Testkontroll 19 csillagozás

Életerő életfogytig
Harvey Diamond – Marilyn Diamond: Testkontroll

Barátom ​örvendezve újságolta, hogy olcsóbban jár Trabantjával, mert az üzemanyaghoz petróleumot kever. Néhány hónap múlva szomorúan mondta el, hogy kocsija tönkrement. Talán hallott arról a kegyetlen „tréfáról”, hogy az autó benzintartályába néhány kockacukrot dobva teljesen tönkre lehet tenni annak motorját. Ahogy nem mindegy, hogy milyen üzemanyaggal járatjuk autónkat, ugyanúgy nem mindegy, hogy milyen „üzemanyaggal”, vagyis milyen étellel „járatjuk” testünket. Gépkocsi vásárlásakor használati útmutatót kapunk. Születéskor sajnos nem. A táplálkozástudomány keresi az emberi test ideális „üzemanyagát”. Azt kutatja, hogy milyen táplálkozás mellett tökéletes az egészségünk és ideális a testsúlyunk. A táplálkozástudományban komoly viták zajlanak, sok kérdésben meglehetősen nagy a nézetkülönbség. „Gyümölcséről ismerni meg a fát”. A Testkontroll forradalmian új módszerével milliók fogytak le és váltak energikusabbá. Két testvérem is – ezen könyv fordítói – kínlódás nélkül szabadult meg… (tovább)

Eredeti cím: Fit for Life

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Agykontroll, Budapest, 2000
208 oldal · ISBN: 963795967X · Fordította: Domján Ferenc, Domján Andrea · Illusztrálta: Domján Jenő
>!
Agykontroll, Budapest, 1998
218 oldal · Fordította: Domján Ferenc, Domján Andrea
>!
Agykontroll, Budapest, 1995
218 oldal · Fordította: Domján Ferenc, Domján Andrea

1 további kiadás


Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

kriszet_Paulinusz P>!
Harvey Diamond – Marilyn Diamond: Testkontroll

Ez még most is nagyon jó könyv. Egyáltalán nem idejétmúlt.
Rengeteg mindent megtudhatunk a gyomrunk, emésztésünk működéséről. Ez a szisztéma felmerült már másban is. Több helyen olvastam már arról, hogy az emésztőrendszerünk óramű pontossággal működik és nem azt szereti, amit mi beletömködünk és nem akkor. Nem ismerek olyan embert aki ne panaszkodna valamiért a gyomrára. Én magam is érintett vagyok. Érdemes kipróbálni amit ajánl. Veszteni nem veszthetünk csak kilókat.
Egyébként biztos vagyok benne, hogy a 90 napos kúra ezen az elven alapszik, amit ez a könyv sugall. Örülök, hogy elolvastam.

Golfi>!
Harvey Diamond – Marilyn Diamond: Testkontroll

1985-ben írták, mégis sok szempontból helytálló, ma éjjel olvastam el és megdöbbentő volt. Nem is gondoltam volna, h például miért van a gyomorégés…
Szerintem, ha tehetitek olvassatok bele, persze amerikaiak írták és a legtöbb példa Amerikához kapcsolódik, de ezeket figyelmen kívül hagyva, érdekes könyv.

gjudit8>!
Harvey Diamond – Marilyn Diamond: Testkontroll

Az első könyv volt a reform-táplálkozásról. Az alapanyagok feléről még csak nem is hallottam addig. Sok év telt el, amíg egyik-másikat végre kipróbálhattam. Érdekes kirándulás volt a gasztronómiában.

hoffmann>!
Harvey Diamond – Marilyn Diamond: Testkontroll

Nálunk Magyarországon a politikai enyhülés a nyolcvanas években a szellemi diktatúrát is kikezdte, azaz kezdtek megjelenni az alternatív és áltudományos könyvek. Alternatív alatt azt értem, amelynek alapvető nézetei és tartalma nem egyezett a hivatalos állásponttal. Akkoriban mindenről volt hivatalos álláspont, nemcsak a politikailag érzékeny dolgokról.
A (szabad)gondolkodás tiltva volt (kivételesen, egyeseknek mégis engedélyezve). És egyszer csak megjelentek a boltokban az olcsó és igénytelen külsejű, de „forradalmi” tartalmú könyvecskék, füzetecskék.
A magánkiadású szakácskönyvek hihetetlenül megszaporodtak – Évtizedekig csak néhány ismert, ős-szakácskönyv-szerző (Túrós Lukács, Magyar Elek stb.) jelenhetett meg, vagy férje révén politikailag protekciós feleség, így pl. jeles kommunista íróné: Örkény Istvánné, alias F. Nagy Angéla. Utóbbi nem csak saját nevén írt szakácskönyvet, hanem Horváth Ilona álnéven is… (Örkény egy interjúban büszkén mesélte, hogy elégedetlen lévén felesége „írásművészetével”, rendszeresen korrepetálta nyelvtanból, és szinte minden mondatát átjavította, amire a hölgy sírással reagált. Az olyan pórias kifejezéseket, mint pl. hagymát pirítunk, Örkény leleményes, sőt, bravúros szöveggel cserélte fel: „hagymát dobunk rá”.)
Szóval, addig minden családanya összesen három könyvből volt kénytelen főzni. Ezt ma, amikor több ezer szakácskönyvből áll a választék, nagyon nehéz elképzelni.
Az alternatív művek a többnyire silány tartalommal és külsővel járó alacsony költségek, s a magas ár miatt óriási hasznot hoztak az állami, a félig-meddig, vagy teljesen magán-vállalkozású kiadóknak. Beindult, létrejött a könyvpiac.
Nem kis piaci résről volt szó, hanem hatalmas térről, ami megnyílt hirtelen a vállalkozók számára. A fogyókúra és életmódtanácsadó diéta-könyvek a szakácskönyvek oldalági rokonai, és Amerikában nem volt semmi népszerűbb ezeknél. Ott már évtizedek óta gyártották az újabb és újabb étkezési őrületeket (diet fad), melyek az elhízott és beteg lakosság óriási száma miatt hasonló mértékű anyagi sikert és persze ismertséget hoztak a kiadónak és szerzőnek. A soha meg nem szűnő keresletet az effélék iránt garantálja a korábbi diéták hatástalansága és az emberek örök reménykedése, optimizmusa. Akkoriban még nem volt ugyan 300 millió lakosa az országnak, de hogyha csak néhány millióan haraptak rá a legújabb csalira, az már jókora bevételt hozott.
Nálunk az „Agykontrollos”-ként elhíresült Domján csapott le a műre, és családi vállalkozásban fordította le és adta ki a gyanútlan, diéta-őrületektől még szűz magyar olvasónak. Nem kevesebb mint négy Domján vett részt a munkában. Dr. Domján László (végzettsége reumatológus szakorvos) maga kiadóként van megjelölve, valamint egy „Orvosi előszó” írójaként, aki a táplálkozástudományra, és a módszerrel kapcsolatos személyes jó tapasztalatára hivatkozva melegen ajánlja az olvasónak a családi vállalkozást. Elkeresztelte a Fit for Life-ot Testkontrollnak, így kötve össze elegánsan másik vállalkozásával. A siker minden képzeletet felülmúlt, százezrek, akik addig megrögzött pörkölt-nokedli-hívők voltak, megrohamozták a boltokat az egészség forrásáért, azaz előbb a könyvért, majd az almáért, banánért. – Ez volt az első magyar diéta-őrület.
Az angolból fordított ún. diet-könyvek magyarul mindig félreértésre adnak okot: egyrészt a diet szót, akkor is, ha helyesen étrendnek fordítják, a többség diétának érti – alapvetően azért, mert fogyni akar. Előszavában Dr. Domján is említést tesz arról, hogy milliók fogytak le már a Testkontroll segítségével (s ha ez még nem elég), ezen felül két testvére is. (Hogy a milliókról honnan van Domjánnak megbízható adata, azt elmulasztja közölni.) A fordító is kiemeli előszavában, hogy 5 kilót fogyott e módszer által. Pedig fogyás és egészség ennek dacára nem azonos. Rövid távon lefogyhatok, de hogy egészségesebb leszek-e ettől, az már nagyon komplex dolog.
E „tudományos alapon” álló munkák a minél nagyobb terjedelem céljából második felükben szintén forradalminak titulált recepteket tartalmaznak, vagyis felerészben szakácskönyvek.
Később Atkins könyvének címét is diétának fordították magyarra, pedig az is étrend akar lenni, sőt, a módszer neve nagyképűen: Atkins Táplálkozási Szemlélet (Atkins Nutritional Approach)
A Diamond-házaspár együttműködéseként létrejött mű sem elsősorban a fogyást célozta meg. Ez hatodrangú dolog itt: ők nem kevesebbel, mint valóságos csodával kecsegtették olvasóikat arra az esetre, ha követik az instrukciókat. Mégpedig betegség-mentes, sugárzó-boldog, örömteli élettel, és csak mellesleg ígértek fogyást, szilfid alakot. Ezzel szemben, manapság, ha a Testkontrollról mint módszerről olvasunk (magyarul), az csakis a fogyással függhet össze: használ-e, lehet-e leadni kilókat, vagy sem. Ez a lényeg az ő számukra. A félreértés oka a címadás is: mintha a „kontroll” önkontrollt jelentene: hogyan álljuk meg, hogy állandóan zabálunk. Egyébként éppen erről nincsen szó, hiszen a szerzők azt állítják, a kilók maguktól mennek le. A Fit for Life cím egészen mást jelent, semmiképpen sem a kontrollt.
Akkoriban még az amerikaiak, és mi sem voltunk olyan kövérek, mint manapság. Az egészség viszont mindennél nagyobb hiánycikk volt. Harvey tehát azzal kezdi a könyvét, hogy leírja borzalmas betegségek közt eltelt pocsék gyermek– és ifjúkorát… Valóban, amennyi baja ennek szegény, szerencsétlen gyermeknek volt, az elképesztő, felsorolni is sok. De szerencsére ekkor lép be a jótevő tündér, akarom mondani a csodadiétát hirdető orvos az életébe, és hirtelen minden jóra fordul – ahogy az szokott lenni (a mesében). Találkozik végre egy egészséges orvossal (köztudottan olyan ritka, hogy talán nincs is), akihez hasonló sugárzóan elégedett és boldog embert még életében nem látott. Na, és ez a doki aztán rátereli a helyes útra: a délelőttönkét korlátlan mennyiségben fogyasztott gyümölcsöktől leszünk egészségesek és boldogok. – (Netán túl egyszerűnek hangzik?)
Innentől kezdve Harvey-nak már csak egy feladata van az életben: önzetlenül terjessze a tan tételeit a milliónyi beteg ember között. Haladéktalanul meg is írja élete fő művét.
Nem hiszem, hogy érdemes lenne a „testkontrollos” étrend minden fontos tényezőjével és minden abszurd téveszméjével foglalkozni, csak néhányat említek meg.
Az első a legalapvetőbb „tanítás”, amely mára egyszersmind a legnagyobb tévedésnek bizonyult, s amely sajnos ezért azóta a legnagyobb károkat is okozhatta milliók egészségében. Ez pedig a korlát nélküli gyümölcsevés, mely a szerző szerint is a „testkontroll lelke”. A könyv állandóan arra buzdít, sőt, felszólít arra, hogy ne fogjuk vissza magunkat, az hiba lenne, és déli 12-ig együnk annyi gyümölcsöt, amennyit csak akarunk: banánt, almát stb. mert ez tesz egészségessé, ez ad rengeteg energiát, mert könnyű emészteni, és nem is hízunk tőle (egyéb jó tulajdonságai talán nincsenek is). – Ez a jótanács, mondanom sem kell, nagyon népszerűvé tette a rendszert. De sajnos, Harvey-éknek fogalmuk sem volt akkoriban arról, hogy ha az ember éveken keresztül tartja ezt az étrendet, ezzel könnyen inzulin-rezisztenssé, majd cukorbeteggé teheti magát. (Borzalmas betegség, ha nem is hangzik olyan csúnyán, mint a rák.) Mivel azóta már túl vagyunk számtalan még újabb diet fad-en, amelyekből sokat tanultunk, és ami a lényeg, a tudomány is számottevő új ismeretekre tett szert, a legnagyobb minket fenyegető veszélyt az óriási cukorfogyasztásban, másik nevén a túlzott szénhidrátfogyasztásban látjuk. Nincs olyan súlyos betegség, amelyet a tudomány nem hozott volna összefüggésbe a huzamos ideig magas vércukor-szinttel, a és a „cukorcsúcsokkal”. Évtizedekkel ezelőtt még talán értelmesnek tűnt az az naiv elképzelés, hogy ami természetes, az nem árthat, így a „természetes cukor” és a „természetes szénhidrát” sem, és a probléma csupán a feldolgozott élelmiszerekkel van. Ma már tudjuk: szinte teljesen mindegy, hogy gyümölcsből szedjük magunkba a rengeteg cukrot, vagy kanálszámra szórjuk minden ételbe-italba az asztali cukrot, isszuk a szirupot: ami sok, az így is úgy is az. Az összetett szénhidráttal (krumpli, tészták stb.) sincs baja a testkontroll-módszernek, fontos nekik csak az, hogy lehetőleg „teljes” legyen, és ne keverjük egy étkezés során fehérjével (azaz fehérjedús élelmiszerrel, pl. hússal). Valójában szinte teljesen mindegy, hogy „teljes kiőrlésű” lisztet, avagy fehér lisztet használunk, a glikémiás indexe mindkettőnek ugyanaz: 75. Ennél még a kristálycukor gi-je is jobb: 65. Ami, ha furcsán hangzik is, azt jelenti: még a barna kenyér is jobban felviszi a „cukrot”, mint maga a cukor… (persze, itt két különböző cukorról van szó).
Ahogy a fentiekből kitűnik, a „teljes” és a „teljes kiőrlésű” szavakat a Testkontroll – tévesen – a természetes szinonimájaként használja, és olyan gyönyörű mondatokkal ringatja el az olvasót, mint pl. „Nem léteznek olyan mezők, amelyeken fehérkenyértenger ringatózna.” – Ez tényleg jól hangzik, csak éppen semmi értelme nincsen: barnakenyértengert tetszettek már látni?
Hogy mi természetes, alapvetően nézőpont kérdése. A paleósoknak, akik kb. egy évmillió távlatában gondolkodnak, az utolsó tízezer év gabona-alapú táplálkozása természetellenes, úgy ahogy van, és maga a gabona, a kenyér, a rizs és társai.
Ma a diabetológia egyébként azt ajánlja, hogy az alacsony vércukorszint érdekében keverjük csak össze azt a kevés cukros élelmiszert, melyet megengedünk magunknak, fehérje-, vagy rostdús élelmiszerrel egy étkezés során!
Ha Diamondék becsületesek vagy legalább lelkiismeretesek lettek volna, azóta legalább azt az elképesztő és szerencsétlen állítást visszavonják, miszerint: „Az anyatejen kívül keresve sem találnánk a gyümölcsleveknél jobb bébiételt.”

Ez nem azt jelenti, hogy a könyv minden tétele, ajánlása téves. A hivatalos táplálkozástudomány például elsősorban azért ítéli el a Testkontrollt, mert az ételtársítás elve (második fő elvük) nincs igazolva a tudomány által. Nos, ez igaz, de miért van ez így? – Mert senki nem kutatja. Annyit sikerült kísérletileg megállapítani, hogy az egészséges ember képes a szénhidrátban, valamint a fehérjében gazdag táplálékot akár együtt, akár külön fogyasztva jól megemészteni. Ezt eddig is tudtuk, de azt is tudjuk, hogy amikor az emésztésről beszél az orvostudomány, akkor értelemszerűen az egészséges ember emésztéséről beszél, azt vizsgálja. De ki állíthatja, hogy nem küzd számtalan ember emésztési gonddal, s e gondok közül nem egy talán egy sajátos ételtársítással (helyesebben szólva: elkülönítéssel!) esetleg megoldható. Továbbá lehet igazság abban, hogy bármilyen fajta élelmiszert bármilyen más fajtával nem célszerű együtt enni – ilyen személyes tapasztalata sokunknak van. Megint más kérdés, hogy a szabályok, melyeket Harvey Diamond ezzel kapcsolatban felállít (pontosabban: átvesz, mert ez nem eredeti gondolata), önkényesek, és igazolhatatlanok.

Még egy összefüggésre hívnám fel a figyelmet: a (tömény) szénhidrátfogyasztás függőséget okoz, ez ma már világos. A könyvnek valószínű volt némi szerepe abban, hogy a szénhidrátfüggők száma azóta tovább nőtt, és a diéta-őrületek ingája átlendült a másik irányba. A legfontosabb táplálkozási kérdés az lett – és még ma is az –, hogyan szabaduljunk meg ettől a függőségtől. – És jövel Atkins meg az ő módszere, amely ezt az elsők között célozta meg, mégpedig valószínűleg az egyetlen használható módszerrel: a szénhidrátokkal való teljes, radikális szakítás útján. Vagy-vagy.

További részletekbe nem kívánok menni, ami az étrend ajánlásait illeti. Erkölcstelen és hazug módszereiket azonban mélyen elítélem. Ilyen érvelésnek tartom, amikor az ízlést teszik meg az egészséges étkezés meghatározásának alapjává. Ennek egyik jellemző példája, hogy felszólítanak, képzeljünk el egy csecsemőt, amint véres húscafatokat szopogat! Ugye, milyen borzalmas?
Nos, ez az „érvelés” már első hallásra is nevetséges: egy csecsemő azt eszi élvezettel, amit adnak neki, még semmitől sem undorodik: a saját székletétől sem… Persze, sokkal szebb a kép, amit rajzolnak az egészséges, pirospozsgás babáról, amint pirosalmát majszolgat – de ennek semmi köze az egészséges táplálékhoz, és semmilyen bizonyítási alapot nem képez. Ilyen módszerek bevetése Diamondék részéről szinte aljasság az olvasóval szemben.
Sokáig szégyelltem, hogy egy ideig (mely túl hosszú volt) magam is áldozatul estem a Testkontroll által keltett hamis reményeknek, és követtem az étrendet.
Ma már nem szégyellem, mert:
1. Akkoriban nem volt Internet, ahol lehetett volna bármit is ellenőrizni a szerzők állításaiból. Totálisan más a világ, amiben most élünk: szinte minden tudás elérhető az egyszerű ember számára is.
2. Rendkívül okos, és tájékozott emberek, beleértve orvosokat is, mint pl. Dr Mercola, szintén a könyv hatása alá kerültek. Dr. M. is vegetáriánus lett – ameddig eszébe nem jutott megnézni a vércukorszintjét… és döbbenten tapasztalta, hogy nagyon magasra ugrott. Ennek veszélyeit orvosként jól ismerte, ezért felhagyott ezzel az étrenddel és a velejáró túlzott gyümölcs (azaz cukor) fogyasztással.

Minden hibája és aljas módszerei ellenére, pontosabban, azoktól függetlenül: a könyv érdeme, hogy Magyarországon az elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy egészségünk tőlünk magunktól is függ, s ennek része táplálkozásunk. Ennyiben bizonyult forradalminak.

Veronika_Pósa>!
Harvey Diamond – Marilyn Diamond: Testkontroll

Nagyon elavult, mai szemmel nézve semmi újdonságot nem ír. Félbehagytam.


Népszerű idézetek

Angelsgirl>!

Mi is tulajdonképpen a fogyókúra? Az ember halogat, haladékokat adogat magának, egészen addig, amíg már rá se bír nézni a tükörképére, vagy már egészen egyszerűen nem jönnek föl rá a ruhái.

25. oldal

Angelsgirl>!

A sejtek energiazavarát hívjuk úgy, hogy betegség.

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kollár Anita: Gluténmentes és finom!
Posta Renáta: Paleolit fogyókúra hedonistáknak
Andrew Winter: A negatív kalóriák titka
Demis Roussos – Véronique Skawinska: „Súlyos” kérdések
Gyulai Irén – Demeter Rózsa – Pelle Józsefné: Karcsú leszek
L. Kovács Eszter: Török basa, hol a hasa?
Mezei Elmira: Paleolit receptek hétköznapokra
Filippo Ongaro: Úgy egyél, hogy lefogyjál
Richard F. Heller – Rachael F. Heller: Szénhidrátfüggők könyve
Oravetzné Zsóka: A végleges fogyás legnagyobb titka