Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös-parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot.
Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést).
A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.
Nem boci! 101 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 8
Kedvencelte 9
Most olvassa 5
Várólistára tette 52
Kívánságlistára tette 36
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
1,5 évig vártam erre a könyvre, de minden percéért megérte. Zseniális volt! Abszolút látszik rajta, hogy olyan ember írta, aki maga is részese egy gazdaság mindennapjainak, így ennek és a falusi származásomnak köszönhetően szinte magaménak éreztem a történetet. Majdhogynem filmként pörgött le előttem az egész cselekmény, mintha én is ott lettem volna a telepen, a dolgozók, tehenek és traktorok között, és az esetek 80%-ában bizony ismerőst is tudtam volna társítani egy-egy karakterhez. Sőt, nem egyszer fordult elő, hogy az olvasást megszakítva az öcsém kezébe is belenyomtam a könyvet, mert az adott jelenet annyira emlékeztetett az itthoni hétvégékre (pl. traktor szerelés). És a humor, a paraszti, sokszor tudatlanságból származó humor! Imádtam! Fél könyvet ki tudtam volna idézni, annyira tetszett.
Nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon rendben volt a könyv kívül is, belül is. Olvassátok!
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Viharsarki kattintós traktorosokra, takarítónőkre, takarmányügynökökre, ügyeskedő dolgozókra és lavírozgató munkakerülőkre hangszerelve, egyenesen egy Körös-parti gazdaságból. Amennyiben ez nem túl bestiális, képzeljük el Örkény Istvánt, Bohumil Hrabalt, Tar Sándort meg Bödőcs Tibort egy óriási turmixgépben, a végeredmény pedig legyen ez a könnyen fogyasztható, garantáltan jól eső, tejbe aprított irodalom. Végig csupa irónia és bőséges mennyiségű humor, nem különben teljes hitelesség, őszinteség jellemzi a szerző ezen művét is, ami rövidebb-hosszabb novellákból (egypercesekből, kétsorosokból, monológokból) áll össze egy különleges tehenészregénnyé, a lapokon pedig felvonulnak életünk jól ismert figurái.
Ha valakiben nem csalódom a kortárs hazai irodalom hatalmas egén, akkor az Hartay Csaba – írjon akár komolyabbat, akár humorosabbat, mindegyikkel annyira mélyre vág, hogy attól elfog egy szavakba nehezen önthető érzés. Pont azért is annyira jó olvasni őt, mert beszélnek helyettem a sorok és azt mondják, létezik még egyszerre színvonalas meg fogyasztható kortárs irodalom, amit nem a marketing meg a profitéhség, hanem a tehetség vezérel. Újabb példa arra, hogy az életből ellesett, pátosz nélkül továbbadott momentumok mennyivel emlékezetesebbek és többet érnek a fals, műanyag nosztalgiázásnál.
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Nagyszerű hangulatú írás, jól megrajzolt mindennapi hősök karaktereivel. Sok humorral, és mögötte a valóság, ami elgondolkodtató. De ettől még igaz. Volt szerencsém többször közelről látni tehenet és bocit, tehenészeti telepen járni. Helyén van minden, amiről írt. Jól megfogta és megrajzolta ezt a világot.
Blogon többet.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/nem-boci.html
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Én ezt a könyvet nem találtam… viccesnek.
Humor? Igen, az akadt, főleg abból az ironikus fajtából, ami elengedhetetlen a lassú, poros, trágyaszagú hétköznapok túléléséhez egy viharsarki tehenészetben.
Azonban a megjelenített apró-cseprő hétköznapi jelenetek – ha belegondolunk – inkább szomorúak, mint viccesek.
Az ötven apró történetben gyakran változnak a narrátorok. Salamon Attila, az Aranytehén Bt. vezetője mellett szóhoz jut takarítónő, melós, traktoros, portás, meg mindenféle egyéb vidéki jómunkásember, aki csak az agrárium környékén előfordulhat.
Aztán az egy dolog, ha valaki egyszerű.
Az viszont egészen más tészta, ha ostoba.
Ha ostobasága mellett pedig még önérzetes és rosszindulatú is, az tökéletes recept a tőrőlmetszett vidéki sudribunkó archetípusához.
Márpedig az exmelós férjre hivatkozva pénzt követelő érdekvezérelt nyugger (Maguk nagyot profitáltak az én Sanyimból!), a terepjárós tajparaszt vadászó vállalkozó (Tele van trófeával a házam) a mindig mindent másra kenő, illetve a passzív-agresszívan vádaskodó melós (Nem nálam romlott el illetve Az ember szemébe a háta mögött) pont ilyenek, de még sorolhatnám a példákat. Ezek pedig fullasztó, gondolkodó ember számára egyenesen mérgező közeget hoznak létre.
Torokszorító érzés, hogy mindez mennyire tipikusan magyar. Az egyes frázisok, a mélyben fortyogó, és időnként fel-felböffenő világ- és osztálygyűlölet (minden főnök egy fasz!) annyira ismerősek a hétköznapok kis büdös rögvalóságából, a vidéki tyúkhúsleveses ebédek mellől, hogy az ténylegesen fáj.
Rettenetesen élveztem, hogy Hartay Csaba irodalmi formába szűrte át mindennapi tapasztalatait, noha nem lehet könnyű ilyen közegben létezni. (- Neked mi a hobbid? Az írás? Az is egy hobbi?)
Szatirikus, humoros, de nem tudtam rajta önfeledten kacagni. Azt hiszem azonban, hogy nem is ez volt a cél, mivel a valóságábrázolás viszont teljesen a helyén volt.
És én ezt imádtam.
(Habár a végére mintha elfogyott volna a lendület. Egy oldalán két-három soros poénok? Egy perc alatt tíz oldal haladás? Nemá…)
A kötet végkicsengése pedig meglepően negatív lett. A nehézségek fölött egyfajta távolságtartó humorral lavírozó, kvázi optimista elbeszélő végül csak pofán csapja önmagát és az olvasót is a jeges valósággal.
Bedarál az agrárium, 'szameg…
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
És akkor most végül tejelnek a bocik? :D
Zseniális szemelvények, nagyon jól szórakoztam olvasás közben és kérek még :)
Azért mindenkit megnyugtatok, minden egyes szakmának megvannak a szépségei és érdekességei. Mindegy, hogy „tehenészet”, klinika, bank, titkárság, áruház, mindenhonnan jöhetne egy ilyen könyv, mert ugyanazok az embertípusok fordulnak elő mindenhol.
És akkor itt meg is ragadom a lehetőséget, hogy néhány gyöngyszemet megosszak veletek az én helyemről:
– Igen, speciális léhböjtöt csinál. (az finom lehet)
– Keressünk nevet a gyereknek, segítsük az apukát!
– Mit szólsz ahhoz, hogy Wolfram?
– Mint Mozart?
– Megyünk vidékre és én leszek a mitfájer. (el fogtok tévedni)
– Kellene egy ilyen hieroglifa a szervezetről. (hierarchia)
– Rajta most nagyon sok van, mert őt fogják előszedni, hogy preferáljon, hogy ki hogy áll, mivel hol tartunk.
– Kérek még egy kicsit,nagyon finom volt.
– Akkor eszel egy retúrt? (az nem lesz szép, inkább repetát)
– Márpedig itt nincs punktum!
– Azért pörgök, mert kólát ittam. Cukor meg szénbubi!
– Elballagott, mint egy viharral vert kutya.
– Igen, neki fotorikus memóriája van. (de neked még csak az sem)
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Minden kortárs klasszikus Ottlik pizsamájából bújt elő, írtam nemrég, de vannak kivételek: kortárs agrárköltőnk Veres Péter csizmaszárából bújt volna elő a bugyli mellől – már ha Veresnek lett volna humora. Szóval népiesch, na. És két göcögés közben jegyezzük meg, erősen szociografikus is.
Avagy ilyen minden reggel a tejtükörben borotválkozni – de ezt már aligha érti bárki Hartayn és rajtam kívül, elvégre igen szűk az agrárszcénából gyütt lúdtollfaragók száma.
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Orvosnál órákig üldögélős, hatalmas könyv.
Nekem különösen, hiszen falusi lány vagyok, nagymamáméknak is volt tehenük, tudom mi a különbség a boci és a tehén között.
Sőt, ittam olyan tejet, ami pasztőrözés, felforralás nélkül, azon melegében jött ki a tehénből.
A szófordulatok, az egyszerűnek mondott, úgymond paraszti humor is a sajátom, tehát csak dícsérni, méltatni tudom a könyvet.
El is mennék, meg is nézném szívesen ezt a tehenészetet!
Megsimogatnám a bocikat, és tudnám, hogy nem adnak tejet!
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Még megjelenés előtt felfigyeltem erre a könyvre a borítójára, a címére, de nem érdekelt különösebben, nem akartam rögtön elolvasni. Nem tudom, mikor jött el a pillanat, de egyszercsak bekattant, hogy nekem ez KELL. Olvastam belőle idézeteket, ajánlották is, így elég gyorsan beszereztem. Aztán meg is nyertem :DD Majd mikor láttam, hogy „ráaggatják” a vicces címkét, gondoltam, „na, megint egy könyv, amit viccesnek titulálnak, közben meg biztos dög unalom”. Nem egyszer jártam már így. De ez nem unalmas. Sőt! Nagyon is vicces. Ugyanakkor szomorú. De mindenképpen igaz. Szarkasztikus humorával és valóságosságával de szép szó engem teljesen levett a lábamról. Sokszor sírva röhögtem -mit röhögtem? nyerítettem – és közben bólogattam, hogy az, amit éppen olvasok, mennyire így van. Volt, ami kevésbé volt humoros, sokkal inkább szánalmas, vagy még inkább szomorú, de nagyon is jól behelyettesíthető a mindennapi életbe, akár tehenészetben dolgozik az ember, akár nem. Mindenkinek ajánlom olvasásra. Nálam az idei év legjobb könyve lett.
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Egy adag Tar Sándor, egy adag Bödőcs, jól összegyúrva, friss tejjel és tehénlepénnyel. Sokszor nagyon vicces, de közben kikandikál a rögvalóság is. És mennyire ismerős pár figura a könyvből!
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Arra számítottam, hogy sokat meg fogok tudni a tehenekről. Ehelyett sokat megtudtam az emberekről. A novellákban közös, hogy egy tehenészetben játszódnak, mintegy képet adnak a vidéki emberek mindennapi életéről. Többségük egyfajta monológ. Sokban hasonlítanak, mégsem ugyanolyanok. Az író minden helyzetből kihozza a maximumot, ami a humort illeti. Ezt azonban egyáltalán nem éreztem erőltetettnek. Szerencsére nem éreztem késztetést arra sem, hogy elgondolkodjak a szomorú valóságon, ehelyett jókat mosolyogtam olvasás közben. Szórakoztató vidéki sziporkák.
Népszerű idézetek
Mondják, hogy egy felnőtt embernek elég 5-6 óra alvás. Kinek? Hozzanak már ide egy friss felnőttet, ami éjjel tizenegytől hajnal négyig kialussza magát. Nekem délután négyig sikerülne. Hol van az a felnőtt?
67. oldal
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Nőstény teheneitek is vannak?
(Igen, meg hím bikáink is.)
9. oldal
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Számítógépem is van, csak a gyerekek lefagyasszák örökké. Lassú, úgy kaptam egy munkatársamtól, kidobták volna. Internetes egyébként. Én nem nézegetem, az asszony szokott iwiwezni, ha bír.
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
És ha mondjuk holnap kezdenék nálatok valami ilyen nem túl durva melóval, akkor van valami előleg nálatok? Egy pár százezer kéne, hogy egyenesbe jöjjek, és akkor utána belevetném magam a munkába. Ledolgoznám, megígérem. Apám-anyám életére, hogy ledolgoznám. Van bennem akarás, igaz, vannak olyan elvárásaim, hogy ne túl korán legyen az a munka, és azért télen például sötétedés előtt szeretnék hazaérni.
Valami olyan munka nincs esetleg nálatok, ami a tehenekhez kapcsolódik, de nem kell ott baszognom velük, közelről?
17-18. oldal
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Nem szereti, ha bezárják. Tudod, nikolausztrofóbiája van.
(Főleg azt nem szereti, ha a Télapóval zárják be egy szobába.)
206. oldal
Hartay Csaba: Nem boci! 89% Tejbe aprított irodalom
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben 95% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok 97% ·
Összehasonlítás - Cserna-Szabó András: Rézi a páczban 89% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Egyetlen mondat törökül 88% ·
Összehasonlítás - Harsányi Gábor: Botrány a sportcsarnokban ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: Apró vázlatok és rajzok I-II. ·
Összehasonlítás - Moldova György: A beszélő disznó 86% ·
Összehasonlítás - Lakatos László: Angoramacska ·
Összehasonlítás - Szobotka Tibor: A tenger és az eb ·
Összehasonlítás