Atilla ​király utódai még mindig imádkoznak az Aranyló Naphoz 0 csillagozás

Hatagin Gotov Akim: Atilla király utódai még mindig imádkoznak az Aranyló Naphoz

A ​magyarok őseinek egy része Belső-Ázsia szívéből majdnem kétezer évvel ezelőtt a messzi Európába vándorolt, és az ottani népekkel együtt élve a mi közös örökségünket, a sztyeppei műveltségünket ilyen hosszú ideig megőrizték, holott új hazájukban más népekkel is rokonságba kerültek. Az ősi belső-ázsiai elemeket nem felejtették el, örömmel tapasztaltam ezt Önöknél.
A hunok a mongolok ősei. Ezt a felfogást már az egész világon elfogadják. A 13. században a mi Dzsingisz kánunk a kínai taoista filozófusnak, Csang Csunnak azt mondta:
„A mi sanjünk birodalma óta ilyen hatalmas birodalom nem létezett”. Amiből különösen az a lényeges, hogy a „mi sanjünk birodalma”. Megörökített kijelentésében őseit magasztalta, amiben az is benne van, hogy ő a hunok hatalmas államát állította helyre. Igen, a mi húsaink és véreink elszakadtak egymástól, de az „arany csontú nemzetség” nagysága megmaradt. Aztán az 5. században közülünk az Isten ostora néven Atilla király emelkedett fel és… (tovább)

>!
T3, Sepsiszentgyörgy, 2016
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789731962627 · Fordította: Obrusánszky Borbála

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Hasonló könyvek címkék alapján

Zajti Ferenc: Magyar évezredek
Baráthosi-Balogh Benedek: A hunok három világbirodalma
Cey-Bert Róbert Gyula: Fenn az égen hun Nap ragyog
Ákody Zsuzsanna: Földanyácska gyermekei
Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története
Fonyódi Tibor: Isten ostorai
Rásonyi László: Hidak a Dunán
Marácz László – Obrusánszky Borbála (szerk.): A hunok öröksége
A kereszt és a félhold árnyékában
Friedrich Klára – Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig