A nagy zeneszerzők élete nem kuriózumgyűjtemény, még csak nem is életrajz-sűrítmények füzére: lapjain a zene története bontakozik ki, tudományosan megalapozva, de nem a tudomány elvontságával, nem a mindennapi közegéből, keletkezésének és megszólaltatásanak körülményeiből kiszakítva. A zenét emberek alkotják, emberek adják elő, és emberek hallgatják. Nem érthető meg másképp, mondja Schonberg, mint az emberből: alkotójából es korából kiindulva. Ezért olyan eleven e könyv szövege, hogy úgy is lehet olvasni, mint egy izgalmas regényt. Gyakorló zenekritikusként Schonberg a közönséget is képviseli. Az a jó zene, amit az előadók szívesen játszanak, és a közönség szívesen hallgat. De a kritikus előtte is jár a közönségnek. Arra is felhívja a figyelmet, mi az, ami felfedezésre vár és a könyv elolvasása talán sok olyan zenei értékre is kihegyezi az olvasó fülét, amelyre eddig tompa volt.
A nagy zeneszerzők élete 9 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
'Lelkes' könyv szellemes anekdotákkal. A személyes hangvétel nem biztos, hogy emelte a hitelességet, de életet lehelt a zeneszerzőkbe, képviselt műfajukba. Kedvet kaptam tőle a zenehallgatáshoz. Akinek ez hiányzik az életéből, vagy csak szélesítené a hallgatott művek körét, mindenképp ajánlom!
Népszerű idézetek
A legenda szerint csembaló- és orgonapárbajt vívott Domenico Scarlattival, a nevezetes csembalószonáták, illetőleg „gyakorlatok” szerzőjével, aki egyidős volt vele. Scarlatti több mint 550-et komponált ezekből a rövid, sziporkázó mesterművekből. A Händel-Scarletti-találkozóra Ottoboni bíboros házában került sor. Csembalistaként holtversenyben végeztek. Orgonistaként Händel könnyű győzelmet aratott . „Scarlatti – írja Mainwaring – maga ismerte el ellenfele elsőségét, és nyíltan megvallotta, hogy míg nem hallotta őt játszani ezen a hangszeren, fogalma sem volt a benne rejlő lehetőségekről.” Valami elveszett a zenei életből, mióta eltűntek ezek a párbajok, amelyek során azért lépett fel egy műsorban két hangszeres, hogy az egyik a padlóra küldje a másikat. Mozart és Clementi döntetlenig küzdött a porosz király előtt. Beethoven leiskolázta Gelinek abbét és bárkit, aki az útjába került. Liszt és Thalberg Belgiojoso hercegnő párizsi szalonjában mérkőzött meg.
49. oldal
A barokk opera egy másik, említésre méltó jellegzetessége a közönség viselkedése. Az operába járás Händel idejében nem volt olyan komoly esemény, mint manapság. Az emberek azért mentek dalszínházba, hogy jelenlétükkel tüntessenek, és hogy élvezzék kedvenc énekesük vokális bravúrjait. Előadás közben kártyáztak, fecsegtek, föl-alá mászkáltak, narancsot és diót ettek, zavartalanul köpködtek, és fütyültek, pfujoltak, ha valamelyik énekes nem tetszett. Az énekesek ki-kiléptek a szerepükből: üdvözölték a páholyban ülő barátaikat vagy beszélgettek egymás között, amikor épp nem énekeltek. Meg se próbáltak színészként megnyilvánulni.
52. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán? 96% ·
Összehasonlítás - Frédéric Chopin ·
Összehasonlítás - Yann Walcker: Ludwig van Beethoven ·
Összehasonlítás - Richard Petzoldt: Schumann élete képekben ·
Összehasonlítás - Balassa Imre: Mozart regénye ·
Összehasonlítás - Hans Franck: Johann Sebastian Bach élete – Regény ·
Összehasonlítás - Gál Zsuzsa: Wolfgang Amadeus Mozart ·
Összehasonlítás - Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry 94% ·
Összehasonlítás - Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből 92% ·
Összehasonlítás - Alfred Amenda: Eroica 90% ·
Összehasonlítás