Román ​megszállás Magyarországon 4 csillagozás

Csodálatosan eufemisztikus, de abszolút nem John Bull-szerű. Milyen lenne ma India, Egyiptom vagy Dél-Afrika helyzete, ha más rossz gyerekek is úgy verekedtek és ölelkeztek volna, mint a rossz kis Románia, amelynek keze és ruhája összekoszolódott a Szövetségesei készletéből lopott mozdonyok és gépek zsírjával, arcukat pedig telekenték lopott dzsemmel, gyomrukat pedig felpuffasztotta az élelmiszer-mennyiség, amelyet a Szövetségeseiknek kell majd pótolnia? Arra lenne szükségük, hogy erőteljesen ellássák őket egy adagnyi józan ésszel.

A Szövetséges katonai Misszió, egy porcelántojásokon ülő kotlóstyúk türelmével, megtett minden emberileg lehetségest annak érdekében, hogy rávegye a román főhadiszállást a Legfelsőbb Tanács kifejezett kívánságainak teljesítésére és bármely ünnepélyes ígéretének betartására. Ez a jóakarat egyoldalú volt és bosszúra talált.

Magyarország román megszállásából ítélve, kis latin szövetségeseink egy Mississippi folyóbeli ragadozó hal kifinomult fosztogató étvágyával rendelkeznek, egy fiatal kakukkmadár lovagi ösztönével, s ugyanazzal az igazság utáni vágyakozással, mint amilyen vágyakozást egy tengeribeteg tanúsít sertéshús és bab iránt.

1919. augusztus 16-án nyújtottak át Mandarescunak egy dokumentumtervezetet, melynek pontjai:

1. (a) Azonnal szüntessék be bármilyen készlet vagy tulajdon rekvirálását vagy eltulajdonítását, akármilyen természetű is legyen az, kivéve az ezen Misszió által erre a célra engedélyezett övezeteket, és akkor is csak olyan készleteket, amelyek a román hadsereg számára szükségesek és a Misszió kapjon tájékoztatást azokról a készletekről, amelyeket szükségesnek tekintenek.
(b) A román főparancsnok késedelem nélkül adjon át egy térképet, amelyen világosan kimutatja a rekvirálási övezeteket, és amely csapatai elhelyezését is mutatja.
(c) Azonnal szolgáltassék vissza tulajdonosának az összes, jelenleg román kézben lévő magántulajdon, mint például személygépkocsik, lovak, hintók, amelyek magánszemélyek tulajdonában vannak.
(d) Szervezzék meg a vasúti, postai és távíróvonalak fokozatos visszaszolgáltatását a magyar kormánynak.
(e) Ne rekviráljanak további épületeket, raktárakat és ingatlanokat és a lehető leggyorsabban evakuáljanak minden iskolát, kollégiumot és más hasonló jellegű épületet.
(f) Azonnal hagyjanak fel gördülőeszközök, vagy bármilyen magyar tulajdon hajón Romániába vagy arrafelé történő szállításával, állítsanak meg és vigyenek vissza Budapestre minden úton lévő vagy külső állomásokon hagyott gördülőeszközt vagy magyar tulajdont.
(g) Korlátozzák a köz- és magánügyek felügyeletét a városban arra a szintre, amelyet ez a Misszió hagyott jóvá.

2. A román kormány legkésőbb augusztus 23-áig bezárólag szolgáltasson teljes listát valamennyi hadi-, vasúti és mezőgazdasági anyagról, élőállat-állományról vagy bármiféle tulajdonról, amelyet román erők tulajdonítottak el Magyarországon.

A Magyar Leszámítoló és Váltóbank raktárában kiderítettük, hogy a románok mindeddig 2400 vagonrakományt foglaltak le és távolítottak el, amelyek főleg élelmiszert és takarmányt tartalmaztak, és naponta szállítanak el nagy mennyiségeket. A Magyar Posta-és Távírászati Hivatal raktárában hét, immár megrakott kocsit találtunk, kettőt cipővel, ötöt szőnyeggel és takaróval telítve. […] A Ganz Danubius Vállalat üzemében láttuk, ahogyan a románok szorgosan megraknak öt tehervonatot. […] Következőként a Magyar Központi Egészségügyi Raktárat látogattuk meg, és azt tapasztaltuk meg, hogy […] teljesen kifosztják ezt a létesítményt. […] a román főparancsnok kijelentette: sosem vettek el semmit, ami ne lett volna abszolút szükséges katonáinak harctéri felhasználása szempontjából. […] Az I. számú Magyar Katonai kórházban a románok kiparancsolták az összes pácienst és 57-en maradtak a kórházban, amelynek befogadóképessége 800 fő. Ezt az ötvenhetet súlyos sebeik miatt nem lehetett eltávolítani.[…] Az összes látogatott helyszínen magyar katonák végzik a munkát román őrök felügyeletével.