Kafka ​on the Shore 44 csillagozás

Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kafka on the Shore follows the fortunes of two remarkable characters. Kafka Tamura runs away from home at fifteen, under the shadow of his father's dark prophesy. The aging Nakata, tracker of lost cats, who never recovered from a bizarre childhood affliction, finds his pleasantly simplified life suddenly turned upside down. Their parallel odysseys are enriched throughout by vivid accomplices and mesmerising dramas. Cats converse with people; fish tumble from the sky; a ghostlike pimp deploys a Hegel-spouting girl of the night; a forest harbours soldiers apparently un-aged since WWII. There is a savage killing, but the identity of both victim and killer is a riddle. Murakami's new novel is at once a classic tale of quest, but it is also a bold exploration of mythic and contemporary taboos, of patricide, of mother-love, of sister-love. Above all it is an entertainment of a very high order.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Vintage, London, 2014
512 oldal · ISBN: 9780099593867
>!
Vintage, London, 2006
468 oldal · ISBN: 9781400079278 · Fordította: Philip Gabriel
>!
Vintage, London, 2005
616 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099494096 · Fordította: Philip Gabriel

6 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 16

Most olvassa 7

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

chibizso>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Az eddigi legfurább Murakamim. Néhol szájbarágós, a végefelé már fárasztott, de amúgy furán jó.
Bővebben később.

patakizs>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Most úgy érzem, hogy oldalakat tudnék teleírni erről a könyvről, ami nagyon ritkán fordul elő velem. Először is, a csillagozás igen érdekes, lehet, hogy két hét múlva kb. kettőt adtam volna rá. Ez nem egy egyértelműen mindig tetsző történet. Itt és most nagyon bejött.
Nem olvastam még túl sokat a szerzőről, tudok a mágikus realizmusos, macskás, főzős oldaláról, ezeket nem meglepő módon itt is megtalálhattuk. A történet maga nagyon összetett és sokféleképpen értelmezhető. Van benne mindenféle szex, undi részek, teljesen elvont jelenetek, humor, stb……
Ami nagyon megfogott – és szerintem ez az életben is sokszor így van –, hogy szinte bárkivel el lehet merülni érdekes témákba, mindenkinek kell adni esélyt egy normális beszélgetésre. Kedvencem amúgy a Hoshino – Nakata páros volt, és abból is Nakata a maga egyszerű jóságával.
Kafka személyisége annyira nem fogott meg, értettem az indítékait, lehet, hogy pont azért nem jött annyira át az alakja, mert Murakami jól tud ábrázolni egy tizenötéves srácot: már érdekes, de még nem felnőtt egyéniség, még ha a koránál ezerszer érettebb is.
Így átgondolva, az egész Miss Saeki – Oshima – Kafka vonal kevéssé érdekelt. Miss Saeki csak időnként átlebegett valahol (kivéve, mikor spoiler, Oshimáról pedig nem sokat lehetett megtudni: egy nagyon intelligens és művelt, amúgy bizonyos ismert okokból bizonytalan személyiségű egyén.
Az angol nagyon tetszett most, bár nem haladtam gyorsan, egyáltalán nem bántam.

zsofieper>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Angol gyakorlásnak tökéletes, de ettől függetlenül is nagyon megfogott a történet, picit megállt az olvasásom a negyedénél, de ahogy folytattam, alig tudtam letenni. Hoshino karaktere tetszett a legjobban, illetve a Hoshino – Nakata párbeszédek, különösen az, amikor Hoshino mond egy szólást, Nakata szó szerint veszi, visszakérdez, erre már Hoshino sem érti. :) A metaforák végigvezették a történetet, nekem érthető is volt az egész (az a lényeg, hogy a saját értelmezésedben levezethető legyen). Sajnos Kafka nem volt szimpatikus. A stílust, ahogy Murakami leírja a szimpla cselekvéseket (rendrakás, pakolás, főzés) nagyon szeretem, főleg ezért ő a kedvenc írom.

ujhelyiz P>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Nyolc éve ezt a regényt már olvastam, de visszanézve az akkori értékelésem úgy döntöttem, hogy egyszerűbb nulláról újraírni, mint kicsit kiegészíteni. Ennek főleg az az oka, hogy akkor még kevés voltam ahhoz, hogy legalább karistolgassam a gondolatok, érzések felszínét – a mélységét még most sem értem, de már legalább egy réteggel mélyebbre látok az egészben.

Murakami munkásságában visszatérő motívum a mágikus realizmusra jellemző, meg nem magyarázott természetfeletti erők, amikkel találkoznak hősei, miközben útjukat keresik. Van közöttük olyan, mint Kafka, aki 15 évesen elmenekül otthonról, hogy a diszfunkcionális családi problémáit túlélje; van, aki egész életét leélte anélkül, hogy értett volna dolgokat, mert egy incidens kiürítette; más pedig a japán diáklázadások során meghalt szerelmét gyászolja sok-sok évvel később, és még van más is, akit itt nem hoznék be. És itt bizony jót tesz az élménynek, hogy egy japán írja meg a saját gondolatviláguk alapján, mert így Európából szemlélve már a hétköznapi világuk is annyira furcsa, hogy gyakran nehéz megtalálni a természetfeletti kezdetét.

Hasonlóan régi ismerős a második világháború idejéről származó esemény, ami meghatározta bizonyos szereplők sorsát, és így szervesen integrálódik az események hálójába, amiben a szereplők partra vetett halként rángatózva várjuk a macskát. Amely macska bizony eljön, és pont annyira érthetetlen, amennyire egy valódi macska az tud lenni.

Így három bekezdésnyi szöveg után már tényleg indokolt lenne a műről is komolyabban beszélni, de továbbra sem érzem magamban a bátorságot, hogy értékítéletet hozzak. Nyolc éve a Végtelen történetre emlékeztetett a regény, most viszont sokkal inkább a Mitágó-erdő ugrott be, ahogy a rengeteg kulturális utalást követve az emberi psziché mélyébe utazunk (méghozzá egyből több szálon), és az álmok, vágyak, legendák határán találunk valamit, ami utána hosszabb távon személyiségünk egyik fix, központi morzsája lehet – miközben az egész végtelenül változni fog. Mert akinek a személyisége nem változik, azt már nem érik ingerek és így visszavonult. De ha valaki eljut Fantázia világába, majd visszatér onnan, az megváltást fog hozni mindkét világnak. Ja, ez nem az a regény, de a jelek szerint a Végtelen történet analógiát most sem tudom elengedni.

És ha ennyi szövegeléssel nem tudtam felkelteni az érdeklődést a könyv irányt, semmivel sem fogom, így azzal zárom mondandómat, hogy nagy szeretettel javaslom a könyvet olvasásra mindenkinek, aki valamilyen módon magát szeretné megismerni, és ebben nem akadályozza meg egy amúgy nehéz, utalásokkal telerakott szöveg, az igazán abszurd szituációk és a szexuális aktusok között mindenfelé csepegő (vagy fröcskölődő) testnedvek.

elzazi>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

[[ 5o oldallal a vége előtt:

huh, hát ez csontig hatoló… a 42.-43. fejezetet legszívesebben egy az egyben kimásolnám idézetbe!

Murakamit olvasva az jut eszembe, hogy mégiscsak létezik a multiverzum, és nekünk nem csak egy, hanem legalább háromféle Murakamink adatott! 1) a sztorizgatós, aki a Killing Commandatoréban is megjelenik, tésztát főz, leírja, hogyan kell elkészíteni, hogy ne legyen rágós, és ne is legyen túl puha, meg megoszt pár receptet is, és közben persze történnek furcsaságok is, de hát ennyi… 2) sztorizgatos vol2., aki leül melléd és mesél, mint a Men without Womenben, és csak fonja fonja tovább a gondolatokat, míg azt veszed észre, hogy ezek már a Te gondolataid is. Igen, ilyet is tud ám, belemászni a fejedbe, a gondolataid közé. 3) És az, amikor krimi is van, véletlenek, metaforák sorozata, furcsa dolgok, és a végén, hogy kikerülj a labirintusból, nem a könyv végére kell eljutnod, hanem a Te Saját Magad lelkének a legbelsejébe.

Közben hemzsegnek a klasszikusok, ilyen-olyan utalások, az eredendő bűn, egy kis Márquez, egy kis Yeats, rengeteg Shakespeare, tehát intertextualitásában ezer szálon kapcsolódik a klasszikusokhoz, de közben meg mégis modern, és valahogy összefoglalja a mai ember esendőségét, az elfojtott érzelmek hátrányát, hogy mi történik velünk, ha nem éljük ki a vágyainkat.

Persze, sok a szexjelenet, és helyenként már-már szinte pornós a leírása (bevallom, én prűd vagyok), de azokat én nem is valóságként olvastam, az tényleg olyan, mint -ahogy már többen írtátok – egy 15 éves fantáziája. És ha magunkba nézünk, kinek nem voltak disturbing
álmai vagy fantáziája, mikor a szexuális érdeklődés nyiladozni kezdett benne?

Azt hiszem, az egész könyv rávilágított arra is bennem, hogy az egész életünk egy őrült nagy loop, amiben csak körbe-körbe futunk, ugyanazokkal a szimbólumokkal találkozunk és ugyanazt csináljuk, végtelenítve lejátszva. De valamiért mégiscsak megéri. Megéri? És ha bezárul a kör? (na ott még nem tartok, megyek is vissza olvasni :-) ).

[[ Huh, nem tudom, miért , de mindig elhúzom a Murakami-könyvek végét (a Killing Commandatoréval is ezt csináltam.

Ez a könyv valami hihetetlen volt! a 41. fejezettől a végéig kiírnám legszívesebben egy nagy idézetbe az egészet. És valami hihetetlen, de kinyitott bennem sok olyan kis fekete dobozt, amit a self-help könyveknek sem sikerült. Biztosan újraolvasom még, (legalábbis a végét tuti), de hogy mikor? Azt nem tudom.
off

BarbieB>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Meg sem próbálok bármiféle elmélettel előállni Murakami regényének értelméről, ugyanis képtelen lennék rá. A könyv olyan gazdag szimbólumokban, metaforákban és egyéb képekben, hogy azok elemzésére kevés lenne ez a blogbejegyzés. Az is valószínű, hogy mindenkinek mást mond a japán szerző műve, így egységes, „az író itt azt akarta mondani, hogy…” jellegű bemutatás nem is lehetséges, de nem is ez a lényeg. A legfontosabb, hogy a Kafka a tengerparton az elmúlt időszak egyik legjobb könyve, amit olvashattam, ráadásul a szerző eddigi legerősebb kötete.
https://litfan.blog.hu/2017/04/23/haruki_murakami_kafka…

nitamita>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Murakami írt egy könyvet, hogy levezethesse a szexuális frusztrációját és aberrációit wtf, mi volt ez. Ami az Oidipuszban eszközként működik, az itt lóg a semmibe. Elvarratlan szálak, felesleges szálak, a katarzis nem üt, hanem untat és végül egy sablonos, semleges befejezés. Behozza a természetfelettit a realitásba, mégsem tudja elhelyezni benne úgy, hogy ne legyen idegesítően oda nem illő. A könyv elején nagyon jó alapötletekkel operál, de végül eltéved a saját fejében. Összességében számomra a hangulatteremtés, a karakter ábrázolások, a Nakata és a macskák, illetve a Kafka és Oshima között lezajló párbeszédek, és a bennük megbúvó gondolatok húzzák fel az értékelést. Úgy érzem, hogy sokat hozzáadna, ha Japánban élnék és újraolvashatnám eredeti nyelven. Olyan, mintha fontos hiányosságok a japán nyelv ködössége miatt jelennének meg a fordításban. Mindettől függetlenül nagyon jól ír, könnyű vizualizálni bármit, amit megjelenít, kicsit mintha szavakkal festene képeket, mintsem egy kerek történetet fogalmazna meg. Szóval általánosságban olvasmányos és élvezhető volt minden csalódottságom ellenére, úgyhogy biztosan fogok még olvasni tőle.

KNW I>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

This is a book I've wanted to read for long, and now it came towards me in the library, on the shelf „newly procured”. I was surprised it is basically an urban fantasy retelling of Oedipus… not that I expected anything, but if I did, it surely wasn't this!
I have finished it days ago and I still cannot tell whether I liked it or not.
I liked it…
…because it has nice sentences, comfortable descriptions,
…the descriptions about Japanese lands and culture are flabbergasting,
…the events are exciting, the book isn't slow,
…there are several story lines that give extra excitement how all this would come together,
…the fates are intertwined in a way that I as a reader can make good guesses but still a lot remains surprise.
But I didn't like it (SPOILER ALERT!)…
…because Kafka's return to the woods is boring and unexploited,
…the story lines don't get tied up: we never know:
– what caused Tanaka's incident, whether it was hypnosis or the plane or the opening of the entrance stone or what,
– if that woman really was his mother (I don't think so – if I know I'm that boy's mother I would never sleep with him),
– why was the father the way he was,
– why there was the father's prophecy at all, other than fulfill the premise of the book (modern day Oedipus retelling),
– what happened to Kafka when he was younger (we get to know that there have been incidents, but what kind?)
– how Hinochi connected to the story, I missed that he wasn't secretly someone involved in any of the charecters' past,
– how did Tanaka, Saeki and the Tamaras get acquainted – there must have been a previous connection. Or should have been. Between the three of them.
I guess that's all.
***
Update: I read Hayao meets Murakami and it became clear from that book that Japanese grammar structure and storytelling is different to that of European. For example if they want to tell important events, they switch to present day narration. (Actually we do that too, only not in a controlled way, and afterwards we correct our text so it all should be in past tense because it is awkward to read, it doesn't seem right.)
I didn't like that this book was written in present tense and now I learnt that basically it should have been in present tense, when translated to English. Wow.

kitzz>!
Haruki Murakami: Kafka on the Shore

Magával ragadó, fantasztikus történet. Általában nem szeretem, ha bizonyos cselekvéseket nagyon részletesen, szinte mozdulatonként írnak le, de Murakami olyan lendülettel fogalmaz, hogy szinte le sem tudod tenni a könyvet. Nem is tudom, miért hónapokkal később írok értékelést. ÁÁhh, nagyon jó ez a könyv! Olvasnom kellene több Murakamit!


Népszerű idézetek

Dormeck P>!

…in everybody's life there's a point of no return. And in a very few cases, a point where you can't go forward any more. And when we reach that point, all we can do is quietly accept the fact. That's how we survive.

Frank_Waters I>!

„Basically I don't have a name or a shape.”
„So you're kind of like a fart.”
„You could say that. Since I don't have a shape I can become anything I want.”
„Huh…”
„This time I decided to take on a familiar shape, that of a famous capitalist icon. I was toying with the idea of Mickey Mouse, but Disney are particular about the rights to their characters.”

305. oldal

cassiesdream>!

When you come out of the storm, you won’t be the same person who walked in. That’s what this storm’s all about.

nitamita>!

Believing that art itself, and the proper expression of emotions, was the most
sublime thing in the world, he thought political power and wealth served only one
purpose: to make art possible.

Frank_Waters I>!

„So what you're saying, Mr Cat, is that you don't belong to some family somewhere?”
"A long time ago I did. But not any more. Some families in the neighborhood give me food to eat now and then, but none of them own me.”

48. oldal

1 hozzászólás
judkacag>!

'All kinds of things are happening to me,' I begin. 'Some I chose, some I didn't. I don't now how to tell one from the other anymore. What I mean is, it feels like everything's been decided in advance – that I'm following a path somebody else has already mapped out for me. It doesn't matter how much I think things over, how much effort I put into it. In fact, the harder I try, the more I lose my sense of who I am…'

hunny>!

You have a strange feeling after you finish the book. It's like you wonder what Soseki was trying to say. It's like not really knowing what he's getting at is the part that stays with you.

98

hunny>!

I try imagining myself in forty years, but it's like trying to picture what lies beyond the universe.

159

blackett>!

„You're very bright, Mr. Hagita.”
Hagita let out a loud laugh. „It isn't a question of intelligence. I'm not all that bright, I just have my own way of thinking. That's why people get disgusted with me. They accuse me of always bringing up things that are better left alone. If you try to use your head to think about things, people don't want to have anything to do with you.”

138. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Morgenstern: The Night Circus
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never Never 2.
Carlos Ruiz Zafón: Marina (angol)
V. E. Schwab: The Invisible Life of Addie LaRue
Holly Black: White Cat
Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane
Rick Riordan: The Red Pyramid
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)