A ​báró (Távoli Világok 7.) 2 csillagozás

Harold Barouche: A báró

Régóta nem tudhatjuk már: a valóság teremtette-e a mítoszt, vagy a mítosz a valót? Ha ugyan van bármi közük egymáshoz azon túl, hogy a valóság a mítoszból, a mítosz pedig a valóságból táplálkozik. Mígnem felfalják, felemésztik egymást, végleg.
A báró nem feltétlenül a kék farkas legendájának folytatása, habár annak is tekinthető. Vegyük ezt a könyvet afféle kincses ládikaként kezünkbe, s ha kulcsot esetleg nem találunk hozzá, hát kotorjuk elő a sufni mélyéről a feszítővasat, ahogyan Fagrot, a törpe is tenné!

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Inomi, 2004
320 oldal · ISBN: 9638643587

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Harold Barouche: A báró

A logó és a jobb sorsra érdemes borítókép dacára ez nem egy tipikus magyar kalandozós fantasy. A fülszöveg – amely körmönfontan semmit sem árul el – már jobban érezteti, milyen szokatlan regényről van szó. A szerző szakít a lineáris szerkezettel: a középpontban áll a rejtélyes báró, akiről szinte semmit nem tudunk meg (bár néhány vele kapcsolatos pletykát az olvasó jobban fog érteni, mint a szereplők – ez önmagában véve is elég szemtelen húzás, ráadásul sértheti egyes keményvonalas fantasy rajongók ízlését, amennyiben megszeg jópár íratlan szabályt). Körülötte keringenek azok, akik egy hagyományos történetben a főszereplők lennének, itt azonban csak feltűnnek és eltűnnek, néha nem is időrendben, inkább fontossági sorrendben – már ha ennek így van értelme. A végén sem magyaráz meg szinte semmit, úgy rakod össze, ahogy akarod.
Ugyanakkor egyáltalán nem sznob vagy indokolatlanul költői írásról van szó: a konfliktusokat verekedéssel és gyilkolászással oldják meg, néha egészen durván és hirtelen, és egyáltalán nem törekszik arra, hogy „nehéz” olvasmány legyen. A szókincse és stílusa ugyanakkor nagyon fura, nem hasonlít a tipikus fantasy kalandregényekre, színes és meghökkentő. A narrátor, akit igazából a szó legősibb értelmében véve mesélőnek kell neveznünk, sajátos keretet ad az egésznek.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Noro MP

És most állítsuk meg az idő kerekét, és tegyünk úgy, mintha megkaparintottuk volna Daikai, a hírhedt troll kalóz hetvenhét rúnás tőrét, amellyel saját bevallása szerint kivájta az elfek ősanyjának máját – noha mindenki beláthatja, hogy ez nyilvánvaló hazugság, még a magunkfajta hiszékenyek is – és képzeletben hasítsuk fel eme tőrrel történetünk vaskos szövetét!

94. oldal, 16. fejezet

>!
Noro MP

Mindez [a csata] felülről kicsiny dolognak tűnt: látszólag apró játékszerek mozogtak csak odalent, mintha néhány kölyök játszana kis gallybábokkal katonásdit. (Nesze, a levelesek meg a csupaszok a szabadulni akaró rabok, ezek a tüskések meg a gonoszak, a fogvatartók. Én leszek a jókkal, mert tegnap az én apám több fonott kosarat adott el, mint a tiéd, meg különben is.)

273. oldal, 49. fejezet

>!
Noro MP

A következő receptet egy trolltól hallottam, aki a kymeni ártér szülötte, s aki tisztában van vele, hogy a kobold micsoda pompás csemege, s hogy húsa milyen hamar és milyen omlósra fő az értő szakács kondérjában.

313. oldal, Függelék - Néhány recept és jó tanács Gerünekté szakácskönyvéből


Hasonló könyvek címkék alapján

Boruzs Gergely Gábor: Ifini éjszakák I-II.
Wayne Chapman: Keleti szél 2.
A. O. Esther: Megbocsátás
A. O. Esther: Gombnyomásra 2.
On Sai: Lucy
Helena Silence: Ezüsthíd
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Moskát Anita: Horgonyhely
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Raoul Renier: A hitehagyott