Fábián ​Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja (Fábián Marcell 1.) 34 csillagozás

Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

1902, Zombor: a vajdasági kisvárost rejtélyes gyilkosságsorozat tartja lázban. Fábián Marcell, a nemrégiben megalakított rendőrség ifjú pandúrdetektívje elszántan nyomoz, bevetve a bűnüldözés legfrissebb vívmányait is, például az ujjlenyomat-azonosítást. Ám újabb és újabb gyilkosságok követik egymást, és az ügy egyre szövevényesebbé válik, a kisvárosi társaság mind szélesebb köréig gyűrűzik. Fábián Marcellt nem csak korábbi, megoldatlan bűnügyekhez vezetik el a nyomozás szálai, hanem saját származásának titkaihoz is.
Hász Róbert hetedik regénye fordulatos detektívtörténet – és nem kevésbé izgalmas korszak- és társadalomrajz, a monarchia peremvidékén együtt élő magyar, szerb és német közösségek mindennapjaival, feszültségeivel, ábrándjaival.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Kortárs, Budapest, 2018
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634350361
>!
Kortárs, Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634350231

Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

A történelmi krimi trendi dolog manapság, és hát valljuk meg, okkal az. Hisz kielégíti a bűn és rejtély iránti perverz vonzalmunkat, és közben azt az illúziót is dédelgethetjük, hogy valami hasznosat tudunk meg, olyasmit, amit a történelemórán nem sikerült, mert jegyzetelés helyett inkább nyállal fixált papírgalacsinokat fúvócsöveztünk az előttünk ülő tarkójára. Az is üdvös, hogy ez a trend Magyarországon is egyre combosabb, Baráth Katalin, Csabai László és Kondor is letett már egyet s mást az asztalra, és most itt van Hász Róbert, hogy csatlakozzék a brancshoz. Sok újdonságot nem hoz a közösbe: hogy mást ne mondjak, a korszak és a helyszín is ismerős lehet a Dávid Veron-történetekből – alig pár év és pár kilométer választja el a két fikciót egymástól. De hát ilyesmikbe nem is azért kezd bele az ember, hogy irodalmi forradalmat leljen, hanem a tartalmas kikapcsolódásért. (Ha minden igaz.)

No most szerintem a krimik, ha a nyomozati munka milyenségét vizsgáljuk, két végpont között szóródnak. Az egyik végpont a „zseniális nyomozó” esete, ahol a detektív a maga pengeéles elméjével olyan összefüggésekre jön rá, amiket egy normális, hús-vér ember akkor se fedezne fel, ha egyezer évig csikorogtatná az agyát rajtuk. Azért, mert olyan összefüggésekről beszélünk, amelyek a valóságban egyszerűen nem fordulnak elő – ha az olvasó mégis megfejti őket, az többnyire csak azért van, mert kiismerte a regény logikáját, ami azonban alkalmasint fényévekre van az igazi nyomozati munka logikájától, magyarán a regény terén kívül alig használható. A másik végpont pedig (ami gyanítom, jobban emlékeztet az előbb említett „igazi nyomozati munkára”) az „idegen szobában egy vak széket keres” módszer – itt a nyomozásért felelős személyek addig keringenek a mű terében, amíg fel nem botlanak a gyilkosban. Hász könyve, valljuk meg, közelebb áll az utóbbi iskolához, és talán az sem fair a klasszikus detektívtörténetek szabályaival szemben, hogy belekever némi misztikumot is a nyomozati munkába. Viszont cserébe izgalmas, megélhető szereplőket mozgat, és a századelő Monarchiájának déli pereme is kellemetesen ábrázoltatik, a cselekmény pedig igazán filmszerűen pörög – engem legalábbis végig sikerült izgalomban tartania. Nem forgatja fel fenekestül a zsánert, nem mutat neki új utat, de egy hajtós nap végén a kanapén elterülve soha jobb kikapcsolódást.

6 hozzászólás
ppeva P>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Ez egy nagyon jó kis krimi volt, remek századfordulós délvidéki háttérrel, méltán állhat be a jól sikerült történelmi krimik sorába.
Az értékelésekből látom, hogy sokan hasonlítgatják Kondor, Baráth, Csabai stb. könyveihez. Nekem egy másik sorozatot juttatott eszembe. Évekkel ezelőtt fedeztem fel Anne Perry viktoriánus kori krimisorozatát, eddig hat kötetet olvastam belőle, ez itt a sorozat első kötete. Fábián Marcell nekem leginkább az ifjú nyomozóra, Thomas Pitt-re hasonlított.
De persze nem kell őt semmihez-senkihez hasonlítgatni, megáll ő a maga lábán is.
Már tervezem a következő kötetet, és remélem, lesz még belőle néhány!

Wiggin77 P>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Ez bizony szuper volt! Igényesen megfogalmazott izgalmas történet, remek atmoszféra, tökéletes kikapcsolódás! Folytatást!

vargajudit P>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Mindenben egyetértek az előttem szólókkal: izgalmas, lélektanilag hiteles, nyelvileg (és nyomdailag) igényes, és még a külcsín is nagyon rendben van. A Gordon Zsigmond- és a Dávid Veron-sorozattal én sem vetném össze, nem ugyanaz a súlycsoport irodalmilag.
Nagyon remélem, hogy már készülnek az újabb Fábián Marcell-regények!

2 hozzászólás
Zoltán_Nádor>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Nyelvileg nagyon igényes történelmi krimi a Monarchia végnapjairól. Letehetetlen, tanulságos, meglepő, izgalmas. 2018 egyik első nagy meglepetése nálam.

HA86>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

4 és 1/4 csillag, de mivel ilyen opció nincsen, legyen 4 és 1/2. Éreztem benne a munkát, és – bár ritkán olvasok krimit – gyanítom, hogy stílusát tekintve az átlag fölé emelkedik. Ami a bűnügyi szálat illeti: nem rágtam tövig a körmöm izgalmamban, ráadásul a megoldásra (meglepő módon) részben rájöttem. Szóval, ha csak mint krimit értékelném, azt mondanám, nem eléggé erős… De mivel nem tudom csak mint krimit értékelni, azt mondom: értem, miért tetszik azoknak, akiknek tetszik. A kor hangulata – 1902-ben járunk – szépen visszaköszön* benne, és talán nem mellékes az sem, hogy a főszereplő nyomozó létére élénken érdeklődik a természetfeletti dolgok iránt, ami különös-különleges ízt ad a történetnek. Az érdeklődés mögött személyes tragédia húzódik meg: Fábián Marcellt apácák és papok nevelték fel, a vérszerinti szüleit nem ismeri, a származását titok övezi. Éppen ezért, ironikus módon, a szabadidejében is nyomoz, méghozzá saját maga után. A nyomozás és a misztikus dolgokra való fogékonysága azonban helyenként összeérnek – például különös üzenetet kap egy szeánszon, jelek vezérlik őt a rendőrségi munka során, és így tovább –, ami nem biztos, hogy szerencsés…
De összességében ajánlom.

*mondom ezt úgy, hogy 1902-ben nem éltem – vagy ha mégis, hát már nem emlékszem rá…

krilla>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Rég nem olvastam ilyen jó kis krimit. Érdekes, fordulatos és helyenként még humoros is.
Mindenkinek ajánlom, aki igényes szórakoztató olvasmányra vágyik.

homo_ludens>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Nem bírtam letenni. Nagyon jó könyv. Tökéletes olvasmány: megfog a hangulata, van benne humor, és az adott kort is érdekesen ábrázolja. Fordulatos, de csak annyira, hogy érthető és követhető legyen. Az utolsó oldalig izgalmas, a befejezést pedig külön kiemelném: a legutolsó mondatnak is van csattanója. Kondorral nem hasonlítanám össze, sokkal színvonalasabb.

Krumplicsku>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Számomra az év meglepetés könyve (na jó, „csak” holtversenyben), azaz tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire bejön majd.
Nagyon egyben volt, talán egy kicsit nehezen indult vagy csak én nem tudtam még ráhangolódni, de az első száz oldal után eljött az az állapotom, ami csak ritkán: amikor egyrészt nem akarom letenni a könyvet meg minden helyzetben előkapnám, hogy olvashassam, mert annyira szeretném tudni, mi lesz, ugyanakkor kényszerítem magam, hogy ne olvassak egyszerre sokat meg hogy ne csak olvassak, mert annyira jó, hogy sokáig a könyvvel és a szereplőivel akarok maradni. (és amikor mégis eljön és vége a könyvnek, akkor az első, hogy 1. megnézem, nincs-e véletlen folytatás, 2. csak ülök, és gyászolok, hogy kész, vége… ;-)
Történelmi krimi, és persze adja magát a dolog, hogy történelmi krimi rajongóként Dávid Veronhoz és Gordon Vilmoshoz hasonlítsam, de nem teszem, mert mindegyiket szeretem és mindegyikben mást szeretek.
Ami a legnagyobb különbségnek tűnt, hogy itt a legkisebb talán a korfestő körítés, azaz egy valóban komplett, kerek bűnügyet kapunk, ugyanilyen nyomozással (ugye a másik kettőre, de nem csak rájuk, hanem még számos történelmi krimi kedvencemre jellemző, hogy a krimiszál szinte másodrendű a korrajz mellett). Itt a krimiszál szinte már skandináv krimiket idéz (pláne, ha az ember a lezárást filmszerűen látja a komor, havas tájban!) Ebben is van persze korrajz, érezhető a hangulat, de szinte úgy, mintha egy a cselekménnyel egy időben élő író írta volna (magyarán, mondjuk egy Agatha Christie regényben is benne van mondjuk a II. VH utáni Anglia a jegyrendszerrel és a háborús sebekkel, de nincs túlmisztifikálva, hiszen azoknak írta, akik ugyanakkor, ugyanabban éltek, nem magyarázta túl a dolgokat annak érdekében, hogy biztosan átmenjen az olvasónak, hiszen mindenki tudta, mi a környezet. És bár nagy kedvencem Dame Agatha, azért azt látni kell, hogy mindezt nem kortársként hozni tudni szerintem kimondottan nagy dolog)
Mind emellé teljesen mai a nyelv, (szemben mondjuk Dávid Veron történeteivel, amit nekem azért szokni kellett) sőt, nem csak a nyelv, de szerintem Fábián Marcell sem lógna ki a XXI. századból (legfeljebb valami modernebb technikát használna, mint az épp megjelenő ujjlenyomat-azonosítás :-D), azaz a jelen kori olvasó közel érzi magához)
A nyomozást pedig sikerült úgy véghez vinni, hogy pont annyi mozaik darabkát kaptam, hogy sikerélményem legyen, hogy mennyire ügyes vagyok, hogy felfedeztem, hogy ennek vagy annak a nyomnak, félmondatnak még jelentősége lesz vagy hogy mit jelent (tehát sikerélmény az olvasónak, aki így nem buta nézőként, hanem kvázi egyenrangú nyomozóként van jelen), de képtelen voltam összerakni a teljes képet, azaz fogalmam sem volt, ki a gyilkos és miért ölt (ettől meg képtelen voltam letenni a könyvet, hiszen csak egy lépésre álltam a megfejtéstől… gondoltam én :-D Azaz egyszerre volt képes bevonni és mégis fenntartani (sőt, fokozni) a feszültséget.
Egyszóval, óriási kalap lengetés Hász Róbert előtt, én szinte filmszerűen láttam magam előtt az olvasottakat.. talán meglátja majd benne valami szakember is ezt… (és nem rontják el a megvalósítást).
Mostanában gyanakodva szoktam kézbe venni egy könyv újabb és újabb folytatását, mert leginkább csak üzleti szempontból születnek meg egy sikeres nyitás után és hamar elfogy a mondanivaló és/vagy az, amiért az első részeket szerettem már csak üres héj lesz az újabb és újabb folytatásokban.
De itt nem tud nem eszembe jutni, hogy mennyire szeretnék még Fábián Marcell nyomozást olvasni :-D

sagittarius>!
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

Őszintén és sajnálattal kell bevallanom, hogy Hász Róbertről mostanáig nem hallottam. Sőt azt is el kell ismernem, hogy a krimi általában sem tartozik a kedvenceim közé. Ezek ellenére Hász és regénye levett a lábamról. Végig feszes, fordulatos, cselekményvezetéssel, érdekes társadalmi és történelmi háttérrel találkoztam. A leíró részek szemléletesek, hangulatosak. A szereplők magánéletének ábrázolása is tovább színesíti a hangulatfestést. Röviden; nincs üresjárat. Dicséretes az irodalmi igényű nyelvhasználat, ami a mai krimik esetében ritka, mint a fehér holló.
Mostantól a regény felkerült a „kedvencek” közé, az író további munkásságát pedig érdeklődő várakozással figyelem.


Népszerű idézetek

Wiggin77 P>!

Drága jó Imrém! És mondd, boldog vagy odaát?
A válasz ezúttal határozottabb igen volt.
– Boldogabb, mint velem idelenn?
Na tessék, nők, sóhajtott Marcell. Szegény szellem! Feladták neki a leckét.

173. oldal

2 hozzászólás
Wiggin77 P>!

– Elmúlt a fejfájása? – kérdezte Marcell.
– Képzelje, igazi csoda történt! Amikor Winter úr tegnap berontott a lakásunkba és elmondta, hogy maga kórházban van, lőtt sebbel, mint egy varázsütésre, egyik pillanatról a másikra nyomtalanul elmúlt! Mintha nem is fájt volna sosem.
– Remek. Majd legközelebb is lelövetem magam.

353. oldal

paoloni>!

(…) van abban valami tisztelet, amikor a férj és a feleség nem úgy szólnak egymáshoz, mint a kofák a piacon. Egyfajta megbecsülés, ami aztán a nyelv használatán keresztül visszahat arra is, ahogyan a házastársak egymással viselkednek.

133. oldal

3 hozzászólás
Wiggin77 P>!

Máyerné egészen mély hangon szólalt meg, mint amikor egy női színész férfi hangját próbálja meg utánozni.
– Jöjj szellem, jöjj! Jelezd nekünk, ha köztünk vagy!
Marcellnek ingere támadt ugyancsak mély hangon beszólni, itt vagyok, a puncsos asztalnál, amitől majdnem rátört a nevethetnék, mint kamaszkorában, a gimnáziumban, amikor a tanár háta mögött kísértette meg a nevetőgörcs.

170. oldal

paoloni>!

(…) ötven táján még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy öregemberként viselkedjünk, ahhoz viszont már öregek, hogy az ifjonti naivitás eltakarja szemünk elöl a valóságot. Tétova kor ez, se ide, se oda, miközben akarva-akaratlanul megsejtjük a lényeget, (…).

96. oldal

paoloni>!

Elég fájó volt rádöbbenni (…), hogy csak a bennünk élő mintát követjük. Rájönni, hogy lényegében utánzatok vagyunk. Másolatok. Mire elérjük a középkorunkat, nem marad bennünk semmi eredeti, vagy csak nagyon kevés. A minta, ami alapján készültünk s a világba bocsáttattunk, úton útfélen a felszínre tör, végül eluralkodik rajtunk. Mikor öregszünk és lenyugszunk, azzá válunk, akik valójában vagyunk, akik mindig is voltunk. Apánkká. Ahogy apánk is a saját apjává lett idős korára, és így tovább, visszafele az időben, egészen Ádámig.

86. oldal

paoloni>!

Kevés nála boldogabb halandóval hozott össze a sors az életem során. Aki így meg tudott békülni a sorsával. Kell ennél több a földön? A legtöbben hosszú éveket pazarolunk el az életünkből olyan célokért, amelyek révén, úgy hisszük, elérjük a végső boldogságot. Csakhogy ez a pillanat soha nem jön el. Mert a boldogság nem vár meg bennünket, mindig egy kicsit arrébb lopózik. De a kiválasztottak számára (…) ez a hőn vágyott állapot eleve megadatik. (…) Mit számít, ha kunyhóban lakik, a madarak a társalkodó partnerei, s egyetlen szakadt gúnyája van, ha elégedett magával és a világgal?

200. oldal

sagittarius>!

Falcione Nándorról mindenki tudta, hogy bár a Zombori Takarékpénztár Igazgatótanácsának elnöki székét is elfoglalta, szinte minden napját a malomban tölti, a család legjövedelmezőbb vállalkozását gondozva. Az volt a szavajárása, hogy a bankban a pénz magától is fial, míg a búza önerőből legföljebb dohosodni tud.

143. oldal, (csütörtök), (Kortárs, 2017)

sagittarius>!

– Nem értem – gondolkodott hangosan Marcell, miután a sztapári kocsma melegéből újra kiléptek a hidegre, és felkászálódtak az ülésre –, tegnap még szép őszi idő volt, mára meg egyszerre tél lett. Hogyan bízzon az ember a meteorológusokban, amikor plusz celsiusokat jósolt egész hétre?
– Azok nem tudósok – felete Winter úr, s meglegyintettea vén deres hátát gyeplővel. – csak mímelik a tudományt. Mint a papok: olyan áruval kereskednek, amit maguk sem ismernek.

104. oldal, (kedd) (Kortárs, 2017)


A sorozat következő kötete

Fábián Marcell sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
John Cure: A boszorkány hagyatéka
Mészáros Dorka: Én vagy senki
Sara Shepard: Tökéletes
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Stieg Larsson: A tetovált lány
Robert Galbraith: A selyemhernyó
M. J. Arlidge: Szegény kisfiú
Erik Axl Sund: Éhség
Dolores Redondo: Mindezt neked adom