Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Necces (Myron Bolitar 2.) 84 csillagozás
Egy fiatal nőt hidegvérrel agyonlőnek egy teniszstadion előtti pultnál, ahol hét dollár ötven centért mérik a Moët pezsgőt. A nő egykor a tenisz nagy ígérete volt, pályája üstökösként ívelt fel.
A U. S. Open döntői előtt egy másik ifjú tehetség kerül az újságok címlapjaira, aki az utcáról küzdötte fel magát a legnagyobbak közé. Amikor Myron Bolitar nyomozni kezd a gyilkos után, kapcsolatot fedez fel a két játékos, valamint egy hat évvel korábbi exkluzív teniszklubban elkövetett gyilkosság között. Egy korrupt amerikai szenátor, egy féltékeny anya és a maffia érintett az ügyben. Myron a lehető legveszélyesebb játszmába kezd, felveszi a kesztyűt a gyilkossal szemben.
„SODRÓ TEMPÓ, SZIPORKÁZÓ DIALÓGUSOK, SZÁMTALAN CSAVAR ÉS AZ ELMARADHATATLAN SOSEM FOGOD KITALÁLNI, KI A GYILKOS TÍPUSÚ VÉGKIFEJLET.” The Armchair Detective
„FELÜLMÚLHATATLAN ÍRÓI TELJESÍTMÉNY HARLAN COBEN ÚJABB PONTOT SZEREZ A NECCESSEL.” John Lutz, az Egyedülálló nő megosztaná… (tovább)
Eredeti cím: Harlan Coben: Drop Shot
Eredeti megjelenés éve: 1996
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hard Boiled Jaffa
Enciklopédia 21
Szereplők népszerűség szerint
Win - III. Windsor Horne Lockwood · Esperanza Diaz · Myron Bolitar · Aaron · Bradley Cross · Dr. Julie Abramson · Duane Richwood · Frank Ache · Herman Ache · Jake Courter · Jessica Culver · Roland Dimonte
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Egyértelműen 5 csillag. Nagyon szeretem Coben könyveit, igazi krimik.
Megölnek egy fiatal lányt, aki most készül visszatérni a tenisz világába. Hat évvel korábban megölték az egyik szenátor fiát, akivel állítólag jegyesek voltak. Myront nem hagyja nyugodni a lány halála, így nyomozásba kezd. Közben pátyolgatnia kell az új teniszcsillagát is. Apránként derít fényt az elhallgatott tényekre, s a végére sikerül összeraknia a ki-mikor-miért szentháromságot. Nekem nem sikerült. Pedig minden apró infó ott volt, de nem sikerült összeraknom. Nagyot ütött a vége, hatalmasat. Mind a kettő. Mind a kettőt megértem, de akkor is … Olyan szinten elsiklottam a tények felett … Brilliáns volt, csak ajánlani tudom. Sajnálom őket, mindegyiküket, a szenvedését, az áldozatért. Szerencsére a bűnös is megbűnhődött. A másik az áldozat. s a szívem szakadt meg értük.
Myron és hű, pszicho-yuppie társa Win elhagyni kényszerülnek a páholyt egy teniszmeccs alatt, mert a Flushing Meadows területén elhangzik egy lövés és holtan találnak egy teniszezőnőt.
Coben szokásának megfelelően egy pörgős krimit rakott össze rengeteg dialógussal, amerikai humorral és végeláthatatlan mennyiségű szereplővel.
De! Ami korábban szórakoztatott, most fárasztott…túlságosan sok szál és a könyv végére elfárad az olvasó, pedig érdekel a tenisz világa és az alapötlet is jó volt, de amikor (megint) belekeveri az író a maffiát, az nekem too much volt..nem beszélve a kurta-furcsa, összecsapott befejezésről..
Huszadik Coben könyvem, de az első tízben nem kap helyet, négyes alá.
Elsőként Az erdő-t(2007) olvastam Cobentől, aztán beszereztem még néhány könyvét, mert azt nagyon jónak tartottam. A Necces egy korábbi műve(1996), amely bár jó krimi, s hozza Coben korábban megismert „humorbonbonjait” Myron gondolataiban és szövegében – jókat mosolyogtam – de azt a belső feszültséget, amit a korábban megismert kötetben tapasztaltam – nem. Így egy kis hiányérzetem maradt utána. Azt kell mondanom Coben jelentőset fejlődött – ami természetes is.
Kicsit „kopottabb” volt, mint amit olvastam ezelőtt, lehet azért mert ez hamarabb született. Azért a cselekmény pattogott, és jó sok szereplővel zsonglőrködött az író, néha koncentrálnom kellett erősen, hogy felidézzem most kiről is olvasok. A végkifejletet megfejtettem, na jó a felét, de még így is tetszett.
Most jöjjön egy Myron nélküli sztori, mert kicsit fárasztó egymás után ezt a sok sziporkát olvasni tőlük.
Harlan Coben megint levett a lábamról. A kezdetben talán egyszerűnek tűnő esetből egy olyan pókhálót szőtt, amibe tényleg beleragadtam. Myron igazságérzete az egeket veri és bár semmi köze hozzá ki akarja deríteni ki ölte meg Valerie-t, aki úgy döntött, hogy folytatja tenisz pályafutását a csúnya bukása után hat évvel. Na, de mi köze van egy hat évvel ezelőtti gyilkosságnak, Valerie-hez? És a feltörekvő Duane Richwood teniszcsillagnak, aki Myron ügyfele? Myron és Win újra összeáll, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben és minél tovább jutnak, annál több a kérdőjel. Myron kutakodása felkelti a maffia érdeklődését is, így ismét veszélybe kerül nem csak ő, hanem a szerettei is. Mégis, ahogy már ismerhetjük, Myron nem nyugszik, míg ki nem derül az igazság és rá nem jön, hogy mit rejtegetnek a szereplők. Win ezúttal is a háttérből asszisztál Myronnak, és megmutatja, mennyire vékony is a jég közte és a rosszfiúk között. A cselekmény csavaros volt és tényleg az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy ki áll a háttérben, és mi volt az indítéka. Myron pedig sziporkázott, mint mindig a béna vicceivel és szarkasztikus megjegyzéseivel. Imádtam!
Csak azért négyes, mert elfogult vagyok Cobennel, és imádom Myront meg Wint. Nyilván el lennék ragadtatva, ha nem olvastam volna sokkal jobb későbbi darabokat ebből a sorozatból. Az az én hibám, hogy nem kötött le se a teniszezők, se a 90-es évekbeli celebek világa, de azért beindulhatott volna hamarabb a cselekmény. Persze vicces volt, meg csavaros is, de eléggé szenvedtem. Kár, hogy több regény fordítása is kimaradt a sorozatból, mert továbbra is az egyik kedvenc párosom ez a két fickó, és a mellékszereplők is szuperek.
Még gondolkodnom kell, elég gyenge (nagyon) kezdés után egészen jó lett úgy a 180-200 oldaltól, de addig… Kár, hogy agyon van tekerve benne minden szál, egészen hihetetlen, és a „humora” egy rémálom nekem. Az utóbbi 2-3 Coben nem igazán nyerő nálam. Nem ezekért szerettem meg. Hol a Dermesztő csend és az Erdő feszült izgalma?? Elveszett…
Oké, ez még csak a második kötete eredetileg a Myron-sorozatnak 1996-ból. Az említett két remek jóval későbbi írása, szóval erősödött. Kizárólag elvakult rajongóknak.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/03/necces.html
Amikor nyomozós könyvet olvasok többnyire próbálok idő előtt rájönni, hogy mit is takarnak a rejtélyek. Ha jó a könyv, akkor ez nem sikerül. Coben megint úgy összekuszálta a szálakat, hogy esélyem se volt. :D Voltak sejtéseim és néhány talán még meg is közelítette a valódi történéseket. Félsikerként könyvelem el. :D
Ismét csak azt tudom mondani, hogy minden részletében tökéletesnek éreztem a könyvet. Kellően izgalmas, rengeteg csavarral megáldott, szórakoztató, a szereplők szerethetőek, utálhatóak, senki mellett nem megyünk el úgy, hogy fél oldal múlva már azt is elfelejtjük, hogy létezik.
Nagyon tetszik, hogy Myron karaktere már az első kötetben kibontakozik, ő túl nagy meglepetéseket itt nem okozott, de Win most mutatta meg jobban magát. Vagy inkább úgy mondanám, hogy nagyobb bepillantást nyerhettünk a sötét oldalába. Az az ember elmebeteg. :D
„(…) másnak is feltűnt vagy csak én vettem észre, hogy a szende értelmiségi pofád mögött egy kőkemény pszichopata lapul?”
Imádom. *-*
Változatlanul igényt tartok az egész sorozatra. Sajnálom, hogy nálunk foghíjasan került kiadásra. Pedig már le is poroltam neki a helyet a kedvencek polcomon.
Mindenki befolyásolható, ez alól én sem vagyok kivétel, de bevallom őszintén, engem most Coben jobban elvarázsolt, mint az előző könyveivel. Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, kezdve Myron és Win különleges személyével, a profi rosszfiúkkal, és persze a kisvárossal, ahol ismét olyan mellékszereplőkkel találkozunk, akiket ugyan nem ismerünk meg alaposabban, de mégis hitelesen vannak jelen, kellőképpen egyediek, miközben egy felesleges mondatot nem pazarol rájuk a szerző. Myron váratlanul egy spoiler gyilkossági ügy kellős közepén találja magát, ezért társaival, Winnel és Esperanzával együtt nekilát, hogy utánajárjon két család drámája által felmerülő sötét titkoknak. Eközben azonban szembe kell néznie saját hivatásának árnyoldalaival is, és egy olyan világban kell helytállnia, ahol a külső és a tehetség gazdaggá tehet, ám az igazság olykor gyilkolni képes. És mint minden jó krimi esetében, a végére itt is tartogat egy csavart, ami leginkább a klasszikus detektívregényeket idézi.
Szeretem a krimi könyveket, de ezt kifejezetten egy kihívás miatt olvastam el. Érdekes volt megismerni a tenisz világát, sajnos ez is olyan kegyetlenül kitudja szipojozni az embert, mint bármilyen másik sport. Itt már régen nem arról szól a dolog, hogy esetleg ki tehetséges, hanem a szponzorok kivel tudják a legjobban eladni a portékájukat. Ez elég szomorú.
Na mármost a történet egy letűnt csillag gyilkosságával kezdődik, ami nem hagyja nyugodni egykori menedzserét, Mayront. A nyomozása során folyamatosan falakba ütközik, de neki és a társának Winnek megvannak a módszerei. A humorukat nagyon megszerettem. Sok nagy hatalmú embernek szúrni kezdték a szemüket. Mayronék nagy titokra bukkantak. A módszereiket sokszor nem lehet legálisnak nevezni, de mindig megszerezték amit akartak. Ugyanakkor maga a történet sokszor lapos volt, és könnyen kiszámítható. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ki is lesz az elkövető, és miért. A végét sajnáltam, amennyire elnyújtották az egészet, a végét annyira összecsapták.
Népszerű idézetek
Myron felvette a Slim-fast dobozát, és édesen elmosolyodott.
–„Ízletes turmix reggelire. Újabb adag ebédre. Aztán vissza fogott vacsora.
– Baromság . Kipróbáltam. Ez a szar semmit sem ér.
– Mennyi ideig csinálta?
– Majdnem egy napig. Semmi, nuku. Egyetlen kilót sem sikerült leadnom.
– Perelnie kellene őket.
– Ráadásul olyan az íze, mint a puskapornak.
A tetejébe Win afféle félénk úrifiúnak látszott, aki kizárólag olyankor mozdította meg az ujját, amikor a főkomornyiknak intett –vagyis megtestesítette mindazt, amit egy éles szemű tángáló elvárhat a bokszzsákjától. Neccpóló még egy lépést tett előre, és ütésre emelte az öklét. Bárki is bérelte fel a két pasast, nem igazította el őket alaposan.
Abban a pillanatban, amikor odaért, Dimonte és Krinsky nyomozók léptek ki az ajtón. Dimonte megdöbbent, láthatóan nem örült a találkozásnak. Csípőre tette a kezét. Fontoskodó, türelmetlen arcot vágott.
–Mi a lószart keres maga itt?–kaffogta.
–Nem tudja, mi lett a Motels együttessel? –szegezte neki a kérdést Myron.
–A mivel?
Myron a fejét csóválta. –Mennyire gyorsan felejtenek az emberek…
–Az istenit, Bolitar, kérdeztem valamit! Mit keres itt?
–Tegnap este nálam felejtette az alsóját–felelte Myron.–Boxer. Harmincnyolcas. Kisnyuszis fazon.
Dimonte arca elvörösödött. A legtöbb zsaru homofób. A legkönnyebben úgy lehet felhúzni őket, ha erre rájátszik valaki.
–Jobb, ha nem ártja bele magát az ügyembe, seggfej. Maga meg a pszicho-yuppie barátja…–Krinsky ezen felnevetett.
A sorozat következő kötete
Myron Bolitar sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos testvériség 96% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Számolj tízig 93% ·
Összehasonlítás - J. R. Ward: Az ördög martaléka 93% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia 92% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Michael Connelly: Az igazság ára 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - Michael Connelly: Angyaljárat 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás