!

Ne ​bántsátok a feketerigót! (Ne bántsátok a feketerigót! 1.) 864 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Bookline · 3.990 Ft –15% 3.391 Ft
Könyvtár

A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Eredeti megjelenés éve: 1960

>!
Geopen, Budapest, 2015
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2014
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek
>!
Geopen, Budapest, 2012
412 oldal · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek

6 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Calpurnia · Charles Baker Harris (Dill) · Jack Finch · Mr. Dolphus Raymond · Mr. Gilmer · Thomas Robinson


Hirdetés

Kedvencelte 324

Most olvassa 76

Várólistára tette 837

Kívánságlistára tette 537

Kölcsönkérné 17

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Bélabá 
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nehéz szóhoz jutni közvetlenül a könyv befejezése után. Remekművet olvastam, amiben meg volt írva egy korabeli déli amerikai tagállam világképe, életképei. Nem tudok nagy okosságot mondani, szinte minden elhangzott már előttem, így a cselekménybe nem is folynék bele. Ami engem különösen megérintett: a könyv olvasmányos volta. Az, hogy első laptól kezdve elragadott a történet pedig nem is volt gyors, eseménydús eleinte. Tetszett az a mesélés mód, ami részint Scout másrészt meg Atticus szemszögéből mutatta be a történéseket. Nagyszerű író stílusról tesz tanúbizonyságot. Ezen kívül remek karaktereket ismerhettem meg, gyakorlatilag minden főbb szereplőt idevehetnék. Atticus alakját muszáj kiemelnem. Igazi példakép lehet vagy már az is. Nem sok ilyen karakterről, jól kimunkált szereplőről olvastam korábban. Megragad bennem az embersége, műveltsége és minden vonása. Fantasztikus regényalak. Fajgyűlölet témában korábban olvastam már A méhek titkos életét, az könyv is nagyon tetszett.. Tanmese a nehéz kérdés köré írva.
Az, hogy ötcsillagos könyv (4,8 pont), nem is lehet vitás ezzel együtt jár: új kedvencem lett.

Ui.: Szeretnék köszönetet mondani annak a két tucat molytársnak, aki csatlakozott a közös olvasáshoz és igazi élménnyé emelte a könyv olvasását, megbeszélését, értékelését. Folytatása következik a közös olvasásoknak!

2 hozzászólás
+
>!
meseanyu MP
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Mindig félek az ilyen nagyon népszerű könyvektől, hogy majd biztos nekem meg nem fog tetszeni, ezért is halogattam ezt is sokáig, de kár volt, mert nagyon jó. Hangulatos, szép, megrázó könyv, és sajnos még ma is aktuális. Igazán egyedi és nagyon élő, ahogy a kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, végig azt éreztem, hogy ez a történet nagyon igaz, meg is történt, pont így, és ez nagyon jó, csak kevesen tudják ezt így elérni nálam.

+
>!
Kathryn
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Amerikában ez kötelező olvasmány, nem értem, hogy miért nem szeretik olvasni ezt a könyvet. Egyik ismerősöm, aki kint tanul mondta, hogy a diákoknál ez a könyv feketelistán van, akárcsak a Skarlát betű :D Nagyszerű történet, jól felépitett szereplőkkel. Szerintem olvasmányos és kötelezővé tetetném itthon is!

1 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyú egyszerű és még is mennyire nehezen tartható, pedig több száz éve minden iskolában megtanítják ezeket a mondatokat.
Szinte betarthatatlan, sejtem azért mert emberi természet olyan, hogy mindig keresi az a pontot ahol kiválóbbnak tud mutatkozni a többeknél, ez lehet a szépség, vagyon, ….. és sajnos a születés, fehér, jó családból származó, tanult nő vagyok, nekem több jogom van az élethez a munkához a boldogsághoz mint a vidéki putrikban felnövő tudatlan senkinek? azok csalnak, lopnak, hazudnak, bűnöző mind, lehetőleg zárjuk gettóba, ne is lássam, ne tudjak róla, minden esetre véletlenül se tanítsuk meg őket értőn könyveket olvasni, gondolkozni, tenni a saját sorsukért valamit, és inkább égessük el az a könyvet, mint hogy a kezükbe kerüljön.
Mert esetleg megértik miről is van szó benne.
Fogadjuk el mindenhol a palotákban és putrikban is emberek élnek, akik lehetnek jók rosszak tolvajok és becsületesek, ezer félék és mindenkire vonatkozik az örök mondat amit még egyszer ide szeretnék másolni.
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyúan tudom néha becsülni Amerikát ahogy szembe mer nézni a múltjával, és ez a könyvet beválasztotta a legjobb tízbe, a saját Nagy könyvében.
Elgondolkoztató egy darab, a züllöttségről és az előítéletekről, a fehér felsőbbrendűségről és a hitről hogy lehet egy olyan társadalomban is élni, ahol nem a születés határozza meg a sorsot.
Kötelező olvasmánnyá tenném, minden középiskolában.

8 hozzászólás
+
>!
Stone
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Vagy ne öld meg soha a poszátát. A 30-as évek Amerikája, annak is a déli fertálya, mindez a hatvanas évekből visszatekintve és egy huszonegyedik század első évtizedét maga mögött hagyó olvasás nyomán érdekes képet mutat. Nyolcvan év sok, egy emberi életet le lehet élni, de fél évszázad sem elhanyagolható, pláne egy könyv szempontjából. Amerikában kötelező olvasmány.
Egy kislány mesél, visszaemlékezik, nem a hat, nyolc éves gyermek gondolatai, azokat már belepte a felnőtt értelem pora, de így is friss és üde. Eszembe juttatta a gyermekkorom, amikor mindig egy kicsit felesleges utánfutó voltam bratyeszom és kis bandája kocsija után. Nem sokat játszottunk együtt, de amikor igen, azokra máig emlékszem.
A rasszista dél még nem veszi emberszámba a feketéket, azok folyamatosan vándorolnak északra, ahol a hatvanas években felgyújtják a fehérek világát. Belegondoltam a sorsukba, azoknak volt könnyebb, akik elhitték, h valóban kevesebbek a fehéreknél, de gyanítom, h én fejjel mentem volna a falnak.
Kedvenc részem, mi más lenne, a bírósági tárgyalás. A vádlott egy fekete, az esküdtszék tagjai, az ügyész, az ügyvéd fehér. Mégis képes az ügyvéd elhinteni a kétkedés magját egyetlen elmében és az esküdtek hosszan tanácskoznak, mielőtt ítéletet hoznak. Erről eszembe jutott 1957, a Tizenkét dühös ember, ahol a vádlott szintén diszkriminált közegből való volt, és az összes esküdt jól szituált és fehér. Egyetlen kétkedő és lelkiismeret szólalt meg ott is. Ma egy afro-amerikai az USA elnöke. Nem semmi dicsőség a feketéknek, és most tekintsünk el, h politikailag korrekt, vagy nem korrekt döntéseket hoz.
Hű, de messze kanyarodtam. Szóval igazán kedves regény, nagyon elkapja az embert, érdekes szereplői vannak. Ja és persze nekem Harper Lee mindig egy férfi volt….hm, ez van vonja meg a vállát

5 hozzászólás
+
>!
ziara P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Értem már, hogy miért fontos regény ez az amerikaiaknak. Ha hihetünk a fülszövegnek a harmadik legfontosabb regény a tengerentúlon. Nekem is fontos. Azt hiszem előbb kellett volna olvasnom, a kislányomnak majd gimis korában megpróbálom odaadni. Csak remélni merem, hogy én is úgy viselkedtem volna, mint Atticus, Jem, Scout vagy épp Miss Maudie. Pédaértékű.
Most már biztos, hogy meg kell néznem a filmet is.

1 hozzászólás
+
>!
GytAnett 
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit írhatnék erről a könyvről, mivel eléggé kiléptem a komfortzónámból az elolvasásával. :) Már nagyon régóta kíváncsi voltam rá, annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy a rasszizmusról szól, meg hogy spoiler, és hogy nagyon népszerű. Megértem egyébként, hogy miért.
Ez egy nagyon jól megírt könyv. Néha éreztem hiányosságokat, illetve nem minden lett megmagyarázva, néhány esemény számomra még igényelt volna még egy kis kiegészítést, de ezt teljesen meg lehet azzal magyarázni, hogy a történetet egy 8-9 éves lány szemszögéből látjuk. :)
Nagyon érdekes világ volt ez, szerintem még nem olvastam az 1930-as évek Amerikájáról. Nem semmi, hogy a rasszizmus akkoriban milyen méreteket töltött. Nem mondom, manapság is nagyon jelen van, elég csak a közvetlen közelemben szétnézni.
Annak ellenére, hogy egy elég lassú lefolyású történet, nekem tetszett. Magával bírt ragadni, kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, főleg, miután a tárgyalás is megkezdődött. :)
Bátran ajánlom bárkinek, nem emelnék ki senkit. :)

2 hozzászólás
++
>!
1olvasó P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata így kezdődik :
1. cikk
Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.

Elméletben megvan a szép 30 pont.
Vajon megérjük azt a napot, amikor a gyakorlatban is mindenki igyekezni fog, hogy teljesüljön?
Kétlem! :(

Már régen terveztem a könyv elolvasását, de csak nagy vonalakban voltam tisztában azzal, miről is szól, éppen ezért meglepődtem, mikor konstatáltam, hogy a történetet egy kislány, a 6 éves Jean Louis meséli el, akit mindenki csak Scoutnak hív. Az amerikai délen vagyunk, Maycombban, ahol az ügyvéd Atticus egyedül neveli a kislányt és 4 évvel idősebb bátyját, Jemet, az ő életük 3 évébe pillantunk be.
Nincsenek hatalmas történések eleinte, ami engem általában ki szokott akasztani, de mégis valahogy olyan bájosan van megírva minden Scout szemszögéből, annyi gyermeki őszinteséggel, hogy a regény nagyon olvastatja magát. Nem csak a családjukat ismerjük meg, hanem az egész kisvárost, a szomszédokat, bepillantunk a gyerekek csínytevéseibe. Közben igazán megszerettem a mesélő, cserfes Scoutot, aki azért káromkodik, mert azt reméli, ha apja rájön, hogy az iskolában tanulja ezt, majd nem engedi oda:).

Aztán az idillbe betolakodik lassanként a rasszizmus, mikor Atticus egy fekete férfi ügyvédje lesz, akit egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak. Az eset erősen felborzolja a kedélyeket és nem csak az apát érik támadások, amiért azt gondolja, egy feketének ugyanolyan jogai vannak, hanem a gyerekeket is az iskolában. Elszabadulnak az előítéletek, pusztít az intolerancia és bár a perben könnyen bebizonyítja Atticus a védence ártatlanságát, az esküdtek mégis követik az íratlan szabályt:

„A mi bíróságaink előtt mindig a fehér embernek van igaza egy feketével szemben."

Mire idáig jutunk a történetben, már képet kaptunk az általános vélekedésről, a közhangulatról és mindarról, amire Atticus tanítja gyermekeit. Különleges kapcsolat van közöttük, felnőttként kezeli és nagyon sok szeretettel neveli őket, komoly beszélgetésekkel, önállóságra bíztatva Jemet és Scoutot.

„Azt akartam, hogy láss meg benne valamit, azt akartam, hogy lásd meg, mi az igazi bátorság, és ne azt tartsd igazi bátorságnak, amikor valakinek fegyver van a kezében. Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen aminek lennie kell, mégis kitartasz. Csak ritkán vár rád győzelem, de néha igen.”

Scout hihetetlen fejlődésen megy keresztül a történetben felölelt 3 év alatt, kisgyerekként ismerjük meg, aki az események hatására elindul a felnőtté válás rögös útján. A könyv igazi erőssége számomra az volt, hogy egy gyermek szemével láthatjuk az eseményeket, aki még tiszta és bebizonyítja, hogy időnként a gyerekek jobban különbséget tudnak tenni jó és rossz között, mint a felnőttek, bölcsebbek tudnak lenni, mert nem homályosítják el a látásukat előítéletek.

Nagyon tetszett a könyv, mert a drámai és helyenként tragikus történések mellett az író bele tudott még egy kis humort is csempészni, csodálatos karaktereket alkot, az olvasó látja és hallja őket. Nagyon élveztem a párbeszédes részeket is.

Mélyen elgondolkodtatott Lee regényének története.
Mélyen fájt, közben szórakoztatott is, nagyon megszerettem Atticust , Scout-ot és Jem-et.
Bárcsak minden apuka ilyen lenne.
Remélem, ma is sok gyerek gondolkodik úgy, ahogyan Scout és Jem.
Végigizgultam a tárgyalást és végig sajnáltam Boo Radley-t.
Kötelező olvasmánnyá kellene tenni az egész világon.

" Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással?
Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?
Scout, én azt hiszem, kezdek megérteni valamit.
Azt hiszem, kezdem érteni, miért zárkózik be a házukba Boo Radley évek óta… Nem akar embereket látni. "

Harper Lee regénye 1960-ban jelent meg az USÁ-ban és következő évben az írónő Pulizter-díjat kapott érte. A könyv természetesen fent van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is, joggal.

Ne bántsátok a feketerigót, mert az a kismadár nem árt senkinek, csak szépen dalolászik énekével. Lelőni, bűn! …

7 hozzászólás
+
>!
ponty
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nagyon jó regény. Remek történet, figyelemre méltó szereplőkkel. És csordultig telve valamivel, amit jóságnak neveznék. Én valahogy végig azt éreztem, bármi történt is éppen a lapokon. Jóságot és gondoskodást. Vagy az csak a gyermeki ártatlanság, és a szülői szeretet volt?
Nem tudhatom persze, csak találgatok, mert nem vagyok már gyerek, de nem vagyok még szülő. Mindenesetre nagyon élveztem, sőt egészen pontosan határtalanul jólesett. Harper Lee nem bonyolít feleslegesen, mikor egyszerűen is működhet minden. És Atticus Finch személyében, nem mellékesen olyan elvhű (és öröktől fogva ünnepelt) karaktert alkotott, aki könyvek lapjain is ritka, nemhogy a való életben. Csak a körvonalakat rajzolta ugyan meg, hiszen a gyermekeit segítséggel, de anya nélkül nevelő apa sokat dolgozik, aztán persze kell neki (jár neki) az esti nyugalom meg a napi sajtó, viszont a látszólag szabadjára engedett ifjúság minden kérdését igyekszik komolyan venni, és hasonlóképpen megválaszolni. Teret ad és tapasztalni enged, nagy néha korhol csak, ugyanakkor érezteti, hogy bármi történjék, az nem kerülheti el a figyelmét. Kezdetleges apafigurának tűnik csak, de nagyra tartjuk (az írónő és vele az olvasó), mint férfit. Bár a cselekményt nem általa ismerjük meg, nem ő mesél, és gondolataiból is keveset mond ki hangosan, egyértelműen a regény meghatározó hőse.

16 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
eeszter

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch · bátorság
2 hozzászólás
+
>!
eeszter

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük a másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Miss Maudie
+
>!
zsofigirl 

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
+
>!
cinege

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész 11. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Miestas

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

+
>!
Sárhelyi_Erika I

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch
+
>!
Sárhelyi_Erika I

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dill – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész 22. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
hársvirág

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész 23. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)
+
>!
atalant I

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

+
>!
colorstar

Nálunk nincs mozi, csak a bíróságon van néha ingyen cirkusz.

11. oldal - I. rész 1. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)

A sorozat következő kötete

Ne bántsátok a feketerigót! sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cormac McCarthy: Az út
Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Jodi Picoult: Egyszerű igazság
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Harlan Coben: Az erdő
William Landay: Jacob védelmében
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
William Faulkner: A hang és a téboly
Alice Walker: Kedves Jóisten