24. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Ne ​bántsátok a feketerigót! (Ne bántsátok a feketerigót! 1.) 1402 csillagozás

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

A ​Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Geopen, Budapest, 2020
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Geopen, Debrecen, 2018
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331466 · Fordította: Pordán Ferenc

12 további kiadás


Enciklopédia 59

Szereplők népszerűség szerint

Atticus Finch · Jean Louise Finch (Scout/Fürkész) · Jeremy Finch (Jem) · Miss Maudie · Calpurnia · Charles Baker Harris (Dill) · Thomas Robinson · Mr. Dolphus Raymond · Jack Finch · Mr. Gilmer

Helyszínek népszerűség szerint

Alabama, USA


Kedvencelte 505

Most olvassa 89

Várólistára tette 1139

Kívánságlistára tette 847

Kölcsönkérné 16


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Idilli kezdés után kiderült, hogy ez a könyv végtelenül emberi, tele van gyűlölettel, gonoszsággal, ostobasággal, gyávasággal, ugyanakkor szeretettel és ártatlansággal is, s reménnyel egy jobb világ felé.
A felnőtt, kegyetlen világ eseményeit, gyerekek szemén kísérhetjük nyomon, láthatjuk, amint halálra ítélnek egy ártatlan embert, csakis a bőrszíne miatt.
A gyerekekkel együtt nekünk is megszakad a szívünk a világ kegyetlensége feletti bánatunkban.

Nem tudom, miért vártam olyan sokáig ezzel a könyvvel, miért halogattam eddig az elolvasását, ha ti is ezt teszitek már régóta, akkor ideje szépen a kezetekbe vennetek!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/ket-uj-kedvenc-ne-…

7 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Ritkán olvasok klasszikus műveket már egy jó ideje, de ez egy jól megírt tanulságos történet volt. Érdekes volt egy nyolc éves kislány (akit először fiúnak hittem) szemszögéből olvasni az 1930-as évek Amerikájáról. Sokat azóta sem változott arrafelé a helyzet. Előítéletes, szűklátókörű kispolgárok. Becsültem Atticus Finchet, azért, amire a gyermekeit tanította. Empátia, tisztelet, becsület, bár tényleg elég fura egy apafigura volt. A könyv második fele annyira beszippantott, hogy már csak azt vettem észre, hogy vége van.

3 hozzászólás
szadrienn P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Elévülhetetlen, megkerülhetetlen klasszikus, az amerikai Dél nagy regénye. Az álmosító forróságban elnyújtózó, harmincas évekbeli déli kisvárosé, ahol édes a mimóza illata, lágyan ringatóznak a hintaágyak a verandán a balzsamos éjszakában, a makacs és konok szomszédok a szokások rabjai, és ahol senkit sem vesznek emberszámba, aki fekete bőrszínnel születik.
Nem éreztem könnyű olvasmánynak. Az első részt azért nem, mert kifejezetten lassú a sodrása, gyermekszemszögből elmesélt apró csínytevésekből, rövid epizódokból, a környék jellegzetes karaktereinek bemutatásából áll, mégis ez a fokozatos építkezés teszi lehetővé, hogy egészen közel kerülhessen hozzánk Alabama életritmusa. A második részt pedig azért nehéz olvasni, mert itt szembesülünk igazán a rasszizmus által okozott őrült pusztítással.
Leginkább azonban a befejezés miatt érdemes kézbe venni a könyvet, ez az, ami igazán sokkoló, minden szál a helyére kerül és értelmet nyer, a végeredmény pedig fájdalmasan mellbe vág. Számomra a leginkább emlékezetes a mindig olvasó, csendes, visszafogott, végtelenül tisztességes Atticus, a korlátolt várossal szembenálló Igaz Ember alakja volt, és a végső erkölcsi dilemma, ahol az igazság és az emberség csapott össze.

2 hozzászólás
Bélabá>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Nehéz szóhoz jutni közvetlenül a könyv befejezése után. Remekművet olvastam, amiben meg volt írva egy korabeli déli amerikai tagállam világképe, életképei. Nem tudok nagy okosságot mondani, szinte minden elhangzott már előttem, így a cselekménybe nem is folynék bele. Ami engem különösen megérintett: a könyv olvasmányos volta. Az, hogy első laptól kezdve elragadott a történet pedig nem is volt gyors, eseménydús eleinte. Tetszett az a mesélés mód, ami részint Scout másrészt meg Atticus szemszögéből mutatta be a történéseket. Nagyszerű író stílusról tesz tanúbizonyságot. Ezen kívül remek karaktereket ismerhettem meg, gyakorlatilag minden főbb szereplőt idevehetnék. Atticus alakját muszáj kiemelnem. Igazi példakép lehet vagy már az is. Nem sok ilyen karakterről, jól kimunkált szereplőről olvastam korábban. Megragad bennem az embersége, műveltsége és minden vonása. Fantasztikus regényalak. Fajgyűlölet témában korábban olvastam már A méhek titkos életét, az könyv is nagyon tetszett.. Tanmese a nehéz kérdés köré írva.
Az, hogy ötcsillagos könyv (4,8 pont), nem is lehet vitás ezzel együtt jár: új kedvencem lett.

Ui.: Szeretnék köszönetet mondani annak a két tucat molytársnak, aki csatlakozott a közös olvasáshoz és igazi élménnyé emelte a könyv olvasását, megbeszélését, értékelését. Folytatása következik a közös olvasásoknak!

2 hozzászólás
pável >!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Tündökletesen szép, nagy nagyregény, amiről fecsegésnek tűnik minden további szó, hiszen csak újraolvasnám, és megint csak újra (teszem is). Most csak egy „kihívra” (ahogy itt egy molykánál láttam), némi túlszorgalommal kezdtem bele, mindkét fordításba, és cseppet sem bánom a molymazóságom, megéri. (Máthé Elek 1965-ös munkája után Pordán Ferenc 2015-ös újrafordítására nem érzem, hogy égető szükség lett volna, de mindenképp jót tett neki.)
Nem tudom Amerikában van-e olyan, hogy kötelező olvasmány, és hogy ott is is utálják-e ezeket, mint ahogy idehaza kezd egyenesen divat lenni, ahogy azt sem tudom, ez a regény mennyire fogyasztható gyerekek, kamaszok számára. Egy biztos, segít felnőni, szóval érdemes korán kezdeni, de segít ember(ségesnek)nek is maradni, szóval érdemes az életből már kifelé tartva is kézbe venni, ha addig elmulasztottuk volna.
Nem csak az a kérdés – vagy csak tanakodnivaló, mennyire ifjúsági és egyben klasszikusan felnőtt sztori, ott van benne a faji kérdés problematikája (Lee biztos remélte, hogy az ő gyerekkora után csaknem egy évszázaddal később ezt lábjegyzetelni kell majd – hát még nem), ott van benne (F.D.) Roosevelt Amerikájának hű tükre (a nagy válság és az óceánon túlról Hitler említésével), benne van annyi minden, hogy ezeket szétszálazva könnyen elveszíthetjük szemünk elől a világra eszmélés csodájának (a rácsodálkozások és ráborzadások) felidézését.

Aki már legelső olvasásra felfigyel a regény rejtett párhuzamaira, mint pl. a „négerezésre” és a sárból tapasztott, hóval csak halványan összetapicskolt hóemberre, vagy a magát társadalmon kívülre helyező vademberre és a lelőtt veszett kutya esetére, az bizony figyelmes olvasó. (Nem tudom, magamat ideszámíthatom-e, első olvasásom évekkel ezelőtt volt, nagyrészt elfeledtem már a részleteket, így a 2. olvasásom újra első lett… és most gyönyörködöm benne harmadszorra, immár az új fordításban, és egyáltalán nem unom.) Egy másik keretes dologra csak most figyeltem fel: az egész történet egy ponyvával – egy tini kalandregénnyel – kezdődik és végződik: „Az első portyánkra csak azért került sor, mert Dill fogadást kötött Jemmel, >A szürke kísértet< egy példányát téve fel két Tom Swift-kötet ellenében. Dill azt állította, hogy a bátyám nem meri a kertkapunál jobban megközelíteni a Radley-házat, Jem pedig soha életében nem mondott nemet a bátorságát megkérdőjelező kihívásokra. (…) – Elég, ha csak megérinted a házat, akkor is megkapod A szürke kísértetet, és úgy veszem, teljesítetted a fogadást – jelentette ki.” Majd a legvégén Atticus ezt olvasgatja lefekvés előtt: legszívesebben ideidézném az egész 31. fejezetet, annyira szép (nyugi, csak a felét), és most tessék ideklikkelni: https://moly.hu/idezetek/1215590
("A szürke kísértet" tényleg valós könyv, szerzője Seckatary Hawkins a molyon eddig még nem szerepelt, ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Seckatary_Hawkins Talán Lee kedvenc gyerekkori olvasmánya volt? )

Lehetne még arról is fecsegni, hogy az apafigura, Atticus olyan személy, „hogyolyannincsis”, hiszen ilyen tiszta embert jó ha egyet ismerünk egész életünkben. Vagy vegyük Alabamát: e jellegzetes déli állam hívószavai közt talán első a gyapot (mely mint a regény, ezerfelé szálazható tovább), a feketejogi harcok és a „Bibliaövezet”, meg persze Capote, de maga Lee össze is foglalja nekünk – nem bírom ki idézetek nélkül, pedig már megvan itt a plecsnimhez szükséges pár mondat: „Észak-Alabama az alkoholipar főhadiszállásának számított, tele volt érdekszövetségekkel, acélipari vállalatokkal, republikánusokkal, professzorokkal és egyéb semmirekellő alakokkal.”
És még valami rejtőzik ott, mert arrafelé „terem” a Sült zöld paradicsom is (szintén egy keserédes gyönyörű történet – és film), de Alabama sokunknak talán mégis Maycomb County miatt a leghíresebb – amit ugyan Lee talált ki, de mit számít az. Legalább nem tapossák szét a megyét sznob turistahordák a szereplők nyomai után kajtatva. (Most látom, Alabama irodalmi díjat is oszt Lee-re emlékezve, idén pl. ez a mű nyert – talán egyszer hozzánk is elér a híre, a díjnak és a szerzőknek egyaránt: https://www.goodreads.com/award/show/14368-harper-lee-prize, https://www.thomasnelson.com/9780785224501/becoming-mrs-lewis/)

meseanyu P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Mindig félek az ilyen nagyon népszerű könyvektől, hogy majd biztos nekem meg nem fog tetszeni, ezért is halogattam ezt is sokáig, de kár volt, mert nagyon jó. Hangulatos, szép, megrázó könyv, és sajnos még ma is aktuális. Igazán egyedi és nagyon élő, ahogy a kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, végig azt éreztem, hogy ez a történet nagyon igaz, meg is történt, pont így, és ez nagyon jó, csak kevesen tudják ezt így elérni nálam.

Riszperidon P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném.
Nagyok voltak az elvárásaim vele szemben, és úgy éreztem, jóban is leszünk. Mást kaptam egy kicsit, mint amire vártam, de ez sok esettel ellentétben, nem volt zavaró. Komoly témára és sok drámára számítottam. Volt is benne mindkettő, de drámából kicsit kevesebb, mint amire gondoltam.
Nagyon jó ötlet volt, hogy egy gyermek szemén keresztül került bemutatásra az akkor államokbeli világ, meg úgy magában az egész történet. Az eleje tényleg a felhőtlen gyermeki időket idézi. Suliba járok, mert kell, de mindennél jobban vágyom a csínytevésekre, a nyári szünetre, a játékra. A maga gyermeki naivságával a szerelem is megjelenik, de ami a legfontosabb üzenet volt számomra, hogy egy gyermek még mennyire tisztán, egyenesen, előítélet és pártatlanság nélkül szemléli a világot. Görbe tükröt helyez az akkori amerikai társadalom elé.
Fürkész apja komoly dolgot vett a vállára, bíztam benne, hogy a fáradozásait siker koronázza. Nem árulom el, hogy így lett-e, ha tudni szeretnéd, olvasd el! :)
A vége pedig izgalmasra, döbbenetesre sikerült. Az utolsó jelenetsorokra nem számítottam, de a történet lassú áramlása, majd egyre gyorsabb és drámaibb cselekményvilág ott csúcsosodik ki.
Örülök, hogy olvashattam!

4 hozzászólás
gabiica P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Örülök, hogy vártam pár napot az értékeléssel, miután befejeztem az olvasást, túl nagy hatással volt rám ahhoz, hogy értelmesen tudjak beszélni róla. Talán még ma sem megy rendesen.
Bevallom, az olvasás után én ténylegesen azt szeretném, hogy ez a könyv itt, nálunk is kötelező olvasmány legyen. Atticus Finch által a könyv sok mindent taníthatna a mai embereknek, amit maguktól nem sokan ismernek fel.
Atticus Finch egy igazán csodálatos ember, sokkal, de sokkal több ilyen személyiségre lenne szükség a mai világban is, és lett volna szükség akkor is, amikor a történet játszódott.
A nevelési módszereit kiemelkedőnek tartom: emberinek, empatikusnak neveli a gyermekeit, akikből remélem, hasonlóan csodálatos felnőttek válnak.
A könyv kortalan és időtlen problémákra hívja fel a figyelmet: még ha ma sokkal nyitottabb világban is élünk, mint 80-100 évvel ezelőtt, még mindig hatalmas probléma az elutasítás és az előítéletekkel teli világ.

Bátran ajánlom a könyvet minden korosztálynak, minden olvasónak, és azt kívánom, ti is ismerjétek fel, hogy milyen remek ember is Atticus Finch.

csillagka P>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyú egyszerű és még is mennyire nehezen tartható, pedig több száz éve minden iskolában megtanítják ezeket a mondatokat.
Szinte betarthatatlan, sejtem azért mert emberi természet olyan, hogy mindig keresi az a pontot ahol kiválóbbnak tud mutatkozni a többeknél, ez lehet a szépség, vagyon, ….. és sajnos a születés, fehér, jó családból származó, tanult nő vagyok, nekem több jogom van az élethez a munkához a boldogsághoz mint a vidéki putrikban felnövő tudatlan senkinek? azok csalnak, lopnak, hazudnak, bűnöző mind, lehetőleg zárjuk gettóba, ne is lássam, ne tudjak róla, minden esetre véletlenül se tanítsuk meg őket értőn könyveket olvasni, gondolkozni, tenni a saját sorsukért valamit, és inkább égessük el az a könyvet, mint hogy a kezükbe kerüljön.
Mert esetleg megértik miről is van szó benne.
Fogadjuk el mindenhol a palotákban és putrikban is emberek élnek, akik lehetnek jók rosszak tolvajok és becsületesek, ezer félék és mindenkire vonatkozik az örök mondat amit még egyszer ide szeretnék másolni.
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Iszonyúan tudom néha becsülni Amerikát ahogy szembe mer nézni a múltjával, és ez a könyvet beválasztotta a legjobb tízbe, a saját Nagy könyvében.
Elgondolkoztató egy darab, a züllöttségről és az előítéletekről, a fehér felsőbbrendűségről és a hitről hogy lehet egy olyan társadalomban is élni, ahol nem a születés határozza meg a sorsot.
Kötelező olvasmánnyá tenném, minden középiskolában.

8 hozzászólás
Levandra>!
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

„Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?”

Talán, mikor mindenhol arról írnak, hogy feltétlenül el kell olvasnod egy könyvet, azt gondolod: remek, végre egy kis kikapcsolódás, felüdülés, újra el lehet merülni egy történetben! – Talán nem ilyesmire számítasz, mint Harper Lee könyve. Nem vártam vidám olvasmányt, bár Scout gondolkodásmódja és egyes cselekedetei mosolyt csaltak az arcomra, de a regény hangulata számomra túlságosan komor, lehangoló és drámai hangvételű. Nehezen teszem túl magam azokon a karaktereken, akik emberi természetüknek hála éppen úgy, mint más kisvárosban, falun vagy akár metropoliszban ítélkeznek mások felett, jogot formálnak arra, hogy sárba tapossák azokat, akik a társadalmi konzekvenciákra fittyet hányva másként gondolkoznak. A lázadás apró szikrája is elég az ignoráláshoz, a lincshangulat szításához.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/07/harper-lee-ne-…


Népszerű idézetek

eeszter P>!

Az a bátorság, amikor előre tudod, hogy vereség vár rád, és legyen, aminek lennie kell, mégis kitartasz.

141. oldal - I. rész, 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch · bátorság
2 hozzászólás
eeszter P>!

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük a másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni…

62. oldal - I. rész, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Miss Maudie
cinege>!

Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.

153. oldal - I. rész, 11. fejezet (Geopen, 2012)

zsofigirl>!

Nem, Jem, én azt hiszem, csak egyféle emberek vannak. Emberek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
Miestas>!

– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

158. oldal - II. rész 12. fejezet

Sárhelyi_Erika I>!

Az, hogy száz évvel előbb vereséget szenvedtünk, mielőtt még a harcot elkezdtük volna, még nem ok arra, hogy ne próbáljunk győzni.

111. oldal - I. rész, 9. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Atticus Finch
Sárhelyi_Erika I>!

– Azt hiszem, én bohóc leszek, ha felnövök – szólt Dill. Jem és én azon nyomban megálltunk.
– Úgy ahogy mondom, bohóc – szólt. – Az emberekkel csak egy dolgot lehet csinálni, nevetni kell rajtuk. Ezért állok be egy cirkuszba, és halálra nevetem magamat.
– Tévedsz, Dill – szólt Jem. – A bohócok szomorú emberek, és mások nevetnek rajtuk.
– Akkor belőlem újfajta bohóc lesz. Megállok a cirkusz porondján, és nevetek az embereken.

313. oldal - II. rész, 22. fejezet (Geopen, 2012)

atalant I>!

– Tudod, Scout, ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.

412. oldal

hársvirág>!

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

330. oldal - II. rész, 23. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)
colorstar>!

– Nálunk nincs mozi, csak a bíróságon van néha ingyen cirkusz.

11. oldal - I. rész, 1. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Jeremy Finch (Jem)

A sorozat következő kötete

Ne bántsátok a feketerigót! sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Michael Cunningham: Az órák
Richard Wright: Meghajszolt vad
Kathryn Stockett: A Segítség
Julius Horwitz: A. N. naplója
Viviane Villamont: Kisdarázs