Ne ​engedj el! 87% 101 csillagozás

Cobennek úgy gondolom mindegyik regénye profi munka. A szórakoztatás legalább olyan hangsúlyt kap a történetben, mint az izgalom. Ezt maradéktalanul hozza legutóbbi regénye is. Ami talán kicsit számomra már túl nyakatekert volt az a politikai háttér. A drámai vég meglepő és váratlan lesz. Érdekes volt számomra, de a tettest maximálisan megértettem, sőt!
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/04/ne-engedj-el.html

Egy mostani rendőrgyilkosság visszavezet a sötét múltba. Napoleon Dumas (Nap) 15 éve vesztette el ikertestvérét és szerelmét, Maurat, akinek ujjlenyomatát megtalálják a gyilkosság helyszínén. Minden újraéled, a régi sebek felszínre tőrnek. A rendőrkapitány is érintett az ügyben, egyetlen leányát, Dianát gyászolja azóta is. Az események peregnek, mindenkinek van titkolni valója. Nap nyomozó veszélyes utat bejárva, végére jár mind az akkori, mind a mostani eseményeknek. Számomra Maura karaktere kidolgozatlan, a Niké rakétabázis túlbonyolított, mindezek ellenére Coben most is megcsillogtatja írástudását.

Coben semmit nem változott a szemembe, talán csak az, hogy most már nem tudok annyira „borzongani” rajta, de ezt nem tudom a számlájára írni, mert hát érthető ennyi idősen és ennyi könyve után. Könnyed szórakozás nagyobb elvárások nélkül. A jól beillesztett új rejtélyének főhőse a külvárosi New Jersey-i nyomozó: Napoleon (Nap) Dumas. Száraz humorral töltött összeesküvés-elmélet, ahol még a legfeszültebb helyzeteket is komikus megkönnyebbülés tölti be. A történet feszített tempójú, lendületes és több meglepő, csavaros fordulatot tartogat. A remek információadagolásnak köszönhetően fokozatosan bontakoznak ki az előzmények, és az apró, elejtett részletek a regény végére egészen új megvilágításba kerülnek. Ennek ellenére sok újdonsággal nem tudja kiegészíteni a „franchise-t”, de nem is lő alá a korábbi könyveinek. Mindezek ellenére azonban nem tud magával rántani és igazából túl sok olyan emlékezetes pillanatot vagy momentumot sem tud felmutatni, ami a „klasszikusai” közé emelné.

Coben már megint egy eszméletlen csavaros történetet álmodott meg és ezúttal a valóságból merített. Egy elhagyatott rakétabázis, öt fiatal és két holttest. Nap elvesztette testvérét és annak barátnőjét egy vonatbalesetben tizenöt évvel ezelőtt. Nap rendőr lett, majd szépen feltornázta magát a ranglétrán és megyei nyomozóként egy nap visszaköszön a múlt: testvére hajdani barátját, Rexet holtan találják, és a helyszínen megtalálják hajdani szerelme Maura ujjlenyomatait, aki szintén tizenöt évvel ezelőtt azon a tragikus éjszakán tűnt el. Ahogy már lenni szokott innen jön a szálak összekuszálódása, mivel Napnek újra össze kell raknia, hogy mi történhetett azon az estén, miért Leo és Diana halt meg és miért élhetett tovább Hank, Rex és Beth. Ki volt a felelős, ha volt egyáltalán, ki csavarta úgy a szálakat, hogy a gyilkosságot balesetként könyvelték el? Lehet, hogy Nap nem is ismerte az ikertestvérét? Lehetett-e igazság abban, hogy az elhagyatott bázisban titkos kísérletek folytak? Az író mindig figyelmezteti az olvasót, hogy valami még nem kerek, valami hiányzik, még akkor is, amikor már úgy érezzük, megvan a magyarázat, ismerjük a történéseket. Ezúttal is a cselekmény legvégén jön az a bizonyos csavar, a nagy bumm, ami sarkaiból fordítja ki a világot. És ezúttal is le a kalappal az író előtt. Remek könyv, remek szereplőkkel, remek történetfelépítéssel. És hogy ne érezzük magunkat teljesen ismeretlen terepen, azért feltűnik Myron és Muse is.

Hét éve olvastam utoljára Cobentől, de emlékeim szerint írt már ennél jobb könyvet is. Itt eleinte nagyon sok tőmondat volt , meg poénkodott, ami még egyszer kétszer vicces is volt, de már a sokadik után kicsit erőltetettnek éreztem. Na mindegy, ez csak az én fanyalgásom, a sztorival nem volt baj. Mondjuk Mauren szerepe egy kicsit a végére, mikor már mindent megtudunk kit miért is ölnek meg, nekem sántított, nem illet a képbe.
Annyit azért elért az író, hogy ismét olvasni fogok még tőle, mert a mai felhozatalhoz képest, ez egy üdítő színfolt a krimik terén.

Imádom Cobent, de ez a könyve most nem annyira jött be, talán a sok politikai szál miatt. Egyébként nagyon jó volt. Nap detektív nyomozása, ami a teljes életét megváltoztatta, nagyon durva volt. Nem tudom, Én mit csináltam volna, lehet hogy sokkal durvább lettem volna :) Jó kis könyv volt.

Hm. Olvastam már jobbat tőle. A krimi része rendben van, de a konteós fele nem tetszett. spoiler
A vége viszont jól sikerült, a szálak elvarratódtak, nincs hiányérzet. spoiler

Remek megfogalmazású, fordulatokkal és izgalmakkal teli regény. Magával ragad a könyv és addig nem enged el, amíg a végére nem érsz. A könyvnek érzelmi oldala is van, hiába egy tökéletesen megírt krimiről beszélünk. A mű felkeltette az érdeklődésem, izgatottá tett, néhol átéreztem a a csalódást, míg máshol én is ijedtséget éltem át. (..) Tapasztalataim alapján erre a lehető legjobb példa Coben, akinek bizony még akár száz könyvét is szívesen elolvasnám. Ő az akinek tényleg a vérében van a jobbnál jobb krimik megírása.

Teljes ajánló: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/04/13/harlan-…

Az írónak már nem az első könyve arról, hogy egy férfi a szeretet nő után sóvárog, aki eltűnt. Míg a Hat év című könyve számomra nagyon érzelgősre sikerült, szerencsémre ez a történet már nem volt csöpögős. A főszereplő Nap, szimpatikus karakter, tetszett az igazságszolgáltatása, kitartása. A sztori pedig kedvemre való volt, az összeesküvés-elmélet, a bosszúállás, iszonyat felpörgette a történetet, alig vártam hogy kiderüljön ez a régi titok.

Cobennek van egy működő, többször kipróbált receptje és úgy van vele, hogy ami már bevált azon minek változtatni. Jó hír: akiknek ízlenek a sütijei, azoknak ez a kötet is tetszeni fog. Szórakoztató stílus, kisváros üzemmódban: itt is mindenkinek megvannak a titkai. Ahogy ezek napvilágra kerülnek, egyre közelebb jutunk a múlthoz, hogy mi is történt azon a végzetes éjszakán. Fordulatos volt, csavaros, a végén pedig rájön az ember, hogy senki sem az, akinek látszik.