78. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

To ​Kill a Mockingbird (To Kill a Mockingbird 1.) 124 csillagozás

Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird Harper Lee: To Kill a Mockingbird

The unforgettable novel of a childhood in a sleepy Southern town and the crisis of conscience that rocked it, To Kill A Mockingbird became both an instant bestseller and a critical success when it was first published in 1960. It went on to win the Pulitzer Prize in 1961 and was later made into an Academy Award-winning film, also a classic.

Compassionate, dramatic, and deeply moving, To Kill A Mockingbird takes readers to the roots of human behavior – to innocence and experience, kindness and cruelty, love and hatred, humor and pathos. Now with over 18 million copies in print and translated into forty languages, this regional story by a young Alabama woman claims universal appeal. Harper Lee always considered her book to be a simple love story. Today it is regarded as a masterpiece of American literature.

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vintage Classics Vintage · Vintage Children's Classics angol

>!
Arrow, London, 2015
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781784752637
>!
HarperCollins, London, 2014
336 oldal · ISBN: 9780062368683
>!
HarperCollins, London, 2014
ISBN: 9780062368690 · ASIN: B00K1HPPXO · Felolvasta: Sissy Spacek

15 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Arthur 'Boo' Radley · Charles Baker Harris (Dill)


Kedvencelte 49

Most olvassa 22

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

NannyOgg P>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Erről a könyvről mindenhol azt hallani, hogy ilyen szuper meg olyan csúcs, így 1001-es lista meg úgy Pulitzer-díj… hát, tudjátok, ez mind abszolút jogos. Ez tényleg annyira szuper; én két Pulitzer-díjat is adnék Harper Lee-nek, egyet a könyvért, egyet meg Scoutért. Ha lesz egyszer egy lányom, olyan lesz, mint Scout.

Az üzeneten nincs sok elméláznivaló (a rasszizmus rossz, értem?), de a maga direkt egyszerűségében is megkapó, akkor is, ha gonoszul lecsupaszítva elég közhelyesnek is hat: a közkedvelt ügyvéd egy ártatlan néger férfi védelmére kel az 1930-as évek Amerikájában – láttunk már ilyet, persze az nem lehetetlen, hogy ez a könyv volt az előfutára a legtöbb filmnek és könyvnek ebben a témában. De az az igazság, hogy engem a cselekmény mögötti idill fogott meg leginkább, ez a három ember, Scout, Jem és Atticus, a kapocs, ami köztük van. A kislányt választani narrátornak teli találat volt, főleg, hogy Harper Lee annyira jól csinálja, annyira átjön Scout személyisége, intelligenciája, és közben mégis megmarad nyolc évesnek, olyan könnyedén, humorosan, amire kevesen képesek, bár (túl) sokan megpróbálják.

Ez a könyv tényleg olyan. Bárki bármit mond, az mind igaz.

>!
Grand Central, New York, 2010
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780446310789
1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Kimaradt az életemből, pedig nem is egyszer felbukkant már az elolvasandók között, de mindig visszatartott, hogy hajdanában egy olyan ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, akinek nemhogy könyvekkel kapcsolatos, de semmilyen ítéletében nem bíztam.*
Nem mondom, hogy jaj, de sajnálom, mert egyrészt már akkor sem voltam híjával az örömet okozó könyveknek, másrészt ez a könyv bármely térben és időben örömet tud okozni, tehát végül is nem maradtam le semmiről. :)

Minden van benne, ahogy egy igazán jó könyvhöz illik: gyerekkor, család, társadalom (átlagos kisváros, amely a korabeli USA sűrített jelképévé válik), tisztességesen megrajzolt típusfigurák, nagyon szigorú társadalomkritika, angyali bájos humor, epekeserű irónia, folyamatosan újraértelmeződő alakok folyamatosan újraértelmeződő megszólalásai, és még feketerigó is. Illetve sokszavú poszáta. De szerintem (is) kitűnő ötlet volt feketerigónak fordítani, tekintve, hogy ez a madár él nálunk, sokszavú poszáta meg nem, és hülyén is hangzik a neve.
Mivel az előttem olvasók és értékelők már gyakorlatilag mindent leírtak a könyvről, nekem az a feladat maradt, hogy elmondjam, engem személy szerint mi érintett meg a legjobban. Először is természetesen Scout, akiben nem volt nehéz a gyerekkori önmagamat látnom – bár én sose voltam ilyen kitűnő, éles szemű megfigyelő –, és akinek megjegyzéseitől fülig ért a szám. Másodszor is természetesen Atticus, akihez hasonló apát kívánok mindenkinek. Harmadszor is a vénkisasszony Maudie Atkinson, kit az Úristen soká megtartson az összes virágával, az egészséges humorával meg az egyenes gerincével együtt. Negyedszer a tárgyalási jelenet, amelyet – hiába tudtam előre az összes fontosabb fordulópontját – egy ültő helyemben, teljes figyelemmel olvastam végig. Ötödször… hát a bizonyos „mockingbird”, akiről a végéig nem derül ki, hogy kicsoda, de akkor kiderül. Nagyon. :)

Jólesett angolul olvasni, még úgy is, hogy a korabeli szlenget azért elég rendesen szótározni kellett. (De legalább most már tudom, hogy a fejtetűt a louse-on kívül még cootie-nak is mondják. Ne legyen rá szükségem.) A Bibliát kéne már végigolvasni egyszer angolul is (tervben van), akkor még jobban érteném az utalásokat.

* Az, hogy mégis előszedtem a könyvet, a filmnek köszönhető. Az, hogy a filmet megnéztem, egy másik filmnek köszönhető. Az Arábiai Lawrence-t néztem, legalább ötször, mindannyiszor felháborodva azon, hogy milyen alapon nem adták meg O'Toole-nak erre az alakításra az Oscart. Aztán kegyeskedtem megnézni, ki kapta helyette, aztán rábeszéltem magam, hogy nézzem meg, hátha megtudom, miért nem O'Toole kapta. Hát azért Gregory Peck is megérdemelte, szó se róla. ;) Nem is tudtam Atticust másként elképzelni, mint az ő arcával. Bár fenntartom, hogy álmodozó angol régész-térképészből lett sivatagjáró katonából lett okos hadvezérből lett önjelölt messiásból lett dühöngő őrültet alakítani még mindig nehezebb, mint nyugodt és jellemes családapát és ügyvédet. A történetnek lett egyébként folytatása: most meg azon háborodtam fel, hogy Mary Badham miért nem kapott Oscart Scout szerepéért – valami zseniális!!! –, és ha már ott voltam, jól megnéztem azt a filmet is, amelyért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart kiosztották. A csodatevő volt az, a siketvak Helen Keller szerepében Patty Duke-kal. Az állam leesett, és azóta is a porban hever. Valamint azóta is sajnálom szegény díjkiosztó bizottságot, hogy ilyen mezőnyben kellett igazságot tenniük. Mindenki nézze meg A csodatevőt. Meg a Ne bántsátok a feketerigót!-ot. Meg az Arábiai Lawrence-t.

>!
Warner Books, New York, 1982
384 oldal · puhatáblás
9 hozzászólás
Gaura_Ágnes IP>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Black Lives Matter olvasmányként vettem elő, és ebben a témában tényleg mindent tud, de legfőképpen emberséget. Az egyik legfontosabb dolog, amire tanít: mindig képzeld bele magad a másik ember helyére. Ez az attitűd segíthet legyőzni például a rasszizmust – ha sokkal több ember megtanulta volna ezt az egyszerű dolgot Amerikában, ahol ez a regény aztán tényleg alapmű, meg van Black History Month a sulikban, stb., szóval ha ez több emberhez eljutott volna, akkor most nem néznénk hatalmasra kerekedett szemmel, hogy mi a franc is történik most a demokrácia hírös nagy hazájában. De amit duplán szeretek ebben a regényben: Atticus, az elbeszélő kislány apja minden helyzetben alkalmazza ezt a hozzáállást, és ráveszi a gyerekeit is arra, hogy hasonlóképpen tegyenek, és így értsék meg a világot. Mert így nem csak azt lehet megérteni, miért rossz a rasszizmus – ez ugyebár egy elég leegyszerűsített, de kristálytiszta üzenete a könyvnek – hanem azt is, hogy mi motivál egyes helyzetekben másokat arra, hogy rasszista módon nyilvánuljanak meg. És ha ezt is megértjük, és nem csak gyűlöljük vagy dühödten csaholunk ezen, hanem megpróbálunk leásni a motivációk mélyére, akkor talán azt is meglátjuk, hol kellene, lehetne elkezdeni a változásokat.

Olyan egyszerűnek hangzik. Olyan egyértelműnek látjuk egy nyolcéves kislány szemszögéből, hogy mi az igazságos és helyes út. És olyan messze vagyunk attól, hogy így működtessük a világot, mint azzal most is nap mint nap szembesülhetünk, George Floyd halála óta egészen elképesztő intenzitással.

Ez a regény képes megszólítani az egyszeri olvasót – azt is, aki egyébként kevés szépirodalmat olvas, mert szkeptikus a „nehéz” / „magas” irodalommal szemben. Épp ezért (is) nyomnám mindenki kezébe. Mondanám, hogy a szívre hat és képes megváltoztatni a világot, de sajnos ha körülnézek, azt látom, hogy nem sokkal vagyunk beljebb a 30-as évekhez képest, amikor a regény cselekménye játszódik (vagy 1960-tól, amikor íródott). Ezért visszafogom naiv állításaim, és csak annyit mondok, hogy ha még nem olvastad, vedd elő. Első lépésként megteszi.

Papusz>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Naw, Jem, I think there's only one kind of folks. Folks.

Nem sok ennyire jó könyvet olvastam még életemben, legfeljebb az Édentől keletre és a Bleak House jut eszembe, ami ennyire mindenről és mindenkiről szól: feketékről, fehérekről, szegényekről, gazdagokról, becsületesekről, becstelenekről, szeretetről, megértésről, gyűlöletről, bosszúról, gyerekkorról, felnövésről, és még egy csomó mindenről, ami eszembe se jut hirtelen. És persze leginkább arról, hogy csak egyféle ember van: ember.

Amitől pedig végképp zseniális a könyv, az az, hogy mindezt Scout szemszögéből meséli, és úgy, hogy nem erőltetett a gyereknézőpont, sőt. Azt gondoltam olvasás közben, hogy sokkal szebb hely lenne a világ, ha néha gyerekszemüvegen keresztül néznénk, és az alapján cselekednénk, amit úgy látunk.

És Atticus! Fanatikusan rajongok Atticusért.

Ötszáz csillag, kedvencelés, és nem tudom, mihez kezdjek az életemmel most, hogy ezt befejeztem.

2 hozzászólás
alice_kingsley>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

(először is, kösz a levelezőtársamnak, hogy elküldte, enélkül nem tudom, mikor olvastam volna el, valószínű még egy darabig nem)

Imádtam.
Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire tetszett volna és nem tudom, miért, de teljesen meg vagyok állva, pedig aztán igazán nem kéne, mert jó páran szeretik meg minden.

Nem tudok nagyon sokat mondani, mert tényleg teljesen sokkos állapotban vagyok (pedig már aludtam rá vagy kettőt).
Amit értelmesen össze tudok szedni:
– Atticus nagyon nagyon nagyon szimpatikus volt
– a gyerekek is értelmesek voltak, ami nagyon tetszett
– meglepően sok időt ölel fel, de nem zavart
– azt hittem, Boo Radley-nek nagyobb szerepe lesz benne, mert valamiért
– kell egy saját példány

Nagyon nagyon nagyon hipertetszett, bár azt is látom, másoknak esetleg miért nem.

Én mindenesetre új kedvencet avattam.

6 hozzászólás
Beatrice8 P>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

„I wanted you to see what real courage is, instead of getting the idea that courage is a man with a gun in his hand. It's when you know you're licked before you begin but you begin anyway and you see it through no matter what. You rarely win, but sometimes you do.”

Évek óta olvasni akartam, néha magyarul, néha angolul, de végül csak kivettem angolul a könyvtárból és el is olvastam. Nem értettem meg minden szót, volt, hogy egyes emberek beszédéből igen keveset, de legalább olvashattam jó kis 20.századi déli szlenget angolul.

Fantasztikus könyv. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy olvasás közben nem írtam róla semmi jegyzetet, mert meg mertem volna rá esküdni, hogy írtam, de úgy néz ki nem, tehát meg kell erőltetnem a memóriám.
Az egyik legtanulságosabb könyv, amit valaha olvastam és ezt abszolút elismerően mondom. Olyan témákat érint, ami akkor is aktuális volt, amikor játszódott a történet, akkor is, amikor íródott és sajnos még most is, ha valamennyit azért javult is a helyzet. Szegénység, rasszizmus, bátorság, betegség, kiközösítés…
Tette mindezt egy könnyen olvasható (ha valamiért nem határoztad el, hogy már csak azért is eredetiben olvasod, mint ahogy én könnyelműen) és szórakoztató stílusban. Fenntartotta a figyelmem, izgalmas volt, akkor is amikor nem igazán történt semmit, jó volt a hangulat. Remekül tudott érzelmeket átadni.
Mindezt egy gyerek szemszögéből bemutatni, különösen egy intelligens, remek hátérrel rendelkező gyerek szemszögéből zseniális megoldás volt.

„You never really understand a person until you consider things from his point of view — until you climb into his skin and walk around in it.”
Annyi minden volt ebben a könyvben az emberekkel való bánásmódról! Lehet csak én vagyok ilyen, de az ilyen leckék annyira közel álltak a lelkemhez!
Tisztában vagyok vele, hogy a könyvnek és Atticusnak is nagy kultusza van az USA-ban és értem is már, hogy miért! Atticus sem tökéletes, ha ebben a könyvben (olvastam a második részről értékeléseket goodreads-en, nem kellett volna) igen közel áll is hozzá mégsem volt zavaró, nem tűnt ki a környezetből annyira, hogy azt kelljen mondanom, hogy na, ilyen a világon nincs! Igazi példakép-anyag a férfi.

„I think maybe he put his gun down when he realized that God had given him an unfair advantage over most living things.”

Egyszerre lett igazán valósághű és nagyszerű. Scout tényleg okos és jószívű, de közben egyértelműen egy gyerek, a maga naivitásával. Nem tudja még mi számít jónak és rossznak, de nyitott elmével fogad minden tudást. Ahogy a kisgyerekek szokták, hónapokig vagy évekig figurázták/beszélték ki Boo Radleyt, mert más, mert titokzatos, tehát ijesztő, de ahogyan nőtt és fejlődött, változtatott a viselkedésén, felismerte a hibáit. Rengeteget számít a környezet. A legtöbb gyerek csak azt ismételgeti, amit hall maga körül. Bármilyen imádnivaló lány, ha csak azt ismételgetik neki, hogy a négerek alantasak hozzájuk képest, ő is azt fogja mondani. Nem fogja feltétlenül bántani őket, ahogy másokat sem bánt, de ha nem hallja, hogy ők ugyanolyan emberek, mint a fehérek, sőt az ellenkezőjét, akkor valamilyen szinten mindenképpen felsőbbrendűnek fogja tartani magát, amíg meg nem tanulja.
"'Well, Dill, after all he's just a Negro.'
'I don't care one speck. It ain't right, somehow it ain't right to do 'em that way. Hasn't anybody got any business talkin' like that – it just makes me sick.'"

Ő, Jem, Atticus és Dill is belopták magukat a szívembe, csak úgy, mint Miss Maudie.
Volt, hogy majdnem megsiratott, mert olyan rohadt igazságtalan! Még csak nem is volt köztiszteletnek örvendő ember, mindenki szemében csak alja nép volt! És mégis az emberek szemében volt alább csak, mert a másiknak sötétebb volt a bőrszíne! Az egyik kedvenc részem, mert nagyon fejbe vágott az volt, amikor Hitlerről beszélnek az órán, majdnem az egész ki lett ide idézve, remélem mindenki érzi az élét: off

Összességében egyetértek mindenkivel, aki szerint ez egy remekmű, új kedvenc klasszikust avattam. Lehet nem tökéletes, de pont úgy jó, ahogy van. Rendkívül sokrétű, szerethető, komoly leckékkel szolgál az életről, de humoros és szórakoztató, megható, példaértékű, elkeserítő és reményt keltő. Imádtam az elejétől a végéig. A következő részt nem tervezem elolvasni egyelőre, lehet, hogy soha.
Bátran ajánlom mindenkinek!
„Atticus said to Jem one day, „I’d rather you shot at tin cans in the backyard, but I know you’ll go after birds. Shoot all the blue jays you want, if you can hit ‘em, but remember it’s a sin to kill a mockingbird.””

Szamღca>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Nagyon régen láttam a filmet de szinte semmire nem emlékeztem… mondhatni csak Gregory Peck egy-egy mozdulatára….
Nem is tudok mit irni a könyvről…. Engem gyomorszájon vágott rendesen…. Nagyon tetszett a déli, 30-as évek hangulata (nagyon jól adta át az írónő mint a leírásokkal; mind az emberek beszédével; érzékeltetve a nyelvjárást)…. Atticus hozzáállása (imádtam ahogy nevelte a gyerekeket, hogy mindig türelmes volt velük, mindig meghallgatta mindkét felet) …. hiába hallottam, olvastam, tanultam a feketék elleni diszkriminációról, ellenségességről…. nagyon fájdalmas volt olvasni az emberi butaságot…. kegyetlenséget…. A tárgyalótermi részeket egy szuszra olvastam, és bár tudtam, féltem a vegkifejletet valahogy reméltem…. és majd megszakadt a szívem….
Nagyon nagy hatással volt rám. Örülök hogy elolvastam. Kedvenc lett.

mrsp>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Már kismillió helyen hallottam erről a könyvről, főleg filmekben, mivel ugye Amerikában kötelező olvasmány. De a legnagyobb hatás, ami miatt eldöntöttem, hogy el kell olvasnom, az a Lenyűgöző teremtményekben való említés volt, ahol erősen párhuzamba hozták a két regényt. Végül a páromtól a szülinapomra megkaptam a könyv angol, 50. évfordulós kiadását. És akkor tudtam, hogy el kell olvasnom. Igazából azt sem tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Annyi fájdalom és annyi gyönyörűség keveredik benne, hogy arra szavak sincsenek.
Szeretem a megindító, szomorú könyveket, főleg az olyanokat, amik egy nagy igazságtalanság ellen akarnak fellépni. Ezért imádtam többek között például a Szárnyak nélkül szabadon-t, hogy egyet említsek a téma gyöngyszemei közül. Ezért szép lassan elkezdtem minden hasonló könyvet beszerezni. A Ne bántsátok a feketerigót! számomra az egyik legjobb könyv volt, amit valaha olvastam, alig bírtam letenni.

„Shoot all the bluejays you want, if you can hit 'em, but remember it's a sin to kill a mockingbird.”

Az alaptörténet már felkelti a figyelmet, de több van ebben a könyvben, mint egy néger férfi pere. Amin rengeteget sírtam, és az igazságtalanságát a mai napig sem tudom elfelejteni. De ott van még a gyerekek lelki érésének folyamata, amit a gyermekszemszög kiválóan felszínre hoz, és mindemellett egy másik társadalmi igazságtalanság, Boo Radley elszigeteltsége. Amikor még csak annyit tudtam erről a könyvről, hogy Boo Radley az egyik szereplője, és hogy egy néger férfi peréről szól, őszintén, azt hittem, hogy a két személy egy és ugyanaz, így sokáig értetlenül álltam a kérdés felett, de aztán minden világos lett. Még sok ilyen jó könyvet szeretnék elolvasni, mert egyszerűen kitépte a szívem és odadobta Maycomb polgárai elé. Magyarországon is kötelező olvasmánnyá tenném.

Sok kérdés maradt nyitottan számomra a könyv olvasása után, de lehet, hogy ez volt Harper Lee célja. Hogy elgondolkodjunk, hogy ne adja a szánkba a megoldást. Hogy egy olyan olvasásélménnyel gazdagodjunk, amit soha nem felejtünk el.

Folytatás: http://mostjo.blogspot.hu/2015/10/harper-lee-ne-bantsat…

2 hozzászólás
WerWolf>!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Kicsit szkeptikusan kezdtem bele a könyv olvasásába. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, annak ellenére, hogy a filmet nemegyszer láttam mát.
Harper Lee elébem varázsolta a ’30-as éveket, a maga valóságában. Nem szépített rajta és nem is tette sötétebbé, mint amilyen lehetett. Mindent egy 6-8 éves kislány szemén át mutatott be. Csak ritkán nyúlt az események megmagyarázásához és leginkább hagyta, hogy az olvasó maga gondolkozzon el az akkori idők valóságáról.
A könyv első fele inkább egy ifjúsági regényre hasonlít, ahol megismerhetjük a városka mindennapjait és a sok színes egyéniséget akik azt lakják. Egy ifjúsági regény, ami bemutatja, hogy mennyire is különbözőek vagyunk.
A kötet második fele már inkább a faji villongásokat dolgozza fel. Hiába ártatlan egy fekete, ha rásütik, hogy bűnös akkor annak is kell lennie. Egy fehérrel szemben pedig esélye sincs. Azaz a kötet második fele inkább az egyenlőség kérdésével foglalkozik, azzal, hogy a diszkrimináció, az előítéletek, a fajgyűlölet milyen bonyodalmakat képes okozni egy kis közösségen belül is.
A regény így valóban kétpólusú, melynek az egyik felén az egyének vannak, a másikon pedig az egyenjogúság, az összemosás.
Érdekes volt olvasni és elgondolkodni a regény egyes eseményein. Kinevetjük a szocializmus utópiáját, annak lehetetlensége miatt, miközben nap mint nap azért harcolunk, hogy egyenjogúságot és pozitív diszkriminációt érjünk el társadalmunkban. Ez nem más, mint a kapitalizmus velős-csontja, melyet elébünk dobott, tudatlan emberek elé, hogy rágódjunk rajta és közbe ne vegyük észre, hogy mi dolgozó nép mennyire el vagyunk nyomva. A ’30-as évek és napjaink között az a különbség, hogy most már nem a bőrszín a meghatározó. Azaz nem az a legfőbb tényező ami különbséget képez két ember között. Napjainkban a különbséget leginkább a pénz képezi.
Ajánlom mindenkinek a könyvet. Érdemes elolvasni, mert ráébreszti az embert, hogy nem is változott semmi, csak a nézőpontok. A halmazok ugyan úgy megvannak, csak a nevük változott. Illetve egyes elemeik átkerültek egy másik csoportba.


Népszerű idézetek

Cicu>!

Next morning I awoke, looked out the window and nearly died of fright. My screams brought Atticus from his bathroom half-shaven.
„The world's endin', Atticus! Please do something--!” I dragged him to the window and pointed.
„No, it's not,” he said. „It's snowing.”

8. fejezet

cinnamon>!

Until I feared I would lose it, I never loved to read. One does not love breathing.

Rémálom P>!

“For a while” in Maycomb meant anything from three days to thirty years.

Farkas_Szonja>!

I wanted you to see what real courage is, instead of getting the idea that courage is a man with a gun in his hand. It's when you know you're licked before you begin but you begin anyway and you see it through no matter what. You rarely win, but sometimes you do.

cinnamon>!

…before I can live with other folks I've got to live with myself. The one thing that doesn't abide by majority rule is a person's conscience.

cinnamon>!

„Atticus-” said Jem bleakly.
He turned in the doorway. „What, son?”
„How could they do it, how could they?”
„I don't know, but they did it. They've done it before and they did it tonight and they'll do it again and when they do it – seems that only children weep. Good night.”

Holy_Mony>!

Atticus said to Jem one day, „I’d rather you shot at tin cans in the backyard, but I know you’ll go after birds. Shoot all the blue jays you want, if you can hit ‘em, but remember it’s a sin to kill a mockingbird.”
That was the only time I ever heard Atticus say it was a sin to do something, and I asked Miss Maudie about it.
„Your father’s right,” she said. "Mockingbirds don’t do one thing except make music for us to enjoy. They don’t eat up people’s gardens, don’t nest in corn cribs, they don’t do one thing but sing their hearts out for us. That’s why it’s a sin to kill a mockingbird.”

119. oldal (Grand Central, 2010)

schreibm>!

„You are too young to understand it,” she said, „but sometimes the Bible in the hand of one man is worse than a whiskey bottle in the hand of – oh, of your father”

60. oldal

girl_with_the_albatross>!

It's not ladylike – in the second place, folks don't like to have somebody around knowin' more than they do. It aggravates 'em.

139. oldal


A sorozat következő kötete

To Kill a Mockingbird sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: The Reivers
John Steinbeck: The Grapes of Wrath
Mario Puzo: The Godfather
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Michael Cunningham: The Hours
Upton Sinclair: The Jungle
Dashiell Hammett: The Thin Man
Thornton Wilder: Our Town
E. L. Doctorow: Ragtime (angol)
John Steinbeck: Of Mice and Men