Win 62 csillagozás

Harlan Coben: Win

Az ​Idegen és Az ártatlan című Netflix-sikersorozat írója lebilincselő új thrillerrel jelentkezik!
Bő húsz évvel ezelőtt ismeretlen tettesek betörtek az arisztokrata Lockwood család birtokára, és elrabolták a fiatal Patriciát. A lányt hónapokig egy eldugott fészerben tartották fogva. Patricia végül megszökött, de az elkövetők is felszívódtak – a családtól ellopott értékekkel együtt, melyek azóta sem kerültek elő.Egészen mostanáig.
A New York-i Upper West Side egyik felhőkarcolójának luxuslakosztályában holtan találnak egy remetét, és holmijai között két érdekes tárgyra bukkannak: egy ellopott Vermeer-festményre és egy bőrtáskára, amelyen a WHL3 felirat áll. A nyomozóknak hosszú évek után nemcsak Patricia elrablása kapcsán, hanem egy másik lezáratlan FBI-ügyben is új nyom áll a rendelkezésére – a szálak ugyanis mindkét tárgy esetében ugyanazon férfi felé mutatnak.
III. Windsor Horne Lockwoodnak (vagy ahogy a barátai ismerik: Winnek) fogalma sincs, hogy a táskája és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hard Boiled Jaffa

>!
Jaffa, Budapest, 2021
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634754565 · Fordította: Holbok Zoltán
>!
Jaffa, Budapest, 2021
360 oldal · ISBN: 9789634755494 · Fordította: Holbok Zoltán

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Harlan Coben: Win

Nem lepődtem meg azon, ahogyan a könyv végére minden összeállt – a különböző esetek zagyvasága, valamint a szereplők és motívumok összetett hálója – mert csak egy olyan tapasztalt szerző, mint Coben képes egy ennyi különböző szálból és mozgó részből álló rejtélyt, ilyen összefüggően elmesélni és ilyen aprólékosan megoldani. De figyelembe véve, hogy a Win-ről szóló leírások, az erkölcsi normákat nélkülöző antihőstől a kifejezetten pszichopatáig terjedtek, emellett, mint szégyenteljes bocsánatkérőt is megismerhettem, nehezen tudtam, olyan karakterrel kapcsolatba kerülni, aki nem érez semmit, csak az arroganciát és a büszkeséget önmagával kapcsolatban. Persze ez csak az én hibám, s ez semmit nem von le a könyv értékéből. Annak ellenére, hogy ebben az új „Win” sorozatban benne van a robbanás esélye, számomra valahogy mégsem lett „korunk új hőse”. Ettől függetlenül, ha Coben nem is egy minden szempontból újszerű olvasatot hozott létre, (elég, ha csak a Bolitar sorozatra gondolunk) a könyv következetessége, a különféle elemek összehangoltsága, ha nem is maradandó, de egy jól fogyasztható, több pontján szórakoztató élményben részesítheti az olvasót.

Kókuszka>!
Harlan Coben: Win

Ez az első Harlan Coben új sorozatában, amelyben a milliárdos III. Windsor Horne Lockwood, Myron Bolitar jó barátja áll a középpontban. Wint egy luxus társasházba viszik, egy gyilkosság színhelyére, ahol a falon egy híres Jan Vermeer van Delft festmény, valamint egy monogramos bőrönd található, mely mind vele hozható kapcsolatba. A festmény a Lockwood család tulajdonában volt, sok évvel ezelőtt elrabolták, a rablás során nagybátyját megölték, unokahúgát magukkal vitték. Mindezekhez társul a híres Jane utcai robbantás hat szabadlábon való résztvevővel. Win nekilát a nagyon összetett történet kibogozásához. Lubickolunk a sok résztvevőben, bonyodalmakban, családi titkokban, rendesen oda kell figyelni, ha lépést kívánunk tartani az újabb és újabb fejleményekkel. Igazából semmi sem az, aminek látszik, Win karaktere pedig sokat emel a történeten.

robinson P>!
Harlan Coben: Win

A most jobban megismert Win valóban különc milliomos, márkamániás, kőgazdag, aki lekezelő a környezetével. Egyedül azonban félkarú óriás, egy irritálóan más figura lett most, mint az eddigi olvasottakból megismertem. Win családjának drámája, sötét titkainak háttere, évekre kiható traumák bontakoznak ki.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/07/win.html

smetalin>!
Harlan Coben: Win

Kicsit csalódtam Win személyiségében. Így töményen, hogy ő volt az elbeszélő, nagyon sok volt ez a „gazdag-laza-csávó” stílus. Mikor néha elmerült egy leírásban, mi van rajta, vagy szituációt vesézett éppen ki, részletekbe menően, az már-már unalomba fulladt. Szerencse, hogy ezek csak egy oldalt tettek ki, de ez éppen több volt egy oldallal, mint amit betudok fogadni. Ennyit Win „rossz” oldaláról, mert a többi része, az hozta a jól megkomponált Coben stílust. Most Win családjának szennyese került terítékre, jobban megismerhettük a családfát is, és a sötét titkokat.

deen>!
Harlan Coben: Win

A cselekmény nagyon más volt, mint az eddig olvasott Coben könyveknél. Már nagyon érett, hogy Win, a kőgazdag, elitista nindzsa is megkapja a maga történetét, hiszen Myron továbblépett az életben. Azonban ez a történet olyan lett, mint Win maga: fennhéjázó, nagyképű, idegesítő. A leginkább az zavart, hogy Win többször is kiszólt az olvasóhoz, ami még inkább azt éreztette, hogy mennyire nagyképű és lesajnáló mindenkivel szemben. A cselekmény izgalmas is lehetett volna, mivel azonban itt mindent a pénz mozgatott, Winnek a szájtépésen és néhány jól irányzott ütésen kívül nem sokat kellett tenni, hiszen a pénz mindent megold. Annak azért örültem, hogy Coben megvillantotta azt is, hogy Win sem sebezhetetlen, ő is csak egy ember, akit, ha megütnek ugyanúgy vérzik, mint egy normális halandó. A krimi szál jól volt felépítve, bár a vége fele már sejteni lehetett, hogy mi történt azon a bizonyos napon, amikor Patriciát elrabolták. A csavar a történet végén ezért nem volt annyira meglepő, mint lehetett volna. Kár érte, mert amúgy nem volt rossz könyv, de az eddigiekhez képest visszaesés.

csengeri_zsofia>!
Harlan Coben: Win

Eleinte nagyon nem találtam a hangot Winnel. Idegesített, nem tudtam mit kezdeni ezzel az olvasónak kiszóló mesélői stílussal sem, viszont kb 100 oldal után azt vettem észre, hogy teljesen magával ragadott a történet, szurkolok Winnek, megértem az indítékokat én is ott voltam a nyomozásokban. Úgyhogy ezzel szépített Win :) Maga a cselekmény összetettségében, csavarjaiban hozza azt, amit egy pörgős krimitől elvárhat az ember. Összességében jó élmény volt az első találkozásom Cobennel és biztos, hogy olvasok mást is még tőle.

Ananiila>!
Harlan Coben: Win

Kedveltem Wint amikor megjelent a Bolitar sorozatban, nagyon érdekesnek és titokzatosnak találtam a figuráját és barátságát Myronnal.
Vártam, hogy most Bolitar tűnjön fel, de sajnos csak említés szintjén történt ez meg.
Elmerülhettünk a családi szennyesben, Win tulajdonképpen a régmúlt titkait próbálja megfejteni. Ha ezt kezdő kötetnek szánta az író egy sorozathoz, akkor jól kezdte, de ha csak egy kikacsintásként, akkor már nem vagyok elégedett, amit hozzátett Win figurájához az szerintem nem tette őt szimpatikussá.
Szóval van hiányérzetem, de azért elégedetlen sem vagyok. Egynek jó volt.

buzavirág>!
Harlan Coben: Win

A valóságban semmi sem fekete-fehér…

Főleg Win világában nem az, hisz az ő élete mérföldekkel távol áll egy egyszerű halandó életétől. Számára semmi sem lehetetlen, úgy éli az életét ahogy tetszik. Kicsit önelégült a pasi, de a gyenge pontja emberivé teszi, lazasága pedig menővé.
Az ügy iszonyat sokrétű, szálai a múltba vezetnek, és valószínűleg a Lockwood család is nyakig benne van. Szimpatikusok a módszerek amelyekkel Winn elősegíti a nyomozást, miközben megszólít, beavat legbelsőbb gondoltaiba és a nyomozásba.
Coben nálam már bizonyított, de ezt a történetet nem érzem kiemelkedőnek, viszont a megfelelő lökést megadta, hogy végre Myron Bolitart is megismerjem.

Boglinc P>!
Harlan Coben: Win

Ritkán nyúlok mellé ennyire, mint a Win esetében… Annyian mondták már, hogy Coben mennyire jól ír, hogy hihetetlenül kíváncsi lettem egy írására, de nem igazán találtuk meg a közös hangot.

Win karaktere nagyon idegesítő volt számomra a maga arrogáns stílusával, főként azzal, ahogyan rendkívül lekezelő módon kifelé beszél az olvasónak.

Ugyan a végkifejlet igazán fordulatos, szinte biztos vagyok benne, hogy senki nem számít majd erre a csavarra, de Win viselkedésével pont annyira küzdöttem meg, mint azzal, hogy végig tudjam olvasni a kötetet.

Ha ebből az egy könyvből kéne megmondanom, hogy fogok-e még Cobent olvasni, akkor határozott nemmel felelnék. Elképzelhető, hogy adok majd neki második esélyt, de az biztos, hogy ezt ki kell heverjem előtte. :D

Bővebben itt írtam róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2021/09/harlan-c…

>!
Jaffa, Budapest, 2021
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634754565 · Fordította: Holbok Zoltán
2 hozzászólás
konyvkritika>!
Harlan Coben: Win

Coben és Musso könyveinél érzem azt, hogy valaki vagy nagyon szereti könyveiket , vagy egyáltalán nem. ⁣⁣
⁣⁣
Én azok közé tartozom, aki imádja Coben könyveit, ezért én ezt a könyvet is nagyon szerettem. ⁣⁣
Bár Win, a könyv főszereplője elsőre kicsit ellenszenvesnek, arrogánsnak vagy nagyképűnek tűnik, de csípős humora és szarkasztikus egyénisége miatt, a könyvben lévő bűncselekmény mégis izgalmas. ⁣⁣
⁣⁣
Az az érdekes ebben a könyvben, hogy főszereplője egyes szám első személyben meséli el a történéseket. Az ahogyan Win elmeséli a történetet, nagyon megnyerő, érdekes és izgalmas, mert ő egyszerre kívülállóként tekint rá az eseményekre, viszont ugyanakkor ugyanúgy részese is. Ezáltal nagyon személyes hangvétele van a könyvnek, mert Win megszólítja olvasóit, néha kérdéseket tesz fel, máskor jól megdorgál, néha pedig véleményt kér olvasóitól.⁣⁣
⁣⁣
Bár erről a könyvről jó néhány negatív véleményt olvastam, nekem mégis nagyon tetszett, és még mindig azt mondom, ha krimi, akkor Coben az egyik legjobb választás. ⁣⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/harlan-coben-win/


Népszerű idézetek

robinson P>!

De az emlékeink csak ritkán pontosak. Legtöbbször szubjektivek és torzak.
Magyarán: azt látjuk, amit látni akarunk.

robinson P>!

Azt mondják, a gazdák gyakran hasonlítanak a kutyájukra, ami az ő esetében feltétlenül igaz. Mind a tiszteletes, mind a kutyája zömök, gyűrött képű és nyomott orrú.

Kókuszka>!

Ha az ember egyszer elhatározza magát, nincs visszaút. Nem nézhet hátra.

88. oldal

Kókuszka>!

Vajon ismerünk bárkit is igazán?

254. oldal

Kókuszka>!

Sokkal egyszerűbb fekete-fehérben látni a világot. Valaki vagy jó vagy rossz. Néha fellépek a Twitterre meg más közösségi oldalakra, és látom a szélsőséges gyalázkodást. A valóságot véglegesen leegyszerűsíteni, sarkítani, a másikat sértegetni könnyebb és látványos. Józanul gondolkodni és megfontoltan véleményt formálni sokkal nehezebb , fárasztóbb, hétköznapibb.

350. oldal

robinson P>!

A pénz hatalom. Ez nem egy John Grisham-regény, amelyben a főhős egymaga szembeszáll a rendszerrel. A valóságban a kisember semmit sem tehet a vagyon ellen

robinson P>!

Nigel lehajtja a fejét, és elmosolyodik.
– Ki akarod köszörülni a múlt csorbáit. De közben nem veszed észre, hogy csak romokat hagysz magad után.
– Mindig számolni kell járulékos veszteséggel.

robinson P>!

Magabiztosan tartja magát a hazugságához. De ez a biztonság már csak illúzió. A Vermeer előkerült, és minimum egy hulla kapcsolódik hozzá.

robinson P>!

– Te tényleg kopó vagy, Win?
– Nem.
– Magánkopó, mint Sam Spade vagy Magnum?
– Dehogy.
– Pedig illene hozzád! Amilyen laza figura vagy.

Boglinc P>!

A kapcsolatok egyensúlyi helyzete sosem ötven-ötven százalék. Van, hogy hatvan-negyven, míg máskor nyolvan húsz. Van, hogy te vagy a nyolcvan, míg máskor te vagy a húsz. A lényeg, hogy ezt mindig tartsd észben és fogadd el!


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára
Dot Hutchison: Pillangók kertje
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Julie James: A hamis partner
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Daniel Cole: Hóhér