Biri ​és Bori 88% 111 csillagozás

Aranyos, szórakoztató történet, a kettős szereposztásnak ez a változata színessé, izgalmassá teszi az eseményeket. .
S emlékszem még a 60 – as , 70 – es évek szigorára, amikor a bandázó, hosszú hajú, nyegle ifjoncok igen kemény elbírálás alá estek iskolában és utcán egyaránt. Pedig az akkori „galerik” "szakkifejezései" még igencsak ártatlan, illatos szóvirágok voltak napjaink közkeletű, az irodalomban is megtűrt, sőt elfogadott szóhasználatához képest. Tetszett a „csibésznadrág” kifejezés, ami talán a vétlen kis ruhadarab szemérmetlenül szűk voltára , figyelemfelhívó színeire utal. Olyasféle ellenszenv fogadhatta, mint a mini szoknyát.
A kor divatja alapján könnyű elképzelni a szereplőket, hisz a tűsarkú cipő, a tupíros frizura ma sem vesztett népszerűségéből, a hosszú lábú, lapátkezű fiúk pedig ma is kénytelenek elviselni „átmeneti állapotuk ” eme látványos nyűgeit.
Így hát ismerős közegben mozogva, nagyon tetszett a regény. Visszaköszönt a kétforintos fagylalt, a Munkás cigaretta, amit apukám is gyakran vetetett velem. Minden a helyén volt.
Amiért mégis levontam egy csillagot : időnként kissé terjengősnek, túl magyarázósnak találtam. A Birihez írott levéllel sem tudtam mit kezdeni az elején. Jobb lett volna, ha a történet ismeretében a végére teszi Hárs László, lezárásnak.

Ez is kimaradt a gyerekkoromból, de örülök, hogy végül, kissé megkésve a kezembe került. Nagyon jópofa a történet és maga az ötlet is, amit Biri kieszel és ügyesen végig is viszi tervét. Nagyon szurkoltam neki! Különösen tetszett benne, hogy a könyvek által kipallérozott fantáziája segítette hozzá a cselhez. :)

Szerencsére nem hittem a fülszövegnek, miszerint Hárs László könyve „lányokról szól lányoknak”. Egy pillanatra megtorpantam tőle, de aztán legyintettem rá. Jól tettem.

A kis pöttyös regényről azok a jó kis szerepcserélős kabarék, meg régi magyar filmek jutottak eszembe, amikor mindenki kever mindenkit mindenkivel, az ember csuda jókat kacag rajtuk, aztán el is feledi az egészet, csak a fíling marad meg hosszú időre.

Szóval nem lánykönyv ez kérem, ez a szöveg csupán promóció. Már csak azért sem igaz a reklámduma, mert a spoiler kívül a többi főszereplő (5!) mind fiú. (Beeee!)

A történetről nem is mondok semmit. Egyfelől, mert merő spoiler lenne az egész, másfelől mert a lényeg nem is annyira a történetben, bár az sem rossz ám!, hanem inkább a stílusban van. Hárs László írt egy előszót a hetvenes években a hatvanas években született könyvhöz, s azt mondja, hogy annyira mai volt a hatvanas években, hogy a hetvenes évek már túl is haladta. De nem is. Egyetlen problémám volt csak: fogalmam sincsen, milyen az a csibésznadrág? A többi rendben volt, képben voltam.

Azt mondom én, kérem szépen, aki kedves, vidám, könnyed történetet akar olvasni, nemre, életkorra való tekintet nélkül olvashatja a Biri és Bori-t! Jókat fog derülni rajta, komolyan! Azt pedig elárulom, hogy Bori és Biri egyik randihelye, a Flórián téren álló ház, amelyben a Felszabadulás mozi volt egykor, tavaly nyárig az otthonunkat adta. Ettől még inkább szívcsücsök a könyv, bár semmilyen értékét ne emeli, csak a személyes érintettséget.

Azt mondjuk sajnálom, hogy nem a Réber Lászlós illusztrációkkal olvastam.

Az olvasói pályafutásomat ehhez hasonló könyvekkel kezdtem, s tulajdonképpen így szerettem meg az olvasást. Igaz, hogy én már egy sokkal modernebb világban nőttem fel, amiben már a technológia és az emberek sem a régiek. Ettől függetlenül engem érdekel az 1900-as évekbeli világ, legfőképpen ha Magyarországon is játszódik. Ez a könyv még Anyukámé volt, így sokkal nagyobb szeretettel vettem a kezembe.
Érdekes volt, ahogy megjelentek azok a tipikus régi becenevek, amelyek vagy a gyerek saját nevéből eredtek, vagy pedig egy teljesen random dologról kapták őket. A nevek mellett pedig jó volt olvasni az akkori „szlengeket" is. A fiúk már akkor is csipkelődtek a lányokkal, de nem egészen úgy, ahogy mostanában. Akkoriban még nem dőlt össze a világ, ha a gyerekek egymásra ijesztettek, vagy talán még egy kicsit össze is verekedtek.
A történet aranyos volt és egyúttal egy kicsit bosszantó is. A fiúk és Biri is – de legfőképpen Biri – annyira belemerültek a szerepjátékba, hogy a végére már nem igazán tudtam eldönteni, ki kivel van. A gyermekek szemén keresztül mutat be egy nagyon valóságos problémát, mégpedig azt, hogy sokszor nem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Szeretnénk, ha mindenki szeretne, kedvelne minket, ezért pedig megváltozunk. Csakhogy a változás sem mindig jó. Biri és Bori, a kitalált ikerpár megmutatja, mennyivel jobb is, ha önmagunkat adjuk, ha nem változunk meg mások kedvéért. Biri marad a régiben, Bori pedig egy sokkal vagányabb kiadása lesz Birinek, ami eleinte még jó mulatságnak tűnik, de be kell látni, ez a stílus sem a legnyerőbb. Mindenkit úgy kell szeretni, ahogy van. Mert sokszor bizony visszasírjuk a régi önmagunkat, az pedig nem lehet csettintésre visszahozni, úgy, mint Biri esetében. Tulajdonképpen nem sikerült rájönnöm, mire ment ki a játék, de a vége spoiler és ez a lényeg. Jó volt arról olvasni, hogy amikor kiderül a spoiler, nem torkollik a történet vitába, nem alakul ki harag. Szimplán csak mindenki örül, boldog és jól megjegyzi magában ezt az esetet, levonja a tanulságokat.
Az én kiadásomban a történet elején szerepel egy levél Birinek az írótól. Én szívem szerint a végére tettem volna, hiszen több utalás is van a történetre, azt pedig az olvasó a könyv végén talán sokkal jobban megértené. De még így is egészen szívhez szóló volt.
Aranyos, szerethető történet volt, úgy érzem kellett már egy ilyen olvasmány is a lelkemnek, nemhiába, most a régebbi könyvekből álló polcomat is elkezdem fosztogatni. A könyv tele volt csupa jó tanáccsal, bölcsességgel, igaz szavakkal. Egyedül azt sajnálom, hogy nem vettem korábban a kezembe.

Összességében tetszett a történet. Biri aranyos lány, csodálom őt, hogy mennyire szeret Jókait olvasni. :-) spoiler Tetszett, ahogy spoiler. Tetszett, ahogy fogadták Borit a térén. Jó volt olvasni erről az időszakról, a mai világhoz képest szinte éreztem a nyugalmat, amit sugárzott. Jó volt figyelni, megélni a gyerekek utolsó két hetét az iskolakezdés előtt.

Gyorsan olvasható, aranyos könyv, letehetetlen és izgalmas. Teljesen beszippantott, kár, hogy ilyen rövid.
Nagyon tetszett a történet, és az is, hogy láthattunk egy életképet abból a korból.
Az egyetlen ami zavart, az az író időhúzásai néhány fejezet elején, ahol Birit hasonlítgatta történelmi személyekhez, és taglalta a „minden kezdet nehéz” és „a mai fiatalok” kifejezések jelentését.
Ajánlom azoknak akik kikapcsolódásra vágynak egy egy hosszabb könyv után, vagy egyszerűen csak szeretik a vidám, magával ragadó sztorikat.

9 éves voltam azon a nyáron, amikor először olvastam. A nagymamám ablakának széles párkányán kuporogva olvastam Borókáék történetét, és közben arra gondoltam, milyen jó lehetne egy ikernővér vagy éppenséggel miért ne játszhatnám el magam a saját Borimat. Tulajdonképpen mindenkiben ott él egyszerre Biri és Bori is, a körülményektől függ, hogy épp melyikőjük lép ki aznap az ajtón. :)

Nagyon aranyos ifjúsági regény, kedves, vicces, néha kicsit didaktikus, de nagyon szórakoztató. Nem is értem, hogy maradhatott ki a gyerekkoromban olvasott pöttyös könyveim repertoárjából! De talán jobb is volt most olvasni, így még jobban tudtam értékelni a 60-as évek „bezzeg ezek a mai fiatalok”-ra vonatkozó társadalomkritikát: tupírozott haj, szűk nadrág, vörös lábkörmök, nyegle járás, a pad támláján való terpeszkedés, stb… micsoda „huligántempó” :D A szándékozott tanulság mellett, miszerint valójában legbelül mindenki jóvá válhat, ha erkölcsileg helyes döntéseket hoz, nekem lejött még két „molyos” tanulság is: Aki kellőképpen olvasott, egyrészt sokkal kreatívabb visszavágást tud kitalálni az őt piszkálókkal szemben, másrészt az olvasmányélményei alapján jóval hamarabb kerülhet képbe, ha valaki csak színjátékot játszik a környezetében :D

Jóindulatúan csillagoztam, mert az eleje nem tetszett.

Nagyon tetszett ez a kis történet! Könnyed, vidám olvasmány, ami jól jön, hogy a suliidőszakban ki tudjon kapcsolódni az ember. Hihetetlen, de az előreutalásai kifejezetten tetszettek! Ilyet sem mondtam még soha! Sőt, pont az előreutalások tették élvezetessé! Személy szerint 10-12 éveseknek ajánlanám leginkább, de idősebbeknek is ajánlom, ha egy kis időre le akarják tenni az aktuális kötelezőt… Eléggé rövid, két-három óra alatt kiolvasható kissé kiszámítható, de mégis érdekes és élvezhetően aranyos kisregény.
Nekem jobban tetszett, mint jó néhány, mostanában felkapott regény…