Hírzárlat 37 csillagozás

Hatala Csenge: Hírzárlat

„Itt ​az ideje, hogy valaki összeszedje már végre az igazságot” – egykori túszként fogvatartott lány.

Több mint 40 évvel ezelőtt egy olyan esemény zavarta meg Magyarország rendjét, ami addig példa nélküli volt, és amiről ez idáig annak minden résztvevője hallgatott.
1973. január 7-ének éjszakáján egy határ menti kisvárosban, Balassagyarmaton egy tinédzser testvérpár, András és László, a párttitkár apjuktól ellopott fegyverekkel rótták az utcákat, hogy a városi lánykollégium lakóinak túszul ejtésével megvalósítsák nyugatra történő szökésüket. Azt tervezték, hogy a lányok szabadon engedéséért a hatóságoktól repülőgépet, nagy mennyiségű valutát és szabad elvonulást követelnek. A csaknem egy hétig tartó tettük szégyenfoltot hagyott a kommunista rendszeren, amelynek „enyhítésére” a hatóságok már az első napokban hírzárlatot rendeltek el. A kudarcba fulladt tárgyalások, s a mindkét oldalról érezhető kilátástalanság egyre jobban fokozta a feszültséget, amelynek végére öt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934242
>!
Athenaeum, Budapest, 2015
320 oldal · ISBN: 9789632934327

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
tmezo P
Hatala Csenge: Hírzárlat

Nekem ebből minden újdonság volt, mert nem olvastam még a témáról, sőt még nem is hallottam róla. Nincs viszonyítási alapom más művekhez, ami erről a túszdrámáról szól, de nekem teljesen hitelesnek és alaposnak tűnt. Mindent el tudtam képzelni, ráadásul abban a korszakban sejtésem szerint tényleg így mentek a dolgok. Rengeteg az információ, amiből jól meg lehet érteni a fiúk és a rendőrség álláspontját is. Teljes képet kaptam a történtekről, sőt még az elkövető személyéről, személyiségéről is.

>!
tündérrózsa P
Hatala Csenge: Hírzárlat

Egyszer régen olvastam már a témában könyvet de nem a Végh Antal-félét, viszont hiába próbáltam visszaemlékezni, az alapsztorin kívül semmi nem rémlik. Nem tudom, mennyire volt hiteles, vagy épp mennyire más, mint ez, de úgy gondolom, Hatala Csenge igazán jó dokumentumregényt hozott össze. Végig érdekes marad, hiába ismertem a végkifejletet, hiába több, mint negyven éves történéseket taglal, egy percig nem unatkoztam. Itt-ott volt ugyan hiányérzetem (Hogy élte meg mindezt a harmadik testvér? Mi volt még a rovásán Andrásnak? Miért akarták elmeorvoshoz vinni?) Vajon ha időben elviszik, akkor is megtette volna mindezt? Nagyon nehéz eldöntenem, mit is gondoljak. Olvasás közben volt, hogy utáltam, volt, hogy sajnáltam a fiúkat. Kinek a hibája mindez? A szülőké? Én nem értek ugyan hozzá, de sokszor felmerült bennem a kérdés, miért nem tesznek már a rendőrök valamit? Miért kellett ennyi ideig elhúzni? Úgy gondolom, több alkalmuk is volt közbelépni.
Tetszik, hogy több ember is meg van szólaltatva a könyvben, érdekes volt olvasni, ők hogy gondolnak vissza a történtekre. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, de kíváncsi lennék, vajon Pintye László felesége, gyereke(i), unokái (ha vannak), vajon mennyit tud(nak), és mit gondol(nak) minderről.

>!
White13 P
Hatala Csenge: Hírzárlat

A Hírzárlatcímű könyv pontosan olyan, mint maga az esemény is volt 1973-ban, a történet végére érzi az ember a súlyát mindannak, ami történt.
Európában a második, Magyarországon az első túszdráma volt a balassagyarmati, mely komoly feladat elé állította a hatóságokat.
Az már sosem fog kiderülni, hogy történhetett volna-e másképpen is a végkifejlet, bár a legtöbben azt állítják, hogy nem.

A könyv bemutatója most szombaton volt Balassagyarmaton, és elképesztően sok ember jött el rá. Megismerhettük az egyik fogvatartott hölgyet is, illetve azt az urat, aki annak a 12 fős különítménynek volt a tagja, akik parancsba kapták, hogy a célszemélyt, Pintye Andrást le kell lőni, amint a helyzet adja.

A történet érdekes és informatív, nem csak azoknak akik a város szülöttei, vagy környékbeliek. Mindenki számára érdekes és tanúságos történet a Kádár-korszakból, amikor két fiatal testvér úgy gondolja, nem akar a rendszer részese lenni, és külföldre akar távozni – akár erőszak útján is, pedig valójában egyikük sem akart igazán bántani senkit. Vagy mégis? Olvassátok el, és talán ti közelebb kerültök ehhez a válaszhoz is.

A könyv trailere pedig szerintem szuper – legalábbis rám nagy hatással volt.
https://www.youtube.com/watch…

>!
Bazil P
Hatala Csenge: Hírzárlat

Sok évvel ezelőtt olvastam Végh Antal témába vágó könyvét, és ez a téma persze a mai napig érdekel, hisz ezt az új könyvet is kíváncsian vettem a kezembe: ad-e újat, érdekeset, fontosat?
Nos: ad, de nem a történések elmesélésében, ami köztünk szólva kissé labilisan egyensúlyoz a tényirodalom és a szépirodalom határmezsgyéjén, hanem a történet utóéletében, a következményekben, a szereplők – fogvatartók és fogvatartottak, a szülők, a hatóságok, a túsztárgyaló (bár akkor ez a fogalom még nem is létezett)*, az eltelt negyven év fontosabb eseményeinek bemutatásában, a dokumentumokban, a fényképekben: a tényekben.
A Könyörtelenül akkoriban nagyon megfogott, olyan 18 körül lehettem mikor a könyvet olvastam, könnyű volt azonosulni a két főszereplővel, mondhatni kortársaim voltak, – és sorstársaim, mint mindnyájunknak a hetvenes-nyolcvanas évek szürke és kilátástalan Kádár-Magyarországán.
A fiúk megkísérelték azt, amiről nagyon sokan álmodoztak: a kitörést.
A szabadságvágy ilyenforma megnyilvánulása persze nem követendő út, sőt egyenesen elítélendő, de hát fiatalok voltak, romantikus kalandvágyból, zavaros ideológiai nézetekből, az elnyomásból, a szülői szeretet és figyelem hiányából állt össze ez az elegy, ez a gyújtóbomba, ez a – megszületése pillanatában halottnak és elbukottnak ítélt terv: kijutni „Nyugatra”, – innen a „Vadkeletről”. Honnan? És hová? Ó, te jó szagú…
Végh Antal persze nem igazán ragaszkodott az eredeti eseményekhez, nem is akarom felróni ezt neki, hisz krimit írt, izgalmas, fordulatos formában adta elő a történetet.
Ez a könyv azonban a tényekre támaszkodik – és ez a legnagyobb erénye!
spoiler

*Jól jellemzi az akkori Csipkerózsika-szerű állapotokat, hogy a túszejtést banditizmusként értelmezték, hisz a terrorizmus, mint fogalom nagyrészt ismeretlen volt, – a bűnös Nyugat vadhajtása. Ilyenkor sírom vissza a régi, szép időket.

>!
robinson P
Hatala Csenge: Hírzárlat

A fél csillag az iszonyatosan semmitmondó borítóra. Amúgy tök jó, informatív, végig tartalmasan érdekes!
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/06/hirzarlat.html

>!
Teetee 
Hatala Csenge: Hírzárlat

Már rég elolvastam, csak abban bíztam, még idén sikerül megírnom az interjút a szerzővel, és akkor vagánykodhatok a linkkel az értékelésben. De már látom, hogy ez nem fog menni.

Ez egy nagyszerű könyv. Tökéletes példája annak, hogy ha szenvedéllyel csinálsz valamit, akkor abból nagyon jó dolgok születnek. Hatala Csenge kislányként hallott először szülővárosa túszdrámájáról, amit sok legenda és homályos információ, féligazság övezett. Fejébe vette, hogy ő aztán tisztázza, hogy mi is történt valójában azokon a januári napokon a leánykollégiumban.
Átnyálazta az archívumokban fellelhető iratokat, felkereste az egykori túszokat, megszólaltatott rendőrt, mesterlövészt, sőt, az amolyan túsztárgyalóként bevetett pszichiátert, és eljutott az elkövetőhöz is. Ketten csinálták, az egyiküket agyonlőtték a mesterlövészek, a másik, Laci túlélte.
Hatala Csenge könyvének óriási erénye, hogy nem ítélkezik, hanem próbál minél aprólékosabb, minél részletesebb képet alkotni a történtekről, arról, hogy mi vezetett odáig, hogy a fiúk erre az eszement tettre ragadtatták magukat, hogy a szüleik hogyan bántak velük, hogy mennyire tájékozatlanok és naivak is voltak valójában.
Mi már túszos filmeken nőttünk fel, 1973-ban azonban a hatóságok sem igen tudták, hogyan kellene egy ilyen helyzetet kezelni. Ezzel pedig a túszoknak is rengeteg szenvedést okoztak (megpróbálták „kiéheztetni” a fiúkat, ételt és vizet sem adtak be, így a kollégiumi szobában már a radiátorból itták a lányok az olajos vizet…).
Az pedig tipikus, hogy miután öt nap után kiszabadították a lányokat, azonnal kihallgatásra vitték őket, és még őket hibáztatták, hogy nem bírtak el 17-en két fiúval… Nem véletlen, hogy sok lány számára traumatikusabb emlék a „felszabadítás”,mint a túszul ejtés.
Egy boldogabb világban András, aki nem jött ki az apjával, egyszerűen elmehetett volna a szülői háztól, megpróbálhatott volna új életet kezdeni Németországban, Ausztriában vagy akár Görögországban, aztán legfeljebb hazakullogott volna. Abban az időben azonban a kiutazás esélytelen volt, így András kétségbeesetten, München által inspirálva, félinformációkra támaszkodva inkább a túszszedést választotta. „Vagy kijutok külföldre, vagy meghalok.” Sajnos, látnoki mondata beigazolódott.
A Hírzárlat megmutatja, hogy egy bűntényben (főleg, ha kamaszok követik el) sokszor az elkövető is áldozat. Páratlan érzékenységgel megírt könyv, miközben nem menteget senkit. Az év egyik legjobb könyve szerintem.

>!
kannarenina
Hatala Csenge: Hírzárlat

A túszdráma évfordulója miatt került a kezembe a könyv. Látszik, hogy az írónő sok időt fektetett bele a háttérmunkába, de sajnos a párbeszédek és a leíró részek számomra túl semmilyenek, sok a felesleges szófordulat, sokszor idegesítő volt olvasni, emiatt annyira nem is élveztem.

>!
Hajnalcsillag
Hatala Csenge: Hírzárlat

Salgótarjáni születésű vagyok, édesanyám pedig a középiskolás éveit Balassagyarmaton töltötte kollégistaként, így nekem ő is sokat mesélt a túszdrámáról, mert az valóban beszédtéma volt még évekkel később is (még ma is) a környéken. Engem is nagyon érdekeltek az okok, hogy miért tesz ilyet két fiatal fiú egy csapat ártatlan lánnyal, mi az ami erre a cselekedetre sarkalja őket. Gyerekkoromban persze még nem nagyon tudtam felfogni, hogy milyen időket éltek akkor az emberek, mi is volt az a Kádár-korszak.
Minden elismerésem az írónő kitartó, éveket átölelő nehéz kutatómunkájáért. Tényleg rengeteg kérdésre választ kaptam, hiába korábban többször is láttam a filmet, az azért tényleg nem adta vissza a teljes valóságot. Jó volt olvasni az érintettek visszaemlékezéseit, sokkal személyesebbé tette az egész könyvet. Végh Antal és Finta Kata könyvét nem olvastam még, de ezt is pótolni fogom, kíváncsibb lettem mint eddig valaha voltam.

>!
Ildó P
Hatala Csenge: Hírzárlat

Csupán ennek a könyvnek megjelenése kapcsán hallottam az 1973-as balassagyarmati eseményekről, mely azonnal felkeltette az érdeklődésem. Én is jártam már a városban, sőt lehet amellett az épület mellett is elmentem, ahol a túszdráma lejátszódott, úgy hogy akkor még mit sem sejtettem arról, hogy ott ilyen megrendítő események zajlottak, azonban így is nagy hatással volt rám a történet. Senki sem gondolta az 1972-es müncheni mészárlás után, hogy nálunk lesz a következő hasonló eset, hisz velünk ilyen nem történhet meg. Az meg már csak hab a tortán, hogy épp az első magyarországi terrortámadás 43. évfordulóján kezdtem el olvasni a könyvet(, melyre csak olvasás közben döbbentem rá).
A könyv olvasása közben végig lekötötte a figyelmemet, fenntartotta kíváncsiságomat. Érezhető az alapos kutatómunka, és úgy vélem a lehető legteljesebb képet kaptam az események sorozatáról, szereplőkről, miértekről. Bár összehasonlítási alapom nincs, hisz nem láttam/olvastam az említett filmet/könyvet. Azonban ezután a könyv után a későbbiekben biztos utána fogok nézni ezeknek is.

>!
kékcseresznye
Hatala Csenge: Hírzárlat

Mindenfelé azt olvastam, hogy ez az egyetlen hiteles mű, ami csakis a hamisítatlan igazságot tartalmazza a Pintye üggyel kapcsolatban. Nagyon kíváncsian vetettem rá magam erre a könyvre, hogy milyen újdonságot tud mondani, és mitől hitelesebb, mint az eddigiek.
Egy dologban tényleg egyedülálló és különleges a regény: megszólal a túszdráma fiatalabbik elkövetője, László is. Sőt lényegében köré van építve az egész: Mi volt a motiváció a túszejtésre? Hogyan élte meg a börtönéveket, és hogyan tekint a szabadulás utáni évtizedeire? Mi történt András földi maradványaival?
Ezen kívül még visszaemlékeznek negyven év távlatából egy páran az egykori túszok közül, és a hatóságok egyes tagjai.
Amit hibául tudnék felróni az az, hogy annyira igyekezett, hogy bemutassa az elkövetők oldaláról is az eseményeket, hogy csak az érem egyik oldalát sikerült megvilágítani. Többször olvastam a könyvben, hogy szegény ártatlan fiúk (azokra a barátokra utalva, akik tudtak az akcióról, de nem szóltak senkinek róla), de arra nem emlékszem, hogy szegény ártatlan lányokat sajnálta volna a szerző, aki mégiscsak egy fiatal lány, így azt hittem, hogy a túszok helyzetébe jobban beleéli magát, együtt érez velük, de nem ő inkább az elkövetőkkel érzett együtt, és őket tartja áldozatnak. Ezt nem kicsit furcsállom.
És ami nagyon nem tetszik: csak és kizárólag a szocialista rendszer hibájának rója fel a történteket. Mintha ma nem történhetne meg ugyanez. Mintha ma nem lennének elfoglalt karrierista, sőt alkoholista szülőknek elhanyagolt, magukra hagyott gyerekeik. Régebben is voltak ilyenek és most is vannak ilyenek, de ez nem feltétlenül kellene, hogy elvezessen egy ilyen tragédiához. (Igaz, ma inkább valami valóságsóba mennek az ilyen feltűnési viszketegségben szereplő fiatalok.)
A Pintye testvérek nem a szocializmus ellen harcoltak, és nem üldözte őket a rendszer, sőt ők a rendszer kedvezményezettjei voltak. Valószínűleg nem is akartak ők igazából külföldre menni, csak zűrt akartak, felhívni magukra a figyelmet, egyszerűen túlfeszítették a húrt.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Amikor az ember belenéz a másik szemébe, abból visszatükröződik, hogy jó ember vagy rossz ember. Az övé annyira hideg és merev volt. Semmi jóság nem sugárzott belőle.

32. oldal

>!
Ildó P

Több évtizede annak, hogy lezajlott a balassagyarmati túszdráma, ám a történtek pontos feltárása hiányában csak titkokkal, legendákkal és eltorzított tényekre alapozott adaptációkkal találkozhattak az érdeklődők.

(első mondat)

>!
Oswald

Én emberre nem lövök, csak rendőrre.

191. oldal (Athenaeum, 2015)

>!
robinson P

A szülők a nézeteltérések ellenére sok mindenben mégis egyetértettek. Mindketten szerették a társaságot és az italt, de leginkább a politikai elveikben mutattak hasonlóságot. A hatalom és a karrier mindennél előrébb való volt számukra.

25. oldal

>!
robinson P

– Ha kijutunk nyugatra, mint politikai menedékjogot kérő személyek, valami bizonyítékot is fel kell mutatnunk, hogy igazoljuk: tényleg azok vagyunk. A páncélszekrény kinyitása után lehet, hogy az apám titkos iratait is magamhoz veszem.

59. oldal

>!
robinson P

– Laci, legalább neked legyen eszed – szólt közbe az apjuk is. – Erősen kételkedem abban, hogy a bátyáddal értesz egyet.

111. oldal

>!
robinson P

– Ne menj oda, mert lelőnek – szólt bátyjára ijedten a két ablak közötti széken ülő László, de akkorra az akciócsoportok rádióiban elhangzott az ominózus mondat.
– Ablakban a célszemély.

221. oldal

>!
sagittarius 

A rendszer nem tehette kockára a stabilitását, annak ellenére, hogy a hivatalosan hirdetett szocialista morál szerint az emberéletet tartotta az egyik legfőbb értéknek. Ha valaki a hatalommal ujjat húzott, s megdöntött egy ilyen fontos tabut, ezért többnyire az életével fizetett.

139. oldal, 1973. január 9., kedd (Athenaeum, 2015)

>!
sagittarius 

A bevetett speciális lövedékek rózsaszerűen szétnyíló, szokatlan méretű sebeket ejtettek a fiún. A mellkasán öt és félcentiméter széles, hét centiméter hosszú, a hasán öt és fél centiméter széles, tizenegy centiméter hosszú, a jobb kezén körülbelül három – öt centiméter széles, tizenhét centiméter hosszú sebet, a kézfején pedig szilánkosan törött csontsérülést okoztak.

243. oldal, 1973. január 12., péntek (Athenaeum, 2015)

>!
sagittarius 

(…) az erkölcsi értékeik is elferdültek, hiszen a testvérek képtelenek voltak felmérni a határaikat. Az apa mint a hatalom megtestesítője nemcsak a megfelelő nevelést, hanem a törvényeket is eltörölte a fiai életéből, akik úgy érezhették, hogy nekik mindent szabad. Elvégre éppen az apa hatalma volt az, ami folyamatosan kimentette őket a bajból. A családfő ezt megtette a fiaiért, azonban sem ő, sem az anya nem volt ott mellettük, hogy megbeszélje velük a problémáikat. Így a testvérek tulajdonképpen senkihez sem fordulhattak, ha nehézségeik támadtak. Az iskolában pedig, ha a tanáraik észre is vették, hogy baj van, egyikük sem intézkedett.

251. oldal, Tartani a csendet (Athenaeum, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Flórián Mária – Zólyomi József – Dávid Róbert: Balassagyarmat
Ács Zsuzsanna – Vas Ágnes (szerk.): Balassagyarmat régi képeslapokon
Zonda Tamás: Balassagyarmat jeles polgárai
Majdán Béla (szerk.): A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete
Hausel Sándor: Balassagyarmat köztéri alkotásai
Kmetty Kálmán: Balassagyarmati utcanevek
Nagy László (szerk.): Portrék Balassagyarmaton innen és túl
Szabó Károly – Szabó Andrea: Balassagyarmat az irodalomban / Szellemóriások nyomában
Finta Kata: Túszdráma Balassagyarmaton
Szabó Károly: Balassagyarmat az irodalomban