Hosszú ​út a trónig, bébi (Mysterious Universe: Brett Shaw 5.) 35 csillagozás

Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Brett ​Shaw, IV. von Anstetten testőrezredese, jó időben van jó helyen, és a legutolsó pillanatban sikerül megakadályoznia egy merényletet; jutalmul elutazhat a Földre, ahol két hetet tölthet a XXVII. század közepére erősen megroggyant Spanyolország napfényes tengerpartján. A felhőtlennek ígérkező üdülést Gabriel Herites és a GAMMA érkezése zavarja meg: Shaw-nak sürgős jelenése van a déli sarkon, ahol a kutatók titokzatos tárgyra leltek egy kanyon mélyén. Shaw-t akkor éri az első meglepetés, mikor szembesülnie kell azzal, hogy a császár parancsára verbuválódott expedíció vezetője nem más, mint a hetekkel ezelőtt lapátra tett barátnője, a konteó-bolond és megrögzött Katedrális-kutató Angela Clarkson. A nő váltig állítja, hogy a kilométernyi jégtakaró alatt egy évszázadokkal ezelőtt elrejtett időgép található, amit Shaw egészen addig nem hajlandó elhinni, amíg be nem jut a titokzatos szerkezetbe. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor Angela gyakorlatilag kipenderíti hősünket az… (tovább)

>!
Tuan, Budapest, 2016
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639940512

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu · Howard Phillips Lovecraft · Brett Shaw


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Bevallom, én borzasztóan vártam ezt a könyvet – 17 évvel ezelőtt :D De végül is nem késett sokat, csak egy generáció nőtt fel közben, amely A Katedrális harcosai/legendája első megjelenésekor még tinédzser volt, és talán még sosem látott azelőtt hasonló „mindent bele” SF-t (földönkívüliekkel, mágusokkal, szuperfegyverekkel, történelemmel és erotikával). Ma már Fonyódi Tibornak is sokkal nagyobb konkurenciával kell megküzdenie, és az is kérdéses, hogy Brett Shaw kissé éretlen, művagány stílusára vevők-e még az egykori rajongók.

A szerző mindig is jól keverte az űroperettes szuperatomtápkütyüket, a történelmi tényeket vagy áltényeket, és egy hangyányi fantasyt, ezzel a mixxel most sem volt semmi gond. Nem volt könnyű azonban visszarázódni a régi MU-hangulatba, ez a könyv ugyanis lényegében ugyanabban a stílusban produkálja magát, mint az általam 18-20 éve megvett, első kiadású Shaw-regények. Ugyanazok az infantilis beszólások, papírmasé karakterek, sőt, ugyanarra az egyetlen sablonra felhúzott nőnemű(nek tűnő) lények jelennek meg a könyv lapjain, mint régen. Az első száz oldalon meg kellett acéloznom magam, főleg az idióta hasonlatok özöne irritált, amelyek közül még a legszebb az, hogy „csalódtam, mint százlábú a cipődiszkontban”. (Ezt nem én mondtam a könyvre, hanem belőle idéztem :P) Sokat segített, hogy a történet hamarosan áttért a Katedrális vonalára, mert az időutazók már régen is egy komolyabb, átgondoltabb stílust hoztak magukkal Fonyódi könyveiben. Ezután már könnyebben el tudott kapni a sztori sodra, a végére pedig a nosztalgia is feltámadt bennem. Végül azt kell mondjam, hogy jól szórakoztam, a könyvet mégis csak a régi rajongóknak merem igazán ajánlani. Már csak azért is, mert komoly mértékű háttértudás szükséges a részletek élvezetéhez – ez bizony ízig-vérig „logós” könyv, amibe nem érdemes minden előképzettség nélkül fejest ugrani.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Megfázás ellen az ember lánya szedjen Brett Shaw-t és Katedrálist! A héten betegen feküdtem itthon, és kellett valami, ami felvidít. Nem kellett sokat gondolkodnom, Brett Shaw hatalmas kedvencem lett, a szerző olyan szöveggel tolja a dögös űrponyvát, hogy az olvasó egy idő után simán elfelejti minden búját, baját. Az időutazás ad annyi pluszt a sztorihoz, hogy az utolsó percig ne unatkozzunk rajta. A faék egyszerűségű történet (Brett Shaw már megint jó nagy galibába kerül, amiből természetesen előbb-utóbb kivágja magát a nagy arca, a praetoriánus szuperkütyüi na és persze a Katedrális segítségével) és az egydimenziós karakterek ellenére tökéletes szórakozást tud nyújtani ez a jó kis könyv. Mentem beszerezni a folytatást, amelyben remélem már végre fognak használni egy StockBauert!:-)

3 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Akárhonnan is nézünk egy könyvet, a legfontosabb kérdés mindig az: vajon működik ez az egyveleg? Ezúttal szerintem minden további nélkül, ha az ember szereti a döbbenetes mennyiségű lazaságot, a nagyarcú humort, a könnyed kalandokat és a cselekmény zs-kategóriás jellegét (az én gyomromat azért hosszú távon már eléggé megülte mindez). A regény minden pontján érezni, hogy azért jött létre: szórakoztassa azt, aki a kezébe veszi. Ehhez nem akar nagy eszközöket használni, nem akarja elkápráztatni zseniális ötleteivel vagy lenyűgözni briliáns prózájával – Fonyódi megmarad ott, ahonnan az egész zsáner kiindult: a ponyvánál. Nem szeretem ezt a szót, mert van egyfajta lenéző és negatív kicsengése (bár nem kellene…), de ezúttal mégsem jut eszembe ennél pontosabb jelző. Ez az „agykikapcsolós”, látványos filmek irodalmi megfelelője, ahol nem az számít, mit is olvasol, hanem az, hogy közben harsányan nevess, izgulj, vigyen magával, és pár órán át legfeljebb az gondolkoztasson el, hogy mit fog művelni Brett Shaw a hülyébbnél hülyébb helyzetekben.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-10-24+…

>!
Ananiila
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Nem tagadom elfogult vagyok, a Katedrális (nekem ezzel a címmel van meg 1 vaskos kötetben) a kedvenc könyveim egyike és Brett Shaw kalandjait is szívesen olvasom.
Óriási kíváncsisággal (és elvárással) vágtam hát bele kedvenceim közös kalandjába.
Időutazás és összeesküvés elméletek, kalandos történet kiegészítve olyan szereplőkkel, mint Shaw, Kerwin ezredes és Tess Gordon! Engem könnyű ezzel megvenni. Naná, hogy tetszett.
Bírom Fonyódi írásmódját, Shaw humorát, bár az igaz, hogy magamban csak hülye faroknak hívtam kompenzálásául annak, hogy minden nőt csak bőrnek hív. (na ja, feminista énem előtört).
Persze korántsem hibátlan a sztori, a könyv közepén kicsit megtörik a lendület, és Kerwin és Tess figurája, hogy is mondjam, kicsit megmaradtak papíron, ha értitek miről beszélek. A vége pedig kicsit furcsán lett befejezve, bár az tény, hogy frappánsan.
De, mint említettem elfogult vagyok, ezért nem vonok le semmit és megadom az 5 csillagot.
Annyira szeretnék még több Fonyódi könyvet olvasni, melyek a MU világában játszódnak, addig is marad az újraolvasás.

>!
ViraMors P
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Végy egy nagy adag összeesküvés-elméletet. Add hozzá Brett Shaw-t, a Katedrálist, persze időutazásostul, spoiler és néhány egymástól abszolút különböző évszázadot. Meg persze akciót, humort, elmebajt, leírhatatlan tűzerőt, és íme a végeredmény.

Érdekes volt, némiképp más, mint az eddigi Brett Shaw regények. Persze azt már a fülszöveg megmondta, hogy hősünk ezúttal nem a saját idejében osztja az észt és a pofonokat, szóval várható volt.
Az elején fura volt, hogy Brett Shaw, pont Brett Shaw, részben-egészben másokra van utalva, és tetszik-nem tetszik, kénytelen segítséget kérni, de viszonylag hamar hozzáedződtem a dologhoz. Shaw jó csapatot alkot a Katedrális-féle bandával, a dumája – meg persze az arca – akkor is hatalmas, amikor éppen kirántották a lába alól a saját századát, és belökték egy atombomba alá.
A könyv humoros, pörgős – bár a közepén van egy rövid szakasz, ahol kicsit mintha leülne – és nagyon tetszett, ahogy másfél érvezrednyi történelemben oda-vissza ugrálva eljátszott az összeesküvés elméletekkel.
A mindenféle filmes, könyves, zenés utalások itt is megvoltak, és bár az első pár oldalon némelyik erőltetettnek hatott, alapvetően jót mosolyogtam rajtuk.

Két oka van annak, hogy levontam egy csillagot.
Egyrészt nem értem, spoiler. Másrészt a regény vége finoman szólva is kurta-furcsa, nem enyhe hiányérzetet hagyott bennem.

>!
rheinfuss
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

A Cherubion-kiadó hőskorában megjelent Fawcett-regények nagy rajongója voltam, imádtam a Katedrálist és a Brett Shaw-történeteket egyaránt. Ez a rajongás máig megvan, de már jóval kisebb lelkesedéssel fordulok egy-egy Mysterious Universe-regény felé. Ezen egy kicsit most változtatott az új Brett Shaw-kötet.

A Hosszú út a trónig, bébi a szerző évtizedes „adóssága” volt a rajongók felé. Már a korai kötetekben is elrejtett/elejtett utalásokat később esetleg megjelenő történetekre, könyvekre, de talán ez volt az, amit én is (azt hiszem sok más rajongóval együtt) nagyon vártam.* Shaw találkozása a Katedrálissal beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még úgy is, hogy azért idősebb fejjel jobban látom már a hibáit. Így a fenti csillagozás ugyanúgy szól a nosztalgiának, mint annak a sodró lendületű, szórakoztató kalandregénynek, amely azonban a súlyos politikai-gazdasági-társadalmi kérdéseket esetenként evangéliumszerűen megfogalmazott kijelentéseivel terheli.

A történet elképesztő iramot diktál, egyik jelenetből rohanunk a másikba, olyan mint egy hollywoodi kasszasiker, mely egyszeri szórakozást nyújt, és egy-két nap múlva talán már nem is emlékszünk rá. Részemről azonban ez biztos nem így lesz, mert a MU-franchise újraindítása óta ismét elolvastam a megjelent regényeket, és messze ez tetszett legjobban. És ebben a Shaw-Katedrális kapcsolat mellett nagy szerepe van annak, hogy a szerző élvezettel vette elő újra kedvelt karaktereit, olyan lendülettel és mesélőkedvvel veti magát a történetbe, melyből világos, hogy szinte az olvasóval együtt örül annak, hogy visszatérhetett az általa teremtett világba.**

A karakterek pontosan ugyanolyanok, mint 15-20 évvel ezelőtt voltak, mindenki gyönyörű, szexi, macsó, veszélyes és totál őrült – nemtől függetlenül. Röpködnek a szövegben az egysoros beszólások, vicces vagy annak szánt hasonlatok, a sokszor tökéletesen felelőtlen megnyilvánulások, melyek valóban fárasztóak és elrettentőek lehetnek az olvasó számára. Ugyanígy a fentebb már említett megcáfolhatatlannak tűnő, a világ folyására és romlottságára, befolyásoltságára utaló jóslatok (lényegében tényleg olyan mintha Fawcett evangéliumát olvasnánk). Sok esetben én is nehezen fogadtam be az információkat, utalásokat, és meg is értem azokkal a kritikákat, melyek szerint az egész egy nagy paródia, bár én szeretek inkább úgy tekinteni ezekre a történetekre, melyek korunk valóságát és összeesküvés-elméleteit fonja egybe egy kitalált, de nyugtalanítóan ismerős világgal, mely esetleg a XX-XXI. század összezavart, kétségbeesett, felbolydult valóságából valamikor kialakulhat, a jövő egyik lehetséges változata lehet.

Egyszóval úgy gondolom, hogy az értékelésem kicsit elfogult, de a regény nagyon olvasmányos, megvan benne a korábbról ismerős szórakoztatva tanító jelleg, a szerző lelkesedése átszűrődik a sorok között, ráadásul egy olyan „időablakot” nyitott a történetben, mely azt sejteti, hogy nagyon-nagyon sok Shaw-történetet olvashatunk még, a határ pedig még a csillagos ég sem. :)

*Utóbbi kicsit vicces a szerző kötet végi megjegyzésének ismeretében, miszerint rengeteget változott a történet az eltelt évek alatt. Lehet, hogy én nem is ezt a sztorit vártam. :)
** Még úgy is, hogy bevallottan ez egy kereseti forrás számára, jól jövedelmező üzlet.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Brett Shaw itt van újra sokan vártak már 10 év és plusz egy kicsit .én szerencsésebb voltam az aranypiramist júniusban olvastam ki.
Brett Shaw és Kerwin újra akcióban. Fonyódi Tibor hihetetlen kreativitással ült neki ,hogy megírja a legújabb regényét ,ahogy már megszoktuk tele van pop kultúrás ,és történelmi utalásokkal ,azokat jól meg keverve mindig kiderül hogy nem is úgy történt ahogy mi ismerjük.
Trója hercegét Parist az egyik időutazó nyakon veri mert egy kicsit hisztis, ez csak egy kis példa, tele van hasonló humoros kiszólásokkal .a sztoriról nem szeretnék írni el kell olvasni.
Remélem a magyar sci-fi legnagyobb alakja nem hagy magunkra és ír még pár jó sztorit .

>!
Izolde I
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

2016.11.11-én 17.00-kor kezdtem olvasni és egy rövid etetési szünetet leszámítva – hja a család követelőző – 20.40-kor robbantam ki Brett világából.

Olvasni és Operába járni: ezen nőttem fel. A gyerekeim esti meséje a Görög mitológia volt és a fiam hat évesen már Rigolettót nézett a karzatról ünneplőben, ahogy az dukál. Na hát ez vagyok én. Tudjátok hatalmas könyvtáram van és nagyon sokrétű az érdeklődésem de két olyan író van, akik folyamatosan továbbolvasásra sarkallnak. Egyikük Stephen King. Tucatnyi további könyvet olvastam azért, mert a regényeiben ha csak egy elejtett szóval, egy tűpontosan kimásolt idézettel is, de említette őket.
A másikuk Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett).

„Hosszú út a trónig, bébi” című új regénye a régi, roppant mód kedvelhető szereplőkkel olyan időutazás, amiből felébredve üvöltve követeled, hogy bizony téged is lökjenek már át az időkapun. Esküszöm bevállalnám, még akkor is ha tényleg egyujjas kesztyűvé változom. És mivel az író már pl. az én átélt történelmemet is beleszövi a regény észvesztő cselekményébe így a szédítő és roppant szórakoztató kaland egyszerre irodalmi és történelmi – a legjobb párosítás.
Emberek!
Nézzetek ki egy helyes szombat délutánt, rendeljetek pizzát, és üljetek le a fotelba. Kalandozzatok az időben, röhögjetek, emlékezzetek és vegyüljetek el a csapattal.

Olvassatok Fonyódit!
Mert általa kezetekben van az idő és az utazás.

1 hozzászólás
>!
Dávidmoly 
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Nem egészen ezt vártam, és némileg csalódott vagyok. Oké, oké, várjatok már! <ellenőrzi, hogy a Muranovszkij atompajzs bírja-e még energiával*> Nyugi van, jó? Elmagyarázom.
Szóval én szerettem a MU regényeket, különösen Brett Shaw teljesen elszállt kalandjait (de azért a York fiút is bírtam). Gimnazista fiúként imponált a lazaság és a humor, és tetszettek a kultúrtörténeti morzsák is (ez az egyik gyengém, na). A Katedrális pedig azon kevés időutazós történet közé tartozik, amit olvastam, és nem tartok nettó hülyeségnek. És Stockbauer ante portas**. Aztán a sorozat kómába esett, én meg eltávolodtam tőle kissé, és a Dave Howard nevével fémjelzett feléledést már ki hagytam. Na de Fawcett az mégis csak Fawcett, gondoltam, így amikor az orrom alá nyomták a Hosszú út a trónig, bébit, akkor persze hogy elolvastam; és nagyon nem azt kaptam amire vártam***.
Tulajdonképpen vannak benne olyan dolgok, amiket szerettem a MU-ban: Brett laza (és halálos), az időutazás nagyjából hihető (különösen spoiler Brett problémájának megoldása tetszett), a szupermodern fegyverek szórakoztatóan irreális mértékű zúzást tesznek lehetővé, és a humor is rendben van. A szöveg is gördülékeny, olvastatja magát. De.
De vannak ám problémáim is szép számmal. Először is Angela spoiler. Komolyan, huszonhetedik századi technikával ez volt a nagy ötlete, hogy spoiler? Ne már… ennél még én is jobb tervet tudnék kitalálni spoiler. Másodszor: spoiler. Úgy emlékszem, régebben azért ennél jobban megerőltette magát Fonyódi, amikor a fő konfliktusról volt szó. És különben is, a MU egyik fő vonzereje a kis darabkákból kirajzolódó nagy kép volt. Ez a szál nagyjából nem kapcsolódik sehogy az eddigiekhez, cserébe viszont teljesen értelmetlen (és ezen az se segít (sőt), hogy spoiler). Szóval gyakorlatilag az egész spoiler az teljesen értékelhetetlen alibizés. Harmadrészt Kerwinék drámája és Brett spoiler súlytalan, érdektelen és unalmas – cserébe mondjuk értelmetlenek is, ellenben foglalják az oldalakat. Negyedszer a regény lezárása suta, elkapkodott és béna. Ötödször az okkult szál is elég harmatos spoiler.
A borító nem rossz, de valami brettshaw-sabb jobb lett volna spoiler.
Összességében, bármennyire is szeretnék, nem tudok többet adni rá, mint három és fél AoL az ötből.

*: bírja
**: (szónoki kérdés) mi lehet még olyan menő, mint a Stockbauer-romboló?
***: Fonyódi az utószóban a hosszú vajúdással magyarázza, de egyszeri olvasóként ez nem különösebben vigasztal

2 hozzászólás
>!
ieszti
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi

Hm, Brett Shaw + a katedrális hősei egy könyvben, ebből már csak jó sülhet ki – legalábbis így indultam neki. Viszont valami miatt mégsem lett most kedvenc. Legfőképpen talán azért, mert egy kicsit lassú volt nekem. Néhol oldalak teltek el a cselekmény pedig nem haladt… Persze Brett hozta a szokásos formáját, és sokat mosolyogtam rajta…A vége egy jó kis csavarral zárult, nem kevés döbbenetet okozva számomra spoiler
Szóval olvassátok bátran.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Egyszerű, mint egy parciális differenciálszámítás a tizenhat dimenziós térben.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brett Shaw
7 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 

Sci-fi írók ezrei írtak eddig az időutazásról. A mai napig a klasszikusok a legjobbak, mindenki őket plagizálja, végül is mi újat lehet mondani arról, ami – elviekben – lehetetlen. Akit felcsigáz a téma, javaslom, keressen rá a Hálón egy Asimovnak hívott palira, aki szerint még a halhatatlanság is képes meghalni, ha pedig a paradoxonok világában akar elmélyedni, bátran javaslom B. Hackettől Az Időutazás tegnaputánja című opuszt, ami – magas irodalom lévén – éppen olyan érthetetlen, mint egy fekete lyukakról írott doktori disszertáció a mutáns cserebogaraknak, ámde bestsellerként garantáltan olvastatja magát.

57. oldal, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Isaac Asimov
1 hozzászólás
>!
ViraMors P

Hülyeség, mint a szinkronúszás sósavban.

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brett Shaw · hülyeség
>!
ViraMors P

Arra gondoltam, hogy nem lenne semmi gond a csajjal, ha nem kéne diliházba zárni.
– Szerinted mit vegyek fel?
– Banki hitelt, hogy fizetni tudd a pszichiátert.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brett Shaw
>!
ViraMors P

– Tudod, melyik a világirodalom legjobb regénycíme, John?
– Nem tudom.
– Nehéz istennek lenni.

310. oldal

>!
lengyeldavid I

– Mit nézel? – fordultam érdeklődve a készülék felé. Nagyon elavult rendszernek tűnt, kész csoda, hogy működött.
– A Holtak világa hármat. Imádom.
– Életemben nem hallottam róla.
– Ne viccelj, Andras Kozma a legnagyobb szuperhős! – Láttam az arcán, hogy viccelődik.
– Akkor biztosan őt keresi a honolului rendőrség.
– Nem csoda, hogy nem ismered. Kétszáznyolcvan éves film. – Tess egy újabb legyintéssel felfüggesztette a zombik támadását.

245-246. oldal

2 hozzászólás
>!
Dávidmoly 

Nagyon jól éreztem magam, utoljára akkor kuporogtam tűz mellett, mikor Wittgennel felgyújtottuk Moscow Cityt a Roxolánon.

180. oldal, 7. fejezet

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

A fejünk fölött ragyogó csillagok azt üzenték nekem az univerzum végtelen mélységeiből, hogy hiányzom nekik. Az érzés kölcsönös volt.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brett Shaw
>!
Dávidmoly 

Beszélgetni kezdtünk olyan hülyeségekről, hogy milyen szép az idő, meg hogy ő időmérnök, és gyerekkora óta az akart lenni. Mindenre bólogatva játszottam a jó fej új szomszédot. Nem esett nehezemre, imádok ismerkedni, beszélgetni a különböző létformákkal, mielőtt megölöm őket.

122. oldal, 5. fejezet


A sorozat következő kötete

Mysterious Universe: Brett Shaw sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vörösingesek
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Mark Willson: A boldogság kék szörnyetege
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Dennis E. Taylor: MI, Bob
Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben