Portugál ​partokon 4 csillagozás

Harmat Endre: Portugál partokon Harmat Endre: Portugál partokon

Harmat Endre neve nem ismeretlen a Világjárók sorozat olvasói előtt. „Hello, New York!” című kötete az elmúlt évben megérdemelt sikert aratott. Újabb könyve Európa nyugati végeire, Portugáliába kalauzolja el az olvasót: Lisszabonból, az ország szívéből elindulva a szerző északra és délre bejárja egész Portugáliát; az egyes vidékeket, városokat, műemlékeket szemlélve felidézi a földnek és népének történetét. Megelevenedik előttünk az ókori Luzitánia, a római provincia, a mór lakifátus és a függetlenségét kiharcoló Portugália élete, a felfedezések és gyarmatosítások ideje, Portugália aranykora, a Világbirodalom hanyatlása és a mai élet – fény- és árnyoldalaival. Portugália gazdasági, politikai és szellemi élete, folklórja, művészettörténete egyaránt elénk tárul a könyv lapjairól. A magyar olvasóközönség alig ismeri a valamikori nagyhatalmat, a tengerek egyik urát. E kötet gazdag anyaga hozzásegíti a világ eseményeiben való pontosabb tájékozódáshoz.

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1968
302 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 8


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

emokemoke>!
Harmat Endre: Portugál partokon

Lisszaboni utam előtt vettem le a polcról a könyvet, gondolván egy kis portugál hangulattal előkészítem az utazást. Nem sikerült. Több a könyvben a politika mint a “portugál hangulat”. Salazar diktatúra szidása valahogy mindig a kommunizmus magasztalásához vezet. Az egész könyv vérszegény és élettelen , mintha az író be se tette volna a lábàt az országba csak anekdota gyűjteményekből ollózta volna össze a könyvet.


Népszerű idézetek

kaporszakall >!

1933. március 19-én az immár teljhatalmú miniszterelnök hivatalosan is megteremtette dédelgetett álmát, a klerikális-korporációs rezsimet, az úgynevezett Estado Novót, az Új Államot. Ezen a napon fogadtatta el az Estado Novo bibliáját, Portugália új alkotmányát. A Tribune Socialiste párizsi lap így írt erről: „Salazar alkotmánya figyelembe vette korunk fogyatékosságait, ezért inkább a XVIII. századot igyekszik visszavarázsolni – azzal a különbséggel, hogy Voltaire-nek, Montesquieu-nek nála hallgatnia kellene.”
[…]
„A demokrácia –mondotta Hitler és Mussolini őszinte helyeslésétől kísérve 1938-ban Salazar – ragályos betegség, amelyet a szeretet, a haza, a család és az istenfélelem vitaminjával kell leküzdenünk.”

Egy professzor szabadságon / Az Új Állam (140. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: 1933 · Adolf Hitler · demokrácia · Portugália
kaporszakall>!

Jómódú ifjak között nem ritka, hogy többen tartanak egy szeretőt. Coimbrában a tricana tulajdonképpen sokszor ilyen kollektív kedves. Az effajta férfihárem-megoldásnak az érdekeltek szerint két előnye is van. Egyrészt gazdaságosabb, egyszerűen kevesebbe kerül, „sok kicsi sokra megy” alapon. Másrészt – és ez sem elhanyagolható szempont – csökken a veszélye annak, hogy nemi betegséget kapjanak. Az ifjú hölgy ugyanis hűséget fogad lovagjainak. Mind a fél tucatnak.

Portugália Oxfordja / Piros lámpás házak (128-129. oldal)

kaporszakall>!

Coimbrában és más városokban is látni viszonylag európaiasan öltözött, elegáns sportkocsikban száguldozó aranyifjakat. A nagyon gazdagok szüleinek most hintó helyett Cadillac-jük van, de életformájuk sok tekintetben rezzenetlenül középkori. Csak a nyári hónapokat töltik a városban, az év nagy részében vidéki udvarházukban, quintájukon élnek. Portugália aranyifjai sem feltétlenül arisztokraták, nem egy közülük újgazdagok gyermeke, meggazdagodott üzletemberé, sztár bikaviadoré és így tovább. Olyan is akad, akinek milliomos papája ma is írástudatlan. Azt azonban átvették az eredeti kékvérűektől, hogy hamar megtanítsák gyermekeiket arra: a pénzért nem feltétlenül kell dolgozni.

Portugália Oxfordja / Hintó helyett Cadillac (129. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: Cadillac · Portugália
kaporszakall>!

Mint látjuk, az egész bonyolult hierarchia valahol rokon a Horthy-korszak megszólítási útvesztőjével. A hasonlóság még arra is áll, hogy a társadalmi piramis legalján, a legszegényebb zsellérek egyszerűen „asszony”-nak szólítják feleségüket. Ennek a szokásnak a különös kinövését mesélte el egy vidéki orvos külföldi író ismerősének:
Kisvárosi rendelőjébe nagyon messziről egy paraszt állított be. Sokat lovagolt, fáradt volt és éhes.
– Ó, senhor doutor, meghalt a feleségem. Ahhoz, hogy segítsen, sajnos már késő. De kérem, állítsa ki a halotti bizonyítványt, hogy eltemethessük.
Portugáliában különben általános szokás, hogy – hacsak nem mutatkozik valamilyen kifejezetten gyanús körülmény – látatlanban kiadják ezt az okmányt.
A szóban forgó orvos is bólintott, tollat és papírt vett elő és gépiesen megkérdezte:
– Felesége leányneve?
Semmi válasz. A paraszt sápadtan morzsolgatta a sapkáját.
– Nagy a baj, senhor doutor, nem emlékszem mán. Én mindig is mulhernek szólítottam.
És a szerencsétlen, aki húsz kilométert lovagolt a rendelőig, visszaügetett a falujába, hogy megkérdezze a szomszédoktól, hogy hívták az asszonyt, akivel több mint harminc esztendeig együtt élt.

A portugál nyelv / Exellenciád (237. oldal)

2 hozzászólás
kaporszakall>!

Mert a coimbrai diák szobatársaival együtt már akkor arról álmodozott, hogy egykor ők vezetik majd az országot. Hamarosan vezéralakjai lettek a klérus egyik politikai szervezetének, a Centro Académico Democracia Cristanak. A szobatársak kidolgoztak egy programot, amit ’Assalto a Portugal’-nak, ’Akció Portugáliáért’-nak neveztek. Álmodozó fiatalemberek kevés csoportjának sikerült olyan maradéktalanul megvalósítania a célját, mint ennek a négy coimbrai diáknak. Manuel Goncalves Cerejeira Lisszabon bíboros érseke, Fernando dos Santos Costa 1958-ig az ország hadügyminisztere, Mário de Figuiredo a nemzetgyűlés elnöke, Salazar pedig Portugália diktátora lett.

Egy professzor szabadságon / „Feltétlen engedelmesség…” (137. oldal)

kaporszakall>!

Amikor Salazar elfoglalta a lisszaboni bársonyszéket, szabadságot kért az egyetemtől. Azóta sem engedi megváltoztatni ezt a staus quót. De jure most is szabadságon van. Több mint negyven esztendeje. Nem lehet tudni, mi lesz Portugália politikai jövője. De egy biztos: ennek az országnak a szabadsága csak akkor kezdődhet meg, amikor a professzoré véget ér.

Egy professzor szabadságon / A hivatalnok kalapja (139. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: António de Oliveira Salazar · Portugália
kaporszakall>!

Nos, először is mindenki ordít, aki beszélget, és mindenki beszélget. Ordítanak a kávéházi teraszokon, a minden öt méterre összeverődő csoportosulásokon, ordítanak a szemüket szégyenlősen lesütő bakfisok és a tisztes matrónák, a szállodák, mozik, mulatók portásai, ordítanak a kalauzok menet közben a jegykérés, megállók előtt az utcanév, megállókban pedig az indulás jelzésének címén vagy ürügyén, ordít a rendőr, ha lassúnak találja a gyalogosok átkelését – és mindig lassúnak találja. […] A kávéházi vendégek egyébként megtalálták azt a hangot, amely az általános üvöltésben is alkalmas arra, hogy magára vonja a pincér figyelmét: akkorákat sziszegnek, mint egy minden gőzét egyszerre kieresztő mozdony.

Az üvöltő város / Mezsgyék a káoszban (27. oldal)

kaporszakall>!

Salazar magatartása mindmáig az aszkézis határán járó puritanizmus. Agglegény, nem léptet fehér lovon, nem hord aranygyűrűket, nincs egyenruhája. Idegesíti a nevetés és a gyerekzsivaj, a színházat és a táncot – ez utóbbit egy-egy elkerülhetetlen protokoll-fogadáson – szükséges rossznak tartja, és csak külföldi nagyságok engedhetik meg maguknak azt a merészséget, hogy jelenlétében dohányozzanak.
Évtizedek óta két fogadott lányával és házvezetőnőjével, Maria de Maintennel lakik, akit némi óvatos körülnézés után ’Áldott Szűz”-nek titulál az utca embere.

Egy professzor szabadságon / „Feltétlen engedelmesség…” (137-138. oldal)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv
Márai Sándor: Európa elrablása / Röpirat a nemzetnevelés ügyében
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat
Jankovics Marcell: Észak szigetei
Radványi Kálmán: Nyugat országain keresztül
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula…
Széchenyi Zsigmond: Hengergő homok
Wass Albert: Tizenhárom almafa
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?