Messzi ​volt Klockrike 7 csillagozás

Harry Martinson: Messzi volt Klockrike

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​író – az 1974. évi Nobel-díjas – néhol hangot vált ebben a lírai alaphangú regényben: szikáran, érdesen tudatja, hányan vándoroltak ki Svédországból a századforduló gazdasági válságának éveiben, mekkora volt az öngyilkosok száma a munkaképes férfiak tömegében, mekkora a fiatalabb nők népességcsoportjában, és hányan váltak munkásból, kisiparosból, béresből csavargókká. A skandináv író vándorokról, bolyongókról, csavargókról írta ezt a regényét 1948-ban: nyugtalan boldogság- és szabadságkeresőkről és derűsekről, akik minduntalan visszatérő alakjai, hősei a skandináv irodalomnak, Ibsen Peer Gyntje óta szakadatlanul a modern irodalomnak is. De ez a sajátosan skandináv – történelmi és társadalomtörténeti – regény egyben egy világjelenség sajátos, szép és igaz vizsgálata is lett: Martinson évtizedeink csavargóiról – a társadalomból kiszakadtakról, kiszakadni vágyókról, társadalomtagadókról, munkátlan-igénytelen hippikről, hippizmusról – is írta ezt a regényt. Megelőzve azokat az… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1977
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632705564 · Fordította: Kúnos László

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Harry Martinson: Messzi volt Klockrike

Ez a könyv csapongó, mint a pillangó röpte, helyenként ráérősen elmélázik, aztán hosszú kitérőket tesz, majd beleragad egy anekdotába. (Így belegondolva egész szerkezete remekül modellezi a csavargó-létet.) Regény nem tud lenni, inkább csak történetek laza füzére – de pont ez a füzér-forma teszi lehetővé, hogy a csavargóregények bibliája legyen. Meggyőződésem, hogy ez is a cél: vannak benne ugyanis klasszikus (Jézusian homályos) példázatok, amiken el lehet merengeni, hegyibeszédek, törvények, megemlítődnek a csavargóvilág szentjei és mártírjai, és még Mennyország is van: Klockrike, az elérhetetlen falu, ahová minden csavargó vágyódik. spoiler Martinson tulajdonképpen megalkotja Szent Csavargó ideáját, akinek a vándorlás nem kényszer, hanem autonóm választás. Ő az, aki a XX. század hajnalán még bőszen tapodta a svéd vadregényt, de aztán jött az iparosodás, és jöttek a második generációs csavargók: a munkanélküliek tömegei, akik már nem a vándorlásért magáért, hanem a nyomor miatt róják az utakat – így aztán a Szent Csavargó kiveszett, akár az erszényes farkas. Legfeljebb egy-két könyvben találni belőlük eleven példányt. Például ebben itt, ni.

Határozottan megkapó olvasmány volt.

4 hozzászólás
>!
regulat
Harry Martinson: Messzi volt Klockrike

Gyöngyszem ez a maga nemében. Kár, hogy alig ismert gyöngyszem.

Kár, hogy az annyira leleményes magyar nyelvben, nincs jó szó Martinson hőseire, így marad a csavargó, holott a csavargó nem hajlandó dolgozni, ezek a vándorok meg igen. Igaz, vándormunkásoknak sem nevezhetjük őket, mert nem elsődleges céljuk a pénzkeresés. Sőt igazából nem is céljuk… az már a következő generáció, amit ők csak „munkanélküliek”-ként emlegetnek.

A regény főhőse, az egykori szivarkészítőből lett csavargó, Kristofer Teodor Bolle. …és persze akadnak más hősök, mint Pornyűvő, Axne, Égimeszelő, vagy Sanderman. Bolle alkalmankénti társai az úton.

Történetek, kalandok, mesék, legendák gyűjteménye ez a könyv, amolyan modern pikareszk regény.

Néha kicsit lírikus, meg misztikus… de hát Svédországban az utakat járni sem lehetett egyszerű. Főleg télen. Mondjuk a lírikussága (ami azért nem idealizál szerintem) lehet az egyik hibája is. Nekem most bejött, így nem vonok le miatta csillagot.

Majdnem rosszkor jött. De szerencsére időben félreraktam, és másodszorra már a megfelelő hangulatban talált. Lélekben együtt koptattam az út porát Martinson csavargóival.

Engem is, akárcsak őket megriasztott a kor változása, a technikai fejlődés (az automobil), a gépesítés, és a gazdasági válság, ami kiölte a csavargásból a romantikát túlélés etikettjét.

…és elszomorodtam a tényen, hogy a szabadság vándorait felváltják az országutakon a földönfutók.

>!
Magvető, Budapest, 1977
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632705564 · Fordította: Kúnos László
>!
Gregöria_Hill
Harry Martinson: Messzi volt Klockrike

Ez a könyv kb. 20 éve áll a polcomon, és én azt hittem, háborús regény, mondjuk ennyit rólam. Ezzel szemben egy Nobel-díjas svéd író csavargóregénye. Különben örülök, hogy most olvastam, mert több sebtől aktuális. Történik ekkor: http://moly.hu/idezetek/654224. A szereplők már rég nem klasszikus értelemben kalandot kereső lézengő ritterek és nem is szplínes úrfik, de még előtte vannak egy generációval a gépesítés okozta munkanélküli tömegeknek is, ami megint egy új műfaj, inkább társadalmi, mint (szabadság)filozófiai háttérrel. Legalább részben szabadon választott, nem pedig kényszerített életformát mutat be a regény*. Akinek tetszettek Jack London ilyen témájú művei, annak Martinson be fog jönni (jóval kevesebb vonattal, mert Bolle nem vonatos). Szerettem volna azt írni, hogy közelebb hozza a témát, minthogy európai, de végül is arra jutottam, hogy ilyen szempontból nincs különbség, mondjuk nem használja a hobo szót. De jó hogy nekünk is van ilyenünk (mink alatt az európaiakat értem), és én nem is tudtam!

Hacsak az nem, például, hogy rettenetes lehet Svédországban lenni csavargónak abban a jobbára hideg és túl gyakran havas országban (ennyit a szabad ég alatt háló tarisznyás vándorlegényekről). Ez a tényállás egyfelől még kétszer zárójelbe teszi, hogy mennyire laza (easy) dolog vándorolni, másfelől viszont kétségkívül lehet benne valami, ha ennek ellenére is. Erről gyakorta el is filozofálgatnak a svéd vagabundok, a szabadon választottságról, továbbá az író is, aki egyébként magánszálon érintett (ami szimpi).

Máskülönben időnként a földrajzi nevek tekintetében meglepi az olvasót az az ismerős érzés, hogy mintha az Ikea konyhabutikjában csavarognának. Ez de rossz volt. Illetve itt lehetnek trollok az erdőben! A trollok európaiak.

A csavargóságnak egyébként itt is megvannak a maga szabályai és protokolljai, amiket nem vezet jóra megsérteni, meg áruló jel is a nemismeret. Már eleve a „felszentelés” (idézve) csavargónak durva erőfeszítéseket kíván. „Először hétmillió lépés által. Azután újabb hétmillió lépés által.” (255. p.) 2x7 millió lépés, azért gondoljunk bele mi magyarok, hogy az 13 komplett kéktúra (!) https://goo.gl/SwwTrk

A szöveg egyébként több lazán összefüggő epizodikus részből áll össze, sok anekdotával (amelyből nekem a Szalmabábu és a Lepényhal tetszett leginkább), olyan nyelvi leleményekkel, amelyek néhol Pom Pom barátait idézik, mint a Robotoló Remetenő, bár valószínűleg ez csak magyarul bónuszpoén.

*az Utószó foglalkozik ezzel, mint később láttam, ennél az egy mondatnál némileg árnyaltabban, kitérve a műfaj változataira, de szerintem jól összefoglaltam. :)

9 hozzászólás
>!
ponty P
Harry Martinson: Messzi volt Klockrike

Nem én vagyok hivatott a csízió megfejtésére, azt ugyanis én az utószóból olvasom ki ilyenkor, de egészen tetszett ez a csavargóregény, ami nem regény, de azért rövid anekdoták. Jó, hát inkább csak a kétharmadáig tetszett, amíg mesélt, és ez volt az első számú tevékenysége, mármint a mesélés. A vége felé egyre jobban igyekezett meggyőzni is, téríteni, akármi, de ahhoz képest szerintem nem volt elég meggyőző. Hát nekem, de attól még érdekes, csak közben számomra az élvezeti faktor csökkent le vészesen, és maradt magára a törekvés meg a szándék. Például a költőiségre is, ami megint pont nem a kedvenc elbeszélői módom, de attól még nem bánom, hogy elolvastam, és különben is a szerző egy költő, akkor meg miről beszélek? Nem szándék ez, hanem maga az író. Költő.

Kiküldött tudósítónk jelentette egyébként a héten, hogy a mai Svédország már-már túl tökéletes és fényes. Ahhoz képest – hála a korábbi keltezésnek – a könyvbeli kissé kopottabb, de hát fejlődik a társadalom (ha meg csavargok, akkor mondjuk társ a dalom). Kiküldött tudósítónk is inkább olvassa ezt, minthogy szakállat növesztve és elemózsiát kéregetve végigtalpalja a mai svéd vidéket. Már ha a csillogásnál szimpatikusabb neki a @pat ina.

5 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Harry Martinson: Messzi volt Klockrike

Javaslom elolvasni a könyvről @Gregöria_Hill értékelését: https://moly.hu/ertekelesek/2074954. (Nekem ez a könyv kicsit túl csicsás*, a csavargó-könyvek tekintetében maradok az amerikaiak minimalizmusánál, Kerouacnál – Úton és Jack Londonnál – Országúton.)
* Túlturbózott mesékkel, filozófiával.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma MP

Csak sajnálni lehet a zsugoriakat. Bizony igazán csak sajnálni lehet őket.
Rövid mértéket tartanak a kezükben, és mindegy, mit mérnek vele: a mérték a rövid. Önmagukban hordozzák.

267. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma MP

Az ember soha ne érezze magát mártírnak. Ez az érzés ugyanis tökéletesen bezárt, egyéni érzés marad. Az őrök cseppet sem osztják. És a hír sem terjed szét az országban, nem kiáltja: mártír.
Nem, az ember lágy legyen és hajlékony, barátságos és engedelmes róka, játszi kedvű, aki nem keményedik kővé a kövek között.

102. oldal

13 hozzászólás
>!
Kuszma MP

– Nem hallotta, amit mondtam? Ez az oka, hogy hangsúlyoztam, maga egy tetű. Mert soha nem dolgozott. Érti?
Bolle kínai arccal fordult felé.
– Igen, megértem uraságod gondolatát. Megértem, hogy ez uraságodnak tetsző gondolat. S uraságod tetszésére csak azt válaszolhatom, hogy uraságodat minden bizonnyal az igazság szeretete sarkallta ennek kimondására. Uraságod homloka körül dicsfény lebeg. Ez azt súgja, hogy uraságod lába nyomán szeretet kél minden ember számára.

149. oldal

>!
regulat

Nem lehet mindent elhajítani, és csak dühöngeni. Aki a világ ellen lázad, csak önmagát veti tűzre. Mindenestül eldobja önmagát.

244. oldal (Magvető, 1976)

>!
Gregöria_Hill

Az ember mindig ezt csinálta. Ez nem újság. Az ember mindig addig élt, ameddig csak bírt.

310. oldal

>!
Gregöria_Hill

– Lehet, hogy a huszár szebben mutat a konyhai falvédőn – mondta a gránátos. – Viszont a gyalogság az, amelyik valóban ér valamit. A huszárokra leginkább a bálokon van szükség.

187. oldal

>!
Gregöria_Hill

    1850-től 1913-ig svéd földről több mint egymillió ember vándorolt ki idegen országokba. Ugyanezen idő alatt nyolcvanmillió ember vándorolt át a keleti féltekéről a nyugati félteke országaiba.
    Az öngyilkosok száma Svédországban az ötven éven felüli férfiak lélekszám-csoportjában az 1890-es években évente négyszer annyi volt, mint az 1850-es években.
    A fiatal nők öngyilkosságának évenkénti számaránya ugyanekkor (90-es évek) az 1850-es számok ötszörösére emelkedett. A hivatásos csavargók számának növekedése ez alatt az idő alatt híven követte a sokféle, hasonlóképpen emelkedő görbe növekedését.
    A világtörténelem legnagyobb népvándorlásának örvényei még sokáig éreztették szívó hatásukat szerte a világban.

35. oldal

>!
regulat

Ha az emberek nem acsarkodnának olyan pokolian sokat egymással, nem kellene annyi törvény, börtön és csendőr.

92. oldal (Magvető, 1976)

>!
Gregöria_Hill

Bárcsak örökké tartanának a percek. Nem, egyébként talán inkább ne.

33. oldal

>!
regulat

Ha egy szerencsétlenség koszossá, mocskossá válik, az emberekben csak undort ébreszt. A szerencsétlenséget is mosdatni kell. Ha nem tartjuk tisztán, a piszok végül úgy eltorzítja, hogy víz helyett tűzbe kell dobni, hadd legyen a lángok martaléka.

135. oldal (Magvető, 1976)


Hasonló könyvek címkék alapján

Selma Lagerlöf: Jeruzsálem
Selma Lagerlöf: A halál kocsisa
Selma Lagerlöf: Az Antikrisztus csodái
Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Selma Lagerlöf: A császár
Pär Lagerkvist: Dvärgen
Selma Lagerlöf: Gösta Berlings Saga
Selma Lagerlöf: A leghatalmasabb érzés
Selma Lagerlöf: Gösta Berling's Saga
Verner von Heidenstam: Endümion