A kiváló magyar származású művészetszociológus legelső, összefoglaló művét: a Művészet és irodalom társadalomtörténetét kiadónk 1969-ben egyszer már közreadta. A könyv méltán aratott nagy sikert, a művészet iránt érdeklődők körében nélkülözhetetlen kézikönyvvé vált.
Most, amikor a Gondolat Kiadó arra vállalkozott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választott, nemrég elhunyt, világhírű tudós valamennyi alkotását életmű-sorozat keretében megjelentessük, A műveszettörténet filozófiáját követően ezt a nagyfontosságú, kétkötetes munkát adjuk át a magyar olvasóknak új, átdolgozott fordításban. Hausernek ez a munkája már sok nyelven sok kiadást megért; a legutóbbi években Amerikában, Japánba és Indiában is megjelent nagy példányszámokban.
Hauser azt tanítja, hogy az irodalom és a művészettörténet stílusváltozásait nem lehet pusztán a stílustörténet szemszögéből megérteni, az okokat a társadalomban bekövetkezett változásokba kell keresni. Hauser ebben a művében… (tovább)
A művészet és irodalom társadalomtörténete I-II. 2 csillagozás
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Erős akaratú személyek mindig is voltak, s a nyugati ember már a reneszánsz idején tudatára ébredt egyéniségének, de individualizmus mint követelés és tiltakozás a civilizációs folyamat elszemélytelenítő hatása ellen csak a XVIII. század dereka óta létezik.
II.kötet, oldal 53.
Rousseau voltaképpeni eredetisége abban a felvilágosodás szempontjából megdöbbentő tézisben fejeződik ki, amely szerint a kultúrember degenerálódott lény, és az egész történelmi kultúra az emberiség eredeti rendeltetésének megtagadása, vagyis a felvilágosodás alapvető tana, a haladásba vetett hit közelebbről megvizsgálva puszta babona. […] Az a bírálat, amellyel Rousseau a rokokó és a felvilágosodás kultúráját illeti – leleplezve gyakran lélektelen, gépies formalizmusát, amivel ő a spontaneitás és természetesség eszméjét szegezi szembe – nemcsak annak a kulturális válságnak a felismeréséről tanúskodik, amely Nyugat Európát a középkori keresztény egység felbomlása óta gyötri, hanem a kultúra olyan modern felfogásáról is, amely a lélek és forma, spontaneitás és hagyomány, természet és történelem ellentétére épül. Eme ellentét felfedezése Rousseau korszakalkotó tette.
II. kötet, oldal 63.
A XVIII. század végén mindenesetre alig akadt gondolkodó fő, aki érintetlen maradt volna Rousseau eszméitől. Ilyen hatást csak az az író tehet, aki a szó legmélyebb értelmében képviselője és kifejezője saját korának.
ugyanott, oldal 65.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Balogh László Levente – Horváth Andrea – Pabis Eszter (szerk.): A szégyen reprezentációi ·
Összehasonlítás - Gedeon Péter – Pál Eszter – Sárkány Mihály – Somlai Péter: Az evolúció elméletei és metaforái a társadalomtudományokban ·
Összehasonlítás - Georges Minois: Az életfájdalom története ·
Összehasonlítás - Király Jenő: Frivol múzsa I-II. ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás - Sally Hines: Mi a gender? 89% ·
Összehasonlítás - Polányi Károly: A nagy átalakulás ·
Összehasonlítás - Richard Sennett: A közéleti ember bukása ·
Összehasonlítás - Sik Domonkos: Demokratikus kultúra és modernizáció ·
Összehasonlítás - Krausz Tamás – Szigeti Péter: Lukács György és Mészáros István ·
Összehasonlítás