Ne ​bántsátok a feketerigót! (Ne bántsátok a feketerigót! 1.) 1153 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Eredeti megjelenés éve: 1960

>!
Geopen, Debrecen, 2018
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2017
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2015
400 oldal · ISBN: 9786155331930 · Fordította: Pordán Ferenc

9 további kiadás


Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Calpurnia · Thomas Robinson · Mr. Dolphus Raymond · Charles Baker Harris (Dill) · Jack Finch · Mr. Gilmer


Kedvencelte 418

Most olvassa 90

Várólistára tette 987

Kívánságlistára tette 672

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Idilli kezdés után kiderült, hogy ez a könyv végtelenül emberi, tele van gyűlölettel, gonoszsággal, ostobasággal, gyávasággal, ugyanakkor szeretettel és ártatlansággal is, s reménnyel egy jobb világ felé.
A felnőtt, kegyetlen világ eseményeit, gyerekek szemén kísérhetjük nyomon, láthatjuk, amint halálra ítélnek egy ártatlan embert, csakis a bőrszíne miatt.
A gyerekekkel együtt nekünk is megszakad a szívünk a világ kegyetlensége feletti bánatunkban.

Nem tudom, miért vártam olyan sokáig ezzel a könyvvel, miért halogattam eddig az elolvasását, ha ti is ezt teszitek már régóta, akkor ideje szépen a kezetekbe vennetek!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/ket-uj-kedvenc-ne-…

7 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Ritkán olvasok klasszikus műveket már egy jó ideje, de ez egy jól megírt tanulságos történet volt. Érdekes volt egy nyolc éves kislány (akit először fiúnak hittem) szemszögéből olvasni az 1930-as évek Amerikájáról. Sokat azóta sem változott arrafelé a helyzet. Előítéletes, szűklátókörű kispolgárok. Becsültem Atticus Finchet, azért, amire a gyermekeit tanította. Empátia, tisztelet, becsület, bár tényleg elég fura egy apafigura volt. A könyv második fele annyira beszippantott, hogy már csak azt vettem észre, hogy vége van.

3 hozzászólás
>!
szadrienn P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Elévülhetetlen, megkerülhetetlen klasszikus, az amerikai Dél nagy regénye. Az álmosító forróságban elnyújtózó, harmincas évekbeli déli kisvárosé, ahol édes a mimóza illata, lágyan ringatóznak a hintaágyak a verandán a balzsamos éjszakában, a makacs és konok szomszédok a szokások rabjai, és ahol senkit sem vesznek emberszámba, aki fekete bőrszínnel születik.
Nem éreztem könnyű olvasmánynak. Az első részt azért nem, mert kifejezetten lassú a sodrása, gyermekszemszögből elmesélt apró csínytevésekből, rövid epizódokból, a környék jellegzetes karaktereinek bemutatásából áll, mégis ez a fokozatos építkezés teszi lehetővé, hogy egészen közel kerülhessen hozzánk Alabama életritmusa. A második részt pedig azért nehéz olvasni, mert itt szembesülünk igazán a rasszizmus által okozott őrült pusztítással.
Leginkább azonban a befejezés miatt érdemes kézbe venni a könyvet, ez az, ami igazán sokkoló, minden szál a helyére kerül és értelmet nyer, a végeredmény pedig fájdalmasan mellbe vág. Számomra a leginkább emlékezetes a mindig olvasó, csendes, visszafogott, végtelenül tisztességes Atticus, a korlátolt várossal szembenálló Igaz Ember alakja volt, és a végső erkölcsi dilemma, ahol az igazság és az emberség csapott össze.

2 hozzászólás
>!
Bélabá P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nehéz szóhoz jutni közvetlenül a könyv befejezése után. Remekművet olvastam, amiben meg volt írva egy korabeli déli amerikai tagállam világképe, életképei. Nem tudok nagy okosságot mondani, szinte minden elhangzott már előttem, így a cselekménybe nem is folynék bele. Ami engem különösen megérintett: a könyv olvasmányos volta. Az, hogy első laptól kezdve elragadott a történet pedig nem is volt gyors, eseménydús eleinte. Tetszett az a mesélés mód, ami részint Scout másrészt meg Atticus szemszögéből mutatta be a történéseket. Nagyszerű író stílusról tesz tanúbizonyságot. Ezen kívül remek karaktereket ismerhettem meg, gyakorlatilag minden főbb szereplőt idevehetnék. Atticus alakját muszáj kiemelnem. Igazi példakép lehet vagy már az is. Nem sok ilyen karakterről, jól kimunkált szereplőről olvastam korábban. Megragad bennem az embersége, műveltsége és minden vonása. Fantasztikus regényalak. Fajgyűlölet témában korábban olvastam már A méhek titkos életét, az könyv is nagyon tetszett.. Tanmese a nehéz kérdés köré írva.
Az, hogy ötcsillagos könyv (4,8 pont), nem is lehet vitás ezzel együtt jár: új kedvencem lett.

Ui.: Szeretnék köszönetet mondani annak a két tucat molytársnak, aki csatlakozott a közös olvasáshoz és igazi élménnyé emelte a könyv olvasását, megbeszélését, értékelését. Folytatása következik a közös olvasásoknak!

2 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Mindig félek az ilyen nagyon népszerű könyvektől, hogy majd biztos nekem meg nem fog tetszeni, ezért is halogattam ezt is sokáig, de kár volt, mert nagyon jó. Hangulatos, szép, megrázó könyv, és sajnos még ma is aktuális. Igazán egyedi és nagyon élő, ahogy a kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, végig azt éreztem, hogy ez a történet nagyon igaz, meg is történt, pont így, és ez nagyon jó, csak kevesen tudják ezt így elérni nálam.

>!
Levandra P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?”

Talán, mikor mindenhol arról írnak, hogy feltétlenül el kell olvasnod egy könyvet, azt gondolod: remek, végre egy kis kikapcsolódás, felüdülés, újra el lehet merülni egy történetben! – Talán nem ilyesmire számítasz, mint Harper Lee könyve. Nem vártam vidám olvasmányt, bár Scout gondolkodásmódja és egyes cselekedetei mosolyt csaltak az arcomra, de a regény hangulata számomra túlságosan komor, lehangoló és drámai hangvételű. Nehezen teszem túl magam azokon a karaktereken, akik emberi természetüknek hála éppen úgy, mint más kisvárosban, falun vagy akár metropoliszban ítélkeznek mások felett, jogot formálnak arra, hogy sárba tapossák azokat, akik a társadalmi konzekvenciákra fittyet hányva másként gondolkoznak. A lázadás apró szikrája is elég az ignoráláshoz, a lincshangulat szításához.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/07/harper-lee-ne-…

>!
gabiica P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Örülök, hogy vártam pár napot az értékeléssel, miután befejeztem az olvasást, túl nagy hatással volt rám ahhoz, hogy értelmesen tudjak beszélni róla. Talán még ma sem megy rendesen.
Bevallom, az olvasás után én ténylegesen azt szeretném, hogy ez a könyv itt, nálunk is kötelező olvasmány legyen. Atticus Finch által a könyv sok mindent taníthatna a mai embereknek, amit maguktól nem sokan ismernek fel.
Atticus Finch egy igazán csodálatos ember, sokkal, de sokkal több ilyen személyiségre lenne szükség a mai világban is, és lett volna szükség akkor is, amikor a történet játszódott.
A nevelési módszereit kiemelkedőnek tartom: emberinek, empatikusnak neveli a gyermekeit, akikből remélem, hasonlóan csodálatos felnőttek válnak.
A könyv kortalan és időtlen problémákra hívja fel a figyelmet: még ha ma sokkal nyitottabb világban is élünk, mint 80-100 évvel ezelőtt, még mindig hatalmas probléma az elutasítás és az előítéletekkel teli világ.

Bátran ajánlom a könyvet minden korosztálynak, minden olvasónak, és azt kívánom, ti is ismerjétek fel, hogy milyen remek ember is Atticus Finch.

>!
csillagka P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyú egyszerű és még is mennyire nehezen tartható, pedig több száz éve minden iskolában megtanítják ezeket a mondatokat.
Szinte betarthatatlan, sejtem azért mert emberi természet olyan, hogy mindig keresi az a pontot ahol kiválóbbnak tud mutatkozni a többeknél, ez lehet a szépség, vagyon, ….. és sajnos a születés, fehér, jó családból származó, tanult nő vagyok, nekem több jogom van az élethez a munkához a boldogsághoz mint a vidéki putrikban felnövő tudatlan senkinek? azok csalnak, lopnak, hazudnak, bűnöző mind, lehetőleg zárjuk gettóba, ne is lássam, ne tudjak róla, minden esetre véletlenül se tanítsuk meg őket értőn könyveket olvasni, gondolkozni, tenni a saját sorsukért valamit, és inkább égessük el az a könyvet, mint hogy a kezükbe kerüljön.
Mert esetleg megértik miről is van szó benne.
Fogadjuk el mindenhol a palotákban és putrikban is emberek élnek, akik lehetnek jók rosszak tolvajok és becsületesek, ezer félék és mindenkire vonatkozik az örök mondat amit még egyszer ide szeretnék másolni.
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyúan tudom néha becsülni Amerikát ahogy szembe mer nézni a múltjával, és ez a könyvet beválasztotta a legjobb tízbe, a saját Nagy könyvében.
Elgondolkoztató egy darab, a züllöttségről és az előítéletekről, a fehér felsőbbrendűségről és a hitről hogy lehet egy olyan társadalomban is élni, ahol nem a születés határozza meg a sorsot.
Kötelező olvasmánnyá tenném, minden középiskolában.

8 hozzászólás
>!
Stone
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Vagy ne öld meg soha a poszátát. A 30-as évek Amerikája, annak is a déli fertálya, mindez a hatvanas évekből visszatekintve és egy huszonegyedik század első évtizedét maga mögött hagyó olvasás nyomán érdekes képet mutat. Nyolcvan év sok, egy emberi életet le lehet élni, de fél évszázad sem elhanyagolható, pláne egy könyv szempontjából. Amerikában kötelező olvasmány.
Egy kislány mesél, visszaemlékezik, nem a hat, nyolc éves gyermek gondolatai, azokat már belepte a felnőtt értelem pora, de így is friss és üde. Eszembe juttatta a gyermekkorom, amikor mindig egy kicsit felesleges utánfutó voltam bratyeszom és kis bandája kocsija után. Nem sokat játszottunk együtt, de amikor igen, azokra máig emlékszem.
A rasszista dél még nem veszi emberszámba a feketéket, azok folyamatosan vándorolnak északra, ahol a hatvanas években felgyújtják a fehérek világát. Belegondoltam a sorsukba, azoknak volt könnyebb, akik elhitték, h valóban kevesebbek a fehéreknél, de gyanítom, h én fejjel mentem volna a falnak.
Kedvenc részem, mi más lenne, a bírósági tárgyalás. A vádlott egy fekete, az esküdtszék tagjai, az ügyész, az ügyvéd fehér. Mégis képes az ügyvéd elhinteni a kétkedés magját egyetlen elmében és az esküdtek hosszan tanácskoznak, mielőtt ítéletet hoznak. Erről eszembe jutott 1957, a Tizenkét dühös ember, ahol a vádlott szintén diszkriminált közegből való volt, és az összes esküdt jól szituált és fehér. Egyetlen kétkedő és lelkiismeret szólalt meg ott is. Ma egy afro-amerikai az USA elnöke. Nem semmi dicsőség a feketéknek, és most tekintsünk el, h politikailag korrekt, vagy nem korrekt döntéseket hoz.
Hű, de messze kanyarodtam. Szóval igazán kedves regény, nagyon elkapja az embert, érdekes szereplői vannak. Ja és persze nekem Harper Lee mindig egy férfi volt….hm, ez van vonja meg a vállát

5 hozzászólás
>!
ziara P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Értem már, hogy miért fontos regény ez az amerikaiaknak. Ha hihetünk a fülszövegnek a harmadik legfontosabb regény a tengerentúlon. Nekem is fontos. Azt hiszem előbb kellett volna olvasnom, a kislányomnak majd gimis korában megpróbálom odaadni. Csak remélni merem, hogy én is úgy viselkedtem volna, mint Atticus, Jem, Scout vagy épp Miss Maudie. Pédaértékű.
Most már biztos, hogy meg kell néznem a filmet is.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
eeszter P

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész, 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch · bátorság
2 hozzászólás
>!
eeszter P

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük a másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Miss Maudie
>!
zsofigirl

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
cinege

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész, 11. fejezet (Geopen, 2012)

>!
Miestas

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

>!
Sárhelyi_Erika I

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész, 9. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch
>!
Sárhelyi_Erika I

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dill – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész, 22. fejezet (Geopen, 2012)

>!
atalant I

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

>!
hársvirág

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész, 23. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)
>!
colorstar

Nálunk nincs mozi, csak a bíróságon van néha ingyen cirkusz.

11. oldal - I. rész, 1. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)

A sorozat következő kötete

Ne bántsátok a feketerigót! sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
John Green: Alaska nyomában
Cormac McCarthy: Az út
Jodi Picoult: Apró csodák
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Kathryn Stockett: A Segítség
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc