Az Ígéretföld utópiaregény (…). A mindennapjaink és a szöveg jövőképe között feszülő – gyakran ironikus felhangokkal telített – kontraszt egy pillanatig sem juthat nyugvópontra – nem is beszélve a szöveg világának újabb és újabb titkairól, amelyek gyakran átértelmezésre kényszerítik ismereteinket. Az olvasó nem feledkezhet meg arról, hogy a regény minden sora fikció, ám mégsem mentesül a gondolattól: mi történik akkor, ha az eljövendő fátumszerű és elkerülhetetlen? Lehet, hogy az Ígéretföld már a kertvégi csalitosban van? Ne feledjük: a megvalósuló próféciák világában minden jóslatot, minden apró jelet gyanúperrel kell kezelnünk… (Patócs László)
Ígéretföld 7 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hász regénye egy utópia, kb. 60 évvel jelenvalóságunk után játszódik a magyar ugaron (l. Alföld). Szépirodalomként kezdtem neki a műnek, de nagyon csikorogtak a fogaskerekek, a szöveg a zsáner és a szépirodalom határmezsgyéjén billeg, legalább is szerettem volna ezt hinni, de aztán nagy hasassal a zsáner porába zuhan, pofával előre. Persze mi köze ehhez Hásznak, ez az én problémám.
Szóval akkor utópia, méghozzá a pusztító kataklizma utáni fajtából. Az emberiség visszakúszik egy fejletlenebb állapotba (l. mai magyar valóság internet nélkül), és a partokat elöntő tenger miatt a hollandok Magyarország elnéptelenedett területeire költöznek, és egy zárt kolóniát hoznak létre. Ide érkezik két főhősünk, a Misszió katonái, akik felettébb érdekes figurák, mert a részeg svéd vendégmunkások igazoltatásától kezdve a kolónia legfelsőbb tanácsával való tárgyalásig mindenre van papírjuk. Valójában egyikük kedvesét keresik, egy holland lányt, akinek kiházasítása viszont politikai akadályokba ütközik. Na többet nem pofázok el a sztoriból.
Amikor egy író egy teljesen új világot épít fel papíron, akkor jár el jól, ha… felépíti azt. Aki ismer, tudja, hogy egy racionális ember vagyok, szúrja a szemem, ha nem állnak össze a dolgok. A könyv végére már tűpárna volt a szemem… Hász ezen a kisméretű 160 oldalon esélyt sem adott rá, hogy egy hihető világot tárjon az olvasó elé. Van egy történet, nem túl bonyolult, legfőképpen az egymás mellett élő népek, kultúrák alkalmazkodásáról, az asszimiláció szükségességéről szól, és a megjelenő világ ennek dolgozik alá, nem pedig fordítva. Csak néhány dolog, de tényleg nem akarok ebben elmerülni: hogyan lesz a holland népből (ultraliberális népség) egy amishokra hasonlító közösség? Miért nincs egy milliós közösségnek saját rendfenntartó szerve (csak valami félhivatalos, maffiaszerűség)? Léteznek a műszaki vívmányok (autó, mobil, számítógép), de úgy tűnik, hogy csak a kiváltságosaknak. Figyelembe véve, hogy a pusztítás nem érintette Ázsiát (vagy legalább is nincs szó róla), ez nem életszerű.
Szóval itt ez a történet a maga papírízű figuráival, engem nem győzött meg, de aki szeret arról olvasni, hogy a magyarok egyszer végre jó lóra tettek a történelemben, annak ajánlom.
Egy vázlatos jövőkép, regény helyett, mintha a szerzőnek nem lett volna elég ötlete, vagy elég ideje, hogy kibontsa a történetet, megrajzolja a karaktereket, összezsúfolt minden szörnyűséget és elhelyezte a magyar valóság víziójában. Többféle borzalom szakadt a földre, háborús és természeti erők fogtak össze a megsemmisülésért. Az északi féltekét és Amerikát elöltötte a tenger, a hollandok Magyarországra menekülnek is itt teremtik meg zárt világukat, szorgalmasan, zárkózottan. Ebben a világban a németek az ő vendégmunkásaik, ez a társadalom is korrupt és kevésbé élhető és persze vannak, akik lázadnak, máshogyan szeretnének élni, vannak akik ebben a helyzetben is a sikeresek lesznek. Az ország két részre szakad a gazdag Dunántúlra és az elszegényedett, kifosztott, lerombolt Alföldre. A Hollandok megjelenése az országban már jelenvalóság, Dunaszentmiklóson én is láttam a lakóparkjukat, és biztosan van máshol is. A téma többet érdemelt volna a szerzőtől.
Szellős posztapokaliptika lájtos emberi drámákkal. A szerző fogott egy érdekes ötletet, amit lefegyverzően jó stílussal írt meg, épp csak arra nem vette a fáradságot, hogy a témába (bármelyik témába) alaposabban beleássa magát. Így csupán átsiklunk a táj off és lakói fölött. A lerobbant felszín alatti igazi mélységeket nem ismerjük meg. Szórakoztató és egyedi hangulatú (disz?-u?)tópia némi kolőr lokállal, de kis energiabefektetéssel sokkal több is lehetett volna.
Népszerű idézetek
– Nekem nem hiányzott semmi. Ha az ember keveset tud, kevéssel megelégszik. Ahogy a legtöbben az enklávéban. A világ mindig akkora amekkorát megmutatnak belőle. Mert nem kell sok a boldogsághoz, a kicsi is elég. Csak ne tudja meg, hogy azon a kevésen túl, amit ismer több is van. Ne tárjanak fel előtte olyan világot, amit aztán nem kaphat meg.
99. oldal
– Már csecsemőkorban. Az anyukák ezeket mesélik a kicsiknek elalvás előtt. A Kelet és a Nyugat háborúját, a Sárgaport, amit az amerikaiak kiszórtak Németország fölött az orosz hadoszlopokra, az oroszok válaszát, a titokzatos bombát, amit a tengerbe dobtak, a Nagy Csobbanást, majd az azt követő Nagy Förgeteget, a tengerárt, amely elöntötte régi hazájukat. Aztán a keserves költözést, az otthon elhagyását, az enkláve megalapítását, az Ígéretföldet, ahol élnek.
107. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Raana Raas: Az ogfák vöröse 93% ·
Összehasonlítás - Bakos Péter: Tudattestek 93% ·
Összehasonlítás - Szabó Róbert: Kibervér 85% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Holdnak árnyéka 95% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Tonio & Leona ·
Összehasonlítás - Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei 92% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Malevil 90% ·
Összehasonlítás - Eve Rigel: Lien 92% ·
Összehasonlítás - Koncz Mars János: Paranoidia 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Végítélet 88% ·
Összehasonlítás