39. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Ne ​bántsátok a feketerigót! (Ne bántsátok a feketerigót! 1.) 1584 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion

>!
Geopen, Debrecen, 2021
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2020
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc

13 további kiadás


Enciklopédia 64

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Calpurnia · Thomas Robinson · Charles Baker Harris (Dill) · Mr. Dolphus Raymond · Jack Finch · Mr. Gilmer · Simon Finch

Helyszínek népszerűség szerint

Alabama, USA


Kedvencelte 556

Most olvassa 102

Várólistára tette 1261

Kívánságlistára tette 1023

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Idilli kezdés után kiderült, hogy ez a könyv végtelenül emberi, tele van gyűlölettel, gonoszsággal, ostobasággal, gyávasággal, ugyanakkor szeretettel és ártatlansággal is, s reménnyel egy jobb világ felé.
A felnőtt, kegyetlen világ eseményeit, gyerekek szemén kísérhetjük nyomon, láthatjuk, amint halálra ítélnek egy ártatlan embert, csakis a bőrszíne miatt.
A gyerekekkel együtt nekünk is megszakad a szívünk a világ kegyetlensége feletti bánatunkban.

Nem tudom, miért vártam olyan sokáig ezzel a könyvvel, miért halogattam eddig az elolvasását, ha ti is ezt teszitek már régóta, akkor ideje szépen a kezetekbe vennetek!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/ket-uj-kedvenc-ne-…

7 hozzászólás
Karinthy P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata így kezdődik :
1. cikk
Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.

Elméletben megvan a szép 30 pont.
Vajon megérjük azt a napot, amikor a gyakorlatban is mindenki igyekezni fog, hogy teljesüljön?
Kétlem! :(

Már régen terveztem a könyv elolvasását, de csak nagy vonalakban voltam tisztában azzal, miről is szól, éppen ezért meglepődtem, mikor konstatáltam, hogy a történetet egy kislány, a 6 éves Jean Louis meséli el, akit mindenki csak Scoutnak hív. Az amerikai délen vagyunk, Maycombban, ahol az ügyvéd Atticus egyedül neveli a kislányt és 4 évvel idősebb bátyját, Jemet, az ő életük 3 évébe pillantunk be.
Nincsenek hatalmas történések eleinte, ami engem általában ki szokott akasztani, de mégis valahogy olyan bájosan van megírva minden Scout szemszögéből, annyi gyermeki őszinteséggel, hogy a regény nagyon olvastatja magát. Nem csak a családjukat ismerjük meg, hanem az egész kisvárost, a szomszédokat, bepillantunk a gyerekek csínytevéseibe. Közben igazán megszerettem a mesélő, cserfes Scoutot, aki azért káromkodik, mert azt reméli, ha apja rájön, hogy az iskolában tanulja ezt, majd nem engedi oda:).

Aztán az idillbe betolakodik lassanként a rasszizmus, mikor Atticus egy fekete férfi ügyvédje lesz, akit egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak. Az eset erősen felborzolja a kedélyeket és nem csak az apát érik támadások, amiért azt gondolja, egy feketének ugyanolyan jogai vannak, hanem a gyerekeket is az iskolában. Elszabadulnak az előítéletek, pusztít az intolerancia és bár a perben könnyen bebizonyítja Atticus a védence ártatlanságát, az esküdtek mégis követik az íratlan szabályt:

„A mi bíróságaink előtt mindig a fehér embernek van igaza egy feketével szemben."

Mire idáig jutunk a történetben, már képet kaptunk az általános vélekedésről, a közhangulatról és mindarról, amire Atticus tanítja gyermekeit. Különleges kapcsolat van közöttük, felnőttként kezeli és nagyon sok szeretettel neveli őket, komoly beszélgetésekkel, önállóságra bíztatva Jemet és Scoutot.

„Azt akartam, hogy láss meg benne valamit, azt akartam, hogy lásd meg, mi az igazi bátorság, és ne azt tartsd igazi bátorságnak, amikor valakinek fegyver van a kezében. Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen aminek lennie kell, mégis kitartasz. Csak ritkán vár rád győzelem, de néha igen.”

Scout hihetetlen fejlődésen megy keresztül a történetben felölelt 3 év alatt, kisgyerekként ismerjük meg, aki az események hatására elindul a felnőtté válás rögös útján. A könyv igazi erőssége számomra az volt, hogy egy gyermek szemével láthatjuk az eseményeket, aki még tiszta és bebizonyítja, hogy időnként a gyerekek jobban különbséget tudnak tenni jó és rossz között, mint a felnőttek, bölcsebbek tudnak lenni, mert nem homályosítják el a látásukat előítéletek.

Nagyon tetszett a könyv, mert a drámai és helyenként tragikus történések mellett az író bele tudott még egy kis humort is csempészni, csodálatos karaktereket alkot, az olvasó látja és hallja őket. Nagyon élveztem a párbeszédes részeket is.

Mélyen elgondolkodtatott Lee regényének története.
Mélyen fájt, közben szórakoztatott is, nagyon megszerettem Atticust , Scout-ot és Jem-et.
Bárcsak minden apuka ilyen lenne.
Remélem, ma is sok gyerek gondolkodik úgy, ahogyan Scout és Jem.
Végigizgultam a tárgyalást és végig sajnáltam Boo Radley-t.
Kötelező olvasmánnyá kellene tenni az egész világon.

" Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással?
Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?
Scout, én azt hiszem, kezdek megérteni valamit.
Azt hiszem, kezdem érteni, miért zárkózik be a házukba Boo Radley évek óta… Nem akar embereket látni. "

Harper Lee regénye 1960-ban jelent meg az USÁ-ban és következő évben az írónő Pulizter-díjat kapott érte. A könyv természetesen fent van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is, joggal.

Ne bántsátok a feketerigót, mert az a kismadár nem árt senkinek, csak szépen dalolászik énekével. Lelőni, bűn! …

5 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Ritkán olvasok klasszikus műveket már egy jó ideje, de ez egy jól megírt tanulságos történet volt. Érdekes volt egy nyolc éves kislány (akit először fiúnak hittem) szemszögéből olvasni az 1930-as évek Amerikájáról. Sokat azóta sem változott arrafelé a helyzet. Előítéletes, szűklátókörű kispolgárok. Becsültem Atticus Finchet, azért, amire a gyermekeit tanította. Empátia, tisztelet, becsület, bár tényleg elég fura egy apafigura volt. A könyv második fele annyira beszippantott, hogy már csak azt vettem észre, hogy vége van.

3 hozzászólás
szadrienn P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Elévülhetetlen, megkerülhetetlen klasszikus, az amerikai Dél nagy regénye. Az álmosító forróságban elnyújtózó, harmincas évekbeli déli kisvárosé, ahol édes a mimóza illata, lágyan ringatóznak a hintaágyak a verandán a balzsamos éjszakában, a makacs és konok szomszédok a szokások rabjai, és ahol senkit sem vesznek emberszámba, aki fekete bőrszínnel születik.
Nem éreztem könnyű olvasmánynak. Az első részt azért nem, mert kifejezetten lassú a sodrása, gyermekszemszögből elmesélt apró csínytevésekből, rövid epizódokból, a környék jellegzetes karaktereinek bemutatásából áll, mégis ez a fokozatos építkezés teszi lehetővé, hogy egészen közel kerülhessen hozzánk Alabama életritmusa. A második részt pedig azért nehéz olvasni, mert itt szembesülünk igazán a rasszizmus által okozott őrült pusztítással.
Leginkább azonban a befejezés miatt érdemes kézbe venni a könyvet, ez az, ami igazán sokkoló, minden szál a helyére kerül és értelmet nyer, a végeredmény pedig fájdalmasan mellbe vág. Számomra a leginkább emlékezetes a mindig olvasó, csendes, visszafogott, végtelenül tisztességes Atticus, a korlátolt várossal szembenálló Igaz Ember alakja volt, és a végső erkölcsi dilemma, ahol az igazság és az emberség csapott össze.

2 hozzászólás
Bélabá>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nehéz szóhoz jutni közvetlenül a könyv befejezése után. Remekművet olvastam, amiben meg volt írva egy korabeli déli amerikai tagállam világképe, életképei. Nem tudok nagy okosságot mondani, szinte minden elhangzott már előttem, így a cselekménybe nem is folynék bele. Ami engem különösen megérintett: a könyv olvasmányos volta. Az, hogy első laptól kezdve elragadott a történet pedig nem is volt gyors, eseménydús eleinte. Tetszett az a mesélés mód, ami részint Scout másrészt meg Atticus szemszögéből mutatta be a történéseket. Nagyszerű író stílusról tesz tanúbizonyságot. Ezen kívül remek karaktereket ismerhettem meg, gyakorlatilag minden főbb szereplőt idevehetnék. Atticus alakját muszáj kiemelnem. Igazi példakép lehet vagy már az is. Nem sok ilyen karakterről, jól kimunkált szereplőről olvastam korábban. Megragad bennem az embersége, műveltsége és minden vonása. Fantasztikus regényalak. Fajgyűlölet témában korábban olvastam már A méhek titkos életét, az könyv is nagyon tetszett.. Tanmese a nehéz kérdés köré írva.
Az, hogy ötcsillagos könyv (4,8 pont), nem is lehet vitás ezzel együtt jár: új kedvencem lett.

Ui.: Szeretnék köszönetet mondani annak a két tucat molytársnak, aki csatlakozott a közös olvasáshoz és igazi élménnyé emelte a könyv olvasását, megbeszélését, értékelését. Folytatása következik a közös olvasásoknak!

2 hozzászólás
pável >!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Tündökletesen szép, nagy nagyregény, amiről fecsegésnek tűnik minden további szó, hiszen csak újraolvasnám, és megint csak újra (teszem is). Most csak egy „kihívra” (ahogy itt egy molykánál láttam), némi túlszorgalommal kezdtem bele, mindkét fordításba, és cseppet sem bánom a molymazóságom, megéri. (Máthé Elek 1965-ös munkája után Pordán Ferenc 2015-ös újrafordítására nem érzem, hogy égető szükség lett volna, de mindenképp jót tett neki.)
Nem tudom Amerikában van-e olyan, hogy kötelező olvasmány, és hogy ott is is utálják-e ezeket, mint ahogy idehaza kezd egyenesen divat lenni, ahogy azt sem tudom, ez a regény mennyire fogyasztható gyerekek, kamaszok számára. Egy biztos, segít felnőni, szóval érdemes korán kezdeni, de segít ember(ségesnek)nek is maradni, szóval érdemes az életből már kifelé tartva is kézbe venni, ha addig elmulasztottuk volna.
Nem csak az a kérdés – vagy csak tanakodnivaló, mennyire ifjúsági és egyben klasszikusan felnőtt sztori, ott van benne a faji kérdés problematikája (Lee biztos remélte, hogy az ő gyerekkora után csaknem egy évszázaddal később ezt lábjegyzetelni kell majd – hát még nem), ott van benne (F.D.) Roosevelt Amerikájának hű tükre (a nagy válság és az óceánon túlról Hitler említésével), benne van annyi minden, hogy ezeket szétszálazva könnyen elveszíthetjük szemünk elől a világra eszmélés csodájának (a rácsodálkozások és ráborzadások) felidézését.

Aki már legelső olvasásra felfigyel a regény rejtett párhuzamaira, mint pl. a „négerezésre” és a sárból tapasztott, hóval csak halványan összetapicskolt hóemberre, vagy a magát társadalmon kívülre helyező vademberre és a lelőtt veszett kutya esetére, az bizony figyelmes olvasó. (Nem tudom, magamat ideszámíthatom-e, első olvasásom évekkel ezelőtt volt, nagyrészt elfeledtem már a részleteket, így a 2. olvasásom újra első lett… és most gyönyörködöm benne harmadszorra, immár az új fordításban, és egyáltalán nem unom.) Egy másik keretes dologra csak most figyeltem fel: az egész történet egy ponyvával – egy tini kalandregénnyel – kezdődik és végződik: „Az első portyánkra csak azért került sor, mert Dill fogadást kötött Jemmel, >A szürke kísértet< egy példányát téve fel két Tom Swift-kötet ellenében. Dill azt állította, hogy a bátyám nem meri a kertkapunál jobban megközelíteni a Radley-házat, Jem pedig soha életében nem mondott nemet a bátorságát megkérdőjelező kihívásokra. (…) – Elég, ha csak megérinted a házat, akkor is megkapod A szürke kísértetet, és úgy veszem, teljesítetted a fogadást – jelentette ki.” Majd a legvégén Atticus ezt olvasgatja lefekvés előtt: legszívesebben ideidézném az egész 31. fejezetet, annyira szép (nyugi, csak a felét), és most tessék ideklikkelni: https://moly.hu/idezetek/1215590
("A szürke kísértet" tényleg valós könyv, szerzője Seckatary Hawkins a molyon eddig még nem szerepelt, ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Seckatary_Hawkins Talán Lee kedvenc gyerekkori olvasmánya volt? )

Lehetne még arról is fecsegni, hogy az apafigura, Atticus olyan személy, „hogyolyannincsis”, hiszen ilyen tiszta embert jó ha egyet ismerünk egész életünkben. Vagy vegyük Alabamát: e jellegzetes déli állam hívószavai közt talán első a gyapot (mely mint a regény, ezerfelé szálazható tovább), a feketejogi harcok és a „Bibliaövezet”, meg persze Capote, de maga Lee össze is foglalja nekünk – nem bírom ki idézetek nélkül, pedig már megvan itt a plecsnimhez szükséges pár mondat: „Észak-Alabama az alkoholipar főhadiszállásának számított, tele volt érdekszövetségekkel, acélipari vállalatokkal, republikánusokkal, professzorokkal és egyéb semmirekellő alakokkal.”
És még valami rejtőzik ott, mert arrafelé „terem” a Sült zöld paradicsom is (szintén egy keserédes gyönyörű történet – és film), de Alabama sokunknak talán mégis Maycomb County miatt a leghíresebb – amit ugyan Lee talált ki, de mit számít az. Legalább nem tapossák szét a megyét sznob turistahordák a szereplők nyomai után kajtatva. (Most látom, Alabama irodalmi díjat is oszt Lee-re emlékezve, idén pl. ez a mű nyert – talán egyszer hozzánk is elér a híre, a díjnak és a szerzőknek egyaránt: https://www.goodreads.com/award/show/14368-harper-lee-prize, https://www.thomasnelson.com/9780785224501/becoming-mrs-lewis/)

meseanyu P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Mindig félek az ilyen nagyon népszerű könyvektől, hogy majd biztos nekem meg nem fog tetszeni, ezért is halogattam ezt is sokáig, de kár volt, mert nagyon jó. Hangulatos, szép, megrázó könyv, és sajnos még ma is aktuális. Igazán egyedi és nagyon élő, ahogy a kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, végig azt éreztem, hogy ez a történet nagyon igaz, meg is történt, pont így, és ez nagyon jó, csak kevesen tudják ezt így elérni nálam.

Linszyy P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Megértem, hogy miért szeretik annyian ezt a könyvet. Az egyik kedvenc klasszikusom lett.
Féltem, mielőtt nekikezdtem, annyi jót hallottam róla, aztán látom is, hogy mennyien csalódtak. De nem én! A gyermekszemszög, főleg felnőtt visszaemlékezéssel, szerintem kifejezetten jó volt. Én nagyon élveztem a főszereplőink kisvárosi életét olvasni, és így is kaptunk kóstolót a rasszizmusból, a pletykából, a kiközösítésből, aztán pedig jött a per, ami hab volt a tortán. Sokkal inkább elmélyedtünk mindabban, amit a könyv tanítani akart az olvasójának, és ehhez főleg Fürkész és Jem apja, Atticus volt a kulcs.
Maga a történet nagyon szép és bosszantó és megrázó és szomorú. A gyermekszemszög pedig erre rátett egy lapáttal.
Nem akarom részletesen elmondani, miről is van szó a kötetben, csak annyit még, hogy ez egy viszonylag könnyen olvasható klasszikus, fontos üzenettel, kár lenne kihagyni. :)

Részletes vélemény és kritikák olvasása a könyvről: https://youtu.be/dQZLGVQpx1k

Riszperidon P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném.
Nagyok voltak az elvárásaim vele szemben, és úgy éreztem, jóban is leszünk. Mást kaptam egy kicsit, mint amire vártam, de ez sok esettel ellentétben, nem volt zavaró. Komoly témára és sok drámára számítottam. Volt is benne mindkettő, de drámából kicsit kevesebb, mint amire gondoltam.
Nagyon jó ötlet volt, hogy egy gyermek szemén keresztül került bemutatásra az akkor államokbeli világ, meg úgy magában az egész történet. Az eleje tényleg a felhőtlen gyermeki időket idézi. Suliba járok, mert kell, de mindennél jobban vágyom a csínytevésekre, a nyári szünetre, a játékra. A maga gyermeki naivságával a szerelem is megjelenik, de ami a legfontosabb üzenet volt számomra, hogy egy gyermek még mennyire tisztán, egyenesen, előítélet és pártatlanság nélkül szemléli a világot. Görbe tükröt helyez az akkori amerikai társadalom elé.
Fürkész apja komoly dolgot vett a vállára, bíztam benne, hogy a fáradozásait siker koronázza. Nem árulom el, hogy így lett-e, ha tudni szeretnéd, olvasd el! :)
A vége pedig izgalmasra, döbbenetesre sikerült. Az utolsó jelenetsorokra nem számítottam, de a történet lassú áramlása, majd egyre gyorsabb és drámaibb cselekményvilág ott csúcsosodik ki.
Örülök, hogy olvashattam!

4 hozzászólás
gabiica P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Örülök, hogy vártam pár napot az értékeléssel, miután befejeztem az olvasást, túl nagy hatással volt rám ahhoz, hogy értelmesen tudjak beszélni róla. Talán még ma sem megy rendesen.
Bevallom, az olvasás után én ténylegesen azt szeretném, hogy ez a könyv itt, nálunk is kötelező olvasmány legyen. Atticus Finch által a könyv sok mindent taníthatna a mai embereknek, amit maguktól nem sokan ismernek fel.
Atticus Finch egy igazán csodálatos ember, sokkal, de sokkal több ilyen személyiségre lenne szükség a mai világban is, és lett volna szükség akkor is, amikor a történet játszódott.
A nevelési módszereit kiemelkedőnek tartom: emberinek, empatikusnak neveli a gyermekeit, akikből remélem, hasonlóan csodálatos felnőttek válnak.
A könyv kortalan és időtlen problémákra hívja fel a figyelmet: még ha ma sokkal nyitottabb világban is élünk, mint 80-100 évvel ezelőtt, még mindig hatalmas probléma az elutasítás és az előítéletekkel teli világ.

Bátran ajánlom a könyvet minden korosztálynak, minden olvasónak, és azt kívánom, ti is ismerjétek fel, hogy milyen remek ember is Atticus Finch.


Népszerű idézetek

eeszter>!

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész, 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch · bátorság
2 hozzászólás
eeszter>!

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük a másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Miss Maudie
zsofigirl>!

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek
cinege>!

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész, 11. fejezet (Geopen, 2012)

Miestas>!

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

Sárhelyi_Erika I>!

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész, 9. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch
Sárhelyi_Erika I>!

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dill – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész, 22. fejezet (Geopen, 2012)

atalant I>!

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

Jagika P>!

A lelkiismeret az egyetlen dolog, amelyet nem befolyásolhat a többség akarata.

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret
2 hozzászólás
hársvirág>!

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész, 23. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)

A sorozat következő kötete

Ne bántsátok a feketerigót! sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: Zsiványok
Mario Puzo: A Keresztapa
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Michael Cunningham: Az órák
Upton Sinclair: A mocsár
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve
Lewis Carroll: Évike Tündérországban
Jane Austen: A klastrom titka
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold