Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Praetorianus (Mysterious Universe: Brett Shaw 6.) 25 csillagozás
Brett Shaw és felesége az Űrkastély egyik előkelő éttermében vacsoráznak, mikor bomba robban a szomszédos asztal alatt: IV. von Anstetten testőrezredese volt a célpont! A Shaw elleni merénylettel egy időben egy lenyomozhatatlan klónokból álló kommandó támadja meg Paul Wittgent…
A terroristák egyik esetben sem járnak sikerrel és a két elválaszthatatlan jóbarát − Peter Shaw tiltása ellenére −, saját kezébe veszi a nyomozást. A szálak a Földre, pontosabban szólva Mont-Saint-Michelbe, az Újklarissza rend kolostorába vezetnek, ahol Shaw legveszélyesebb ellenfele Berenice Noir a bűnei miatt vezekel… vagy csupán ártatlannak mutatja magát, hogy elterelje a figyelmet az igazi merénylőről?
Shaw ezredes életében hirtelen megszaporodnak a kérdőjelek; nem tudja ki a barát, ki az ellenség. A szálak fokozatosan bonyolódnak, s mire hősünk észbe kap már késő; napnál világosabb, hogy katonai pályafutása legnagyobb kihívása előtt áll: nem csak a galaxis császárának az életét kell… (tovább)
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Tavalyi évet is Brett Shaw kalandjaival kezdtem, így hagyományt(?) teremtve most is ezt választottam a polcról. (remélem megmaradhat sokáig az évente megjelenő kötetekkel ez a szokás)
Remek évkezdés lett. Élveztem a kalandokat, a váratlan meglepetéseket. A befejezés pedig igazi katarzist okozott. Mostantól fogva még jobban várom a folytatást, és egészen kedvet kaptam az összes rész újraolvasására.
Amit kifogásolok az a szexista megjegyzések, a nők ábrázolása. Persze lehet, hogy csak azért, mert ez a píszi világ már rám is gyakorolt némi hatást, de most nagyon idegesített ez a tesztoszteron túltengés. (na jó, már régebben is zavart, nőből vagyok na)
Biztos, hogy ismét olvasós lesz.
Nem gondoltam volna, hogy valaha eljutunk idáig, Brett Shaw történetének erre a pontjára, de veszettül örülök, hogy végül megtörtént. Több fenntartásom van a sorozattal, mint anno kamaszkoromban, amikor elkezdtem olvasni ezeket a regényeket. A space fantasy műfajára jellemző öncélú erőszak és szexualitás, az ironikusan humoros(nak szánt), tesztoszteronnal fűtött beszólások néha már fárasztóak és komolytalanok, de az egyes regények véén mindig arra a megállapításra jutok, hogy piszok jól szórakozom olvasás közben. Jelen kötet pedig abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy érezhetően a szerzőnek is fontos volt ezt megírni. Jobban megírt történet, nagyon szépen egyben van az egész sztori, okosan köti egymáshoz a szálakat, „oda-vissza” utalgat a történetelemek között. Az akciók lélegzetelállítóak, az egyik összecsapásnál spoiler konkrétan torkomban dobogott a szívem. A lezárásért pedig plusz pont, ugyanis az azt megelőző történések után egy valóban szívszorító, a karakterek egymáshoz való viszonyára reflektáló, a korábbi regényekkel jól felépített fináléban csúcsosodik ki a történet.
De a szerzővel vitatkoznom kell, mert az előszóban írt megjegyzése, miszerint a többi regénytől függetlenül is élvezhető kötetről van szó, most fokozottan nem állja meg a helyét. A magam részéről biztosan nem ajánlanám olyan olvasónak, aki még nem találkozott egy Shaw-sztorival sem, mert olyan sok ismeretet, háttértudást feltételez a maradéktalan élvezethez, és hát végtére is ez egy kulcsregénye a sorozatnak.
Izgatottan várom a kalandorkorszak eseményei(nek egy részé)t tartalmazó, beígért novelláskötetet, valamint A Katedrális alkonyát, még akkor is, ha utóbbira esetleg évek múlva kerül sor.
Hű, baszics, ez mekkora királydráma lett a végére! Brett Shaw, a galaxis legmacsóbb praetorianus ezredese élete fenekestül felfordul, akárcsak a belírium – achát trón sorsa is. A két von Anstatten lány közötti hatalmi harc hihetetlen fordulatokat eredményez, a jókból rosszak, majd megint jók és újra rosszak lesznek, hogy aztán egy gigakatarzis keretében kikerüljön, kié lesz a trón. Sokkal több ez a regény már, mint egy szórakoztató űroperett, kőkemény drámát kapunk a pofinkba, miközben letesszük a hajunkat a szövegtől. Nagyon várom már a folytatást:-)
Mindössze annyit mondanék, hogy még sokszor leveszem a polcról, mert valahogy enyhíteni kell „Az utolsó sárkány”-ig hátralévő időben a várakozás kínjait! :)
Szuper MU-regény a szokásos, Fawcettes színvonalon, igazából nem lehet róla spoilerek nélkül értékelést írni. Minden úroperett rajongónak ajánlott olvasmány, azoknak is, akik nem ismerik az előzményeket, mert a lábjegyzeteknek köszönhetően önálló regényként is gyorsan fogyasztható.
Ez igen, ez az igazi virtus kérem szépen :)
Fonyódi jött, látott, győzött, és letette az asztalra az eddigi (talán) legjobb Shaw-regényt. Annak ellenére, hogy talán egy évtizede még leköszönt, mint sci-fi író, most szinte futószalagon gyártja az űroperákat. Nem szeretem a kapkodva megírt (vagy mozi esetén kapkodva leforgatott) dolgokat, ritkán lehet tőlük kielégítő végeredményre számítani, de igazság szerint kedvenc (vagy inkább egyetlen kedvenc?) sci-fi szerzőm ezen zsánerben írt regényein nyoma sincs összecsapottságnak. Sőt! Mintha egy évtizedek óta létező (vagyis rég kitalált) cselekményszál fejezetei bontakoznának ki előttünk, méghozzá briliáns módon, csak a (nagybetűs) MAGYAR nyelvre jellemző nyelvi bravúrral megírva. Szinte oldalanként kapunk parádés beszólásokat, mondatváltásokat, mindezt egy imádni valóan eredeti és egyedi hangú narrátor tolmácsolásában spoiler.
Shaw életének egy szakasza a szemünk előtt zárul le ezzel a regénnyel spoiler, megindítva egy mellékszálat, amivel parádésan kapcsolja össze (ismét) az Anstettenek világát a Katedráliséval. Alig várom, hogy újra olvashassak Akihóról spoiler, de (ezek után) ennek a regénynek a közvetlen folytatását is remegve várom. A császárspoiler és Shaw és Wittgen hármasa valószínűleg érdekes dolgokat tartogat még nekünk, az spoilerezredes kalandorkorszakáról nem is beszélve.
Mit is mondhatnék? Nagyon tetszett, még sok ilyet kérek baszics :)
Azt hiszem, valahol mélyen mind vártuk ezt a könyvet. Ahogy az előszóban is benne van, eddig csak annyit tudtunk, hogy "Brett Shaw halálmegvető bátorsággal fordul szembe a császárral, amitől hatalmas fordulat következik be"(*) – persze ennél azért izgalmasabban van ez minden könyv végén leírva.
Na de mi történt? Vagy ahogy Brett Shaw mondaná? *********************************???? és elővenné a herdenét..
Tehát izgatottan vártuk évek, évtizedek óta, hogy mi történt, ami miatt Brett szembefordult a császárral, és mi történt utána. Mitől lett vége az egésznek.
Egyúttal féltünk is, mert ez a korszak vége egyúttal nekünk olvasóknak is egy korszak végét jelenti.
Nos, végre megkaptuk a választ. Kicsit olyan volt ez, mint a Csillagok Háborúja előzmény trilógiája: tudtuk, hogy mi a végeredmény, leginkább a hogyanon izgultunk.
És meg kell mondjam, ebből a szempontból nagyon jól sikerült ez a könyv. Talán a legjobb Brett Shaw könyv lett. Nem a legviccesebb, nem a legkalandosabb, nem a legfantáziadúsabb, nem a legelvetemültebb, és nem a többi leg…De mindenképpen a legjobban összerakott. Nagyon szépen lezárja az eddigi korszakot.
Nem tudom, mennyire érezte magát csapdában az író. A végeredmény már 1-2 évtizede le volt fektetve. Azóta sok idő eltelt, az író is sokat fejlődött. Nem biztos, hogy neki szimpatikus volt ez az útirány (nekem nem igazán**). De ahogy a Katedrálisnál is mondhatják: a későbbi események megtörténtek, meg vannak írva, így lennie kell, aminek lennie kell.
Ebből a szempontból pedig az író igencsak tisztességes munkát végzett.
Maga Brett Shaw karaktere sajnos egyre kevésbé szimpatikus. Igazán felnőhetne már. Főleg így, hogy milyen magas beosztásba került. Miközben ott kellene lennie császár mellett össze-vissza űrkompozik. Ráadásul a felettesei is megtiltották, hogy elmenjen. Hát milyen katona az ilyen, aki megtagadja a parancsot?
Nem mellesleg a beszédmód, a túlzott tesztoszteron… kezd kicsit unalmas lenni.
Közben kérdezem, hogy Brett és Paul minek házasodtak meg, ha nem jelent nekik az egész dolog semmit? Brett pedig kicsit viselhetne több felelőséget is Akió iránt. Neki is tudnia kellett volna, hogy nem fogja tudni a Gárdába beszervezni. Áthozza egy idegen századba, elszakítva mindentől… Mindazok után, hogy látta, mi történt Tes Gordonnal. Kicsit gondolkozhatott volna, mi lesz Akióval a jövőben..(***)
(*). Ez egyébként egy érdekes dolog, hogy Brett megváltoztatott mindent. A sárkányok eltűnésével az emberek kiszabadultak. Láthatjuk az idővonalon, hogy benépesítik a Galaxist, és még tovább. Ha ezt a részét nézzük, akkor Brett egy hős.
Ha viszont tovább nézünk, és a gillher-mutáns háborúkra gondolunk, akkor felmerül a kérdés, hogy ez elkerülhető lett-e volna, ha az embereket még mindig egy központi hatalom irányítja? Nem lehetett volna ezt a nagy kaotikus összevisszaságot irányítottabban csinálni?
(**) spoiler
(***) spoiler
Kitűnő könyv! Fantasztikus történet! Sok mindenre fény derül, viszont legalább annyi új kérdés vetődik fel.
Kíváncsi vagyok, hogy két régen megirt történetre milyen hatással lesz ez a könyv. A Szűz infrafényben, Hogyan legyünk Sherlock Holmes – ra gondolok.
Ha már Tízbőltíz nem lehet ;) akkor legalább legyen 5/5!
Nem tudom, hogyan sikerült a Tuan kiadó vezetőjének rávenni Fonyódi urat, hogy visszatérjen a Mysterious Universe bővítéséhez, de nagyon örülök neki. Megérte a sok évnyi várakozást, hogy újra elkezdtük kapni a jobbnál jobb könyveket, én ráadásul jóval erősebbnek érzem, mint a korábbi köteteket.
Bár a könyvek megjelenése között (szerencsére!) nem telik el több év, mégsem érezni rajtuk, hogy az író összecsapta volna őket, sőt, rendkívül alaposan építik a világot, amelynek kronológiájába bele kell illeszteni ezeket a cselekményeket, és még így is kapunk nagyon durva fordulatokat.
Népszerű idézetek
Az most nem ugrik be Hugóról, hogy ő volt nyomorult vagy az egyik műve.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 102.o.
– …beb@szunk, mint az atom.
– Haggyá' a kvantumfizikával!
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 190.o.
Szokták mondani, hogy a nők bonyolultak. Lehet benne valami. De hogy helyreálljon a világ egyensúlya, gyorsan tegyük hozzá, hogy a férfiak meg olyan egyszerűek, mint a faék.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 17.o.
A pali összeomlott, mint a marsi gazdaság a huszonkettedik század derekán.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 87.o.
– Hugyoznom kell.
– Nagydolog lesz abból. Olyat mondok, beszarsz!
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 214.o.
A tömegek boldogságának kulcsa mindig azok kezében van, akik tudják, hogy a célirányos hazugság a legjobb endorfintermelő.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 221-222.o.
Az emberiség egyik legősibb módszerével kezeltem a problémát: egyelőre nem vettem róla tudomást.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 195.o.
Dobtam egy olyan káromkodássorozatot, hogy egy nyelvész doktori disszertációt írna belőle.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 72.o.
Maximum Isten hall minket, de ő úgyis megbocsát, az a foglalkozása.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 197.o.
Ami korunkból nézve bohózat, évszázados távlatból mítosz.
Tuan, 2019, gyűjtői kiadás, 203.o.
A sorozat következő kötete
Mysterious Universe: Brett Shaw sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés 95% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Holdnak árnyéka 95% ·
Összehasonlítás - R. J. Hendon: Nightingale 87% ·
Összehasonlítás - Vladimir Weaver: 13+1 83% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A marsi 94% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos szertartás 91% ·
Összehasonlítás - Marc-Uwe Kling: QualityLand 89% ·
Összehasonlítás - Tatyjana Tolsztaja: Kssz! 88% ·
Összehasonlítás - T. J. Klune: A bábuk élete 87% ·
Összehasonlítás