Nem ​boci! 56 csillagozás

Tejbe aprított irodalom
Hartay Csaba: Nem boci!

Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös-parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot.
Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést).
A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632934181 · Illusztrálta: Földi Andrea

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

1,5 évig vártam erre a könyvre, de minden percéért megérte. Zseniális volt! Abszolút látszik rajta, hogy olyan ember írta, aki maga is részese egy gazdaság mindennapjainak, így ennek és a falusi származásomnak köszönhetően szinte magaménak éreztem a történetet. Majdhogynem filmként pörgött le előttem az egész cselekmény, mintha én is ott lettem volna a telepen, a dolgozók, tehenek és traktorok között, és az esetek 80%-ában bizony ismerőst is tudtam volna társítani egy-egy karakterhez. Sőt, nem egyszer fordult elő, hogy az olvasást megszakítva az öcsém kezébe is belenyomtam a könyvet, mert az adott jelenet annyira emlékeztetett az itthoni hétvégékre (pl. traktor szerelés). És a humor, a paraszti, sokszor tudatlanságból származó humor! Imádtam! Fél könyvet ki tudtam volna idézni, annyira tetszett.
Nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon rendben volt a könyv kívül is, belül is. Olvassátok!

>!
robinson P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Nagyszerű hangulatú írás, jól megrajzolt mindennapi hősök karaktereivel. Sok humorral, és mögötte a valóság, ami elgondolkodtató. De ettől még igaz. Volt szerencsém többször közelről látni tehenet és bocit, tehenészeti telepen járni. Helyén van minden, amiről írt. Jól megfogta és megrajzolta ezt a világot.
Blogon többet.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/nem-boci.html

8 hozzászólás
>!
Ross P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Én ezt a könyvet nem találtam… viccesnek.

Humor? Igen, az akadt, főleg abból az ironikus fajtából, ami elengedhetetlen a lassú, poros, trágyaszagú hétköznapok túléléséhez egy viharsarki tehenészetben.
Azonban a megjelenített apró-cseprő hétköznapi jelenetek – ha belegondolunk – inkább szomorúak, mint viccesek.

Az ötven apró történetben gyakran változnak a narrátorok. Salamon Attila, az Aranytehén Bt. vezetője mellett szóhoz jut takarítónő, melós, traktoros, portás, meg mindenféle egyéb vidéki jómunkásember, aki csak az agrárium környékén előfordulhat.
Aztán az egy dolog, ha valaki egyszerű.
Az viszont egészen más tészta, ha ostoba.
Ha ostobasága mellett pedig még önérzetes és rosszindulatú is, az tökéletes recept a tőrőlmetszett vidéki sudribunkó archetípusához.
Márpedig az exmelós férjre hivatkozva pénzt követelő érdekvezérelt nyugger (Maguk nagyot profitáltak az én Sanyimból!), a terepjárós tajparaszt vadászó vállalkozó (Tele van trófeával a házam) a mindig mindent másra kenő, illetve a passzív-agresszívan vádaskodó melós (Nem nálam romlott el illetve Az ember szemébe a háta mögött) pont ilyenek, de még sorolhatnám a példákat. Ezek pedig fullasztó, gondolkodó ember számára egyenesen mérgező közeget hoznak létre.

Torokszorító érzés, hogy mindez mennyire tipikusan magyar. Az egyes frázisok, a mélyben fortyogó, és időnként fel-felböffenő világ- és osztálygyűlölet (minden főnök egy fasz!) annyira ismerősek a hétköznapok kis büdös rögvalóságából, a vidéki tyúkhúsleveses ebédek mellől, hogy az ténylegesen fáj.
Rettenetesen élveztem, hogy Hartay Csaba irodalmi formába szűrte át mindennapi tapasztalatait, noha nem lehet könnyű ilyen közegben létezni. (- Neked mi a hobbid? Az írás? Az is egy hobbi?)

Szatirikus, humoros, de nem tudtam rajta önfeledten kacagni. Azt hiszem azonban, hogy nem is ez volt a cél, mivel a valóságábrázolás viszont teljesen a helyén volt.
És én ezt imádtam.
(Habár a végére mintha elfogyott volna a lendület. Egy oldalán két-három soros poénok? Egy perc alatt tíz oldal haladás? Nemá…)
A kötet végkicsengése pedig meglepően negatív lett. A nehézségek fölött egyfajta távolságtartó humorral lavírozó, kvázi optimista elbeszélő végül csak pofán csapja önmagát és az olvasót is a jeges valósággal.
Bedarál az agrárium, 'szameg…

2 hozzászólás
>!
kratas P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

És akkor most végül tejelnek a bocik? :D

Zseniális szemelvények, nagyon jól szórakoztam olvasás közben és kérek még :)
Azért mindenkit megnyugtatok, minden egyes szakmának megvannak a szépségei és érdekességei. Mindegy, hogy „tehenészet”, klinika, bank, titkárság, áruház, mindenhonnan jöhetne egy ilyen könyv, mert ugyanazok az embertípusok fordulnak elő mindenhol.
És akkor itt meg is ragadom a lehetőséget, hogy néhány gyöngyszemet megosszak veletek az én helyemről:

– Igen, speciális léhböjtöt csinál. (az finom lehet)

– Keressünk nevet a gyereknek, segítsük az apukát!
– Mit szólsz ahhoz, hogy Wolfram?
– Mint Mozart?

– Megyünk vidékre és én leszek a mitfájer. (el fogtok tévedni)

– Kellene egy ilyen hieroglifa a szervezetről. (hierarchia)

– Rajta most nagyon sok van, mert őt fogják előszedni, hogy preferáljon, hogy ki hogy áll, mivel hol tartunk.

– Kérek még egy kicsit,nagyon finom volt.
– Akkor eszel egy retúrt? (az nem lesz szép, inkább repetát)

– Márpedig itt nincs punktum!

– Azért pörgök, mert kólát ittam. Cukor meg szénbubi!

– Elballagott, mint egy viharral vert kutya.

– Igen, neki fotorikus memóriája van. (de neked még csak az sem)

2 hozzászólás
>!
pável P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Minden kortárs klasszikus Ottlik pizsamájából bújt elő, írtam nemrég, de vannak kivételek: kortárs agrárköltőnk Veres Péter csizmaszárából bújt volna elő a bugyli mellől – már ha Veresnek lett volna humora. Szóval népiesch, na. És két göcögés közben jegyezzük meg, erősen szociografikus is.
Avagy ilyen minden reggel a tejtükörben borotválkozni – de ezt már aligha érti bárki Hartayn és rajtam kívül, elvégre igen szűk az agrárszcénából gyütt lúdtollfaragók száma.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Orvosnál órákig üldögélős, hatalmas könyv.
Nekem különösen, hiszen falusi lány vagyok, nagymamáméknak is volt tehenük, tudom mi a különbség a boci és a tehén között.
Sőt, ittam olyan tejet, ami pasztőrözés, felforralás nélkül, azon melegében jött ki a tehénből.
A szófordulatok, az egyszerűnek mondott, úgymond paraszti humor is a sajátom, tehát csak dícsérni, méltatni tudom a könyvet.
El is mennék, meg is nézném szívesen ezt a tehenészetet!
Megsimogatnám a bocikat, és tudnám, hogy nem adnak tejet!

4 hozzászólás
>!
tündérrózsa
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Még megjelenés előtt felfigyeltem erre a könyvre a borítójára, a címére, de nem érdekelt különösebben, nem akartam rögtön elolvasni. Nem tudom, mikor jött el a pillanat, de egyszercsak bekattant, hogy nekem ez KELL. Olvastam belőle idézeteket, ajánlották is, így elég gyorsan beszereztem. Aztán meg is nyertem :DD Majd mikor láttam, hogy „ráaggatják” a vicces címkét, gondoltam, „na, megint egy könyv, amit viccesnek titulálnak, közben meg biztos dög unalom”. Nem egyszer jártam már így. De ez nem unalmas. Sőt! Nagyon is vicces. Ugyanakkor szomorú. De mindenképpen igaz. Szarkasztikus humorával és valóságosságával de szép szó engem teljesen levett a lábamról. Sokszor sírva röhögtem -mit röhögtem? nyerítettem – és közben bólogattam, hogy az, amit éppen olvasok, mennyire így van. Volt, ami kevésbé volt humoros, sokkal inkább szánalmas, vagy még inkább szomorú, de nagyon is jól behelyettesíthető a mindennapi életbe, akár tehenészetben dolgozik az ember, akár nem. Mindenkinek ajánlom olvasásra. Nálam az idei év legjobb könyve lett.

1 hozzászólás
>!
gab001 P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Arra számítottam, hogy sokat meg fogok tudni a tehenekről. Ehelyett sokat megtudtam az emberekről. A novellákban közös, hogy egy tehenészetben játszódnak, mintegy képet adnak a vidéki emberek mindennapi életéről. Többségük egyfajta monológ. Sokban hasonlítanak, mégsem ugyanolyanok. Az író minden helyzetből kihozza a maximumot, ami a humort illeti. Ezt azonban egyáltalán nem éreztem erőltetettnek. Szerencsére nem éreztem késztetést arra sem, hogy elgondolkodjak a szomorú valóságon, ehelyett jókat mosolyogtam olvasás közben. Szórakoztató vidéki sziporkák.

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632934181 · Illusztrálta: Földi Andrea
>!
sophie P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Laza életképek egy Szarvas-környéki tehenészetből. Rövidke írásokból rajzolódik ki az összkép. Nekem ez a világ eléggé ismerős: több embert ismerek, aki a mezőgazdaságból/ban él, és minden tiszteletem, de tényleg, főleg ha még írói kedvvel is megáldott közben. Másrészt a helyszín itt van egy köpésre, de bárhol lehetne különben.
Az írások hangneme változatos, amennyiben változatos személyiségeket, változatos eseményeket mutat körbe, dokumentál, egészen képszerűen, mondhatni jó stílusban. Voltak vicces darabok (pl a telemarketinges hívja a telepet), szinte már fájdalmasan groteszkek (hátam mögött/hátam előtt) is. Aztán voltak egyáltalán nem vicces korfotók (pl a leszarom-monológ), és inkább már megindító főhajtás az örökséget hagyó apa előtt.
A vége kicsit összecsapottnak tűnik … azok a rövidke beszólások összegyűjtve… legalább ne lettek volna kommentálva! Merthogy értjük mi a tréfát anélkül is, ugye!

>!
Kovaxka P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Városi lány vagyok, nekem sok minden új volt (tehenészetet sem láttam közelről, meg a földekkel sem vagyok nagy barátságban, pedig még élelmiszer-ipari végzettségem is van). Az elején nagyon jól szórakoztam, határozottan élveztem az iróniát is, amiben nem volt hiány. Háy János novellái és Bödőcs Tibike bucsuszentlászlói figurái is felrémlettek. Barátnőm állatorvos lányának történetei is hasonló módon mutatták be ezt a világot. Később kicsit besokalltam, és a végére egészen elszomorodtam (szerintem a szerző is). „Dézsavűje van az embernek, amikor így, dézsából öntik.” A végén a kis aranyköpések kevésbé tetszettek, szívesebben olvastam volna néhány hosszabb lélegzetű novellát. Összességében jó könyvnek tartom és ajánlom, mivel remek keresztmetszetét adja az agráriumnak. Szívesen olvasnék még Hartay Csabától.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Mondják, hogy egy felnőtt embernek elég 5-6 óra alvás. Kinek? Hozzanak már ide egy friss felnőttet, ami éjjel tizenegytől hajnal négyig kialussza magát. Nekem délután négyig sikerülne. Hol van az a felnőtt?

67. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

6 hozzászólás
>!
robinson P

Ezeknek minden boci. A borjú is, a bika is, az üsző is, a tehén is. Lebociznak ezek az úri városiak minden marhát.

33. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
robinson P

A főnök? Az nem csinál semmit. Ott ül.

179. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
robinson P

De akkor is. Azt csinál, amit akar. Például fejni még nem láttam. Nem is tudna fejni a főnök, állítom. Én lefejném a főnököt, mármint nem úgy értem, hanem hogy rávernék fejésben, az tuti.

179. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
robinson P

Hogy tejelnek-e a bocik? Mindig ezt kérdik mosolyogva. Menj az anyádba. Ilyen idióta kérdést, az eszem megáll. Nem, öcsém, a bocik bedurcáztak, megy a hiszti, tej nincs, csak bőgés van.

14. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
robinson P

Voltam a vidékrombolási minisztériumba. Nem lesz a támogatásból semmi. Megint egymásközt osszák'majd szét. Sógor-koma-jóbarát.

28. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
Ross P

És ha mondjuk holnap kezdenék nálatok valami ilyen nem túl durva melóval, akkor van valami előleg nálatok? Egy pár százezer kéne, hogy egyenesbe jöjjek, és akkor utána belevetném magam a munkába. Ledolgoznám, megígérem. Apám-anyám életére, hogy ledolgoznám. Van bennem akarás, igaz, vannak olyan elvárásaim, hogy ne túl korán legyen az a munka, és azért télen például sötétedés előtt szeretnék hazaérni.
Valami olyan munka nincs esetleg nálatok, ami a tehenekhez kapcsolódik, de nem kell ott baszognom velük, közelről?

17-18. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
tündérrózsa

Nem szereti, ha bezárják. Tudod, nikolausztrofóbiája van.
(Főleg azt nem szereti, ha a Télapóval zárják be egy szobába.)

206. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
robinson P

Hogy régen itt mi volt? Hát, kérlek szépen. Régen, ugye. Az már régen volt. Más volt itt minden.

79. oldal

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

>!
Lobelin

Én mindig mondtam neked. Nem csak a baromság, a szórakozás van, meg az irodalom. Mennyit keresel te a versekkel? Semmit. Abból, hogy cikkeket írogatsz a blogodra, el tudnál tartani egy családot? Na, ugye. Nélkülem sehol sem lennétek A küszöböt rágnátok, ha én nem lennék. Éhen döglöttetek volna már régen.

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Menyhért: Csandra szekere
Jártó Róza: Golgoták és kisdedek
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Balogh Robert: 3 percesek C.E. jeligére
Oster Markus: Életem a kék buszon
Földes Anna: Egy parasztasszony útja
Horváth Péter: Getnó
Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág
Sarusi Mihály: Írni, Csabán