A ​művészet szociológiája 0 csillagozás

Hauser Arnold: A művészet szociológiája

A ​művészet szociológiája Hauser 1974-ben, németül megjelent utolsó munkája, melyet joggal tekinthetünk munkássága betetőzésének, nagyjelentőségű szintézisnek. A több mint hatvan íves kötet nagy mennyiségű kritikai és bizonyító érvet felsorolva tárgyalja a művészet és művész társadalmi szerepét, feladatát, a művészet ideologikus voltát, jelen helyzetét és perspektíváit. Miközben következetesen az elvi összefüggések kidomborítására törekszik, mindig konkrét történeti tényanyagra támaszkodik. Hauser alapvető hitvallása, hogy a művészetet, mint minden ideológiát és ideológiailag meghatározott szellemi magatartást végső soron a gazdasági és társadalmi viszonyok határoznak meg, hogy a szellemi formációk létrejöttére és megváltozására soha nincs elégséges magyarázat azok önfejlődéséből. Ugyanakkor nagyon fontos feladatának tartja, hogy mindenfajta leegyszerűsítés llen hadakozva, részletesen foglalkozzék a művészet visszahatásával az alapra, a bonyolult kölcsönhatások szövevényes… (tovább)

Eredeti cím: Soziologie der Kunst

>!
Gondolat, Budapest, 1982
894 oldal · ISBN: 9632811542 · Fordította: Görög Lívia

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

Jelen munkámat abban a tudatban adom közre, hogy a tárgy első átfogó feldolgozása. Átfogó, a szónak abban az értelmében, hogy a művészetszociológia minden lényeges és aktuális problémájának módszeresen összefüggő, egységes képét és summázását adja, de nem abban az értelemben, mintha tárgyát kimerítené, mert ehhez a látomásnak olyan teljessége kell, ami legfeljebb a művészi fantázia révén érhető el, tudományos úton soha. S minthogy a művészet mindig céljánál van, ha szabad önmagamat idéznem, a tudomány ellenben mindig csak úton elérhetetlen célja felé, az imént elhangzott megállapítás, miszerint könyvem a tárgy első teljes kifejtése, korántsem úgy értendő, mintha a művészetszociológia problémáit előttem nem vizsgálták volna mások is, nemegyszer fényes eredménnyel; hiszen igen sok idevágó tanulmány látott napvilágot, részint különálló kutatások gyümölcseként, részint nagyobb művek keretébe ágyazva, s ezek közül némelyik olyannyira alapvető és gondolatgazdag, hogy nélkülük lehetetlen lett volna e munkát jó végre vinnem, sőt, akár csak belevágnom. Ez egészen soha meg nem szakadó s csupán olykor-olykor kihagyó sor kezdetén olyanok állnak, mint Diderot, Lessing, Mme de Stäel, Marx és Hegel, folytatói napjainkig olyan kritikusok és szociológusok, mint Sartre, Edmund Wilson, Walter Benjamin, Lukács György és Adorno.
Korábbi kísérletekhez hasonlóan jelen kötet sem vállalkozik rá, hogy a felvetett probléma végérvényes, vitathatatlan és változhatatlan megoldását nyújtsa. Minden megoldási kísérlet szükségképpen történetileg-társadalmilag determinált, sajátos nézőpontot képvisel, s a probléma különböző aspektusai csigavonalat alkotva járják körül tárgyukat, ahelyett, hogy egyenesen felé tartanának. S amiképpen megoldási javaslatunknak megvan a maga hosszú, tekervényes, több önálló fejlődési szakaszra oszló előtörténete, szubjektíven és fokozatosan alakultak ki, tisztázódtak és fogalmazódtak meg e tanulmány szempontjai és problémái is. Minden előző munkám mintegy a kiinduló kérdésre adandó válasz vázlata, bevezetése volt vagy előkészület rá. Maga a kérdés pedig egy filmvállalat alkalmazásában kifejtett tevékenységemből nőtt ki, s egy olyan esemény sugallta – egy új művészeti ág létrejötte –, amihez foghatót a történelem nem produkált a görög dráma kialakulása óta; én ezt a folyamatot mondhatni laboratóriumi körülmények között tanulmányozhattam, hiszen filmpropagandával foglalkoztam, s lévén munkaköri kötelességem megfigyelni mű és fogadtatás viszonyát, észleleteim első perctől fogva a szociológia körébe vágtak. De kezdetben csupán tapasztalataim és ismereteim ama alapvető készletét gyarapították, mely sokáig hozzáférhetetlen, s csak hosszú évek múltán válik kiaknázhatóvá és kitermelhetővé. Figyelmem az első szakaszban egyes-egyedül a művészetre irányult, művészet és társadalom kapcsolatára alig-alig; ilyen irányú érdeklődésem a wölfflini elvek értelmében tisztán formális volt, esztétikai nézőpontom pedig még sokáig kizárólag a művészettörténet „belső logikájára” utalt.

Előszó

Emmi_Lotta I>!

Jelen munkámat abban a tudatban adom közre, hogy a tárgy első átfogó feldolgozása.

(első mondat)

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét
Mácza János: Esztétika és forradalom
André Chastel: Fabulák, formák, figurák
Sík Csaba: Sem kő, sem bronz, sem vászon
Radnóti Sándor: Hamisítás
Radnóti Sándor: Jöjj és láss! – A modern művészetfogalom keletkezése – Winckelmann és a következmények
Radnóti Sándor: „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…”
Rudolf Wittkower – Margot Wittkower: A Szaturnusz jegyében
Heinrich Wölfflin: Művészettörténeti alapfogalmak
Németh Lajos: Minerva baglya