A ​bogyósgyümölcskertész fia 523 csillagozás

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

A történet a hetvenes évek elején indul, s a nyolcvanas években ér véget. Egy vidéki fiú, afféle mesehősként, elhatározza, hogy felmegy a fővárosba, rockzenész lesz. Milyen események alakítják ennek a fiúnak az életét? Kamaszregény, s egyben egy kor összegzése is a kötet. Humor könnyíti és tragédia súlyosítja szerzőnk új kötetét.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2021
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041374
>!
Európa, Budapest, 2019
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041374
>!
Európa, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058304

5 további kiadás


Enciklopédia 29

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton · Szeged


Kedvencelte 76

Most olvassa 31

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

n P>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

De jó volt!!:)
Két „film” ment a fejemben miközben olvastam. Az egyik Háy bogyójából termett, a másik a saját, Trabantos család-élményem maratoni sorozata. A trabi kombi volt, mert hogy horgász familiából származom ám én – UC-04-47 – sosem felejtem és abba sok cucc fért és a gátoldalon is felment , még ha sár volt, akkor is. Nem úgy, mint például a Wartburg. Óh, azok a régi évek, anyám folyton a Bródy dalt dúdolta, mert hosszú évekig Balatonföldváron volt a mi óceán partunk. Tudjátok, a vidékieknek óceán, ahogy Háy is mondja.
Nagyszerű könyv!
Jó kedvre derít ( Dzsimi Hendriksz és a fokhagyma) és csak a szépre emlékezel(m)…

13 hozzászólás
Oriente>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Én ezt pont így nem, de a faterom mesélt róla. Meg az anyám. Meg a nővérem, meg a nővérem haverjai. Meg odajártam suliba a losonczi villához, meg vártam a nyolcasra, sokat. Meg tudom hol van az ördögorom, mert oda is jártam, ha nem is marikacsokiért, de sportszeletért a kistrafikba. És leó jégkrémért is.

Azt írtam egy kommentben, hogy a nosztalgiafaktor nekem nem olyan erős, van itt ugyanis egy kis generációs gap, de a budapesti helyszínek sunyiváratlanul mégiscsak beleringattak az emlékezésbe. Persze nem ezért szerettem nagyon a könyvet, hanem mert olyan keresetlenül eredeti és valóságos és nagyon sokat nevettem és belül kicsit sírtam a bogyósgyümölcskertész fiával, mert az álmai és a szégyenei, azok nagyon tiszták és nagyon ismerősek, és persze rendszerfüggetlenek.
Könnyű volt ráhangolódni Háy stílusára is, néhol fura mondattöréseivel és központozásaival együtt, mi több, ettől élt a szöveg az első laptól az utolsóig. Főleg a tömör kis párbeszédek nagyon erősek a sok félbehagyott gondolattal.
Katarzis nem volt, ez nem az a fajta, de tökéletes bevonódás igen. Szerintem a maga műfajában ez így ahogy van, hibátlan.

7 hozzászólás
Stendhal>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

A haverom, akivel több mint eddigi életem felét végigbandáztunk, na ő, mármint ez a haverom tud ilyen történeteket.
Emlékszik minden klubra, aluljáróra, bakancsos-stoppolós utazásra, kollégiumi szökésekre, szóval mindenre, amit én meg a havarom, meg a haverom haverjai az évek alatt végigéltünk. A haveromat szoktam megkérdezni, hogy mi hogyis volt, meg mikor történt, és biztos-e, hogy úgy. És akkor a haverom, aki persze nem a bogyósgyümölcs kertész fia, elmeséli, hogy hogy volt. Gondoltam, könyvet kellene belőle írni, mert mikor elmeséli, mindenki jót röhög, hogy tényleg? – Öcsém, ez marha nagy…
Na és akkor jött ez a fiú, a bogyósgyümölcskertész fia, aki persze nem haverom, és ő is elmeséli.
A különbség, csak az, hogy ő úgy meséli el, hogy az fáj. A haverom, meg úgy meséli el, hogy azon mindenki jót röhög, és nem is tudják, hogy fáj, pedig igen. Akkor is, amikor úgy történt, és néha még most is….

3 hozzászólás
Márta_Péterffy P>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Életkép-novellák, önéletrajzi ihletésű írások füzére, nagyon tetszett. Könnyed, őszinte hang-mennyire ráismerek egy korszakra, a helyekre!*
Jó választás volt ez, a Molyklub tagok kedvencei közül.

*Különösen a kultikus Bem rakpart 6 említése volt nekem érdekes, hiszen oda jártam egy időben minden vasárnap, az „egész” gimivel együtt.

7 hozzászólás
akire>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Mert ugye nincs is olyan messze a nógrádi Vámosmikola a Dunakanyartól. De ebben a könyvben nem oda kirándulnak, hanem a Balatonra – igaz, csak két napig. A budapesti fiú meg náluk nyaral, így akár ők is nevezhetnék az életüket üdülésnek. Nem teszik, viszont szedik a bogyósgyümölcsöt rendületlenül, az apa párizsi utat remél általa, a fiú már egy Lévisznek is örülne. Mégis ő (azaz maga Háy János) jut távolabbra… Szól a Hendriksz meg az Omega, csupán ez figyelmeztet arra, hogy nem pont ugyanabban a korban (és helyen) nőttünk fel. Mégis mintha saját emlékeimmel találkoztam volna, átjárt tőle a málnaérlelő meleg…

5 hozzászólás
robinson P>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

… És lehet rajta nevetni, még az ember könnye is kicsordul tőle.
Vagy azért, mert sírni kell. (részlet a fülszövegből).
Lehet és kell nevetni, jól esett néha sírni, akár nosztalgiázni is. Többet nem is akar, csak valami szívmelengető jót adni, emlékezni, megidézni. Azt pedig profin teszi!
Segít napra jutni.

2 hozzászólás
Habók P>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Jaj, ezt nagyon élveztem. Jó, belejátszott a nosztalgia-faktor is – bár én több évvel idősebb vagyok, de én is ezeket a zenéket hallgattam (legfeljebb Radics Bélát nem szerettem), én is az Ifi-parkba meg a Bembe jártam, építőtáborokban töltöttem a nyarat. Csak én nem vártam ennyit Amerikától – talán mert nő lévén nagyobb rabságban voltam. (És nem ittam ennyit.) De a humora, az nagyon bejött.

10 hozzászólás
Linszyy P>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Ez volt az első könyvem Háy Jánostól, akkor olvastam, mikor vele voltunk egy táborban és az egyik novelláját el kellett játszanunk. Akkor nem volt időm végigolvasni, most viszont beszereztem, mert jó emlékek kötődnek ehhez a könyvhöz.

Ehhez képest nem lett a kedvencem. Az Originál Lágert választottuk a táborban, arra tisztán emlékeztem és még a bogyósgyümölcsösre is valamennyire, de a többi teljesen kiesett. Ez egyáltalán nem egy vidám gyűjtemény, sőt, nagyon fura történeteket tartalmaz. Háy befejezetlen mondat stílusa már nem lepett meg, érdekesnek találtam. Nem sokat olvastam tőle, de valahogy azt érzem, hogy ennyi most egy időre elég volt.
https://youtu.be/GrMGIQMth3A

2 hozzászólás
korkata>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Sikerült megint egy jó kis Háy kötetet a kezembe fogni. Megszerettem ezt a fiút. Egy ízig-vérig embert láttam. Sok-sok valós emberi tulajdonsággal. A történetek hol viccesek, hol komolyak, hol elgondolkodtatóak. Ismerősek nekem is ezek az érzések melyekkel a novellákban találkoztam. Jó hogy valaki ilyen formában is megírta az akkori korszak sajátosságait. Hiszen akkor ilyen volt az élet. Ezek a történetek a szerző által választott írói stílussal befogadhatóbbak. Csak ajánlani tudom ezeket a novellákat. Hiszen egy kicsit kizökkentenek a mindennapokból.

4 hozzászólás
bagie P>!
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

A molyos tagságom előtt már olvastam egyszer. Emlékszem, ültem kinn Szentendrén a Duna parton és olykor hangosan röhögtem, olykor a szemem törölgettem.
Most ugyanez volt, csak tömegközlekedve, vagy az ágyon heverészve…
Szerintem Háy egyik legjobb elbeszélés kötete… ezután bármelyik kötetét is veszem kézbe, egy kicsi csalódásszerűség marad bennem…

Az 1970-80-as évek történetei vannak a kötetben, amikor a Nógrád megyei kisfiú Pestre kerül, és elkezdődik az Élet… egyszer vicces, egyszer keserédes történetekbe fut bele főhősünk, ahogyan az Élet (át)írja az eltervezett kalandokat. További Háy kötetekben is szinte ugyanezek történnek, de úgy látszik, felnőttként már több ború kerül a mesékbe.
Azért szeretem ezt a kötetet, mert szerintem alapvetően ilyen Háy János még mindig: akiből inkább a gyermeki báj világlik ki, mint a felnőttes ború…és a keserédese is inkább édes, mint keserű.

Többször elő fogom még venni ezt a kötetet, mert jó…


Népszerű idézetek

Psyche>!

Azért persze nem kérdeztem ilyeneket, hogy Idösapám, messze van-e még? Apám meg erre nem mondta, hogy: Hát biz. Ezután aztán nem kérdeztem, hogy Idösapám, oszt merre? A faterom meg nem mondta: Arra-e. Mert bár népiek voltunk, de teljesen normálisan beszélgettünk egymással, mint minden más család, vagyis hallgattunk.

53. oldal, 8. Az Isten (Palatinus, 2005)

2 hozzászólás
sassenach>!

– Te tüdőre szívod? – kérdezte a haverom.
– Persze – mondtam határozottan, bár csak a számban tartogattam a füstöt, számoltam háromig, aztán kifújtam, mintha megjárta volna már a testet.
– Én is – mondta a haverom, mert ő sem.

74. oldal

madárka>!

– Nem szeretsz? – kérdeztem.
– De – mondta úgy, mint aki nem.

120-121. oldal (Palatinus, 2003)

oltidori I>!

Mert bár népiek voltunk, de teljesen normálisan beszélgettünk egymással, mint minden más család, vagyis hallgattunk.

53. oldal

ede>!

Elvesztettem a napot, amihez képest rajzolva volt a világ.

Psyche>!

Mi persze úgy mentünk, ahogy a hősök mennek, peckes léptekkel, néha jól el is botlottunk, mert szikláról tök szar dolog hősies léptekkel lejönni.

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

A felnőttek azt hiszik, hogy egy gyerek sosem unatkozik, mert még az ujjaival vagy a nyelvével is el tud játszani. Sőt gyakran, mikor a gyerek az ujjaival játszik unalmában, azt hiszik, milyen jól elvan.
Mi még nem játszottunk az ujjainkkal, de rendesen unatkoztunk.

5. oldal

jazmin>!

Felmegyünk Pestre, mert ott lakik a faterom nagybátyja, a Pityu bácsi és a Pityu bácsi mondta, hogy megmutatja nekünk a metrót, ha felmegyünk, mert ott Pesten minden van, ami meg nincs, az majd lesz.

37. oldal

madárka>!

Ilyenek ezek a nagytestvérek, mindenüket odaadják, annyira rendesek, s aztán egy óvatlan mozdulattal, csak úgy cipősarokkal felborítják az egész világot.

52. oldal, Palatinus 2010.

jazmin>!

– Csókolom – kiabáltam oda jó hangosan, valahogy az volt a fejemben, hogy hatvan körül már mindenki nagyothall. A nő visszaköszönt. – Mi egy induló zenekar vagyunk.
– Hallom – mondta –, biztosan azért üvölt, mert a hangszórók szétverték a dobhártyáját. Olvastam róla az Élet és Tudományban egy cikket, hogy az a vége, a süketség. A Dzson Lenont is azért lőtték le, mert nem hallotta a durranást, annyira süket volt. Nem tudott elugrani.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Lennon

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Békés Pál: Csikágó
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Kardos György (szerk.): Körkép 80
C. C. Brown: Halime
Kállay Géza: Melyik Erasmus kávéházban
Ruby Saw: Dempsey
Ruby Saw: Valóság
Ruby Saw: #dutchboy
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben