Ember ​küzdj'… 98% 11 csillagozás

Megint ott tartok, hogy ezt a könyvet jó lett volna akkor olvasni, amikor Madáchot tanultuk a suliban. Plusz bónusz, hogy irodalom szóbeli érettségin Az ember tragédiáját húztam, és hozzá tudtam volna tenni a tételhez a regény alapján pár extra gondolatot. Ez a vonat sajnos elment, de egyértelmű tapasztalat számomra, hogy a nagy írók, költők életéről szóló regények képesek őket élővé változtatni, szívet és lelket adni nekik, megfogható közelségbe hozni őket. Átélhetővé válik örömük, fájdalmuk, boldogságuk, csalódásuk, nem csak néhány felejthető, száraz adatként és évszámként végzik a tankönyv lapjain egy ilyen regény végére érve. (Nekem fontos, hogy ahol lehet, a megtanult anyag ne legyen pergamenszáraz, hanem érzelmileg is adjon valami átélhetőt az információk mellett, amihez kapcsolódni tudok.)
Madách Imre iránt elöntött a végtelen részvét és együttérzés. A törékeny, gyerekkorától beteges testben lobogott valami belső tűz, a tenni akarás és alkotás vágya. Kitartó türelemmel viselte a fizikai gyötrelmeket gyógyfürdőktől orvosokig, miközben töretlenül próbálta verseiben és színműveiben megmutatni eszményképeit, reményeit, hitét, összetört illúzióit, fájdalmas csalódásait, vagyis önmagát. Talán a korszak, amelybe beleszületett, és a családi háttér együttesen tették Madáchot ellenállóvá. Határozottan szembe ment a szülei által képviselt értékrenddel, politikában és magánéletben is reformpárti volt.
A regény egy kincsesbánya: lüktető képet ad a reformkorról, a forrongó politikai hangulatról, a forgószéllel érkező szabadságharcról és mindarról, ami utána jött. Hihetetlen, hogy Madách a korszak számos nagyságát ismerte politikai és irodalmi kapcsolatai révén, vagy iskoláskori éveiből. Csak úgy záporoznak a nevek gróf Andrássy Gyulától Arany Jánoson át Lónyay Menyhértig, Veres Pálnéig. Fájó a Madách család megannyi drámája, az író küzdelme önmagával, kétségeivel, betegségével, magánéleti kudarcaival, és fő művének, a Tragédiának a születése sem hiányozhat a könyvből.
Ugyanakkor ez a hatalmas, színes, gazdagon áradó regény nem feltétlenül tartozik a leggördülékenyebben olvasható könyvek közé. Nagyrészt leíró, elbeszélő részekből áll, viszonylag kevés párbeszéddel, és Madách műveinek töredékei mellett egyéb eredeti, archív szövegrészletek is tarkítják (pl. levelek, közéleti felszólalások). A veretes, régi források szépen simulnak Harsányi Zsolt igényes szépirodalmi stílusban megírt sorai közé. A kezdetektől indulva bemutat tényleg mindent, amit Madách kapcsán tudni kell, elmesél mindent, hogy egy fájóan hamar elmúló életet minél élesebb fényben őrizzen meg az utókor számára.

Ez egy olyan könyv, amit vétek kihagyni, hű képet ad Madách Imréről, aki nem politikus volt, se nem filozófus, se nem költő… több… ember volt.
Bámulatos, lebilincselő, élvezhető, ahogy magát Madách főművét, Az ember tragédiáját, úgy ezt az életrajzi regényt is imádtam.

Nagyon szeretem Az ember tragédiáját, olvastam Horváth Károly Madách Imrét bemutató könyvét is, ennek ellenére nagy örömmel vettem kézbe Harsányi Zsolt kötetét. Függetlenül attól, hogy jól ismerem az író életét, élvezet volt olvasni ezt a regényes életrajzot. Rengeteg érzelem, fájdalom, boldogság, szenvedés bontakozott ki a sorok között. Amilyen erővel küzdött a betegségével, viselte méltósággal magánéleti kudarcait és tönkrement házasságát, ugyanilyen erővel állt ki a politikai elvei mellett és szállt szembe mindenkivel (még a családjával is). Egy őszinte ember volt, főműve a magyar irodalom gyöngyszeme.

Nem meglepő, ha Madách nevét hallva, mindannyiunknak Az ember tragédiája jut eszébe. Természetesen Harsányi életrajzi regényében (vagy regényes életrajzában?) is találkozhatunk Madách legismertebb művével, de a könyvből egyéb – kevésbé ismert – írásainak keletkezési körülményeit, hátterét is megismerhetjük.
Nem egyszerűen életrajz, sokkal inkább valódi kalandregény. Bármennyire is ismerted az író életrajzát, olvasás közben magával ragad a történet, izgatottan várod, vajon milyen fordulat fog még Madách életében bekövetkezni? A pörgős cselekmény mellett fontos pozitívum az ízes, olvasmányos stílus. A molyos olvasottság kicsit sem tükrözi a könyv értékét, a magam részéről mindenkinek csak ajánlani tudom!