!

Ne ​bántsátok a feketerigót! (Ne bántsátok a feketerigót! 1.) 836 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Régikönyvek.hu · 3.990 Ft –20% 3.192 Ft
Bookline · 3.990 Ft –15% 3.391 Ft
Könyvtár

A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird

Eredeti megjelenés éve: 1960

>!
Geopen, Budapest, 2015
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2014
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek
>!
Geopen, Budapest, 2012
412 oldal · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek

6 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Calpurnia · Charles Baker Harris (Dill) · Jack Finch · Mr. Dolphus Raymond · Mr. Gilmer · Thomas Robinson


Hirdetés

Kedvencelte 312

Most olvassa 75

Várólistára tette 819

Kívánságlistára tette 540

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

+
>!
Bélabá P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nehéz szóhoz jutni közvetlenül a könyv befejezése után. Remekművet olvastam, amiben meg volt írva egy korabeli déli amerikai tagállam világképe, életképei. Nem tudok nagy okosságot mondani, szinte minden elhangzott már előttem, így a cselekménybe nem is folynék bele. Ami engem különösen megérintett: a könyv olvasmányos volta. Az, hogy első laptól kezdve elragadott a történet pedig nem is volt gyors, eseménydús eleinte. Tetszett az a mesélés mód, ami részint Scout másrészt meg Atticus szemszögéből mutatta be a történéseket. Nagyszerű író stílusról tesz tanúbizonyságot. Ezen kívül remek karaktereket ismerhettem meg, gyakorlatilag minden főbb szereplőt idevehetnék. Atticus alakját muszáj kiemelnem. Igazi példakép lehet vagy már az is. Nem sok ilyen karakterről, jól kimunkált szereplőről olvastam korábban. Megragad bennem az embersége, műveltsége és minden vonása. Fantasztikus regényalak. Fajgyűlölet témában korábban olvastam már A méhek titkos életét, az könyv is nagyon tetszett.. Tanmese a nehéz kérdés köré írva.
Az, hogy ötcsillagos könyv (4,8 pont), nem is lehet vitás ezzel együtt jár: új kedvencem lett.

Ui.: Szeretnék köszönetet mondani annak a két tucat molytársnak, aki csatlakozott a közös olvasáshoz és igazi élménnyé emelte a könyv olvasását, megbeszélését, értékelését. Folytatása következik a közös olvasásoknak!

2 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyú egyszerű és még is mennyire nehezen tartható, pedig több száz éve minden iskolában megtanítják ezeket a mondatokat.
Szinte betarthatatlan, sejtem azért mert emberi természet olyan, hogy mindig keresi az a pontot ahol kiválóbbnak tud mutatkozni a többeknél, ez lehet a szépség, vagyon, ….. és sajnos a születés, fehér, jó családból származó, tanult nő vagyok, nekem több jogom van az élethez a munkához a boldogsághoz mint a vidéki putrikban felnövő tudatlan senkinek? azok csalnak, lopnak, hazudnak, bűnöző mind, lehetőleg zárjuk gettóba, ne is lássam, ne tudjak róla, minden esetre véletlenül se tanítsuk meg őket értőn könyveket olvasni, gondolkozni, tenni a saját sorsukért valamit, és inkább égessük el az a könyvet, mint hogy a kezükbe kerüljön.
Mert esetleg megértik miről is van szó benne.
Fogadjuk el mindenhol a palotákban és putrikban is emberek élnek, akik lehetnek jók rosszak tolvajok és becsületesek, ezer félék és mindenkire vonatkozik az örök mondat amit még egyszer ide szeretnék másolni.
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyúan tudom néha becsülni Amerikát ahogy szembe mer nézni a múltjával, és ez a könyvet beválasztotta a legjobb tízbe, a saját Nagy könyvében.
Elgondolkoztató egy darab, a züllöttségről és az előítéletekről, a fehér felsőbbrendűségről és a hitről hogy lehet egy olyan társadalomban is élni, ahol nem a születés határozza meg a sorsot.
Kötelező olvasmánnyá tenném, minden középiskolában.

8 hozzászólás
+
>!
Stone
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Vagy ne öld meg soha a poszátát. A 30-as évek Amerikája, annak is a déli fertálya, mindez a hatvanas évekből visszatekintve és egy huszonegyedik század első évtizedét maga mögött hagyó olvasás nyomán érdekes képet mutat. Nyolcvan év sok, egy emberi életet le lehet élni, de fél évszázad sem elhanyagolható, pláne egy könyv szempontjából. Amerikában kötelező olvasmány.
Egy kislány mesél, visszaemlékezik, nem a hat, nyolc éves gyermek gondolatai, azokat már belepte a felnőtt értelem pora, de így is friss és üde. Eszembe juttatta a gyermekkorom, amikor mindig egy kicsit felesleges utánfutó voltam bratyeszom és kis bandája kocsija után. Nem sokat játszottunk együtt, de amikor igen, azokra máig emlékszem.
A rasszista dél még nem veszi emberszámba a feketéket, azok folyamatosan vándorolnak északra, ahol a hatvanas években felgyújtják a fehérek világát. Belegondoltam a sorsukba, azoknak volt könnyebb, akik elhitték, h valóban kevesebbek a fehéreknél, de gyanítom, h én fejjel mentem volna a falnak.
Kedvenc részem, mi más lenne, a bírósági tárgyalás. A vádlott egy fekete, az esküdtszék tagjai, az ügyész, az ügyvéd fehér. Mégis képes az ügyvéd elhinteni a kétkedés magját egyetlen elmében és az esküdtek hosszan tanácskoznak, mielőtt ítéletet hoznak. Erről eszembe jutott 1957, a Tizenkét dühös ember, ahol a vádlott szintén diszkriminált közegből való volt, és az összes esküdt jól szituált és fehér. Egyetlen kétkedő és lelkiismeret szólalt meg ott is. Ma egy afro-amerikai az USA elnöke. Nem semmi dicsőség a feketéknek, és most tekintsünk el, h politikailag korrekt, vagy nem korrekt döntéseket hoz.
Hű, de messze kanyarodtam. Szóval igazán kedves regény, nagyon elkapja az embert, érdekes szereplői vannak. Ja és persze nekem Harper Lee mindig egy férfi volt….hm, ez van vonja meg a vállát

5 hozzászólás
+
>!
ziara
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Értem már, hogy miért fontos regény ez az amerikaiaknak. Ha hihetünk a fülszövegnek a harmadik legfontosabb regény a tengerentúlon. Nekem is fontos. Azt hiszem előbb kellett volna olvasnom, a kislányomnak majd gimis korában megpróbálom odaadni. Csak remélni merem, hogy én is úgy viselkedtem volna, mint Atticus, Jem, Scout vagy épp Miss Maudie. Pédaértékű.
Most már biztos, hogy meg kell néznem a filmet is.

1 hozzászólás
+
>!
GytAnett
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit írhatnék erről a könyvről, mivel eléggé kiléptem a komfortzónámból az elolvasásával. :) Már nagyon régóta kíváncsi voltam rá, annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy a rasszizmusról szól, meg hogy spoiler, és hogy nagyon népszerű. Megértem egyébként, hogy miért.
Ez egy nagyon jól megírt könyv. Néha éreztem hiányosságokat, illetve nem minden lett megmagyarázva, néhány esemény számomra még igényelt volna még egy kis kiegészítést, de ezt teljesen meg lehet azzal magyarázni, hogy a történetet egy 8-9 éves lány szemszögéből látjuk. :)
Nagyon érdekes világ volt ez, szerintem még nem olvastam az 1930-as évek Amerikájáról. Nem semmi, hogy a rasszizmus akkoriban milyen méreteket töltött. Nem mondom, manapság is nagyon jelen van, elég csak a közvetlen közelemben szétnézni.
Annak ellenére, hogy egy elég lassú lefolyású történet, nekem tetszett. Magával bírt ragadni, kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, főleg, miután a tárgyalás is megkezdődött. :)
Bátran ajánlom bárkinek, nem emelnék ki senkit. :)

2 hozzászólás
++
>!
ponty
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nagyon jó regény. Remek történet, figyelemre méltó szereplőkkel. És csordultig telve valamivel, amit jóságnak neveznék. Én valahogy végig azt éreztem, bármi történt is éppen a lapokon. Jóságot és gondoskodást. Vagy az csak a gyermeki ártatlanság, és a szülői szeretet volt?
Nem tudhatom persze, csak találgatok, mert nem vagyok már gyerek, de nem vagyok még szülő. Mindenesetre nagyon élveztem, sőt egészen pontosan határtalanul jólesett. Harper Lee nem bonyolít feleslegesen, mikor egyszerűen is működhet minden. És Atticus Finch személyében, nem mellékesen olyan elvhű (és öröktől fogva ünnepelt) karaktert alkotott, aki könyvek lapjain is ritka, nemhogy a való életben. Csak a körvonalakat rajzolta ugyan meg, hiszen a gyermekeit segítséggel, de anya nélkül nevelő apa sokat dolgozik, aztán persze kell neki (jár neki) az esti nyugalom meg a napi sajtó, viszont a látszólag szabadjára engedett ifjúság minden kérdését igyekszik komolyan venni, és hasonlóképpen megválaszolni. Teret ad és tapasztalni enged, nagy néha korhol csak, ugyanakkor érezteti, hogy bármi történjék, az nem kerülheti el a figyelmét. Kezdetleges apafigurának tűnik csak, de nagyra tartjuk (az írónő és vele az olvasó), mint férfit. Bár a cselekményt nem általa ismerjük meg, nem ő mesél, és gondolataiból is keveset mond ki hangosan, egyértelműen a regény meghatározó hőse.

16 hozzászólás
+
>!
popKORN0725
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Egyszeruen nincsenek szavaim… zsenialis alkotas!
Egy gyerek szemen at mindig furcsa erzes latni, vagy akar egy tortenetet megelni, plane ha az a tortenet, olyan temakat boncolgat, mint ez.
Eloszor tartottam tole, mert feltem, hogy esetleg a meselonkben is kialakul egy negativ kep, es o hasonloan kezd viseltetni a negerek ellen, mint ahogyan azt a korszellem megannyi gyermeknek megengedte.
Orulok, hogy meg sem igy lett, es Furkesz szemelyeben egy vegtelenul jo lelku es tiszta karaktert kapunk, akinek a neve talan talalobb, mint az elso hangzasra tunik.
Ketsegtelen, hogy rajta kivul az egyik legerosebb jellem Atticus-e, aki um. fittyet hanyva mindenre a valos es nem a velt igazat hajszolja. Ez melle meg parosul egy bolcs apajellem is, ami amolyan egyseges egessze varazsolja ot.
Viszont, hogy ne csak a pozitivumokat soroljam, sajnos volt egy-ket negativum is.
Tema tekinteteben mindenkepp komoly a mondanivalo, azonban duhito… barhonnan is nezem, hamarabb volt felhaborito es erthetetlen az egesz – minden tortenelmi tudas, vagy eppen koreszmeny ismeretben –, mint elfogadhato a vegere kialakult esemenyek miatt.
Mindig mikor ilyenrol olvasok ra kell jonnom, hogy az emberi gonoszsag kincsestara kimerithetetlen, es ha belegondolok, hogy ez meg mindig korunkban jelenlevo dolog… Mindegy is. A lenyeg, hogy olvassatok, mert fantasztikus konyv.

1 hozzászólás
+
>!
Aurore P
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Mindig kínlódom, amikor a „legjobb” könyvekről kell értékelést írni. Egyrészt, mert ott a gazdag szakirodalom, a népszerűség, a Pulitzer-díj árnyéka. Másrészt meg, mert a legjobb könyvektől kissé elakad az ember szava. Mulatságos, hogy már két egész napja tudom, hogy 5*-ot adok rá, pedig a Minden vilángolra – ami a maga nemében szerintem jobb könyv, mint ez, csak 4,5*-et adtam. Ennyit a szubjektív objektivitásomról.

Kemény társadalomkritika és tele van mély gondolatokkal. Meggyőződésem, hogy e könyv 1960-as megjelenése Martin Luther Kinget is inspirálhatta híres „I have a dream” beszédének megírásában. Görbe tükröt állít az Amerikai Egyesült Államok híres demokráciájának. A legdurvább momentum ebben, amikor már a bírósági tárgyalás után a tanítónő a saját társadalmuk demokratikus berendezését szembeállítja Hitler diktatúrájával.

Ugyanakkor rendkívül mulatságos könyv is ez, tele a józan paraszti ésszel rendelkező gyerek szemszögéből fakadó poénokkal. Iszonyatosan bírtam ezt a vadóc kislányt, aki már hat évesen mindent ért. Ebben a tekintetben magamra ismertem. A gyerekek érzik az igazságot, főleg ha van mellettük egy olyan felnőtt, aki igazságérzetében mindig is gyerek maradt. Ez az apuka mintha az én saját apám lenne. Ő volt ilyen: sosem nézett hülyének, mindenről úgy beszélt velünk, mintha mi is felnőttek lennénk, és képesek volnánk megérteni bármilyen bonyolult kérdést. Sokat köszönhetek neki. (Szerintem @Juci ilyen anyuka!)

Lassan indult be, de aztán kőkeményen beszippantott, úgy, ahogy az csupán a legjobb könyvek szokása. Ott éltem én is gyerekként a porban, felhorzsolt térddel, a messzi Délen futkározva, verandák árnyékában limonádét szürcsölve. Éppen ezért vártam, mikor futnak össze a szálak – azaz az elején bőségesen kifejtett rész és a vége. Így aztán a végkifejleten nem lepődtem meg, s úgy gondolom, a könyv felépítéséből adódóan ez nem is igazán lehetett volna másképp. Szóval riszpekt. Igazán nagyon nagy kár, hogy Nelle Harper Lee nem írt más könyvet.

***

P.S. A fordítóval viszont elbeszélgetnék. Mi az, hogy nem fordít le ilyen kifejezéseket, hogy Miss Priss (Kényes kisasszony)? vagy chinaberry (imafüzérfa, olvasószemfa, azedarach-fa)? He?

>!
Geopen, Budapest, 2012
412 oldal · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek
25 hozzászólás
+

Népszerű idézetek

+
>!
eeszter

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch · bátorság
2 hozzászólás
+
>!
eeszter

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük a másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Miss Maudie
+
>!
zsofigirl

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
+
>!
cinege

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész 11. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
Miestas

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

+
>!
Sárhelyi_Erika I

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch
+
>!
Sárhelyi_Erika I

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dill – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész 22. fejezet (Geopen, 2012)

+
>!
hársvirág

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész 23. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)
+
>!
atalant I

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

+
>!
colorstar

Nálunk nincs mozi, csak a bíróságon van néha ingyen cirkusz.

11. oldal - I. rész 1. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)

A sorozat következő kötete

Ne bántsátok a feketerigót! sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cormac McCarthy: Az út
Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Jodi Picoult: Egyszerű igazság
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Harlan Coben: Az erdő
William Landay: Jacob védelmében
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
William Faulkner: A hang és a téboly
Alice Walker: Kedves Jóisten