To ​Kill a Mockingbird (To Kill a Mockingbird 1.) 98 csillagozás

Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird

The unforgettable novel of a childhood in a sleepy Southern town and the crisis of conscience that rocked it, To Kill A Mockingbird became both an instant bestseller and a critical success when it was first published in 1960. It went on to win the Pulitzer Prize in 1961 and was later made into an Academy Award-winning film, also a classic.

Compassionate, dramatic, and deeply moving, To Kill A Mockingbird takes readers to the roots of human behavior – to innocence and experience, kindness and cruelty, love and hatred, humor and pathos. Now with over 18 million copies in print and translated into forty languages, this regional story by a young Alabama woman claims universal appeal. Harper Lee always considered her book to be a simple love story. Today it is regarded as a masterpiece of American literature.

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vintage Classics, Vintage Children's Classics

>!
Arrow, London, 2015
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781784752637
>!
HarperCollins, London, 2014
336 oldal · ISBN: 9780062368683
>!
HarperCollins, London, 2014
ISBN: 9780062368690 · Felolvasta: Sissy Spacek

14 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Arthur 'Boo' Radley · Charles Baker Harris (Dill)


Kedvencelte 40

Most olvassa 17

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Erről a könyvről mindenhol azt hallani, hogy ilyen szuper meg olyan csúcs, így 1001-es lista meg úgy Pulitzer-díj… hát, tudjátok, ez mind abszolút jogos. Ez tényleg annyira szuper; én két Pulitzer-díjat is adnék Harper Lee-nek, egyet a könyvért, egyet meg Scoutért. Ha lesz egyszer egy lányom, olyan lesz, mint Scout.

Az üzeneten nincs sok elméláznivaló (a rasszizmus rossz, értem?), de a maga direkt egyszerűségében is megkapó, akkor is, ha gonoszul lecsupaszítva elég közhelyesnek is hat: a közkedvelt ügyvéd egy ártatlan néger férfi védelmére kel az 1930-as évek Amerikájában – láttunk már ilyet, persze az nem lehetetlen, hogy ez a könyv volt az előfutára a legtöbb filmnek és könyvnek ebben a témában. De az az igazság, hogy engem a cselekmény mögötti idill fogott meg leginkább, ez a három ember, Scout, Jem és Atticus, a kapocs, ami köztük van. A kislányt választani narrátornak teli találat volt, főleg, hogy Harper Lee annyira jól csinálja, annyira átjön Scout személyisége, intelligenciája, és közben mégis megmarad nyolc évesnek, olyan könnyedén, humorosan, amire kevesen képesek, bár (túl) sokan megpróbálják.

Ez a könyv tényleg olyan. Bárki bármit mond, az mind igaz.

>!
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780446310789
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Kimaradt az életemből, pedig nem is egyszer felbukkant már az elolvasandók között, de mindig visszatartott, hogy hajdanában egy olyan ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, akinek nemhogy könyvekkel kapcsolatos, de semmilyen ítéletében nem bíztam.*
Nem mondom, hogy jaj, de sajnálom, mert egyrészt már akkor sem voltam híjával az örömet okozó könyveknek, másrészt ez a könyv bármely térben és időben örömet tud okozni, tehát végül is nem maradtam le semmiről. :)

Minden van benne, ahogy egy igazán jó könyvhöz illik: gyerekkor, család, társadalom (átlagos kisváros, amely a korabeli USA sűrített jelképévé válik), tisztességesen megrajzolt típusfigurák, nagyon szigorú társadalomkritika, angyali bájos humor, epekeserű irónia, folyamatosan újraértelmeződő alakok folyamatosan újraértelmeződő megszólalásai, és még feketerigó is. Illetve sokszavú poszáta. De szerintem (is) kitűnő ötlet volt feketerigónak fordítani, tekintve, hogy ez a madár él nálunk, sokszavú poszáta meg nem, és hülyén is hangzik a neve.
Mivel az előttem olvasók és értékelők már gyakorlatilag mindent leírtak a könyvről, nekem az a feladat maradt, hogy elmondjam, engem személy szerint mi érintett meg a legjobban. Először is természetesen Scout, akiben nem volt nehéz a gyerekkori önmagamat látnom – bár én sose voltam ilyen kitűnő, éles szemű megfigyelő –, és akinek megjegyzéseitől fülig ért a szám. Másodszor is természetesen Atticus, akihez hasonló apát kívánok mindenkinek. Harmadszor is a vénkisasszony Maudie Atkinson, kit az Úristen soká megtartson az összes virágával, az egészséges humorával meg az egyenes gerincével együtt. Negyedszer a tárgyalási jelenet, amelyet – hiába tudtam előre az összes fontosabb fordulópontját – egy ültő helyemben, teljes figyelemmel olvastam végig. Ötödször… hát a bizonyos „mockingbird”, akiről a végéig nem derül ki, hogy kicsoda, de akkor kiderül. Nagyon. :)

Jólesett angolul olvasni, még úgy is, hogy a korabeli szlenget azért elég rendesen szótározni kellett. (De legalább most már tudom, hogy a fejtetűt a louse-on kívül még cootie-nak is mondják. Ne legyen rá szükségem.) A Bibliát kéne már végigolvasni egyszer angolul is (tervben van), akkor még jobban érteném az utalásokat.

* Az, hogy mégis előszedtem a könyvet, a filmnek köszönhető. Az, hogy a filmet megnéztem, egy másik filmnek köszönhető. Az Arábiai Lawrence-t néztem, legalább ötször, mindannyiszor felháborodva azon, hogy milyen alapon nem adták meg O'Toole-nak erre az alakításra az Oscart. Aztán kegyeskedtem megnézni, ki kapta helyette, aztán rábeszéltem magam, hogy nézzem meg, hátha megtudom, miért nem O'Toole kapta. Hát azért Gregory Peck is megérdemelte, szó se róla. ;) Nem is tudtam Atticust másként elképzelni, mint az ő arcával. Bár fenntartom, hogy álmodozó angol régész-térképészből lett sivatagjáró katonából lett okos hadvezérből lett önjelölt messiásból lett dühöngő őrültet alakítani még mindig nehezebb, mint nyugodt és jellemes családapát és ügyvédet. A történetnek lett egyébként folytatása: most meg azon háborodtam fel, hogy Mary Badham miért nem kapott Oscart Scout szerepéért – valami zseniális!!! –, és ha már ott voltam, jól megnéztem azt a filmet is, amelyért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart kiosztották. A csodatevő volt az, a siketvak Helen Keller szerepében Patty Duke-kal. Az állam leesett, és azóta is a porban hever. Valamint azóta is sajnálom szegény díjkiosztó bizottságot, hogy ilyen mezőnyben kellett igazságot tenniük. Mindenki nézze meg A csodatevőt. Meg a Ne bántsátok a feketerigót!-ot. Meg az Arábiai Lawrence-t.

>!
Warner Books, New York, 1982
384 oldal · puhatáblás
9 hozzászólás
>!
Papusz SP
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Naw, Jem, I think there's only one kind of folks. Folks.

Nem sok ennyire jó könyvet olvastam még életemben, legfeljebb az Édentől keletre és a Bleak House jut eszembe, ami ennyire mindenről és mindenkiről szól: feketékről, fehérekről, szegényekről, gazdagokról, becsületesekről, becstelenekről, szeretetről, megértésről, gyűlöletről, bosszúról, gyerekkorról, felnövésről, és még egy csomó mindenről, ami eszembe se jut hirtelen. És persze leginkább arról, hogy csak egyféle ember van: ember.

Amitől pedig végképp zseniális a könyv, az az, hogy mindezt Scout szemszögéből meséli, és úgy, hogy nem erőltetett a gyereknézőpont, sőt. Azt gondoltam olvasás közben, hogy sokkal szebb hely lenne a világ, ha néha gyerekszemüvegen keresztül néznénk, és az alapján cselekednénk, amit úgy látunk.

És Atticus! Fanatikusan rajongok Atticusért.

Ötszáz csillag, kedvencelés, és nem tudom, mihez kezdjek az életemmel most, hogy ezt befejeztem.

2 hozzászólás
>!
alice_kingsley
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

(először is, kösz a levelezőtársamnak, hogy elküldte, enélkül nem tudom, mikor olvastam volna el, valószínű még egy darabig nem)

Imádtam.
Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire tetszett volna és nem tudom, miért, de teljesen meg vagyok állva, pedig aztán igazán nem kéne, mert jó páran szeretik meg minden.

Nem tudok nagyon sokat mondani, mert tényleg teljesen sokkos állapotban vagyok (pedig már aludtam rá vagy kettőt).
Amit értelmesen össze tudok szedni:
– Atticus nagyon nagyon nagyon szimpatikus volt
– a gyerekek is értelmesek voltak, ami nagyon tetszett
– meglepően sok időt ölel fel, de nem zavart
– azt hittem, Boo Radley-nek nagyobb szerepe lesz benne, mert valamiért
– kell egy saját példány

Nagyon nagyon nagyon hipertetszett, bár azt is látom, másoknak esetleg miért nem.

Én mindenesetre új kedvencet avattam.

6 hozzászólás
>!
Szamღca
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Nagyon régen láttam a filmet de szinte semmire nem emlékeztem… mondhatni csak Gregory Peck egy-egy mozdulatára….
Nem is tudok mit irni a könyvről…. Engem gyomorszájon vágott rendesen…. Nagyon tetszett a déli, 30-as évek hangulata (nagyon jól adta át az írónő mint a leírásokkal; mind az emberek beszédével; érzékeltetve a nyelvjárást)…. Atticus hozzáállása (imádtam ahogy nevelte a gyerekeket, hogy mindig türelmes volt velük, mindig meghallgatta mindkét felet) …. hiába hallottam, olvastam, tanultam a feketék elleni diszkriminációról, ellenségességről…. nagyon fájdalmas volt olvasni az emberi butaságot…. kegyetlenséget…. A tárgyalótermi részeket egy szuszra olvastam, és bár tudtam, féltem a vegkifejletet valahogy reméltem…. és majd megszakadt a szívem….
Nagyon nagy hatással volt rám. Örülök hogy elolvastam. Kedvenc lett.

>!
mrsp
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Már kismillió helyen hallottam erről a könyvről, főleg filmekben, mivel ugye Amerikában kötelező olvasmány. De a legnagyobb hatás, ami miatt eldöntöttem, hogy el kell olvasnom, az a Lenyűgöző teremtményekben való említés volt, ahol erősen párhuzamba hozták a két regényt. Végül a páromtól a szülinapomra megkaptam a könyv angol, 50. évfordulós kiadását. És akkor tudtam, hogy el kell olvasnom. Igazából azt sem tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Annyi fájdalom és annyi gyönyörűség keveredik benne, hogy arra szavak sincsenek.
Szeretem a megindító, szomorú könyveket, főleg az olyanokat, amik egy nagy igazságtalanság ellen akarnak fellépni. Ezért imádtam többek között például a Szárnyak nélkül szabadon-t, hogy egyet említsek a téma gyöngyszemei közül. Ezért szép lassan elkezdtem minden hasonló könyvet beszerezni. A Ne bántsátok a feketerigót! számomra az egyik legjobb könyv volt, amit valaha olvastam, alig bírtam letenni.

„Shoot all the bluejays you want, if you can hit 'em, but remember it's a sin to kill a mockingbird.”

Az alaptörténet már felkelti a figyelmet, de több van ebben a könyvben, mint egy néger férfi pere. Amin rengeteget sírtam, és az igazságtalanságát a mai napig sem tudom elfelejteni. De ott van még a gyerekek lelki érésének folyamata, amit a gyermekszemszög kiválóan felszínre hoz, és mindemellett egy másik társadalmi igazságtalanság, Boo Radley elszigeteltsége. Amikor még csak annyit tudtam erről a könyvről, hogy Boo Radley az egyik szereplője, és hogy egy néger férfi peréről szól, őszintén, azt hittem, hogy a két személy egy és ugyanaz, így sokáig értetlenül álltam a kérdés felett, de aztán minden világos lett. Még sok ilyen jó könyvet szeretnék elolvasni, mert egyszerűen kitépte a szívem és odadobta Maycomb polgárai elé. Magyarországon is kötelező olvasmánnyá tenném.

Sok kérdés maradt nyitottan számomra a könyv olvasása után, de lehet, hogy ez volt Harper Lee célja. Hogy elgondolkodjunk, hogy ne adja a szánkba a megoldást. Hogy egy olyan olvasásélménnyel gazdagodjunk, amit soha nem felejtünk el.

Folytatás: http://mostjo.blogspot.hu/2015/10/harper-lee-ne-bantsat…

2 hozzászólás
>!
WerWolf
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Kicsit szkeptikusan kezdtem bele a könyv olvasásába. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, annak ellenére, hogy a filmet nemegyszer láttam mát.
Harper Lee elébem varázsolta a ’30-as éveket, a maga valóságában. Nem szépített rajta és nem is tette sötétebbé, mint amilyen lehetett. Mindent egy 6-8 éves kislány szemén át mutatott be. Csak ritkán nyúlt az események megmagyarázásához és leginkább hagyta, hogy az olvasó maga gondolkozzon el az akkori idők valóságáról.
A könyv első fele inkább egy ifjúsági regényre hasonlít, ahol megismerhetjük a városka mindennapjait és a sok színes egyéniséget akik azt lakják. Egy ifjúsági regény, ami bemutatja, hogy mennyire is különbözőek vagyunk.
A kötet második fele már inkább a faji villongásokat dolgozza fel. Hiába ártatlan egy fekete, ha rásütik, hogy bűnös akkor annak is kell lennie. Egy fehérrel szemben pedig esélye sincs. Azaz a kötet második fele inkább az egyenlőség kérdésével foglalkozik, azzal, hogy a diszkrimináció, az előítéletek, a fajgyűlölet milyen bonyodalmakat képes okozni egy kis közösségen belül is.
A regény így valóban kétpólusú, melynek az egyik felén az egyének vannak, a másikon pedig az egyenjogúság, az összemosás.
Érdekes volt olvasni és elgondolkodni a regény egyes eseményein. Kinevetjük a szocializmus utópiáját, annak lehetetlensége miatt, miközben nap mint nap azért harcolunk, hogy egyenjogúságot és pozitív diszkriminációt érjünk el társadalmunkban. Ez nem más, mint a kapitalizmus velős-csontja, melyet elébünk dobott, tudatlan emberek elé, hogy rágódjunk rajta és közbe ne vegyük észre, hogy mi dolgozó nép mennyire el vagyunk nyomva. A ’30-as évek és napjaink között az a különbség, hogy most már nem a bőrszín a meghatározó. Azaz nem az a legfőbb tényező ami különbséget képez két ember között. Napjainkban a különbséget leginkább a pénz képezi.
Ajánlom mindenkinek a könyvet. Érdemes elolvasni, mert ráébreszti az embert, hogy nem is változott semmi, csak a nézőpontok. A halmazok ugyan úgy megvannak, csak a nevük változott. Illetve egyes elemeik átkerültek egy másik csoportba.

>!
peters P
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

A Dél a 30-as években egy kislány szemszögéből. Tanulságos és megható, még ha sokszor úgy is éreztem, hogy egyes gondolatai sokkal idősebb korban jöhettek volna csak, így is könnyű szívvel 5 csillag. Kár, hogy az írónő sosem fejezett be másik könyvet, már várólistán lenne. Egyben érdekes elgondolkodni, hogy a ma már lenézett és barbár 80 évvel ezelőtti szegregációval és fajelmélettel teli élet mennyire kúszik egyre jobban vissza az általunk olyan nagyra tartott európai kultúrállamaink midennapjaiba, mennyit tanultunk 80 év alatt, ha ma is lehet szóban vagy tettleg inzultálni bárkit azért mert más országban született, más az anyanyelve, vallása, bőrszíne, szexuális preferenciája, haladunk-e egyáltalán valamerre?

>!
Arrow, London, 2010
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099549482
1 hozzászólás
>!
Arturo MP
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Harper Lee fontos könyvet írt, amely a harmincas éveket mutatja be az USA egyik déli államában, Alabamában. Tudtam, hogy a feketék helyzetét járja körül a történet, de az elején szinte csak a mesélő kislány családjának fekete bejárónője, Calpurnia jelent meg közülük. Nem értettem: hol vannak a többiek. Azután helyükre kerültek a dolgok, rájöttem, hogy a fehérek világának bemutatása mennyire szükséges, hogy megérthessük a feketék helyzetét. Mert helyzet az van. A rabszolgaságnak ugyan rég vége, az Egyesült államok minden polgára (papíron) egyenlő, a valóság azonban egészen más… A feketék a város szélén, külön „gettóban” élnek, ahonnan nagyon nehéz kitörni. A munkák közül is csak a legalja jut nekik. Teljesen természetes, hogy a fehérek szimplán csak „nigger”-nek hívják őket, de még egymást is simán leniggerezik, ha dühösek. Ebben a környezetben kerül sor egy perre, amiben egy feketét vádolnak nemi erőszakkal. Lehet-e igazságos tárgyalásban és ítéletben reménykedni? Érdekli-e a fehéreket egyáltalán az igazság? A könyv végére kiderül…

>!
HarperCollins, London, 2014
336 oldal · ISBN: 9780062368683

Népszerű idézetek

>!
Cicu

Next morning I awoke, looked out the window and nearly died of fright. My screams brought Atticus from his bathroom half-shaven.
„The world's endin', Atticus! Please do something--!” I dragged him to the window and pointed.
„No, it's not,” he said. „It's snowing.”

8. fejezet

>!
Rémálom

“For a while” in Maycomb meant anything from three days to thirty years.

>!
cinnamon

Until I feared I would lose it, I never loved to read. One does not love breathing.

>!
cinnamon

…before I can live with other folks I've got to live with myself. The one thing that doesn't abide by majority rule is a person's conscience.

>!
schreibm

I wanted you to see what real courage is, instead of getting the idea that courage is a man with a gun in his hand. It’s when you know you’re licked before you begin but you begin anyway and you see it through no matter what. You rarely win, but sometimes you do.

149. oldal

>!
Holy_Mony

Atticus said to Jem one day, „I’d rather you shot at tin cans in the backyard, but I know you’ll go after birds. Shoot all the blue jays you want, if you can hit ‘em, but remember it’s a sin to kill a mockingbird.”
That was the only time I ever heard Atticus say it was a sin to do something, and I asked Miss Maudie about it.
„Your father’s right,” she said. "Mockingbirds don’t do one thing except make music for us to enjoy. They don’t eat up people’s gardens, don’t nest in corn cribs, they don’t do one thing but sing their hearts out for us. That’s why it’s a sin to kill a mockingbird.”

119. oldal (Grand Central, 2010)

>!
schreibm

„You are too young to understand it,” she said, „but sometimes the Bible in the hand of one man is worse than a whiskey bottle in the hand of – oh, of your father”

60. oldal

>!
cinnamon

When he gave us our air-rifles Atticus wouldn't teach us to shoot. Uncle Jack instructed us in the rudiments thereof; he said Atticus wasn't interested in guns. Atticus said to Jem, „I'd rather you shot at tin cans in the back yard, but I know you'll go after birds. Shoot all the bluejays you want, if you can hit 'em, but remember it's a sin to kill a mockingbird.” That was the only time I ever hear Atticus say it was a sin to do something, and I asked Miss Maudie about it. „You're father's right,” she said. „Mockingbirds don't do one thing but make music for us to enjoy. They don't eat up people's gardens, don't nest in corncribs, they don't do one thing but sing their hearts out for us. That's why it's a sin to kill a mockingbird.”

>!
cinnamon

„Atticus-” said Jem bleakly.
He turned in the doorway. „What, son?”
„How could they do it, how could they?”
„I don't know, but they did it. They've done it before and they did it tonight and they'll do it again and when they do it – seems that only children weep. Good night.”


A sorozat következő kötete

To Kill a Mockingbird sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fannie Flagg: Fried Green Tomatoes at the Whistle Stop Cafe
Abbi Glines: The Vincent Boys
John Green: Looking For Alaska
Martin Wilson: What They Always Tell Us
Truman Capote: Other Voices, Other Rooms
Beth White: The Magnolia Duchess
Watt Key: Alabama Moon
Jacqueline Woodson: Brown Girl Dreaming
Alice Walker: The Color Purple
Shirley Ann Grau: The Keepers of the House