Az ​ördög játszótere 84% 173 csillagozás

„A jó törékeny. (…) A jó olyan vékony és áttetsző, hogy egy gyenge fuvallat is megsemmisíti.”

Képtelen vagyok Cobent úgy olvasni, hogy kitaláljam a végső csattanót. Próbálok agyalni, összerakni a darabkákat, de teljesen sose sikerül. Vagy én vagyok túl ostoba, vagy Coben túl jó. Maradjunk az utóbbinál.

A könyv első 50-60 oldala még csak felvezeti a szereplőket és a több szálon futó cselekményeket. Itt még csak arra koncentráltam, hogy ne veszítsem el a fonalat a ki-kicsodában. Meglehetősen sok szereplővel dolgozik, de nem követhetetlen. Mindenkit szerepeltet annyira és annyiszor, hogy konkrét arc párosítása nélkül sem zökkenünk ki.
Az egyre kacifántosabb történet során azonban marad idő egy kis lelkizésre és persze a humorra is. Több szereplő fejébe is betekintünk, így a legtöbben a szívünkhöz nőnek valamilyen szinten. Persze Matt a főszereplőnk, neki szurkolunk, de megismerjük a „másik oldalt” is. Többnyire az E/1-ben írt regényeket részesítem előnyben, de van, ahol az E/3 nem hogy működik, de egyenesen szükséges. Ez egy ilyen könyv. Sokkal színesebb és összetettebb képet kapunk mindenről.

Ahogy a kezembe vettem ezt a könyvet, máris szemet szúrtak Dan Brown szavai : „Az egyetlen ok, amiért leteszed ezt a könyvet, hogy bezárd a bejárati ajtót.”
Hát erre senki ne számítson. :D Hacsak nem úgy értette, bezárod az ajtót, hogy még véletlenül se zavarjon meg senki. Azt meg tudom érteni. Mert hozza a szokásos szintet. Izgalmas, csavaros, vicces, titkokkal teli.

Matt Hunter kanossza-járását követhetjük nyomon ebben a Harlan Coben műben, aki az elpusztíthatatlan szuperhőst alakítja a könyvben. Olivia, a feleség nem az akinek látszik és Matt nyomozni kezd.
Nekem túlságosan amerikai volt, sok hajszával, akcióval…de ne szórjunk hamut Harlan fejére, ő ezt a stílust tudja és az elsők között indította el.
(Pedig ebből később Netflix-sorozat készült…ja, az amerikai piacra.)

Azt hiszem, elmondhatom most már, hogy Harlan Coben felkerült az abszolút kedvenc íróim listájára.
Falom és falom a könyveit.
Egyiket a másik után, és, noha klisék halmaza, nekem a körítés, a stílus nagyon bejön.
Az ördög játszótere nekem megintcsak azt a pörgős akciófilm érzést adta, amit az eddigiek, és megint úgy éreztem, mintha a kilencvenes évekbe röpültem volna vissza, pedig nem is akkor játszódik a sztori.
Valahogy mégis ilyen a hangulata.
Ezt nagyon bírom Cobenben.
Matt, a főszereplő nagyon közel kerülr hozzám, nagyon megkedveltem, nehezen is engedtem el a végén. Neki sok helyen kellett újból kezdenie. A börtön után, a leendő új lakhelyén, ahol egy tirpák ex-iskolatárs folyton a pofájába vágja: nem kívánatos a környéken, és hát persze újból kell kezdenie megismerni Oliviát, a feleségét, mert bizony ő mindennek a nyitja, a maga titkaival, meg múltjával. Mert a múlt újra visszaköszön.
Másik kedvenc Loren lett, akit kicsit Scully ügynökként képzeltem el, őt is bírtam, tipikus mitugrász rendőrcsaj.
Jah, és persze bírom, hogy Coben megint az utolsó 2-3 oldalra is hagy egy baromi nagy csattanót, aminek olvasása közben veszettül fogom a fejem: hogy ezt eddig miért nem vettem észre.

Coben, egy újabb régi nagy kedvenc. Hiába a legtöbb könyve az igazi amerikai krimi, szuperszext magánnyomozóval, megbélyegzett előéletű ám szerethető karakterekkel, prostitúció, korrupció, jog, szóval minden ami kell, de valahogy mégis sikerül úgy magába szippantani, hogy egyszer csak azt veszem észre a végére is értem.
Jó a stílusa, a sok felvezetés ellenére én soha nem érzem, hogy leült volna a történet, és a végére mindig tartogat legalább egy pici meglepetést, még akkor is, ha már azt gondolná az olvasó, hogy minden rájött… A karakterek elég tipikusak, de szerethetőek a cselekmény pedig soha nem unalmas.

Ez előtt a könyv előtt egy másik Coben könyvet olvastam és valahogy nem volt elég. Még akartam ilyet. Ennek tetszett a borítója legjobban, hát ezt választottam. Végig az motoszkált a fejemben, hogy én ezt már láttam film formájában. Van belőle film?
Jó volt a történet, fordulatos, letehetetlen, csak most a vége túl tökéletesre sikeredett.

Nagyon hamar kivégeztem ezt a könyvet is, mondjuk tőle az összeset majdnem egy ültő helyemben olvastam, annyira magával ragadnak a sztorik. Imádtam Mattet, a sztorit, hogy ilyen hátborzongató volt, de persze mindig a vége a legjobb, amikor kiolvasás után csak ülsz és nézel, hogy wow.

Vallom, hogy a krimi filmvászonra való és ott is hamar elalszom rajta, de ez a könyv azért mégis jó. Sablonos karakterekkel van ugyan tele, a történet is ismerős bármelyik sorozatból akár, de ahogy megírta Coben, az nagyon tetszik.
A könyv úgy kezdődik, hogy azt hittem itt be is fejezem, de ha eltekintünk az elején lévő kitekert E/2 – ben írott szuggerálós résztől, utána jó kis kaland végig olvasni. Pörgős, nem unalmas, okoz azért meglepetéseket is.
Egyetlen bajom vele, hogy a reklám itt is sokat dobott a könyvön, és köze nincs a történethez. A borító ugyanis azt mondja, hogy egyetlen dologért teszi le az ember, hogy becsukja az ajtót. Bocsánat, de ez csak abban az esetben igaz, ha az ember Vegas-i k… rúdtáncos. Ha ez a mondat nincs a borítón, nem érzek csalódást, de ott volt, és én valami valóban feszült thrillerre számítottam. Helyette kaptam egy jó krimit.

A könyv feléig már-már untam, több szereplő szemszögéből futott a sztori, nem teljesen értettem, merre tartunk, és abban sem voltam biztos, hogy szeretném tudni. Aztán valami átkattant, és hirtelen hihetetlen izgalmas lett, ahogyan összeértek a szálak és beindult a “buli”.
A könyv első fele miatt csak 4 csillag, de szépen felhozta szóval ezt egyértelműen megérdemli. Kedvencem nem lesz, de egynek jó volt.

Az író egyik legjobb könyve, szerintem. Igazi nyomozós krimi, a végén egy-két nem várt csavarral. Tetszett!

Hát nem olyan, mint a Senkinek egy szüt se regénye. de azért nem rossz. Annyira nem ragadott magával a sztori és a fordulatai sem. Olivia karaktere nem tetszett. Nem sajnáltam kicsit sem, inkább zavart, hogy hazudozott. Mattnek a férjnek is elég gázos a múltja. Egyedül Kira története tetszett benne. Fogok még olvasni az írótól de nem ez a könyv lesz tőle a kedvenc.