Bill, ​a Galaktika hőse 44 csillagozás

Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ne akarj ember lenni, Bill! Te is tudod, hogy úgysem fog menni. Te hős vagy, Bill, egy igazi galaktikus hős. És ha nem érted a tréfát, miért álltál katonának?”
Bill belép a Galaktikus Birodalom hatalmas haderejébe, s Heliorba utazik, ebbe az acéllabirintusba, a Sötét Űrkor központjába.
S ahogy ő mondogatja: „A háború maga a pokol” – ám egy embernek a lelki üdvét is fel kell áldoznia, hogy a Birodalmat szolgálja.
A galaxisban háború dühöng a chingerek és az emberek között. Bill véletlenül leleplez egy chinger kémet, s az azt követő csatában vitézül harcol. Kitüntetésre terjesztik fel, melyet Heliorban kell átvennie, a Birodalom fővárosában. Ám városnézés közben ellopják a térképét, és menthetetlenül eltéved a labirintusban. Amikor hónapok múltán sikerül eljutnia egy katonai bázisra, bilincsbe verik dezertálásért, és egy pokoli bolygóra viszik kényszermunkára…

Eredeti cím: Bill, the Galactic Hero

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Phoenix Science Fiction & Fantasy

>!
Phoenix Könyvek, Debrecen, 1992
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637457321 · Fordította: Nemes István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Svejk és Vanek úr szerelemgyereke az intergalaktikus háborúban. Igen, pont olyan pihent, mint amilyennek hangzik.
És pont azt adja, amire a címlap és az eztminekkellettrárakni díjas, spoilertúladagolásos és minimálisan sem hangulatfestő fülszöveg együttesen utal: a hagyományos, közlegénynézőpontú military sci-fik gurulvaröhögős paródiáját*. Fogja a műfaj, meg amúgy az akármilyen háborús kalandfilmek és tankosromantikus fejlődéstörténetek spoiler összes közhelyét, és áthajtogatja, újrahegeszti és átszínezi villogós-neonosra. Mindemellett tartogat pár műfajfüggetlen szúrást a politikának, a veteránmítosznak spoiler, a bürokráciának és naná, hogy az idegengyűlöletnek és a plakátkampányolásnak is. Mivel a poénok elég széles skálát igyekeznek befogni, a 100%-os találati arány nem garantált, de több mint kellemesre jön ki az összkép. Aki mást mond, hadbíróság elé kerül úgyis. De hát aki a hazafias kötelességből és az emberiség legaljasabb ellenségeiből viccet csinál, vagy az ebből csinált viccekben örömét leli, az végképp. Grrrr.
Sose legyen rosszabb stresszvásárlásom.

*Nota bene : Az értékelés írója másfél kezén meg tudja számolni, hány tisztességes militaryt olvasott, és kicsit zavarba jön, ha valaki rá talál kérdezni, hogy ebből mennyi volt nem a Vének háborúja. Szóval a nagy általánosságot érintő állításait kéretik megfelelő távolságtartással kezelni.

1 hozzászólás
>!
Razor SMP
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Már a borító sejteti, hogy ez bizony nem egy vérkomoly könyv. Harrison egy nagyon jó szatírát tett le az asztalra, ami szerintem a parodizált művek ismerete nélkül is jó szórakozást nyújthat, de a sci-fiben járatosabbaknak bőven tartogat extra élvezeti értékeket. Az irodalmi művek mellet persze a való élet egyes részei – mint pl. a bürokrácia útvesztői – is megkapják a magukét.
Szerencsére a poénkodás nem lesz soha öncélú, rendesen halad mellette a történet is, így a kettő pont jó arányban van. A sztori ráadásul kerek egész, így a magyarul meg nem jelent (leszámítva egy novellát) folytatások nélkül (amikről egyébként Harrison úr sincs feltétlen jó véleménnyel) is megállja a helyét.

>!
Phoenix Könyvek, Debrecen, 1992
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637457321 · Fordította: Nemes István
5 hozzászólás
>!
[névtelen]
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Ezen a könyvön másodszorra is ugyanúgy röhögtem, mint amikor először olvastam. Harrison humorát nagyon bírom, remek poénokat tud elsütni.

Ebben a sci-fi paródiában (főleg) a hadsereg, a háború, és maga a katonaélet válik nevetség tárgyává. A főhős, Bill, miután „önként” beáll a seregbe, egy kiképzőtáborba kerül. Itt egy Döghalál becenevű szadista pszichopata perverz állat megnyerő modorú, megértő és finom úriember útmutatásainak köszönhetően Bill és társai a vécépucolás harcászat minden csínját-bínját elsajátítják. Innen egyenes út vezet a háborúba, ahol Bill a véletlennek bátorságának köszönhetően hőssé válik. Ezután a Galaktikus Birodalom központjába utazik, ahol kalandjai során kifigurázásra kerül a bürokrácia, a titkosszolgálatok és a hulladékszállítás. Ezután ismét irány a háború, ami „maga a pokol”.

Ez a könyv tehát második olvasásra is egy sodró lendületű, poénokkal teletűzdelt olvasmány, amiben főleg Heinlein Csillagközi invázió című műve a nevetség tárgya, de Asimov is megkapja benne egy kicsit a magáét.

>!
Noro P
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Ez az a könyv, amelyet akárhányszor újraolvasok, mindig egyre jobban tetszik. Elsőre (12-13 évesen) nem is igazán értettem a viccet. A Phoenix könyvek fülszövegírója akkoriban nem lehetett a helyzet magaslatán, különben nem a könyv történetét írta volna le. Inkább arra tért volna ki, hogy a regény egy igazi ínyencnek való szatíra, minden valaha volt és később megírandó háborús fantasztikum paródiája, az angolszász sci-fi irodalom Svejkje… szóval csak szerényen, de a lényeget :) Bár középpontjában a hadsereg tevékenységének abszurditása és cinizmusa áll, Harrison ez egész részt szentel regényében a civil bürokráciának, mellesleg pedig a földbe döngöli Asimov népszerű város-bolygójának koncepcióját is (egy bizonyos Mr. Lucas hasonló planétája akkoriban persze még sehol sem volt).

>!
Shinzo P
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Hát, mit is mondhatnék… Mintha újra átéltem volna, a Visszatérés a Földre stílusát az Örök háborúba csomagolva (meg még mittomén mihez tudnám hasonlítgatni). A sztori 200 százalékon pörög, és ontja magából a néha értelmetlenségig fokozott bődületes marhaságokat. A főszereplő valóban egy hős, de én is, hogy ezt sikerült végigolvasnom, viszonylag rövid idő alatt. Tisztára olyan érzés, mintha én is átéltem volna Bill összes tortúráját. Összességében, te… nem tetszett! Haha :) De tényleg. Haha :) Hazudnék, ha azt mondanám, fellelkesít a tudat, hogy ennek még 6 folytatása van. Viccet félretéve, már amennyire ez értelmesnek tűnik, ha a sztorit nézzük, óva intek minden gyanútlan olvasót, aki a fülszöveg alapján próbálkozik. Viszont, aki pont egy nagy dózis agyzsibbasztásra vágyik, csak tessék, csak tessék :)

spoiler

3 hozzászólás
>!
Gerof
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Nem rossz könyv ez. Kell néha ez a fajta komolytalanság, többnyire jól szórakoztam rajta.
Igyekezett viccesen, szatirikusan bemutatni egy galaktikus birodalom működését, annak lehetőleg minél több részét, így pl. katonaság, háborúzás, hivatalok, hulladékgazdálkodás, alvilági mozgalmak stb. Úgy éreztem, hogy emiatt a főhős történet eléggé ugrándozva haladt. Az egyes helyszínek, fejezetek a történetben annak voltak alárendelve, hogy az író a birodalom éppen valamilyen általa kiszemelt szegletét parodizálhassa, nem pedig hogy egy nagyobb ívet kanyarítson a történetnek.
Szarkasztikussága és ahogy képtelenségeken keresztül ábrázolta ezt az óriási birodalmat és működését, sokszor Svejk kalandjait juttatták eszembe a Monarchia hadseregében. Persze az a mű sokkal jobb, de szégyenkeznie ennek se kell.
A humora engem ritkán gerjesztett röhögésre, inkább fanyar mosolygások jellemezték.
A végét elég gyengének éreztem, kiszámítható és lapos volt.
Harrison több könyvet is írt Bill főszereplésével feltehetőleg ugyanebben a stílusban. Véleményem szerint 1-2 évente elférhet egy-egy darab az ember olvasmányai között, ha azoknak is ilyen a színvonala.

>!
Aligabacs
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Egyértelműen szatíra, de majd 200 oldalon már fárasztó volt szerintem. Jók a poénok, úszik a könyv az iróniában, de a vége felé már elfáradtam.

’65-ben íródott és a könyvet barátjának Aldiss-nak ajánlotta. Utólag azt gondolom vagy csak szeretném hinni, hogy ez a könyv talán valami belső poént rejtett, amit csak ők ketten értettek és cinkosan összenéztek mikor kijöttek a kritikák.

Amúgy tipikus strandi olvasmány. Két csobbanás között jókat lehet derülni rajta, de ha valaki átmegy rajta vizes lábbal abból sincs tragédia.

>!
Chöpp
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Csatlakozom az előttem szóló @zamil-hoz: vegyes érzelmek áradata a könyvvel kapcsolatban. Még csak azt sem tudom simán eldönteni, mi lehet a műfaji hovatartozása. Szatirikus-naiv-groteszk-háborúellenes vígjáték pamflet?

>!
kte 
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Nehezen indult számomra a könyv, durván arcbavágott a mindent kifacsaró, eltúlzó, idióta humor, túl sok volt nekem, aztán kb. a könyv negyedénél beleszoktam és utána már élveztem. Aki kíváncsi rá, hogy miért, csak olvasson bele az idézetekbe! :D
Nem hosszú a történet, azonban sok téma belefért, kifigurázza a katonákat, a katonaságnál dívó dezinformációt, az értelmetlen és betarthatatlan előírásokat, a bürokráciát, a pénzéhes toborzótiszteket és még rengeteg témát, amiket azóta elfelejtettem. Mert ilyen volt, átmosta az agyamat, de nem maradtak meg a részletek. A történet része nem bonyolult, mert nem ez a lényeg, hanem az abszurd és helyenként igencsak fárasztó humor.
Valószínűleg egyszer még rászánom magam az újraolvasásra, amikor kifejezetten ilyesmire lesz szükségem, talán másodikra jobban fog tetszeni.

>!
SadPanda
Harry Harrison: Bill, a Galaktika hőse

Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Egy ócska paródiára számítottam, ami tele lesz eltúlzott szélsőséges szereplőkkel, faviccekkel, és már készültem is egy fárasztó olvasásra (kihívás miatt vettem csak a kezembe).
De hamar kiderült, hogy egy jól megírt szatírát olvasok, ami néha komolyabb hangot is képes megütni. Bár a Csillagközi inváziót (még) nem ismerem, azért jó pár katonás történettel találkoztam, értettem az ezekre vonatkozó poénokat is (kiképzés menete, kiképző tiszt stb.), ill. az Alapítványos – Hélioros párhuzam is lejött.
A főszereplő egy egyszerű alak, de tetszett, hogy nem teljesen ostoba, főleg ha a túléléséről van szó: sokszor hagyta magát, hogy sodródjon az eseményekkel, de a fontos pillanatokban képes volt (jó) döntéseket hozni.
A viccek, poénok nem voltak fárasztóak, úgyhogy egy jó stílusú olvasmányt kaptam, szerintem még újra is fogom olvasni párszor.


Népszerű idézetek

>!
kte 

Fáklyák hevertek egy alkóvban, X meggyújtott egyet, és mutatta az utat a dohos és zajokkal telt sötétben. Bill közel maradt hozzá, követte a pislákoló, füstölgő fényt, és egyre lejjebb haladtak a rogyadozó járatokban, egyik alagútban rozsdás sínek közt botladoztak, egy másikban térden felül érő, sötét vízben gázoltak. Egyszer hatalmas karmok csattogása hallatszott, és egy csikorgó hang szólalt meg a feketeségből.
– Vér…
– …ontás – felelte X, majd odasúgta Billnek, amikor elhaladtak: – Remek őr, egy emberevő a Dapdrofról, egy pillanat alatt felfalja az embert, ha nem tudja a jó jelszót.
– Mi a jó jelszó? – kérdezte Bill, miközben rádöbbent, milyen nyomorultul aláfizeti őt a GNI a vacak száz dollárjával.
– A páros napokon Vérontás, a páratlan napokon Delenda est-Karthágó, vasárnap pedig mindig Nekrofilia.
– Nem bonyolult ez egy kicsit?
– Az emberevő is megéhezik, valamit csak tennünk kell, hogy ne éhezzen.

138. oldal, Hetedik fejezet

>!
Shinzo P

– Az emberi test azért csodálatos, mert amíg meg nem hal, él.

>!
Chöpp 

A káplán egy kevés haomaport szórt a lángokba, és fűszerezett tömjénillat töltötte be a szobát. – Ahura Mazdah kegyelméből Zoroaszter felszentelt papja vagyok. Allah akaratából az iszlám hithű müezzine, Jehova jóvoltából pedig körülmetélt rabbi, és így tovább… – Jóindulatú arcán kegyetlen vicsor jelent meg. – És a létszámhiány miatt mosodás tiszt is.

44. oldal

>!
zamil

– Egyáltalán nem vagyok katonás típus. Sokkal inkább az a célom, hogy legjobb tudásom szerint helyt álljak választott hivatásomban, trágyázástechnikai kezelő, és már majdnem befejeztem a levelező tagozatot…

10. oldal

>!
Chöpp

A chingerek az egyetlen értelmes idegen faj a galaxisban, akiket felfedeztünk, hát természetes, hogy ki kell irtanunk őket.

19. oldal

>!
Chöpp 

Én nagyszerű írnok vagyok. De csak háborúidőben. Békeidőben, mármint, ha véletlenül béke van egy darabig, jobb, ha az ember harci egységeknél van. Jobb a kaja, hosszabbak a kimenők, semmi meló, sok utazgatás.
– És mi történik, ha kitör a háború?
– Hétszázharmincöt különféle módot tudok arra, hogyan lehet bekerülni a kórházba.

164. oldal

>!
Noro P

Bill sohasem döbbent rá, hogy a szex volt az oka mindennek. Ha a nap aznap reggel nem perzselt volna oly melegen a Phigerinadon II rézszínű egén, és ha ő nem pillantotta volna meg a patakban fürdőző Inga-Maria Calyphiga tejfehér és terebélyes hátsó részét, több figyelmet fordíthatott volna a szántásra, mint a heteroszexualitás égető szükségére, és elhúzta volna a barázdát a domb túloldalára, mielőtt a csábító zene felhangzott volna az út mentén.

(első mondatok)

>!
Noro P

Amikor Odüsszeusz megtért gyötrelmekkel teli utazásáról, megkímélte Pénelopé fülét kalandjai hihetetlen részleteitől. Amikor Oroszlánszívű Richárd végül kiszabadult a tömlöcből, és hazatért a kereszteshadjárat vészterhes évei után, nem kínozta Berengaria királyné érzékeit iszonyatos anekdotákkal, csupán köszöntötte és kicsatolta az erényövét. Így hát én sem vetemedem arra, kedves olvasó, hogy szavakba próbáljam önteni Bill utazásának veszélyeit és csalódásait, mert azok meghaladják a képzeletet. Elégedjünk meg annyival, hogy végül is sikerült. Eljutott a Tranzitig.

102. oldal

>!
Chöpp 

A halottat kivágták a sorból, és a sebesült Döghalál előtt és mögött lévő két ember is ezt szerette volna tenni a vánszorgó őrmesterrel. Bill megmagyarázta nekik, hogy igen humánus dolog, ha cipelik a sebesült bajtársukat, és ők egyet is értettek ezzel, amikor megígérte nekik, hogy leégeti a lábukat, ha nem.

182. oldal

>!
Shinzo P

– Mi van, begolyóztál? – kérdezte Bill megrökönyödve. Az ágyán hasalt, és BEÉPÍTETTT HANGEFFEKTUSOKKAL ELLÁTOTT IGAZÁN MEGHÖKKENTŐ ÉS HÁTBORZONGATÓ SZEXDÉMON KÉPREGÉNYEKET lapozgatott. Kísérteties nyögés hagyta el az újságot, miközben átfordított a következő lapra.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vének háborúja
Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Ílion
Jack Campbell: Rendíthetetlen
Joe Haldeman: Örök háború
Ann Leckie: Mellékes háború
Aaron Allston: Lidérc osztag
William C. Dietz: A testőr
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei