„I wanted you to see what real courage is, instead of getting the idea that courage is a man with a gun in his hand. It's when you know you're licked before you begin but you begin anyway and you see it through no matter what. You rarely win, but sometimes you do.”
Évek óta olvasni akartam, néha magyarul, néha angolul, de végül csak kivettem angolul a könyvtárból és el is olvastam. Nem értettem meg minden szót, volt, hogy egyes emberek beszédéből igen keveset, de legalább olvashattam jó kis 20.századi déli szlenget angolul.
Fantasztikus könyv. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy olvasás közben nem írtam róla semmi jegyzetet, mert meg mertem volna rá esküdni, hogy írtam, de úgy néz ki nem, tehát meg kell erőltetnem a memóriám.
Az egyik legtanulságosabb könyv, amit valaha olvastam és ezt abszolút elismerően mondom. Olyan témákat érint, ami akkor is aktuális volt, amikor játszódott a történet, akkor is, amikor íródott és sajnos még most is, ha valamennyit azért javult is a helyzet. Szegénység, rasszizmus, bátorság, betegség, kiközösítés…
Tette mindezt egy könnyen olvasható (ha valamiért nem határoztad el, hogy már csak azért is eredetiben olvasod, mint ahogy én könnyelműen) és szórakoztató stílusban. Fenntartotta a figyelmem, izgalmas volt, akkor is amikor nem igazán történt semmit, jó volt a hangulat. Remekül tudott érzelmeket átadni.
Mindezt egy gyerek szemszögéből bemutatni, különösen egy intelligens, remek hátérrel rendelkező gyerek szemszögéből zseniális megoldás volt.
„You never really understand a person until you consider things from his point of view — until you climb into his skin and walk around in it.”
Annyi minden volt ebben a könyvben az emberekkel való bánásmódról! Lehet csak én vagyok ilyen, de az ilyen leckék annyira közel álltak a lelkemhez!
Tisztában vagyok vele, hogy a könyvnek és Atticusnak is nagy kultusza van az USA-ban és értem is már, hogy miért! Atticus sem tökéletes, ha ebben a könyvben (olvastam a második részről értékeléseket goodreads-en, nem kellett volna) igen közel áll is hozzá mégsem volt zavaró, nem tűnt ki a környezetből annyira, hogy azt kelljen mondanom, hogy na, ilyen a világon nincs! Igazi példakép-anyag a férfi.
„I think maybe he put his gun down when he realized that God had given him an unfair advantage over most living things.”
Egyszerre lett igazán valósághű és nagyszerű. Scout tényleg okos és jószívű, de közben egyértelműen egy gyerek, a maga naivitásával. Nem tudja még mi számít jónak és rossznak, de nyitott elmével fogad minden tudást. Ahogy a kisgyerekek szokták, hónapokig vagy évekig figurázták/beszélték ki Boo Radleyt, mert más, mert titokzatos, tehát ijesztő, de ahogyan nőtt és fejlődött, változtatott a viselkedésén, felismerte a hibáit. Rengeteget számít a környezet. A legtöbb gyerek csak azt ismételgeti, amit hall maga körül. Bármilyen imádnivaló lány, ha csak azt ismételgetik neki, hogy a négerek alantasak hozzájuk képest, ő is azt fogja mondani. Nem fogja feltétlenül bántani őket, ahogy másokat sem bánt, de ha nem hallja, hogy ők ugyanolyan emberek, mint a fehérek, sőt az ellenkezőjét, akkor valamilyen szinten mindenképpen felsőbbrendűnek fogja tartani magát, amíg meg nem tanulja.
„'Well, Dill, after all he's just a Negro.'
'I don't care one speck. It ain't right, somehow it ain't right to do 'em that way. Hasn't anybody got any business talkin' like that – it just makes me sick.'”
Ő, Jem, Atticus és Dill is belopták magukat a szívembe, csak úgy, mint Miss Maudie.
Volt, hogy majdnem megsiratott, mert olyan rohadt igazságtalan! Még csak nem is volt köztiszteletnek örvendő ember, mindenki szemében csak alja nép volt! És mégis az emberek szemében volt alább csak, mert a másiknak sötétebb volt a bőrszíne! Az egyik kedvenc részem, mert nagyon fejbe vágott az volt, amikor Hitlerről beszélnek az órán, majdnem az egész ki lett ide idézve, remélem mindenki érzi az élét: off
Összességében egyetértek mindenkivel, aki szerint ez egy remekmű, új kedvenc klasszikust avattam. Lehet nem tökéletes, de pont úgy jó, ahogy van. Rendkívül sokrétű, szerethető, komoly leckékkel szolgál az életről, de humoros és szórakoztató, megható, példaértékű, elkeserítő és reményt keltő. Imádtam az elejétől a végéig. A következő részt nem tervezem elolvasni egyelőre, lehet, hogy soha.
Bátran ajánlom mindenkinek!
„Atticus said to Jem one day, „I’d rather you shot at tin cans in the backyard, but I know you’ll go after birds. Shoot all the blue jays you want, if you can hit ‘em, but remember it’s a sin to kill a mockingbird.””