Feketecsuklyások (Mysterious Universe: Brett Shaw 3.) 42 csillagozás

Harrison Fawcett: Feketecsuklyások Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor a ladomeiai Odette Lamertine megtudja, hogy felvételt nyert Caroline-Blindamoor hercegnő udvarhölgyei közé, nem lehet nála boldogabb lányt találni a galaxisban. De Odette túl korán örül, legrosszabb álmában sem gondolná, hogy egy körmönfont összeesküvés része, melynek célja IV. von Anstetten legidősebb lányának, Caroline-Blindamoornak, a berillium-achát trón örökösének elrablása és feláldozása; a tiltott világnak számító Hillaryonon gyülekeznek már a von Anstettenek ősi ellenségei, vezetőjük egy évezredeken át tartó álmából felébredt megaira hatalmasság, akit a prehistorikus mítoszok csak a Háborúság Hercegekeként emlegetnek. A galaxis császára tudja, hogy trónörökösnő halála olyan sötét erők elszabadulását eredményezné, amelyek rövid idő alatt az emberiség pusztulásához vezetnek, ezért legkiválóbb katonáit küldi a hercegnő kiszabadítására. Brett Shaw és Paul Wittgen katonai pályafutásuk legnehezebb küldetése előtt állnak…

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Inomi, Budapest, 2004
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638643560
>!
Cherubion, Debrecen, 1999
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639110531 · Illusztrálta: Heim Attila

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Brett Shaw


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

WerWolf>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Az Excalibur keresése alapján úgy tűnt, hogy a sorozat részei önállóan is olvashatóak, hiszen az utalásokat a szerzők lábjegyzetben kifejtik. Így lazán belevágtam a Feketecsuklyásokba. Olvasás közben jöttem rá, hogy nem minden esetben jó random részeket olvasni, mert pl. a Feketecsuklyások esetében sokkal hangulatosabb lett volna, ha az első két részt is olvastam volna már.
A szituáció adott. Egy elrabolt királylány, akit a sárkány tart fogva és fel akar áldozni. Majd megy a „herceg”, aki nem más, mint Brett Shaw és megpróbálja kimenteni a királylányt a sárkány karmai közül. A csavar a dologban, hogy a von Anstettenek sem emberek, így sárkányt kell menteni a sárkánytól. Hősünknek pedig megadatik a lehetőség, hogy egy ideig emberfeletti erővel rendelkezzen és megmentse a kis-sárkányt. A mentőakció során pedig furcsábbnál furcsább lények csatlakoznak hozzá, hogy segítsék.
A történetet az események és a humor viszi el a hátán, és nem is kell sokat gondolkodnunk. Minden akkor és ott történik, ahol történnie kell, mégis vannak benne meglepetések, aminek köszönhetően izgalmas és érdekes a regény. Brett Shaw és Paul Wittgen uralják a terepet és minden felmerülő problémára van megoldásuk. Vagy ha éppen nincs, akkor igénybe veszik a csapat többi tagját :).
Szóval, hangulatos, vicces és pörgős regény, ami nincs túlbonyolítva. Mégis van egy kis hiányérzetem, ami azért a kalandregényekben is helyet szokott kapni. Ez pedig nem más, mint a karakterek. Csak az események tükrében ismerhetjük meg a szereplőket, illetve egy-egy rövid ismertetővel a múltjuk egyes részeit. Ennek következtében mindegyikről csak egy felszínes képet kapunk, és úgy érezhetjük, hogy nem hús-vér szereplők, akikkel azonosulni tudnánk, vagy képesek lennénk izgulni a sorukért. Az is lehet, hogy az előző két részben jobban ki vannak bontva a szereplők egyéniségei, és Fawcett már nem akart időt és helyet pazarolni ezek leírására. Erről csak akkor tudok majd nyilatkozni, ha az Ópiumkeringőt már elolvastam.
A regény kitűnő kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Nem törekszik nagy gondolatok kifejtésére, mindössze szórakoztatni akar. Persze vannak benne elgondolkodtató részek, mint pl. a hillaryoni társadalom felépítése, ami bár hasonlít a földihez, mégis vannak igen eltérő különbségek

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/12/harrison-fawcett-feketecsuklyasok/

Noro>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Ez egy annyira jelegzetesen magyar űroperett. A szerző láthatóan képtelen eldönteni, hogy komolyan vegye-e magát, vagy sem. Egyik oldalról ott a misztikus beütésű galaktikus birodalom, szupertápos katonáival, a másikról pedig a II. világháború kínosan precíz, ugyanakkor parodisztikus újrajátszása egy idegen bolygón. Az összhatás kissé bizarr, az MU brandjéről pedig talán mindent elmond, hogy még ez is belefér.
A regény egyébként az azonos című antológiában megjelent történet átdolgozott változata.

ieszti>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Brett Show még mindig kedvenc. Maga a cselekmény érdekes. Tomm és Jerry kész…
Valami miatt mégsem nyűgözött le most annyira – azt hiszem pihentetnem kell kicsit Brett kalandjait. De abban biztos vagyok, hogy visszatérek majd hozzá :)

Aylah>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Az első Brett Shaw kötet volt, amit olvastam, kifejezetten tetszett, amolyan igazi macsós, kikapcsoló-könyv. Jön a nagymenő, képességeivel tisztában levő főhős, és bár akadnak döcögések az ügyben, szétcsap és nyer. Még ha a fele királyságot nem is viszi. :) Viszont nem olvasok több kötetet egymás után után a sorozatból, mert kissé egyhangúvá válik.

Praetorianus P>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Több meglepetés is ért a történet olvasása közben. Egyrészt eddig úgy hittem, hogy az összes korábbi Shaw-történetet olvastam, ebből mégsem emlékeztem semmire, szóval valószínűleg valamiért ez kimaradt. A másik meglepi, hogy ez is megíródott, Fonyódi mégis a „Jó nap”-ot akarja kiírni a sorozatból, pedig az sokkal jobb ennél. Ez nekem egy érdekes katyvasz volt, és bár nem volt rossz, de messze gyengébb a korai történeteknél. Örültem Wittgen visszatérésének, de elég hangsúlytalan figuraként teszi a dolgát, bár mintha Shaw hangjából is kiveszett volna az a szórakoztató él, ami számomra az egész sorozatot a hátán cipeli. Szóval nem volt rossz, csak egy kicsit mindenben kevesebb a korábbiaknál.

Csikász_Lajos I>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Brett Shaw ismét színre lépett és odacsapott, ahova köll. Volt még közben néhány csavar, némi misztikum, és a szokásos bődületes benyögések sorozata. Fonyódit olvasni kell, ez alap, és élvezni a csapongó fantáziája termékeit!
És most jöhet az Aranypiramis… :)

Khadris>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Ez egy annyira tipikus Fawcett-könyv volt… A hercegnőt elrabolja egy sárkány, és a hős lovag elindul a megmentésére. Persze egymásba szerettek ők már régen, és nem is a vitéz kaszabolja le a sárkányt, és nem is élnek boldogan, amíg meg nem halnak, mert a királynő és a katona sosem alkothat hatalmi körökben elfogadott szerelmespárt, de ez nem is gyerekmese, hanem űroperett, méghozzá a legjobbak egyike. A sztori kedves, a jó karakterek szimpatikusak, a rosszak gonoszak, a főszereplőt imádjuk, és az írót is, mert a könyv számomra hibátlan. Azt sem bántam, hogy feleslegesen hosszú – legalább tovább tart :) A fél csillag levonás a kedvenc mellékszereplőm boldogságának elkaszálása miatt jár.

Lauranna>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

egy újabb már olvastam és nem annyira shaw főszereplésű shaw regény….
a sárkányos részt nem szerettem, azonban a „fejletlen bolyó” bemutatását és az ottani kalandokat nagyon imádtam, lehet hogy ez azért van mert imádom a történelmi témájú könyveket :) szóval jó volt :)

ppayter>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

A hercegnő nyakéke c. Sheenard-regényhez hasonló helyszín, történethossz és felépítés, a kötet mérete viszont kétszerese annak – egyes hírek szerint nem volt jó visszhangja a kétszáz oldal alatti, puhafedeles „zsebkönyveknek”, ezért fel kellett hizlalni a továbbiakat.

Veron P>!
Harrison Fawcett: Feketecsuklyások

Nehéz volt eldöntenem hány csillagot is kapjon, nagyon vegyesek az érzéseim.
Egyrészt nekem ez volt az első könyvem tőle, egy sorozat sokadik részeként, és idegesítettek a vak világba dobált utalások, utálom ha vki elkezd egy mondatot, és nem fejezi be. (persze, aki meg sorban haladt, annak lehet, sok is volt az ismétlés, de hát ez van, az olvasóknak se egyszerű a kedvére tenni:) )
A másik nagy bajom a könyv hossza volt, erre a sztorira mínusz 100 oldal bőven elég lett volna, bár @ppayter írta, hogy részben külső körülmények hatására lett elnyújtott, de kár volt, nagyon, emiatt többször átment uncsiba.
Pedig lehetőség lett volna benne, sztem legalábbis. A sztori sem rossz, és az idézetek számából is látszhat, hogy nekem bejött a nyelvezete, kár volt elpocsékolni:)
De ez így nem volt elég ütős. Összességében inkább Sheenard meg York.

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

Veron P>!

Egy ideges sárkány sosem használ ajtót.

272. oldal

Veron P>!

Herites katonái még a sörösüveget is atomtöltettel nyitották fel. A GAMMA parancsnoka úgy gondolta, a történelem nem más, mint két eljegesedés között megtalálható pár ezer éves véletlen felmelegedés (…)

223. oldal

Veron P>!

(…) olyan reménykedve nézett rám, mint éhező gyerekek a Vöröskereszt űrhajójára.

60. oldal

Veron P>!

(…) egy megaira sárkánynak nem jelenthet problémát, ugyanis a mágiával szemben még a négylábú, hangosan nyerítő állat anyagcseréjének végtermékét sem éri a modern harcászati technológia (…)

150. oldal

Veron P>!

Ötvenkét éves volt, az az alulméretezett fajta, akinek sámlira kell állnia, ha smárolni akar egy pigmeus törzsfőnök lányával.

60. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Mysterious Universe: Brett Shaw sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Orson Scott Card: Végjáték
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Karen Traviss: Színvallás
John Scalzi: Vének háborúja
Dan Simmons: Ílion
Jack Campbell: Vakmerő
Robert N. Charrette: A határvidék farkasai
Karen Traviss: Életre-halálra