Fagyos ​Éden (Éden 2.) 60 csillagozás

Harry Harrison: Fagyos Éden

Éden ​párhuzamos valóságában javában folyik a harc a Földért két civilizáció között, melyek egyaránt maguknak akarják a hatalmat. A yilané dinoszauruszai nemcsak hogy nem haltak ki, de egy értelmes fajuk a biotechnológia tudományának segítségével meghódította a bolygó nagy részét. Riválisaik, az emberek nem rendelkeznek olyan fejlett technikával, mint ők, de szívósságban méltó versenytársak, és most még a természet is az ő oldalukra állt: jégkorszak közeledik, amit talán csak a melegvérűek élhetnek túl.
A harc minden eddiginél kiélezettebb lesz, és két ellenfél, az ember Kerrick, valamint a yilané Vainté számára egyenesen személyes üggyé válik. Felülkerekedhet-e bármelyikük a másikon, vagy mindkét fajból csupán megkövült csontok maradnak meg az utókor számára?

Az SF Nagymestere csak Frank Herbert Dűnéjéhez mérhető Éden-trilógiájának második kötetében bolygónk egy elképzelt arcát mutatja meg olyan hitelesen és olyan aprólékos kidolgozottsággal, hogy el sem hinnénk,… (tovább)

Eredeti cím: Winter in Eden

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
464 oldal · ISBN: 9789639828605 · Fordította: Joó Attila

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

marschlako >!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Valamiért azt hittem, hogy hosszabb idő telik el az előző kötet után, s teljesen más kort, szereplőket kapunk. Bár gondolhattam volna, hogy nem így leszspoiler. Így hát szinte ugyanabban a pillanatban vette fel a második kötet a fonalat, ahol az első letette.
A történet éppen ezért bizonyos vonásaiban eléggé hasonlít az előzőhöz, bár egy-két újabb érdekes lény/téma jelenik megspoiler , aminek köszönhetően ez a kötet is olvastatja magát, még ha az újdonság erejéből veszített is egy kicsit.

Lisie87>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Olyan köztes könyvnek érzem. Nagyon sok új nem történik benne, hiszen mindkét fajt már jól ismerjük. Macska-egér harc a könyv nagy része, de azért élvezhető. A harmadik részt is sorra kerítem minél hamarabb!

20 hozzászólás
Joshua182>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Mivel közvetlen folytatása az első résznek, talán fel lehet róni neki, hogy túlzottan hasonlít rá. Részemről ez egyáltalán nem volt probléma, kellően sok idő telt el a két olvasás között, a függelék és a visszautalások pedig hamar visszahozzák az elfelejtett dolgokat. Ezek alapján úgy gondolom, ez tipikusan az a sorozat, amit érdemes vagy egyben ledarálni, vagy jó nagy szünetekkel a könyvek között.

A tanakok és jilanék világát már az első részben alaposan megismerhettük, így valahol természetes, hogy itt nem fogunk túl sok újdonsággal találkozni. Akad azért egy s más, gondolok itt például a paramutanokra, vagy a szorogetszókra, de erről most nem mondhatok többet. Az olykor kissé lassan folydogáló, de azért sosem unalmas cselekmény is összhangban van az előző részben tapasztalt tempóval, egyúttal jól visszatükrözi az ősközösségek életritmusát, mindennapjait, ami remekül bemutatásra kerül az emberszabású szereplők révén.

A jilanék személy szerint továbbra is lenyűgöznek, számomra ez adja a regény alapötletének savát-borsát. Hihetetlen, hogy a komplex nyelvük, kommunikációjuk, életfelfogásuk és az előbbiekkel járó tiszteletteljes, már-már teátrális gesztusaik milyen éles kontrasztot alkotnak a rideg ambícióval, hatalomvággyal, és az ennek érdekében elkövetett kegyetlenségekkel. Számomra ez valahogy emberivé teszi őket, kicsit olyan, mintha az író az emberiség tragédiáját akarta volna ábrázolni ezzel a fajjal: óriási potenciál evolúciós és technológiai szempontból, amit gúzsba kötnek a társadalmi tökéletlenségek és az önérdekű, rövidlátó, végtelen ambíció. Sok vonásukban magunkra ismerhetünk, még ha eredendően különböznek is tőlünk. Ám ahogy az emberek, ők is képesek fejlődni, szembe menni az áradattal, erre jó példa Ambalaszi, Enge és kis csapata. Ami az embereket illeti, Kerrick is szintet lép, több szempontból is, még ha ezek apró lépések is.

Trilógiák esetében a középső résztől (már) nem várok hajtűkanyarokat a cselekményben, vagy orbitális katarzist (pedig jó lenne!), de nem találok indokot arra, hogy az első részre adott 4,5 csillagon változtassak, semmivel sem rosszabb ez a kötet, kicsit olyan volt, mint évek múltán összefutni és meginni valamit egy régi ismerőssel, akinek az emlékét amúgy is megszépítette az idő.

Nuwiel P>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Az első rész értékelésének spoiler végén megjegyeztem, hogy ha törik, ha szakad, el fogom olvasni a trilógia többi részét is, úgyhogy most itt vagyok. Helló!

Képzeletbeli fonalát ugyanott veszi fel Harrison, ahol az első rész végén letette, hogy kicsit hátradőlve kipihenhesse egy zseniális mű megírását. Miután ismét nekiállt írni, valószínűleg erősen vakarta a fejét, hogyan is folytassa a történetet, amit le is zárt, meg nem is. Két új szállal próbálta ezt megoldani: az Élet Lányainak kiruccanásával egy trópusi szigetre, és a paramutanokkal, esetleg harmadiknak ide lehet venni az Alpéaszak romjai közül kimenekített két hím kalandjait a vadonban. A potenciál mindben ott volt, az Élet Lányain keresztül mélyebben bemutathatta volna a világ történelmét, a jilanék fejlődését és társadalmuk működését, de az új információkat jórészt elmossa az állandóan ordítozó, fennhéjázó és arrogáns tudós megjelenése. A paramutanok közepesen érdekesek voltak, akárhányszor megjelentek, az járt a fejemben, hogy a fenében nem pusztultak még ki valami jó kis fertőzésben spoiler. A két hím vadkalandja is elsikkadt, felfedezni véltem ugyan némi szándékot a két faj közti kapcsolat megváltoztatására, de ilyen kicsiben ez nem lenne elég a hosszú távú együttéléshez.

Szó se róla, a második rész is ugyanolyan olvasmányos, lendületes könyv mint az első rész, de ennél többet, vagy valami mást vártam volna. Kíváncsi leszek, mit tud még előhúzni a kalapjából az író a lezárásra (tippre, és a figyeltek értékeléseire vetett pillantások alapján nem sokat), egyelőre próbálok prekoncepciók nélkül nekiállni. Aztán majd meglátjuk.

Noro P>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Az Édentől nyugatra bemutatott két civilizációt, amelyek szó szerint képtelenek tudomásul venni, hogy a másiknak is joga lenne az életre. A második kötettől én vártam volna még valamit azon felül, hogy a megkezdett háború folytatódik. (Mi tagadás, valószínűleg csak egy olyan szintű meglepetéssel értem volna be, ami az első rész volt – de azt is hozzá kell tenni, hogy a lehetőség megvolt rá. Én három kihagyott ziccert is találtam a sztoriban.)
Szívesen mondanám, hogy sem jobb, sem rosszabb az első könyvnél, de ez sem egészen így van. A legjobb részeket: a két faj találkozását, valamint Kerrick beilleszkedését előbb a Jilanék, majd saját népe közé ugyanis már nem lehet még egyszer „ellőni”. A szerző ugyan kísérletezik több ötlettel is, ami eredetiségében kiválthatná ezeket, de úgy érzem, nem tudott igazán újat mutatni. Az Élet Lányainak a története lett volna a leginkább ígéretes szál, de az sajnos elsikkadt amellett, amit egyszerűen „Kerrick újabb kalandjai” címmel illethetnénk. A maga módján izgalmas, de csak egy szimpla folytatás.

kvzs P>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Sci-fi környezetbe ültetett kalandregény. Tisztességes iparosmunka és klasszikus töltelék rész. Az első kötethez képest újdonságot nem nagyon mutat, mégis eléggé jól meg van írva ahhoz, hogy olvastassa magát. Harrison lubickol az általa teremtett világban, több szempontból is bemutatja ugyanazt, és bár az új öteleteket már nem olyan kidolgozottak, mégis szórakoztató olvasmány ez a kötet is.

Mortii>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Nincs megállás vagy mellébeszélés, a történet ott folytatódik ahol az első kötet véget ért.
Kerrick és kis szammadja alapos kalandozásba kezd, ami igazából rengeteg időt vesz igénybe, de a cselekményben ennek semmi nyoma. Engem ez egyáltalán nem zavar, enyhe célzások vannak, pl Kerrick elgondolkodik milyen rég volt hogy fogságba esett/elmenekült/háborúztak, a gyerekek növekedése.
Az első könyv szaszkujai után új nép lépett be, a paramutanok, akik a maguk módján kedves nép. Azt viszont hiányolom, hogy az első részben bevillantott sötétebb bőrű vadász nép a kardfogúakkal teljesen kikerült a képből, pedig a szeszek falu környékén portyáztak. Érdekes zsákutca.

A jilanéknál sem áll meg az élet. Vaintè szószerint észvesztett háborúba hajszolja a fajtáját. Persze kerrick villant egy hatalmasat és az a befejezés!
Sajnálom hogy az utolsó kötet következik, nekem nagyon tetszik ez a világ. Örülök hogy ilyen pozitívan kezdődik az ismerkedésem Harry Harrison műveivel!

Shinzo>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Folytatódik a kalandregény. Máshogy nem is lehetne jellemezni, de mindezek ellenére, nekem ez is tetszett. Nem olyan mint az előző kötet, mert másokon volt a hangsúly, kevesebb új dolgot ismerhettünk és tapasztalhattunk meg. Ami kevésbé tetszett, az a szereplők jellembeli fejlődése, vagy inkább annak hiánya, mert Vainté mellett most már Kerrick-et is a bosszúvágy fűti. Az igazi pozitívum viszont az új felfedezések és a paramutanokkal való ismerkedés, valamint Engeék városalapítása. A kötet végén található ismertető és nyelvi függelék pedig remek lezárása a kötetnek. Összességében azt mondanám jó kis folytatás, kíváncsivá tett merre és hogyan fog haladni, mert nagyon remélem, hogy fog. :)

kte P>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Sajnos bejött nálam a papírforma, a trilógia második része nem tetszett annyira, mint az előző. Voltak újabb fordulatok, de az első kötet színvonalát, az újdonság varázsát nem sikerült elérni. A végére egy kicsit belefáradtam a csatározásba, ahogy valószínűleg a főszereplők is ezt tennék, ha nem lennének teljesen elvakultak. :)
Az alternatív Földről újabb ismereteket szerzünk, az emberek újabb törzseit, alfajait ismerjük meg, azok különböző kultúráival. A paramutanok vidámsága, életigenlése belopta magát a szívembe, bár a nyers húsevés nem hiszem, hogy tetszene. :) Kicsit már azt is sikerült összeraknom, hogy a könyvbeli földrészek és területek melyek igazából.
Az író vagy ha másképp nézzük, akkor Kerrick ügyesen csűri-csavarja a dolgokat, spoiler
Azt hiszem, hogy a harmadik kötetben többet is hallunk majd Engéék próbálkozásáról, szívesen olvastam volna még róluk.
A kötet végén található ismertető részek a jilanék nyelvéről, génmanipuláció tudományukról és a világ történelemről érdekes és részletes volt. A nyelvészeti rész nekem túlzottan bőséges volt, de a függelék erre pont jó, mindenki annyira merül bele, amennyire szeretne. A génsebészeti leíráson érződik, hogy meglehetősen régi, ma már tudjuk, hogy nem ennyire egyszerűen működnek az élőlények. Tulajdonképpen a leírás sem megy bele a bonyolultabb részekbe, terjedelmi korlátokra hivatkozva. A bevezető szöveg viszont kissé zavaros, nehezen értelmezhető.

BanDB>!
Harry Harrison: Fagyos Éden

Ez a második kötete az Éden triológiának és mint ilyen, átvezetni hivatott az olvasót a történetfolyam eleje és vége között.
Mivel kedveltem az első kötetet is, ezért azonnal elkezdtem a másodikat. A háború folytatódik, drámai fordulatokat vesz, de végül mindig az emberiség kerül ki győztesen. Nem akarok spoilerezni mindent de volt, hogy úgy éreztem Kerrick és a szammadok története kicsit repetitív. Kellő új színt vitt a történetbe egy másik város megismerése közelebbről, valamint egyéb új elemek, mint egy új embercsoport és egy új jilané csoport megismerése.
Az új ember csoport, a paramutanok behozatala ötletes, bár ez a nép nekem nem annyira jött be, különösen az étkezési szokásaik miatt.
A jilané tudós Ambalaszi és az Élet lányainak szerepeltetése nagyon tetszett, eltekintve Ambalaszi időnként erőszakos és követelőző természetétől.
Az volt az érzésem, mintha mindennek lenne párhuzama a jilané és az emberi világban, pl szorogetszók (új eddig ismeretlen jilané nép) paramutanok. Ugyanígy lehetett volna az Élet lányainak is párhuzama.
Összességében véve pergős a sztori és kaptunk jópofa új lényeket, karaktereket és dinoszauruszokat.


Népszerű idézetek

Joshua182>!

Nehéz leereszkedni a szellem magasságából a fizikai munka mélységébe.

253. oldal

Joshua182>!

Olyan régóta élünk városokban, hogy el is felejtettük, hajdanán miként versengtünk egyenlő félként a többi élőlénnyel.

258. oldal

Joshua182>!

Csak akkor kezdhetjük megérteni az evolúciót, amikor sikerül megállítanunk azt.

Utószó

Vidra_Drysdale>!

A férfi kezd megőrülni, Armun ezúttal már biztos volt benne. Ez nem az a Kerrick, aki félelem nélkül harcolt a maragok ellen, aki elment érte a fagyos északra. Valami szörnyű dolog történik vele. Armun nem tudta, mit tehetne. Már a tó melletti táborban is ilyen volt a férfi. Bár ennyire azért nem volt súlyos, és miután útra keltek onnan, úgy tűnt, sokkal jobban van. De a fejében lévő betegség visszatért – és ezúttal súlyosabb, mint eddig bármikor.

331. oldal, 37. fejezet (Metropolis Media, 2010)

Joshua182>!

Ha egyszer hinni kezdesz valamiben, végig kell járnod annak összes lehetséges változatát – vagy mondj le a hitről. Kezdte sajnálni, hogy bemerészkedett a legsötétebb filozófia birodalmába. Finoman megtakarította a piszoktól annak a palántának a gyökereit, amelyet éppen át akart ültetni. Ehhez képest milyen igaz, tiszta és megnyugtató a biológia!

259. oldal


A sorozat következő kötete

Éden sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Stephen King: Végítélet
Blake Crouch: Hamis emlékek
Philip K. Dick: A tökéletes fegyver
Philip K. Dick: Transz
Raana Raas: Árulás
On Sai: Lucy
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Eve Rigel: Lien