alacsony, kockásinges-mellényes professzornak képzeltem el, aki mindig tud valami ütős választ minden diák sokszor meglehetősen ésszerűtlen kérdésére is. Viszont ezzel párhuzamosan, legalábbis az olvasott művei alapján volt bennem egy olyan érzés, hogy meglehet, nem professzor Ő, inkább egy folyton leselkedő, unatkozó kisnyugdíjas, aki mindenről és mindenkiről jobban tud mindent, mint maga az Életet elszenvedő alany. S lám, milyen érdekes ez az Élet: legújabb regényének olvasása közben utóbbi tétellel kapcsolatosan lett igazam.

S pont Ő az a szerző, akinek könyveit forgatva, elő-előkapva, felcsapva, beléjük mélyedve mindig ezer meg ezer kérdés vetődik fel bennem Élettel és Művel kapcsolatban; hol kezdődik a Valóság és hol végződik a Fikció – vagy éppen fordítva? Ez most is rengetegszer felötlött bennem, bár ami ennél is jobban feszegeti az elmémet, hogy az eddigi életmű mely részébe helyezhető el leginkább A cégvezető.* Mert az világos, hogy más, mint az eddigiek és legfőképpen valami új, az eddigi hangnemeket, technikákat felülíró, azok határait feszegető, ólomsúlyú teher a szívnek, léleknek, testnek egyszerre.

Mint mindig, most is pillanatok alatt zuhantam bele a szövegfolyamba és nem győztem ámulni azon, hogy még mindig mennyire fergeteges ez a figura, s tényleg igaz, amit fentiekben megfogalmaztam: tényleg egy mindenhol ott lévő, külső szemlélő, ha úgy tetszik szürke eminenciás, aki külsőssége ellenére ezerrel turkál benned, anélkül hogy tudnál róla; tényleg jobban ismeri az Embert, mint saját maga, minden sikerével, kudarcával (utóbbiból azért rendre több akad), örömével, bánatával, szerelmével, csalódásával együtt (ebből szintén több van, nna). Legszívesebben rögtön újrakezdtem volna az olvasás befejeztével, mert ez a szöveg egy végeláthatatlan labirintusként tekereg, csak hömpölyög egyfolytában és gerjeszti önmagát, mert pont ez a célja: nincs lehetősége leülni, megnyugodni, kiegyensúlyozódni, hiába a tantrikus szex jóga, meg a háre krisna, ahogy neked sincs hosszabb időre megszakítani, mert feszít és mozgat, kíváncsi vagy rá, turkálnál és kukkolnál tovább olvasóként, mert mindannyian olvasók cégvezetők vagyunk, még ha nem is tudunk róla.

Esszenciális Háy-próza ez, minden mélységével és magasságával együtt, örökérvényű gondolatok tökéletesen megfogalmazott tárháza nem csak cégvezetőknek. Szavak, mondatok, méteres bekezdések sötét, céltalan útvesztője, megterhelő út hegynek felfelé ezeréves szakadt Skodával, feloldozást pedig hiába várnánk, mert az most sincs.

*Aztán beugrott, megszületett bennem, hogy körülbelül A mélygarázshoz tudnám hasonlítani legjobban – az vágott utoljára ekkora gyomrost belém tőle.

>!
Európa, Budapest, 2020
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042371
tammancs1>!
Háy János: A cégvezető

Az, hogy ez egy kiábrándult regény, nem kétség. A rendszerváltás volt akinek mesés meggazdagodást, de sokaknak a mélyre süllyedést jelentette. Az biztos, hogy a demokrácia és a vágyott nyugati jólét nem jár kéz a kézben. Háy János főhőse a kilencvenes évek vadkapitalizmusának nyertese, aki a lehetőséget és a kapcsolatokat kihasználva cégbirodalmat épít, majd az egyre gátlástalanabb növekedés mellett a családját is lecseréli. Hogy ez jó döntés volt, vagy sem, az maradjon titok, bár nem kell hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjünk. Háy kíméletlenül szembesít, sőt mi több, egyenesen hozzánk, olvasókhoz (vagyis cégvezetőhöz) szól, és jól a fejünkre olvassa mikor és hogyan adtuk el a lelkünket a mesés vagyonért. Személy szerint nem sok emlékem van erről az időszakról, a ’89-90-es eufória nekem már történelem, ez a regény viszont remek kordokumentum nemcsak a rendszerváltásról, de az utána következő évtizedekről is. Egy-egy mondatában ott az elmúlt 30 év summája, egyes karaktereiben meg az egész 20. század. Bár a történet a gátlástalansággal megszerzett vagyonról és a magánélet/lélek totális csődjéről szól, csak remélni tudom, hogy a sikerhez vezető úton nem kell mindig és feltétlenül megkötni azt a bizonyos paktumot az ördöggel.

Vhrai P>!
Háy János: A cégvezető

Háy Jánostól eddig egy irodalomtörténeti munkát, a „Kik vagytok ti?”-t olvastam. Már ekkor is elképesztett a szerző műveltsége, és ez A cégvezető után sincs másképp. Alapvetően ez fiktív mű, amely körülbelül a rendszerváltástól számított harminc év magyar miliőjét mutatja be egy random cégvezető szemén keresztül.

A fülszöveg szerint mindannyian cégvezetők, amiben van is valami, mert elég sztereotip figurát alkotott a szerző. Nem véletlen, hogy nem ismerjük meg a nevét sem. Sőt, egy könyvklubban kitárgyaltuk, hogy a narrátor kiléte is érdekes, mert a ritka egyes szám, második személyben íródott. Így kvázi „beszélhet” saját magának, vagy lehet egy külső bíráló, nehéz eldönteni.

Ezenkívül nincsenek párbeszédek, csak egy gondolatfolyamként hömpölyög az egész regény. Ritkán szakítja meg egy-egy szünet. Ami kissé színesebbé teszi, azok a mellékszálak, amelyek a cégvezető körüli személyeket mutatják be, de szintén eléggé „tipikus” emberként. Annak meg kifejezetten örülök, hogy a rengeteg kulturális utalás nagy részét megértettem, de volt néhány, amit önszorgalomból kikeresgéltem. Egyébként itt ismét csak a szerző széleskörű tudását tudom csodálni, és a munkássága sokszínűségét. Az biztos, hogy A cégvezető nem egy pihentető, délutáni olvasmány, de érdemes volt vele megküzdeni. Néhol a morbid humor olyan fokára is felhágott, ami már az én humortalan ingerküszöbömet is elérte! Szóval látni fogtok nálam még Háy János könyvet!


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

[…] ha lenne érzésből osztályzat, te még a pótvizsgán se mennél át.

10. oldal

Barbár>!

Nincs a tőkének nemzetisége, nincs a tőkének ideológiája, sem erkölcse, a tőkének egy célja van, hogy több legyen.

147. oldal

ppeva P>!

Míg ez a cégvezető, és sokan mások a gazdaság vezérei közül, a vagyon által nem megvásárolható örökéleten gondolkodtak, s hogy be kell lépni a közéletbe, hogy legalább kísérletet tegyenek a nevük felfényezésére, a politika elkötelezettjei is észbekaptak, hogy minek is osztom le a vagyont külső szereplőknek, amikor megtarthatnám a családomnak is, hát azért jól jönne például a fiamnak egy ilyen energetikai cég, hátha az kicsit felvillanyozza, a feleségemnek egy szálloda, hogy ne kelljen mindennap otthon aludnia, a nagyapámnak egy hegy, fönt sziklákkal meg tölgyesekkel, alul szőlőültetvényekkel és présházzal, hadd igyon az öreg kedvére, az apámnak meg egy tó, szerény ember, de nagyon szeret horgászni, hú, a lányomról majdnem megfeledkeztem, meg a házasságon kívül született gyerekeimről, közöttük szétosztom a maradékot. Csák Máték, Borsa Kopaszok, Subics Pálok és Kőszegi Henrikek lepték el Magyarországot, s politikai hátszéllel egyre csak növekedtek a kiskirályságok, s hogy az életük és a vagyontárgyaik ne sérüljenek, biztonsági hadseregeket tartottak fenn a rendőrség és a katonaság mellett, afféle alternatív bandériumot. És nem jött Károly Róbert, hogy rendetrakjon, hogy az anyátok szentségit, először móresre tanítalak benneteket, aztán visszaadom a vagyontárgyakat a jogos tulajdonosnak, a népnek.

151-152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kiskirály
2 hozzászólás
Green69>!

…a traktorista káromkodott, hogy mi a kurvaisten van itt, de nem tudott ennél a mi a kurvaistennél továbbmenni, holott nem, ott isten nem is volt, de még kurvaisten sem, hanem a valahai kút…

62. oldal

Green69>!

…s hogy azért van annyi özvegy nő, mert a férfiak korábban halnak a szex miatt. Nem az ivás miatt, kérdezte a feleség, s elhessegette a gondolatot, hogy a legjobb volna ennek a férfinak letépni a tökeit…

67. oldal

ppeva P>!

Persze csak a második nők lehetnek buták, az elsők nem, mert hogyan is lehetett volna egy céget felépíteni egy buta nő mellett vagy banki karriert befutni.
Hát sehogy.

86. oldal

ppeva P>!

Utálták azokat a régi barátokat, akik bár szegények maradtak, de valamely művészetben jeleskedtek, azt hitték, nekik automatikusan megvan az örökélet lehetősége, még Mátyás királynak sem kell lenniük, pláne miniszternek vagy miniszterelnöknek, az államtitkári pozíciót inkább ne is említsük, mert arról még ők sem hitték, hogy bírhat kossuthi jelentőséggel. Mindent elkövettek, hogy ezeknek a művészeknek az életét és a tevékenységét porig alázzák. Ha összetalálkoztak, hogy szia, de régen láttalak, aztán megkérdezték tőlük, hogy te még mindig írogatsz vagy festegetsz. Mire az író vagy festő mondta, hogy igen, erre az épp ezt a kérdést feltevő cégvezető, aki elképzelhető, hogy te voltál, rávágta, hogy de hát már lehet mást is csinálni, nézz meg engem, meg a kocsimat, és rámutatott a cégvezetői törzsben divatos autóra. Nem akarok, mondta az író vagy festő, szeretem csinálni azt, amit csinálok, különben meg nincs is jogsim. Te rohadék, gondolta a cégvezető, akkor belőled még híres író vagy festő lesz, egy Vörösmarty, Jókai, Szinyei Merse, Munkácsy Mihály (csak nagyon ismert alkotókat tudott felsorolni), s a neved fennmarad a nemzet emlékezetében, mikor az én nevemet majd a különböző alomból származó gyerekek fogják meghurcolni a halálom után, hogy ki mekkora szeletet tud kihasítani az örökölt tortából, […]

150. oldal

2 hozzászólás
Green69>!

Nagyon örült, ha valaki, mondjuk a piacon, mert piacon vásárolt, helyesebben biopiacon, azt mondta az eladók közül, hogy az lehetetlen, hogy maga már elmúlt ötven. Nagyon büszke volt, holott az eladó csak azért dicsérte meg, mert látta benne, mint vásárlóban, a lehetőséget.

71. oldal

Lacca14>!

Unalmas mindig ugyanott ülni, ugyanazt csinálni, de senki nem csinál mást, csak azt, amit csinálni szokott, s akiket irigyel, mert mást csinálnak, azok épp azt a mást unják, mert nekik az az ugyanaz.

316. oldal

Cukormalac>!

A műtárgy-kereskedelem, az igen, szarérhúgyér venni Munkácsyt és eladni horroráron, de rajzolgatni vagy idióta népdalokat, hogy szánt a babám, csireg-csörög sejhaj a járom, elszolmizálni, hát tényleg mekkora ökörség.

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!
Szilasi László: Luther kutyái
B. E. Belle: Megtörtek
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Ittzés Laura: Nyolc perc
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Garaczi László: Hasítás
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem