Fagyos ​Éden (Éden 2.) 39 csillagozás

Harry Harrison: Fagyos Éden

Éden ​párhuzamos valóságában javában folyik a harc a Földért két civilizáció között, melyek egyaránt maguknak akarják a hatalmat. A yilané dinoszauruszai nemcsak hogy nem haltak ki, de egy értelmes fajuk a biotechnológia tudományának segítségével meghódította a bolygó nagy részét. Riválisaik, az emberek nem rendelkeznek olyan fejlett technikával, mint ők, de szívósságban méltó versenytársak, és most még a természet is az ő oldalukra állt: jégkorszak közeledik, amit talán csak a melegvérűek élhetnek túl.
A harc minden eddiginél kiélezettebb lesz, és két ellenfél, az ember Kerrick, valamint a yilané Vainté számára egyenesen személyes üggyé válik. Felülkerekedhet-e bármelyikük a másikon, vagy mindkét fajból csupán megkövült csontok maradnak meg az utókor számára?

Az SF Nagymestere csak Frank Herbert Dűnéjéhez mérhető Éden-trilógiájának második kötetében bolygónk egy elképzelt arcát mutatja meg olyan hitelesen és olyan aprólékos kidolgozottsággal, hogy el sem hinnénk,… (tovább)

Eredeti cím: Winter in Eden

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
464 oldal · ISBN: 9789639828605 · Fordította: Joó Attila

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Harry Harrison: Fagyos Éden

Valamiért azt hittem, hogy hosszabb idő telik el az előző kötet után, s teljesen más kort, szereplőket kapunk. Bár gondolhattam volna, hogy nem így leszspoiler. Így hát szinte ugyanabban a pillanatban vette fel a második kötet a fonalat, ahol az első letette.
A történet éppen ezért bizonyos vonásaiban eléggé hasonlít az előzőhöz, bár egy-két újabb érdekes lény/téma jelenik megspoiler , aminek köszönhetően ez a kötet is olvastatja magát, még ha az újdonság erejéből veszített is egy kicsit.

>!
Nuwiel SP
Harry Harrison: Fagyos Éden

Az első rész értékelésének spoiler végén megjegyeztem, hogy ha törik, ha szakad, el fogom olvasni a trilógia többi részét is, úgyhogy most itt vagyok. Helló!

Képzeletbeli fonalát ugyanott veszi fel Harrison, ahol az első rész végén letette, hogy kicsit hátradőlve kipihenhesse egy zseniális mű megírását. Miután ismét nekiállt írni, valószínűleg erősen vakarta a fejét, hogyan is folytassa a történetet, amit le is zárt, meg nem is. Két új szállal próbálta ezt megoldani: az Élet Lányainak kiruccanásával egy trópusi szigetre, és a paramutanokkal, esetleg harmadiknak ide lehet venni az Alpéaszak romjai közül kimenekített két hím kalandjait a vadonban. A potenciál mindben ott volt, az Élet Lányain keresztül mélyebben bemutathatta volna a világ történelmét, a jilanék fejlődését és társadalmuk működését, de az új információkat jórészt elmossa az állandóan ordítozó, fennhéjázó és arrogáns tudós megjelenése. A paramutanok közepesen érdekesek voltak, akárhányszor megjelentek, az járt a fejemben, hogy a fenében nem pusztultak még ki valami jó kis fertőzésben spoiler. A két hím vadkalandja is elsikkadt, felfedezni véltem ugyan némi szándékot a két faj közti kapcsolat megváltoztatására, de ilyen kicsiben ez nem lenne elég a hosszú távú együttéléshez.

Szó se róla, a második rész is ugyanolyan olvasmányos, lendületes könyv mint az első rész, de ennél többet, vagy valami mást vártam volna. Kíváncsi leszek, mit tud még előhúzni a kalapjából az író a lezárásra (tippre, és a figyeltek értékeléseire vetett pillantások alapján nem sokat), egyelőre próbálok prekoncepciók nélkül nekiállni. Aztán majd meglátjuk.

>!
Noro 
Harry Harrison: Fagyos Éden

Az Édentől nyugatra bemutatott két civilizációt, amelyek szó szerint képtelenek tudomásul venni, hogy a másiknak is joga lenne az életre. A második kötettől én vártam volna még valamit azon felül, hogy a megkezdett háború folytatódik. (Mi tagadás, valószínűleg csak egy olyan szintű meglepetéssel értem volna be, ami az első rész volt – de azt is hozzá kell tenni, hogy a lehetőség megvolt rá. Én három kihagyott ziccert is találtam a sztoriban.)
Szívesen mondanám, hogy sem jobb, sem rosszabb az első könyvnél, de ez sem egészen így van. A legjobb részeket: a két faj találkozását, valamint Kerrick beilleszkedését előbb a Jilanék, majd saját népe közé ugyanis már nem lehet még egyszer „ellőni”. A szerző ugyan kísérletezik több ötlettel is, ami eredetiségében kiválthatná ezeket, de úgy érzem, nem tudott igazán újat mutatni. Az Élet Lányainak a története lett volna a leginkább ígéretes szál, de az sajnos elsikkadt amellett, amit egyszerűen „Kerrick újabb kalandjai” címmel illethetnénk. A maga módján izgalmas, de csak egy szimpla folytatás.

>!
kvzs P
Harry Harrison: Fagyos Éden

Sci-fi környezetbe ültetett kalandregény. Tisztességes iparosmunka és klasszikus töltelék rész. Az első kötethez képest újdonságot nem nagyon mutat, mégis eléggé jól meg van írva ahhoz, hogy olvastassa magát. Harrison lubickol az általa teremtett világban, több szempontból is bemutatja ugyanazt, és bár az új öteleteket már nem olyan kidolgozottak, mégis szórakoztató olvasmány ez a kötet is.

>!
Shinzo P
Harry Harrison: Fagyos Éden

Folytatódik a kalandregény. Máshogy nem is lehetne jellemezni, de mindezek ellenére, nekem ez is tetszett. Nem olyan mint az előző kötet, mert másokon volt a hangsúly, kevesebb új dolgot ismerhettünk és tapasztalhattunk meg. Ami kevésbé tetszett, az a szereplők jellembeli fejlődése, vagy inkább annak hiánya, mert Vainté mellett most már Kerrick-et is a bosszúvágy fűti. Az igazi pozitívum viszont az új felfedezések és a paramutanokkal való ismerkedés, valamint Engeék városalapítása. A kötet végén található ismertető és nyelvi függelék pedig remek lezárása a kötetnek. Összességében azt mondanám jó kis folytatás, kíváncsivá tett merre és hogyan fog haladni, mert nagyon remélem, hogy fog. :)

>!
Mortii
Harry Harrison: Fagyos Éden

Nincs megállás vagy mellébeszélés, a történet ott folytatódik ahol az első kötet véget ért.
Kerrick és kis szammadja alapos kalandozásba kezd, ami igazából rengeteg időt vesz igénybe, de a cselekményben ennek semmi nyoma. Engem ez egyáltalán nem zavar, enyhe célzások vannak, pl Kerrick elgondolkodik milyen rég volt hogy fogságba esett/elmenekült/háborúztak, a gyerekek növekedése.
Az első könyv szaszkujai után új nép lépett be, a paramutanok, akik a maguk módján kedves nép. Azt viszont hiányolom, hogy az első részben bevillantott sötétebb bőrű vadász nép a kardfogúakkal teljesen kikerült a képből, pedig a szeszek falu környékén portyáztak. Érdekes zsákutca.

A jilanéknál sem áll meg az élet. Vaintè szószerint észvesztett háborúba hajszolja a fajtáját. Persze kerrick villant egy hatalmasat és az a befejezés!
Sajnálom hogy az utolsó kötet következik, nekem nagyon tetszik ez a világ. Örülök hogy ilyen pozitívan kezdődik az ismerkedésem Harry Harrison műveivel!

>!
kte
Harry Harrison: Fagyos Éden

Sajnos bejött nálam a papírforma, a trilógia második része nem tetszett annyira, mint az előző. Voltak újabb fordulatok, de az első kötet színvonalát, az újdonság varázsát nem sikerült elérni. A végére egy kicsit belefáradtam a csatározásba, ahogy valószínűleg a főszereplők is ezt tennék, ha nem lennének teljesen elvakultak. :)
Az alternatív Földről újabb ismereteket szerzünk, az emberek újabb törzseit, alfajait ismerjük meg, azok különböző kultúráival. A paramutanok vidámsága, életigenlése belopta magát a szívembe, bár a nyers húsevés nem hiszem, hogy tetszene. :) Kicsit már azt is sikerült összeraknom, hogy a könyvbeli földrészek és területek melyek igazából.
Az író vagy ha másképp nézzük, akkor Kerrick ügyesen csűri-csavarja a dolgokat, spoiler
Azt hiszem, hogy a harmadik kötetben többet is hallunk majd Engéék próbálkozásáról, szívesen olvastam volna még róluk.
A kötet végén található ismertető részek a jilanék nyelvéről, génmanipuláció tudományukról és a világ történelemről érdekes és részletes volt. A nyelvészeti rész nekem túlzottan bőséges volt, de a függelék erre pont jó, mindenki annyira merül bele, amennyire szeretne. A génsebészeti leíráson érződik, hogy meglehetősen régi, ma már tudjuk, hogy nem ennyire egyszerűen működnek az élőlények. Tulajdonképpen a leírás sem megy bele a bonyolultabb részekbe, terjedelmi korlátokra hivatkozva. A bevezető szöveg viszont kissé zavaros, nehezen értelmezhető.

>!
Dögkeselyű
Harry Harrison: Fagyos Éden

Az első rész olyan magasra tette a lécet, hogy azt egyszerűen nem lehetett ugyanolyan szinten folytatni, azonban mégis számos izgalmat és újdonságot tartogat ez a rész, úgyhogy mindenképp érdemes elolvasni.

>!
Richeus
Harry Harrison: Fagyos Éden

Csak előzetesen mert még olvasom, a felénél vagyok, és nem biztos hogy lesz elég kitartásom végigrágni magam rajta. Minden dínónak tipikus, standard emberi karaktere van! Ezért kár volt megírni. Dögunalom.
10 nappal később…
Végül is elolvastam, a vége felé valamelyest jobb lett. Az egyre hangsúlyosabbá váló mellékszálak (paramutanok, Abalaszi és tsai, Ikhalmanetsz) nem dobtak a sztorin. A főszereplők továbbra is unalmasak, de tetszettek a hangulatváltozásaik. Az Édentől nyugatra elterülő világ leírása a végén egész jó, de be kellett volna építeni a regénybe inkább, mintsem a végén egy kupacba tenni. A cselekmények menete sejteti mi fog következni a harmadik részben, és hogyan zárul le majd ez az egész, – valószínűleg el fogom olvasni.


A sorozat következő kötete

Éden sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Crichton: Jurassic Park
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Dean R. Koontz: Égi jel
Blake Crouch: Sötét anyag
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Philip K. Dick: Kizökkent idő
Scott Westerfeld: Behemót
Stephen King: Végítélet