A ​technicolor® időgép 86% 146 csillagozás

A filmstúdió hétfőn csődbe megy, ha nem tesznek le az asztalra egy bedobozolt filmet – és péntek van.

Tiszta mázli, hogy éppen adódik egy mindenki által őrültnek tartott, és éppen ezért szintén a csőd szélén álló, zseniális tudós, aki pénzügyi támogatásért hajlandó afféle alantas célokra felajánlani a frissen feltalált időgépet, mint a filmgyártás. Így indul az őrült menet, csináljunk viking filmet egy hétvége alatt! Valódi helyszínen, valódi statisztákkal, sőt, valódi főszereplővel!

Ezzel a nyitással persze nyugodtan lehetne a regény súlyosan sötét, mélylélektani katasztrófarepülés, de szerencsére nem az. A könyvet átszövi a könnyed, elegáns humor, az olvasó a nevetés könnyivel küszködik, és bár felvetődnek morális problémák, de szerencsére nem az a konklúzió, hogy az időgépre még nem értett az emberiség.

Amúgy a regény szépen végigmegy az időutazás főbb paradoxonjain, és legtöbbjére azt, a számomra igen megnyugtató választ adja, hogy „igen, ez egy paradoxon. És?”. A filmiparnak tartott görbe tükör a mű másik lába, amivel stabilan áll a hollywoodi cukormázban, és természetesen ebből is viccet csinál.

Ha csak laza szórakozásra vágysz, már akkor is érdemes elolvasni. Ha pedig utána van kedved egy kicsit gondolkodni is, akkor ez a te könyved!

Hát ez egyszerűen zseniális!

Végy egy filmstúdiót. Lehetőleg olyat, ami erőteljesen a csőd szélén billeg. Tegnapra kell egy kész film, de esetleg ráér hétfőig.
Adj hozzá egy tudóst. A zseni típusból. Föltalálta az időutazást, de a kutya se hisz neki, elvégre ez annyira lehetetlen, hogy miért is hinnék el neki?
Mindehhez adj hozzá pár „kötelező” elemet (bögyös szőke, műmájer főszínész, pár időutazós paradoxon stb), gördíts eléjük minél több akadályt (lábtöréstől az iszákos vikingen át a technikai problémákig), némi humort, pár kellemesen parodisztikust vonást, és küldd el őket valósághű viking filmet forgatni.
Az eredmény kicsit tudományos és nagyon szórakoztató. Engem megvett :D

Eleve egy banális ötlet, hogy mindenki hülyének nézi az időutazás feltalálóját és, aki a hitelt adja neki az egy csőd szélén álló filmstúdió.
Mi is lehetne ennél röhelyesebb? Hát az, hogy ezt mindenki beveszi, és el is kezdődhet a forgatás. Nem is akármilyen forgatás! Nemhogy korhű, egyenesen real-time lehetőséggel, ahol mind a díszletek eredetiek és mind a statiszták eredetiben nyomják (a nyelvi kérdések másodlagosak).

Harrison időutazós története egy hatalmas paródia, de abból is az egyik legjobb. Paródia és mint olyan, nem kell benne tudományos magyarázatokat keresni (bár erre vannak utalások, hogy próbáljon a realitás talaján maradni), eslődleges célja a szórakoztatás. Szórakoztató jelleggel mutatja be a filmgyártás minden csínját-bínját egy rendező szemszögéből, megspékelve némi fantasztikummal; középpontba állítva Amerika első felfedezését a vikingek által. (Naná; én is ezt csinálnám, hisz' a vikingek sokkal több humor forrásául szolgálnak, mint a begyepesedett Kolumbusz, és kevésbé apokaliptikus végkifejlettel „büszkélkedhetnek”, mint a(z) olasz-portugál-spanyol megszállók.)

Aztán ebbe a filmes káoszba beépíteni Vörös Erik-, vagy Thorfinn Karlsefni (inkább ez utóbbi) legendáját, az már más tészta, de működik.
Maga a regény szerintem nem annyira vicces, mint az várható (persze az angol humort nehéz magyarul visszaadni), de mindnképp szórakoztató, és különleges ízt ad a nevezett szagák ismeretéhez. :)

A molyos sci-fi meetingre újraolvasva meglepődtem, hogy mennyire szórakoztató, pörgős és kicsit cinikus kis regényről van szól.

A múltba visszahelyezett filmforgatás elmés görbe tükröt mutat nem csak a filmgyártásnak, a hollywoodi rendszernek, de kicsit az egész kapitalizmusnak is. A Jack Daniels ereje lenyűgöző :) Azonban Harrison van annyira intelligens író, hogy ne csak a modern kor, hanem a viking mentalitás hatását is bemutassa; végül is, nem figyelhetsz meg úgy valamit, hogy az hatással ne lenne rád. Előkerül pár mélyebb kérdés is, de a könyv világához igazodóan csak rövid kifejtést kapnak, ide elég ennyi is.

A cselekmény lendületes, sodró, jó a meseszövés, igaz, a szereplők nem többek pár felskiccelt vázlatnál (az egy Barney-t kivéve), tökéletesen illeszkednek ebbe a világba és betöltik rendeltetésüket. A tudományos háttér nem túl alapos, de koherens (már amennyire az időutazás ábrázolható következetesen), így betölti a szükséges rendeltetését.

Elmés görbe tükör A technicolor időgép, aki szereti a paródiákat és a filmeket, mindenképpen érdemes elolvasnia.

Hát én azt hittem, hogy több lesz benne a poénkodás. Félreértés ne essék így is épp elég vicces volt, sőt talán ez így jobb is mintha csak poént poénra halmozott volna az író. Csodával határos módon a vicces és banális alapsztoriból egy nagyon érdekes és logikusnak tűnő időutazós történet kerekedett. Ami élvezetes, gyorsan olvasható, könnyed és nagyon szórakoztató. Hatalmas plusz pont Harrisonnak a múltbeli időpont megválasztása miatt. Mind a történelmi korszak mind a népcsoport mind a történelmi eseményi telitalálat. Egy olyan időbeli és térbeli pontot sikerült találnia a regényéhez, ami szerintem mindenki fantáziáját meg tudja mozgatni.

Édes jóistenem, hát mi volt ez?! És ez miért ennyire elfeledett könyv, amikor egyszerűen zseniális?!
Igazából az alapötlet szinte egy hollywoodi filmnek is elmehetne, de a kivitelezés zseniális. Olyan humora van, amivel tényleg a szórakoztatást éri el, és nem erőltetett poénokkal dolgozik. Vannak benne, nevezzük úgy, sztereotípiák, de az egész sztoriba abszolút beleillik a fafejű, iszákos viking, a buta, ámde gyönyörű szőke színésznő, a macsó, poénkodó katona, vagy a szívtipró férfi főszereplő. A sci-fi része, vagyis az időutazás paradoxon nem volt túl bonyolult, abszolút érthetőre sikerült a megfogalmazása. Ez a könyv egy igazi rejtett kincs volt, bár egy kérdés azért maradt ami az őrületbe kerget: spoiler

Ennél viccesebb időutazós regényt én még nem olvastam.

Igazán sajnálom, hogy Harry Harrison könyveit eddig nem tanulmányoztam eléggé. Ezután jobban oda fogok rá figyelni. Mert az, hogy valaki ennyire egy beteg állat legyen a lehető legpozitívabb értelemben… Odinra! Egybegyúrni a viking történeket az időutazással és a filmgyártással? Szentséges habakuk!

Harrison regénye egy csőd szélén álló stúdió utolsó dobásának krónikája. Egy kétségbeesett cég kétségbeesett ötlete. Egy tudós felajánlja időgépét, így jobb híján azt tervezik, hogy viking történelmi filmet forgatnak eredeti szereplőkkel és autentikus korban és helyszíneken. Ez pedig rengeteg humoros helyzetet hordoz magában már alapból is, de ahogy az író ezt levezette, azt tanítani kellene. Amellett, hogy jól ábrázolta a modern kor és az 1000-es évek viking kultúrájának egymásra találását, és sikerült kihoznia a legtöbbet a helyzetből adódó humorból is, még az időutazás paradoxonjait is érinti.

A könyv egyébként gyorsan olvasható. Sok párbeszédet és kevés leírást használ, a cselekmény pedig megállás nélkül pörög. Bőven tudom ajánlani mindenkinek, aki egy gyors, kikapcsoló, szórakoztató és mégis okos sci-fit szeretne olvasni. Számomra most mindennél jobban esett egy ilyen sztorit elolvasni.

Érdekes választás volt számomra első könyvnek az írótól, de nagyon nem bántam meg. Igazán kellemes perceket okozott. Hajmeresztő ötletek, mint létező kész tényként és szinte természetesnek véve, mindez szenzációs humorba öntve, egyszerűen le voltam nyűgözve. Bár rövid, mégis annyira bele tudtam élni magam, hogy simán elképzeltem volna még pár filmforgatást, mint folytatásokat… a végén az utolsó mondatok elég sejtelmesek :) A szereplők, hát én egytől-egyik bírtam őket, nagyon szerethetőek, főleg Barney! (Na igen, ebből egyértelműen kiderül, hogy őt kedveltem meg legjobban.) Bár a vikingek és a stáb is sok szerepet kapott, mégis őt éreztem a történet igazi kulcsfigurájának, mintha köré épült volna az egész. Persze a történetben kapunk még egy kis gyorstalpalót a viking történelemből, a jelenkorból és amerre még elvetődnek bátor hőseink. Összességében nagyon tetszett, szenzációsan üdítő humorbomba és naná hogy fogok még olvasni az írótól.

Pontosan azt adta a könyv, amire vállalkozott: könnyed kikapcsolódást. A történet remek, a poénokon hangosan fel lehet nevetni, a szereplők szerethetők. Az időutazás pedig létezik, és ez paradoxonok forrása, a cetli tehát van!

Van egy Fergeteges forgatás című vígjáték, ami nagyjából arról szól, hogy egy, a csőd szélén álló filmes csinálni akar egy filmet, ami majd megoldja a gondjait. Nem annyira sok maradt meg bennem a filmből, de arra emlékszek, hogy mindenféle probléma merült fel, ami egy átlag ember számára azt jelentette volna, hogy lehetetlen leforgatni a filmet, de a Steve Martin által eljátszott karakter csak legyintett és megoldotta a megoldhatatlant.
Ez is egy hasonló történet, csak éppen időutazás is szerepel benne. Szinte ott érzi magát az ember a forgatáson, a problémák csak jönnek és jönnek, de a főszereplő mindenre megtalálja a megoldást. A könyv jelentős része egyébként akár időutazás nélkül is létrejöhetett volna :)
Hiába jelent meg eredetileg 1967-ben, akár ma is írhatták volna, még talán a technológia se tűnik elavultnak, én valahogy így képzelek egy ma is egy forgatást.
Vidám, szórakoztató történet, aki ilyenre vágyik az nem fog csalódni.