Mivel közvetlen folytatása az első résznek, talán fel lehet róni neki, hogy túlzottan hasonlít rá. Részemről ez egyáltalán nem volt probléma, kellően sok idő telt el a két olvasás között, a függelék és a visszautalások pedig hamar visszahozzák az elfelejtett dolgokat. Ezek alapján úgy gondolom, ez tipikusan az a sorozat, amit érdemes vagy egyben ledarálni, vagy jó nagy szünetekkel a könyvek között.
A tanakok és jilanék világát már az első részben alaposan megismerhettük, így valahol természetes, hogy itt nem fogunk túl sok újdonsággal találkozni. Akad azért egy s más, gondolok itt például a paramutanokra, vagy a szorogetszókra, de erről most nem mondhatok többet. Az olykor kissé lassan folydogáló, de azért sosem unalmas cselekmény is összhangban van az előző részben tapasztalt tempóval, egyúttal jól visszatükrözi az ősközösségek életritmusát, mindennapjait, ami remekül bemutatásra kerül az emberszabású szereplők révén.
A jilanék személy szerint továbbra is lenyűgöznek, számomra ez adja a regény alapötletének savát-borsát. Hihetetlen, hogy a komplex nyelvük, kommunikációjuk, életfelfogásuk és az előbbiekkel járó tiszteletteljes, már-már teátrális gesztusaik milyen éles kontrasztot alkotnak a rideg ambícióval, hatalomvággyal, és az ennek érdekében elkövetett kegyetlenségekkel. Számomra ez valahogy emberivé teszi őket, kicsit olyan, mintha az író az emberiség tragédiáját akarta volna ábrázolni ezzel a fajjal: óriási potenciál evolúciós és technológiai szempontból, amit gúzsba kötnek a társadalmi tökéletlenségek és az önérdekű, rövidlátó, végtelen ambíció. Sok vonásukban magunkra ismerhetünk, még ha eredendően különböznek is tőlünk. Ám ahogy az emberek, ők is képesek fejlődni, szembe menni az áradattal, erre jó példa Ambalaszi, Enge és kis csapata. Ami az embereket illeti, Kerrick is szintet lép, több szempontból is, még ha ezek apró lépések is.
Trilógiák esetében a középső résztől (már) nem várok hajtűkanyarokat a cselekményben, vagy orbitális katarzist (pedig jó lenne!), de nem találok indokot arra, hogy az első részre adott 4,5 csillagon változtassak, semmivel sem rosszabb ez a kötet, kicsit olyan volt, mint évek múltán összefutni és meginni valamit egy régi ismerőssel, akinek az emlékét amúgy is megszépítette az idő.