Paizs ​Goebel 0 csillagozás

Haulisch Lenke: Paizs Goebel

Ha hovatartozása egyáltalán meghatározható, akkor Paizs Goebel Jenő a szentendrei művésztelephez tartozik. Festészete azonban meglehetősen elszigetelten áll a két világháború közötti évek magyar művészetében. Mint a magányos alkotók általában, igen sok önarcképet festett. Ezeknek sorából – valamint gyakran szimbolikus jelentésű figurális kompozícióiból, tájképeiből és csendéleteiből – világosan leolvasható művészi felfogásának fejlődése a látvány objektív megragadásától az önálló belső törvényekkel rendelkező szubjektív világ megformálásáig.
Haulisch Lenke művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria emlékezetes Paizs Goebel emlékkiállításának rendezője., tanulmányában gondosan elemzi e különös, eddig nem kellően méltányolt tehetség életútját, szemléletének és alkotó módszerének alakulását.
A szöveget 57 kép, köztük 6 színes reprodukció illusztrálja.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A művészet kiskönyvtára Corvina

>!
Corvina, Budapest, 1968
82 oldal

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Dorqa>!

Az Aranykor-on szubjektív énközpontúságát reprezentálva, a középtér és háttér elemein uralkodva áll a művész. Mögötte jobbra ablak­kivágat. A belső térben, ahol a figura is helyet foglal, valószerűtlenül színes tollú, halott madarak. Egyik az ablak­párkányon fekszik, a másik jobbra tőle szögön függ. A halott madár állandóan visszatérő jelképe (Hulló madarak, Tél stb.). A szimbolista életérzésre jellemző halálvágy, halálsejtelem jelentkezik bennük, egyúttal a szabad szárnyalás, a költészet tragédiája korunkban. A kép alsó jobb sarkából nyitott szájú, lógó nyelvű kutya nézi éhesen az egyik madarat. A művész oldalt kinyújtott bal keze, az ablak­párkányra helyezett váza és a szögön függő madár farktolla vezeti át a tekintetet a tér következő rétegére, benne két galamb, egymás tükörképe, röppen éppen lefelé, a festő tenyerében tartott búzaszemekre tekintve. Szimmetrikus elrendezésüket követi a mögöttük elhelyezkedő balluszteres, kövezett terasz, a távoli kék tó felé futó út, két oldalán jegenyefasorral. A vizet viadukt szeli ketté, áthaladó vonattal. A messzeségben fehér vitorlás úszik a tavon. A parton még egyszer megjelenik a festő groteszk, vékony alakja a távozás, elvágyás romantikus jelképei: a hajó és vonat közelében.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kopócsy Anna: Új nyolcak
Bánszky Pál: Süli András
Bényi László: Rudnay
Genthon István: Ferenczy Károly
Markója Csilla: Baksai József
Bánszky Pál: A képzőművészet vadvirágai / The Wild Flowers of Fine Arts
Aradi Nóra (szerk.): A művészet története Magyarországon
Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos
Mayer Marianna: Dalí
Hollósi Nikolett (szerk.): Frida Kahlo