A ​künde 6 csillagozás

Hász Róbert: A künde Hász Róbert: A künde

Kr. ​u. a X. század derekán egy Sankt Gallen-i szerzetes, Pannóniai Stephanus veszélyes politikai küldetést kap: a civilizált világ határát átlépve kell elvinnie János pápa üzenetét a barbár magyarok földjére, szövetséget ajánlva a türkök fejedelmének Ottó császár ellen. Pannóniai Stephanus, aki gyermekként került a kolostorba és származását homály fedi, a kolostor apátjától egy madarat ábrázoló melldíszt kap az útra. A szerzetesi csuha alatt lapuló madárdísz azonban nem várt irányt ad a történéseknek: a magyarok a hozzájuk érkező küldöttben Csaba-urat, a honfoglaló törzsek hajdani szakrális fejedelmének, a megölt Kurszán-kündének elveszett fiát vélik felfedezni. Az augsburgi vereséget kiheverni nem tudó, széthulló törzsszövetség néhány tagjában új remény éled a kettős fejedelemség visszaállítására. Hász Róbert regényében fikció párosul lenyűgöző történelmi tudással. Három elbeszélői szinten, három párhuzamos forrásból követhetjük Stephanus történetét, melyek nem csak eltérőek,… (tovább)

>!
Kortárs, Budapest, 2013
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639985483
>!
Kortárs, Budapest, 2006
418 oldal · ISBN: 9639593338

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Laudine
Hász Róbert: A künde

Nagyon szeretem a középkort, a magyar Árpád-kort is. Mivel elég kevés információnk van, szabadon csaponghat a képzelet. A jobb történelmi regények különösen alkalmasak a Tanú-probléma illusztrálására: ki emlékszik, mire, mikor, hogyan.. Ez a regény inkább erről szól nem egy neves történelmi személyiséget (Julianus, Szent Margit) állít elénk, mint a régebbi történelmi regények. Hogy alakítják a történelmi érdekek és machinációk az emlékezetet? Hogy lehet, hogy szinte minden hagyomány eltűnt Szt. István előtt? Engem nem az érdekel, hogy hány táltos volt, pontosan hogyan is voltak a dolgok, hanem, hogy mi alakítja az emlékezetet, hogyan törlődik egy hagyomány. Pl. volt nekünk egy rendszerváltásunk… majdnem olyan jelentős esemény, mint a honfoglalás. Száz év múlva ki fogja eldönteni, mely tényekre emlékezünk, melyekre nem? Kinek-minek az interpretációja lesz erősebb? számomra ezeket a kérdéseket veti fel A künde.

Nagyon profi regény, a nyelve is, a narrációja is. Első olvasás után úgy érzem, kicsit leül a második felében. talán sok mindent nem vettem észre. De talán nem baj. Ez egy nagyon is újraolvasásra való regény.

1 hozzászólás
>!
Szultan_11
Hász Róbert: A künde

Érdekes kísérlet a történelmi regény átalakítására.

Nekem nagyon tetszett.

>!
mongúz
Hász Róbert: A künde

Egyáltalán nem volt ez rossz. Sőt…
Mondjuk a történelem tudásom nem túl izmos, nyilván ezért ebbe a részébe nem tudok belekötni. De a történet okés volt, a hangulat is rendben volt, fordulat is volt benne, igaz egyik sem volt túlságosan váratlan. Különösen a nevek tetszettek. Nem tudom, hogy csak kitalálta őket a szerző, vagy tényleg ezek az eredeti névalakok. Azért az ulájok egy kicsit zavartak.

>!
attatoth
Hász Róbert: A künde

„Hász Róbert regényében fikció párosul lenyűgöző történelmi tudással.” Inkább úgy mondanám: a zavaros fikció egy történeti zagyvalékkal párosul. A valósághoz kevés köze van. Ettől még élveztem volna, ha jó a történet. Egy viszonylag jó indulás után nagyon leült. Sajnálom, mert a téma jó lett volna. A politikai mahinációk és az egész elképzelt (bizony, a történelemből csak homályos kereteket vett) világa teljesen hiteltelen.


Népszerű idézetek

>!
Cicu

Lehet, hogy a nyugati népeket is elhagyta a saját istene. Csak még nem tudják. S tán körösztödet is hiába hordod a nyakadon, annyit ér, lehet, mint a künde-jel, istene nélkül semmit.

187. oldal

>!
Cicu

Bár fájna, úgy egyszerűbb lenne. Éppen ez a legkegyetlenebb az átokkórban, hogy semmid se fáj, panaszkodni sem tudsz, hiába kérdezik tőled, hogyan segíthetnék? Nem tudok nekik mit felelni. Nem tudom, mit kérjek. Hiszen nincs szükségem semmire. Gyermekeinknek van egy játéka, ahol körben állnak, megfogják egymás kezét, s dalt énekelve körtáncba kezdenek, s akire a versike vége jut, az kiáll a körből, s kívülről nézi csak, ahogyan a többiek nélküle folytatják. Hát olyan ez is, hogy az ember egyszer csak kívül találja magát a körön, a többi ember körén. Figyeli a napokat, a hajnalokat és az alkonyokat, egyiket a másik után, s ahhoz sincs kedve, hogy megszámlálja őket. Az utolsóra vár, arra a legutolsó hajnalra, amit már a végső alkony követ.

313. oldal

>!
Cicu

Akkor arra számítottam, hogy vonszolni kell majd, megkötözve, végighúzni a sárban. Mégsem így történt. A saját lábán jött ki, emelt fővel, szó nélkül. És bár sántított, nehezére esett a járás, a tekintete tiszta volt. A háztetők fölé, az ismeretlen távolba révedt, mint aki tudja és látja, hova tart. Megkínzott arca mozdulatlan és nyugodt volt. És körülötte a tömeg néma döbbenete. Valami történt vele odabent. Valami, amit én akkor nem értettem meg. Csak itt, egyedül a világ végén, itt értettem meg. Talán azt érezte a szerencsétlen, amit én, hogy a dolgok véglegesen a helyükre kerülnek, megoldódik minden, egyszer s mindenkorra…

384. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Attila: Altináj
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Bökös Borbála: A sárkánygyík ébredése
Trux Béla: Akkon ostroma
Benkő László: A végső tenger I-III.
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…
Horváth Péter: Bogárvérrel
Csányi Vilmos: A tökéletesség illata
Rozsnyai János: A táltos keresztje
Dževad Karahasan: Keleti díván