"Ray egykor tehetséges fotós volt, de negyvenéves korára zsákutcába jutott az élete, és paparazzóként keresi meg a mindennapi betevőt. Egy napon azonban felsejlik egy alak a múltból. Valaki, aki miatt minden félrecsúszott.
Megan igazi kertvárosi anyuka: van két tökéletes gyereke, egy tökéletes férje, és boldogan élnek tökéletes házukban. Megan mégis egyre elégedetlenebb az életével. Nosztalgiával gondol vissza arra az időszakra, amikor korántsem volt minden ennyire tökéletes körülötte.
Broome nyomozó tizenhét éve próbál a nyomára bukkanni egy helyi családapának, aki egyik napról a másikra megmagyarázhatatlanul eltűnt. Már ő maga sem hisz abban, hogy valaha megtalálja a megoldást, amikor váratlanul történik valami.
Ahogy felgyorsulnak az események, mindhárman rájönnek: bármilyen mélyre temették is titkaikat, a múlt sosem halványul el teljesen, és egy nap mindenkinek szembe kell néznie tettei következményével…
„Zseniális bűvészmutatvány, a kortárs… (tovább)
Maradj mellettem 133 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Kedvencelte 4
Most olvassa 3
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 60
Kiemelt értékelések
A történet végét illetően most sem csalódtam Coben könyvében: csattanós, fordulatos. A karakterek érdekesek, bár nem igazán került közel hozzám egyik sem, nem tudtam megszeretni őket. Megant kissé önzőnek találtam, és nem lett szimpatikusabb akkor sem, amikor a saját férjével — akinek egyébként az új életét köszönheti—, sem oszt meg semmit. Nyilván nem kell, hogy minden múltban történt eseményt ismerjen a másik fél, de ha már történnek olyan dolgok, amelyek miatt veszélybe kerül a mostani életük/családjuk, akkor illő lett volna beavatni a férjet. A sztori az első egyharmada nem igazán kötött le, azonban egy ponton ez átváltott fordulatos cselekménybe, és beindult az igazi dráma, a hajsza a túlélésért. A Maradj mellettem című történetben sem minden az, ami látszik, és ahogy haladunk a vége felé, úgy lesz egyre megdöbbentő a végkifejlet.
Nőket verni egy kapcsolatban – annyira távol áll tölem, hogy elképzelni sem igen tudom. Milyen érzelmeket rejt ez és milyeneket indukál a nőben az állítólag szeretett férfi iránt? Mert, hogy valójában biztosan nem vonzódik hozzá. Coben újra egy kitűnő krimit tett elém, ami kellőképp izgalmas, fordulatos, s a fenti motívumon, mint indítékon nyugvó. Érzékletes nyomozati szál, több részletes lélekrajz és karakter – szórakoztató 1-2 nap, amíg az ember olvassa. De már Az erdő című regényből sem emlékszem jóformán semmire…
Coben Az erdő után ezzel a könyvével is megvett, nagyon jól ért a történetszövéshez.
A könyv elolvasása után, ha meghallom, hogy forrasztópáka, rosszul leszek…
Fáj ezt leírnom, de ez a könyv nem volt jó. Abban az értelemben, hogy Coben írta. Állítólag.
H. C. ennél mérföldekkel jobb, izgalmasabb, csavarosabb történeteket írt már, ez előtt és ez után is.
Nem tudtam a szereplőinkkel együtt izgulni, nem érdekelt a sorsuk, vérszegény volt.
Ray sokat ivott, Megan sokat lelkizett, a rend őre pedig tesze-tosza volt. Ja, a tettest is ki lehetett találni, annyira klisés volt a dolog.
Az igazán érdemleges cselekmény az utolsó 70 oldalon volt, az előtte lévő 250 az tulajdonképpen egy bevezető.
Jó kis (tucat)krimi ez!
Nem csoda, hogy a Netflix látott benne potenciált.:) Ugyan ez közel 10 éves könyv, de felveszi a versenyt a mai (tucat)akciókrimikkel. Broome nyomozó és Megan karaktere kimagaslik a többiekhez képest, de itt inkább az a tipikus harlancobenes pörgés jellemző, talán a közepe lelassul kicsit, de rendben van a tempó. Maga a sorozatgyilkos indítéka kissé érthetetlen és kivitelezhetetlen, nem mondom, hogy leesett az állam a főcsavarnál.
A szerelmi szálak (Megan és Ray + Ken és Barbie) érthetetlenek voltak, ezért (is) csak 4 csillag.
Az előzőleg olvasott történeteivel sikerült az írónak annyira meggyőznie, hogy most már ösztönzés nélkül, önként és dalolva veszem a kezembe az írásait és természetesen ezúttal is sikerült elvarázsolnia, megdöbbentenie és megbotránkoztatnia. Számomra az az igazán élvezetes és feledhetetlen bűnügyi regény, ahol a gyilkos motivációja annyira nyilvánvaló, hogy még véletlenül sem jutna az eszembe indokként arra gondolni, ami miatt ő már ölni is képes, illetve maga az elkövető személye is annyira a történet része, hogy majd kiveri a szememet, de mégsem gyanakodok rá. Nem annyira feszült és érzelmekkel teli ez a könyv, mint a szerző Senkinek egy szót se című írása, mégis képes feszültséget kelteni és érzelmi reakciót kiváltani az olvasóból, csak máshogy. A nyomozást leíró szál erős és összetett, illetve – ahogy az egy mai krimitől elvárható – képi világában helyenként kellőképpen kegyetlen és megrázó, de ami igazán nagyot dob az olvasási élményen, az a szereplők érzelmeinek és lelkiállapotának bemutatása, amelyet az író – nem csak ebben, de a többi művében is – kimagasló tehetséggel művel. A könyv története van annyira szerteágazó, mint maga az emberi lélek, tehát pont eléggé összetett ahhoz, hogy az olvasó belebonyolódjon a cselekménybe, illetve megtalálja azt a karaktert, akinek reakciói legjobban tükrözik a saját érzelmeit. A régi szereplők fokozatosan bukkannak fel a múlt homályából és teszik hozzá a maguk mozaikdarabkáját a teljes képhez. Olvasás közben szinte együtt éltem a történettel, a nyomozóval együtt gondolkoztam és illesztgettem össze a részleteket, és csak az utolsó pillanatban állt össze bennem, hogy tulajdonképpen mi is adta a történet alapját és ki is az események hátterében megbújó elkövető.
Nem sűrűn fordul elő, de jelen esetben a szerző azt is képes volt elérni nálam, hogy bár nem értek egyet a gyilkos által végső megoldásként alkalmazott eljárással, mégsem tudom a tetteiért teljes mértékben elítélni, a lelkem mélyén megértem és elfogadom az általa adott indoklást.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/05/harlan-coben-mar…
Coben minden egyes könyve tele van izgalommal és váratlan fordulatokkal. Ennél a könyvnél valamivel nezebb helyzetben van az olvasó, mert lassabban és döcögősebben indulnak be az események, de egy idő után ezek a szálak úgy bonyolódnak egymásba, hogy a végén egy olyan krimit eredményeznek, amiben jó elmerülni.
A könyv szereplői saját személyes történetük kapcsán nagyon érdekesen fonódnak össze a regény fő cselekményével. A nyomozás során egyre több információ derül ki ezekről a szereplőkről, akiknek személyes élete ugyanolyan izgalmas, mint maga a nyomozás része.
Három különböző szereplő életén keresztül egy olyan bűncselekmény kerül középpontba, ami arra sarkallja a történet szereplőit, hogy szembenézzenek saját kudarcaikkal és tévedéseikkel.
Amennyire összetett, pont annyira egyszerű is ez a krimi, ami részletes lélekrajzábrázolásával, izgalmas történetével és jól kidolgozott karaktereivel, egy fodulatos bűnügyi regénnyel ajándékozza meg olvasóit.
Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/harlan-coben-maradj-mellettem/
Annyira nem varázsolódtam el ettől a krimitől. Kicsit ponyvás lett. Nem sikerült olyan érdekfeszítően felvezetni a történet szálait. A szereplők is olyan szürkék voltak. Ez a tipikusan 'egynek elment' halmazba került. Olvastam Harlantól jóval jobbat. Olyan mintha bontogatná még a szárnyait, hogy aztan elszárnyalhasson vele a krimi ìrás istenségének naplementéjében.
Még régebben megnéztem a könyvből készült sorozatot, de elég homályosan volt meg a történet, ezért is mertem most belevágni az olvasásba, hátha izgalmasabb lesz így, hogy már nem emlékszem. Hát nem jött be. Valahogy nem tudott lekötni 100-150 oldal után sem. A szereplők nem voltak szimpatikusak, Megant önzőnek éreztem, nem igazán tudta szerintem megbecsülni az „új életét”. Ray önpusztítása sem volt túl vonzó. A könyv vége előtt pedig már tudni lehetett hova vezetnek a szálak, szóval engem most nem vett meg az író, de talán majd egyszer egy másik kötetével :)
Népszerű idézetek
…a tehetősek és a nincstelenek közti különbség két dolgon múlik- A szerencsén és a származáson. tehát minél szerencsésebb vagy és minél több ajtó nyílik meg előtted a származásod miatt, annál elszántabban kell bizonygatnod, hogy mindezt az intelligenciádnak és a szorgalmadnak köszönheted. A világ, végeredményben, másról sem szól, mint az önérzetről.
179. oldal
Boldogtalan, szerencsétlen szüleink például állandóan azt sulykolják belénk, hogy a boldog élethez vezető egyetlen út, ha pontosan ugyanazt tesszük, amit ők. Barbie sosem értette ezt a logikát. Hogyan is tartja a mondás? Őrült az, aki újra meg újra megcsinálja ugyanazt, és közben arra számít, hogy más lesz a végeredmény. A világ azonban pontosan ezt teszi nemzedékről nemzedékre. Barbie apja, példának okáért gyűlölte a munkáját, minden reggel kopott öltönyben és nyakkendőben vonszolta el magát otthonról, este hatkor pedig dühösen, leverten érkezett haza, és csak az üveg nyújtott neki vigaszt.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A kívülálló 90% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás - Jeff Lindsay: Dexter dühödt démonai 83% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Zavaros vér 94% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos bosszú 93% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - Anne Frasier: A testszámoló 90% ·
Összehasonlítás