Jó ​nap ez a halálra (Mysterious Universe: Brett Shaw) 45 csillagozás

Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tizenöt ​évvel anyja rejtélyes eltűnését követően Anne Rutherfurd olyan dokumentumokra bukkan, amelyek új megvilágításba helyezik a történteket; a lánynak azzal kell szembesülnie, hogy Sophia Rutherfurd egy titokzatos halálszekta nyomába eredve utazott át a fél galaxison.
A Sophia titkos feljegyzéseiből kiolvasható információk alapján a dúsgazdag Rutherfurd família újult erővel lát a kutatáshoz. Anne apja expedíciót szervez, a leghíresebb parafenomén kutatókat szedi össze, a legjobb zsoldosokat béreli fel – pénz és befektetett energia nem számít. Már csak egyetlen megválaszolandó kérdés marad hátra: Sophia egykori munkatársa, az időközben kalandorrá lett és sötét titkokat takargató James W. Shackleton mellett ki legyen a kutatócsapat biztonságáért felelős zsoldosok parancsnoka?
Anne Rutherfurd ekkor hall először Brett Shaw-ról, IV. von Anstetten császár praetorianus gárdájának ezredeséről. A lány minden követ megmozgat a hírhedt testőrtiszt beszervezéséért, akinek már a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Inomi, Budapest, 2003
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638643501

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Brett Shaw


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Noro >!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Hol vannak a régi szép idők… az MU a cherubionos korszakában tetszett igazán, de ez az újrakezdés nagyon nem jött be. A Jó nap… nem csak Fawcett leggyengébb regénye, de rendszeresen és fölöslegesen keresztbeír a régebbi (és sokkal jobb) könyveinek

2 hozzászólás
Praetorianus P>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Tudom, hogy a Shaw sorozatnak ez egy sanyarú sorsú darabja, és ma már nem is képezi szerves részét a kánonnak, nekem mégis az egyik kedvencem mind közül. Na nem azért, mert izgalmasabb a cselekmény, vagy több a poén, mint a többiben. Viszont imádom a dzsungeles-expedíciós-kalandozós történeteket, és szeretem a nyomasztó hangulatú horrorokat is. Ebben mindezt megtaláltam, és nem is nagyon bántam, hogy a science fiction kicsit háttérbe szorult. Wittgen távolmaradása szomorú, de nem megbocsáthatatlan, az pedig, hogy a központi téma ezúttal a Katedrális (időutazásostól, Sugerestől, Stockbauerestől), az számomra dob is egy picit a pontszámon.
Szóval nem kell félni tőle, és ha hivatalos sorrendben fogyasztjuk Shaw történeteit, akkor illesszük be nyugodtan a Korona Hatalma és a Feketecsuklyások közé. Fonyódi rajongóknak kötelező, de szerintem más sem fog csalódni benne.

Csikász_Lajos I>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Brett Shaw kalandjai már annyira hozzátartoznak a magyar sci-fihez, mint Jókaitól A jövő század regénye, vagy Zsoldos Pétertől A feladat. Virtuálisan megemelem a kalapom, és most jöhet a következő BS-regény… :)

betufuggo>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

A regény úgy indul,mint Valerio Evangelisti írásai,némi Clive Barker-es beütéssel.A döbbenetesen jó kezdőfejezetet aztán Leslie L.Lawrence-i ,és Raymond Chandler-i stílus váltja fel,amiért nagyon kár.A történet ugyanis elég jó,és érdekes,és sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.A könyv javára szolgál az,hogy pörgős a történet,nincs benne üresjárat,tehát nagyon olvasatja magát.A történet háttérvilága érdekes,és jól kidolgozott, végre egy magyar gyártmányú space fantasy univerzum ! A kötetet a könnyű kikapcsolódásra vágyó science fiction rajongóknak ajánlom.

Khadris>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Különösen tetszenek a keresztbeutalások, itt minden mindennel összefügg, nem egy ismeretlen környezetbe csöppen az ember. Sodró, lendületes. Külön örülök, hogy a Stockikról is végre kiderül néhány dolog.

Mielmiel>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

A Katedrálishoz hasonlóan nagyon ott van – bár azt hiszem, a Katedrálist nem szerepeltettem olvasmányaim között, mert azt még molyságom előtt abszolváltam.

Lauranna>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

már olvastam egyszer régebb ezt a könyvet mikor anthony sheenarddal kalandoztam a mysterius universben, akkor annyira nem tetszett, most azonban a többi fawcett regény között abszolút uj oldalát ismertem meg shawnak

Wöri1047>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Meg anno szülinapomra kaptam. Akkoriban is tetszet de meg túl fiatal votlam hozzá. Most felnot fejjel újra olvasva sokkal jobban merintet, fel fogtam miről ia szól. Erdekes kis történet. Úgy összeségében tetszet. A kedvenc részem amibe le írja az órás szobor kinézetét es belső felepitését. Imádom Ahogy le írta a hideg barlang falait, a közepén elhejezkedo oltárt. Szerintem valószínű meg egyszer ki fogok olvasni valamikor.

Popovicsp87 P>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Amikor megvettem ezt a könyvet, eléggé szkeptikusan álltam a magyar sci-fi irodalomhoz. Viszonylag olcsó volt, ezért nem sajnáltam rá a pénzt, maximum eldugom valamelyik polcomon.
A kezdeti szkeptikusság pár oldal után elillant, a regény visszaállította a hitemet a magyar irodalomba.
Itt ismertem meg Brett Shaw-t, aki engem folyton a fénykorát élő Stallone/Schwarzenegger-re emlékeztetett. A regény könnyű, viszonylag könnyen értelmezhető, remek beszólásokat és karaktereket kapunk.
A vége pedig akkora pofon volt, hogy ilyet már rég nem olvastam!
Azóta az író kukázta a kánonból, amit sajnálok, mert érdekesen folytatódhatott volna.

>!
Inomi, Budapest, 2003
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638643501
nyolcadikutas>!
Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra

Fantáziadús történet. Fonyódi Tibor – már mint Harrison Fawcett – több műfajban is alkot maradandót. Eme története könnyed, szórakoztató, de messze áll a legjobbjaitól.


Népszerű idézetek

Khadris>!

Az ajtó felé hátráltam, majd… Élt régen egy emlősállat a Földön, tavaszonként tojást rakott, úgy hívták nyúl – na úgy futottam, mint ez az állat!

Kapcsolódó szócikkek: Brett Shaw
>!

Igen ám, csakhogy ezeknek a sportolóknak annyi közük van a valós emberi teljesítményekhez, mint pollenallergiásnak a virágkarneválhoz; azok a mixek, amelyeket ezekkel a szerencsétlenekkel megitatnak, egy halottat is kiugrasztanának a sírból. Még jó, hogy a teljesítményfokozó implantokat betiltották az élsportolóknál; mit ne mondjak elég hülyén nézne ki, ha az eldobott gerelyt állandóan a biztonságiak hoznák vissza a közeli űrrepülőtérről.

32. oldal

>!

Levettem az állványról a Herden legújabb típusát, helyére löktem a külön tárolt telepet, aktivizáltam a fegyvert.
– Pardon – mondtam a hökkenten álló apámnak. Félrehúztam a hátsó teraszra nyíló ajtót, és kiléptem a kertbe.
– Hová mész azzal a hetvennyolcassal? – mordult rám az öregem.
– Lelövöm a rokonokat.
Szerintem elhitte.

40. oldal

Siriane P>!

Hogy villogtassam az intellektusomat: a „vaságy” archaikus kifejezés, amit a filológusokon (és rajtam) kívül már senki nem használ a huszonhetedik század közepén. Képzeljék, egykoron olyan primitív szinten állt az emberiség, hogy mindent vasból készített, ezt hívjuk vaskornak! Példának okáért, ebből az időből származik a vas-ágy, és a vas-út kifejezés. Egyedül azt nem értettem, hogy olyan minimális szintű tudományos ismeretek mellett hogyan lehetett mégis robotokat gyártani? Mert készültek robotok, például lovak, kizárólag erre utalhat a vas-a-ló kifejezés…

123. oldal

Khadris>!

A Stockbauer hétpecsétes titok volt, a császári titkos szolgálatok még azokat is nyilvántartották, akik tudtak, vagy rendszeresen beszéltek róla. Kettőezer-hatszázhetvenegyben mindössze négy működőképes példány létezéséről tudtunk biztosan. Ebből kettőt a Birodalombiztonsági Hivatal Nukleáris Csapásmérő Rohamosztaga, a GAMMA birtokolt, de Herites tábornok szerint az egyik évek óta döglődött, hiába „etették” folyékony hidrogénnel. Ez volt a Stockbauer egyetlen gyenge pontja: ha kapott hidrogént, működött, ha nem kapott, leállt. A harmadik példány a császári fegyvertárba lett elzárva, speciális hordkonténerének kontrolpanelje szerint működött, de a szakértők szerint huszonkilenc éve nem nyitották ki a hordozóegységét. A negyedik bizonyíthatóan az Űrtemplomos Lovagrend tulajdonában volt, de köszönhetően a von Anstetten uralkodóház és a kozmokatolikus egyház látványosan rossz kapcsolatának, jóformán semmit sem tudtunk róla.

Kapcsolódó szócikkek: Stockbauer-romboló
Khadris>!

Vakító, kék fény tört elő a konténer oldalából, átható szisszenés hallatszott, és bokamagasságig mindent elborított a jéghideg párafelhő – a láda teteje lassan felemelkedett. Nem felnyílt, hanem felemelte egy láthatatlan erő. Gravosugárra tippeltem, aztán a következő pillanattól kezdve már nem tippeltem, és nem gondoltam semmire, mert a ládából előmászott valami meghatározhatatlan…
Robbanásszerű hirtelenséggel tört rám a fejfájás.
A jeges párafelhőben megjelent egy színét változtató csáp…
Aztán a másik, egy hatalmas rovar ízelt lábai…
Shackleton gyengéden megérintette a karomat. Sejtette, hogy mondani akarok valamit, ezzel a mozdulattal figyelmeztetett, nehogy pisszenni merészeljek.
A lény – nem gépezetet láttam – mérhetetlen lassúsággal felemelkedett, aztán lecsorgott az egy méter magasan lebegő konténertető oldalain, és lefolyt a mennyezetre, ahol szétterült…

Kapcsolódó szócikkek: Stockbauer-romboló
Khadris>!

[…] Egy Stockbauert nem lehet használni, együttműködni lehet vele, ezért nyugodt szívvel számoljuk csak közénk. Ez egy mesterséges intelligencia; a harmadik generációs modelleknek már önálló személyiségük van, mi több, nemi jelleggel bírnak, a miénk például hímnemű, nyugodtan szólítsa őt Maxnek, erre a névre hallgat, ami persze nem jelenti azt, hogy engedelmeskedik is magának, hehehe…

Kapcsolódó szócikkek: Stockbauer-romboló
Khadris>!

A Stockbauer tökéletesen utánozta a zárt helyről kiengedett kutyákat; körbeugrálta Shackletonékat, vadul rázta a farkát, önfeledten rohangált, megállt, megszaglászott valamit, aztán a gazdi után szaladt. Arra gondoltam, nem lepődnék meg, ha lehugyozná valamelyik tartólábat. Max természetesen nem végezte el a dolgát, Maxnek teljesen más dolga volt…
– Menjen, vigyen neki csontot! – röhögött Braxton.
Valahogy nem volt kedvem vele röhögni. A Herdentől adatokat kértem a „kutyáról”. Mentális úton aktivizáltam a célkereső-rendszert. Abban a pillanatban Max megállt, és rám nézett, most persze nem csóválta a farkát. Hagytam a fenébe az egészet, inkább rágyújtottam.
– Sokat szív – jegyezte meg Gun.
– És még milyen sokat fogunk szívni – jegyeztem meg a vállamat vonva. Mindenki gondoljon arra, amire akar…
Max megugatott egy madarat. Fölnéztem a kéklő égre. A madár röptében lángra lobbant, és finom hamuvá hullt; játszik a kutyus, játszik!
Max Shackleton után futott.
– Ne bassz… – nyögte Braxton, aki velem együtt végignézte a jelenetet.
– Na ez a sátán igazi kutyája, apukám. Connan Doyle-nak annyi!

Kapcsolódó szócikkek: Stockbauer-romboló
Hangyalábnyom>!

– Ne igyál több szkaffot, Anne!
– Ez mind benne van anyám naplójában.
– Én meg olvastam egy olyan könyvet, amelyikben vízen jár egy ács fia, akit később letartóztatnak, koholt vádak alapján elítélnek, keresztre szögezve meggyilkolnak, harmadnapon mégis ott kavar a jeruzsálemi úton. Hugó-díjat a szerzőnek, de ízibe! Anne, nem kell mindent elhinni, ami le van írva.

24. oldal; 2.fejezet


A sorozat következő kötete

Harrison Fawcett: Szűz infrafényben Hogyan legyünk Sherlock Holmes?

Mysterious Universe: Brett Shaw sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Zsoldos Péter: Távoli tűz
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
László Endre: Jóholdat, Szíriusz kapitány!
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
R. J. Hendon: Korcsok