Az ​idegen 123 csillagozás

Harlan Coben: Az idegen Harlan Coben: Az idegen

Az ​idegen a semmiből bukkan fel. Talán egy bárban, talán egy parkolóban, talán egy élelmiszerboltban. Kiléte ismeretlen. Indítékai homályosak. A birtokában lévő információ tagadhatatlanul hiteles. Néhány szót súg az ember fülébe, aztán magára hagyja meghökkent áldozatát, aki kétségbeesetten próbálja összerakni darabokra tört élete szilánkjait.
Adam Price-nak van mit veszítenie. Élete maga az amerikai álom: jól fizető állása van, és látszólag harmonikus házasságban él gyönyörű feleségével, akivel két csodálatos fiúgyermeket nevelnek egy hatalmas kertvárosi családi házban.
Aztán összeakad az idegennel. Amikor Adam tudomást szerez felesége, Corinne szörnyű titkáról, kérdőre vonja az asszonyt, és a tökéletes élet délibábja úgy foszlik szét, mintha sosem létezett volna. Ám Adam hamarosan még sötétebb machinációk hálójában találja magát, és egy idő után felismeri: elég egy apró kis hiba, és az összeesküvés, amelybe belesodródott, nem csupán az életüket dönti romba, de végez… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hard Boiled

>!
Jaffa, Budapest, 2020
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634752325 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Jaffa, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9786155715266 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Jaffa, Budapest, 2015
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155492815 · Fordította: Galamb Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Navi P
Harlan Coben: Az idegen

Az utolsó 50 oldal mentette meg. Lassan csordogáló, inkább filozófikus, mint akció dús krimi, amiben lassan, cseppenként adagolja az író az információkat, hogy legyen időnk felállítani a teóriáinkat. Majd a könyv végén fogja és egy laza szóköz leütésével az egészet megsemmisíti. Egyszer felsejlett előttem, hogy talán ő a tettes, de mások sokkal kézenfekvőbbnek tűntek. A vége viszont mindent visz. Johanna, le a kalappal előtte. Végül is nagyon jó kis krimi volt. Akit nagyon sajnálok, az Bobby.

>!
Roszka
Harlan Coben: Az idegen

Ez a történet számomra egyszerűen döbbenet! Hogy jön bárki is ahhoz, hogy mások titkait kiderítse és ezt el is mondja annak, aki elől titkolta az illető! De tulajdonképpen két szálon fut a történet, de ezt csak a végén tudjuk meg. Érdekes, kicsit idegesítő sztori.

>!
deen
Harlan Coben: Az idegen

Más volt, mint az eddigi Coben könyvek, de ez is meglepett. Talán kicsit nehezen indult be a cselekmény, de mihelyt az író kezdte beleszőni az újabb és újabb szálakat, már tudtam, hogy itt sem lesz másként, a kirakóst ezekből kell összerakni. Ugyan számítottam a végkifejletre, de nem gondoltam volna, hogy ez a szereplő áll a háttérben. Izgalmas volt, de lassabb sodrású, meglepő fordulatokkal. A főszereplő, ezúttal ügyvéd, élete alapjaiban kérdőjeleződik meg, és míg szereplőnk sokáig magát okolja a történtekért, valójában teljesen más áll a háttérben. Az író megint az orrunknál fogva vezetett. Tetszett!

>!
Kabódi_Ella P
Harlan Coben: Az idegen

„Az emberek hazudnak.”

„Idővel sok minden elmúlt, tönkrement és szertefoszlott vagy, optimistábban nézve, módosult és megváltozott. Egy dolog azonban, úgy tűnt, megmaradt, sőt erősödött is: az oltalmazó családi kötelék – te meg a házastársad, ti egy csapat vagytok.”

Amennyiben igaz az, hogy Harlan Cobennek ez az egyik leggyengébb műve, akkor Cobent érdemes olvasni, mert a „gyenge” alkotása is észbontóan izgalmas! A Jaffa Kiadó idén tavasszal újra megörvendeztetett bennünket a híres krimiíró ezen regényével, feltehetően a könyv alapján készült, februárban útjára indult Netflix sorozat apropóján.

Harlan Coben: Az idegen c. regénye érdekfeszítő, sötét, titkokkal és aljassággal teli történet, a mai modern, énközpontú világunk súlyos, ám tökéletes korrajza. Abból indulunk ki, hogy az emberek hazudnak. Mindenki hazudik. Az okok tulajdonképpen mellékesek, a hazugság hosszú távon nem fizetődhet ki. Ahogy azt is jobb, ha megfontolja az ember, ki mellett áll ki.

A koncepció az író csavaros észjárását dícséri, ahogy a végkifejlet is, ami nem feltétlen örömteli, ám sokféle konklúzió levonására készteti az olvasót. Azt gondolom, hogy az idézet, amivel a bejegyzésemet kezdtem, sok mindent elárul arról, én mit tartottam a legfontosabbnak a történet egészét, és a végeredményt is figyelembe véve. A társad az első. Ha nem az első, ha nem az egyetlen, az egész mehet a levesbe, és sajnos megy is, így, vagy úgy. Nagyon nem mindegy, kivel kötöd össze az életed, és miért. Nagyon nem mindegy, hogy az árulás, illetve a bizalom mennyire része az életeteknek. Az őszintétlenség, a titkolózás, a csalás sokféleképpen teheti tönkre egy család életét, egy amúgy jól működő házasságot. Amint a bizalom megtörik, tulajdonképpen mindennek vége, még akkor is, ha a látszat mást mutat.

Puffogatathatnék még dilettáns közhelyeket a lojalitás fontosságáról egy párkapcsolatban, de azt hiszem, de azt hiszem, az felesleges szócséplés volna. Természetesen a történetben van egy központi figura, akin keresztül feltárul előttünk az egész szövevényes eseménysorozat. Egy házaspárt övező rejtélyből bontakozik ki valami olyan összetett, és kiszámíthatatlan történet, amelyre egyébként valószínűleg nem számítunk egy ilyen alapvetően sablonos kezdet után. A feleség titokzatos eltűnése, a férj először óvatos, majd egyre elszántabb kutatása eltűnt neje után jól bevált séma, ismerős minden krimiben, thrillerben jártas olvasónak. Ám ne tévesszen meg senkit az egyszerű felütés, mert később bizony meglepő dolgokkal szembesülünk. Felbukkannak mások is, megfigyelhetjük, ők hogyan reagálnak arra, amikor szembesítik őket olyan igazságokkal, amik alapjában véve rengetik meg az életük stabilnak hitt fundamentumát. Ki így, ki úgy veszi tudomásul, miféle hamisságban él, milyen tévhitekbe ringatják őket szeretteik, férjük, feleségük, vagy akár gyermekeik. S minden hamisságnak súlyos ára van egy ilyen regényben. A valóságban talán ez nem törvényszerű, az ember sokszor haláláig képes homokba dugni a fejét, és leélni egy hazug életet csak azért, hogy a látszatot fenntartsa, mert az mindenekfelett kényelmesebb, mint a szembenézés, újrakezdés, tisztázás.

A fikció azonban nem ilyen. A fikció során az író sokszor elmegy a végletekig, s viszi magával az olvasót is. Így is kell tennie, hiszen másként nem éri meg az utazás. Nem tanít. Nem mutat rá semmire. Néha neki kell menni a falnak, hogy valaki felébredjen. Azon kívül, hogy a történet halad egyik irányból a másikba, kell, hogy legyen valami belső értéke, valami érdemi mondanivalója, valami lényegi vonala, melyben bizonyos morálok mellett kitart. Harlan Coben Az idegen c. regényében olyan problémákra világít rá, melyek mindannyiunk életében jelen vannak, amellyel mindannyiunknak meg kell küzdenünk mindennapjaink során. A bizalom sérülékenysége, a szeretet hatalma, az önként vállalt vakság, a másik elveszétésétől való félelem által generált hazugságok kusza hálója. Mi nők, mindenre képesek vagyunk, hogy megtartsuk a férfit, akit kiválasztottunk, sokszor mérhetetlen butaságokra is. S ami a legmegdöbbentőbb, hogy minden szeretetünk, és az együtt töltött hosszú évek ellenére valójában nem is ismerjük igazán a társunkat. Ismét: nem akarok naiv, ostoba frázisokat lövöldözni végszóként. Az ember csak ember, hibás, irracionális tévképzetekkel teli, önbizalomhiányos és gyanakvó. Így van ez jól, el kell fogadni, ami megváltoztathatatlan. Ám az, hogy a kapcsolatunk valakivel mennyire stabil, a nehéz időszakokban mutatkozik meg, az extrém körülmények között. Itt rejlik a lényeg: a bajban ismerkszik meg a valódi társ, amikor mindenki tudja, mi a dolga, és teszi is azt, mindenáron, bármilyen körülmények között. A tragédiákban mutatkozik meg legtisztábban az aljasság, de a hűség, és az összetartás is. Alakuljon bárhogy, a hazugságok idővel mindig lelepleződnek, és megmarad a puszta, pőre valóság, amit vagy szeretünk, vagy nem. Igyekezni kell, hogy az ember a legjobbat hozza ki magából, mert nem mindegy, hogyan ítéltetünk meg végül.

>!
robinson P
Harlan Coben: Az idegen

Az amerikai álom, amiért akár ölni is képesek egyesek. Sötét titkok a kertváros mélyén. Nincs humor, nincs Myron Bolitar. Hackerek világa és életünk kis titkos hazugságai.
Egy egészen más Coben, mint az eddigiek.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/10/az-idegen.html

>!
bartok_brigitta P
Harlan Coben: Az idegen

Már volt egy pozitív próbálkozásom Harlan Coben egyik könyvével, szóval nem volt kérdés, hogy szeretnék majd még olvasni tőle. Az idegen egészen véletlenszerű választás volt; tetszett a borítója, a sejtelmes címe – egészen addig nem is tudtam, hogy miről szól, amíg el nem kezdtem olvasni. Az elején nagyon megijedtem, hogy átkozottul mellényúltam; a sztori lassan indul be, a kezdőhangok laposak, a környezet túlontúl tökéletes. Aztán bamm, elkapott a gépszíj és nem bírtam letenni addig, amíg be nem fejeztem.
Maga a történet nem tartogat nagy csavarokat, volt már ilyen. Jobban érdekeltek a mellék szállak, az idegen és a csapat ténykedése, ahogy újabb és újabb titkokat súgnak meg a megfelelő személyek fülébe – a megfelelő ellenérték reményében. Emlékeztet minket arra, hogy a tökéletes amerikai álom nem létezik. Mindig lapul valami a látszólag tökéletes máz mögött; lehet, hogy a csinos, gazdag feleséget csúnyán csalja a férje egy egyetemistával, vagy kiderül, hogy a gyermek, akit féltőn neveltünk nem is a miénk…
A főszereplőnk „vétlen” áldozat a történetben, akinek életét felbolygatja egy titok, és a tökéletes családi idill egyetlen pillanat alatt odalesz. A történet legnagyobb erőssége, hogy megmutatja, hogy milyen mérgező hatással lehet egy-egy titok a meglévő kapcsolatokra, és kötelékekre, miként képes kirángatni a tartópilléreket egy tökéletesnek tűnő alapból. A titkok mérgezőek.
Szerettem a karaktereket. A főszereplő Adam számomra szimpatikus volt, bár kicsit naiv, már ami a saját életét illeti… A végére pedig mintha átcsapott volna fanatikusba. Sajnáltam az őt ért pofonokért, de remélem, hogy esélyt kap majd a megfelelő felépülésre. A rendőrnő, Johanna is nagy kedvencem lett; bár csak a kötet második felében kap jelentős szerepet, sikerült bebizonyítania, hogy nem az a fajta, aki egyszerűen engedi, hogy a sarokba ültessék.
A legjobb jelentek számomra azok voltak, amikor az idegen felbukkant, és elárult egy-egy gusztustalanságot az éppen kijelölt áldozatának; érdekesek voltak a különböző reakciók, és ismét megállapítottam, hogy ez emberek nem egyformán viselik a „csapásokat”.
A regény vége meglepő volt, de egyszerűnek is tűnt. Mindenesetre a könyv számomra kellően izgalmas volt, bár közel sem érte el azt a hatást, amelyet a Ne enged el!-nél tapasztaltam.

>!
KATARYNA
Harlan Coben: Az idegen

Az igazság sok esetben fáj, és nem is mindig tudunk vele mit kezdeni…

A legelső dolog, ami megfogott ebben a könyvben az a borítója. Nagyon megtetszett, majd elolvastam a fülszöveget és adtam a könyvnek egy esélyt. Harlan Coben történeteit a váratlan csavarok, humor jellemzik. Mit is írjak?

Megvesztem, annyira untam az elejét, aztán ahogy egyre jobban jöttek ezek a híres nevezetes váratlan fordulatok/csavarok, egyre jobban belevesztem a történetbe. Bár ennél a történetnél semmi humorosat nem véltem felfedezni.

Tökmindegy, hogy éppen kit kap el „AZ IDEGEN” ha éppen valós/valótlant állít a szeretett félről, mindenki megkérdőjelezné a kapcsolatát. Ilyenkor felmerül az emberben a gyanú, hogy talán igazat is állíthatott, ezzel megkezdve azt az ördögi körforgást, hogy bármennyire is próbál az ember /ez esetben Adam, vagy a többi szereplő gondolni rá/ akaratlanul is elkezd kutatni a múltban…
– Ott volt Adam feleségének hazugsága
– Heidi lányának a nem éppen makulátlan előélete
– Michaela története a volt és a leendő barátjáról
– Dan fia, Kenny aki tilosban járt
– Valamint Suzanne álterhessége…

És bár ők ezt nem tudják, de az életük összekapcsolódik egy összeesküvés, valamint az internet mocskos világa által. Az író arra is figyelmeztet ezáltal, hogy mennyi rejtett veszély fenyegeti az embereket, és bármennyire próbálunk mi mindenféle jelszavakkal, álnévvel, vagy nem értek hozzá, de akármi mással fedni magunkat a világhálón, sz.rt se érünk vele, mert akármennyire fáj is az igazság, aki valamit ki akar deríteni a másikról, azt a legegyszerűbben itt teheti meg.

Attól függetlenül, hogy végiguntam a könyv felét egy igazán jó kis történetet kaptam. Érdemes elolvasni, már csak okulás céljából is…

>!
mate55
Harlan Coben: Az idegen

Számos könyv született már a termékeny író tollából, ezért fantáziátlansággal nem lehet vádolni őt. Még ha nem is szó szerint ugyanarról szólnak a könyvei, de a történetei annyi hasonlóságot tartalmaznak, ami egy enyhe szemöldökráncolást azért megér.
A „deja vu” érzést valószínű az okozta, hogy több könyvében olyan férfi a főszereplő, aki valamilyen ok folytán elveszíti az élete szerelmének tartott nőt (feleséget), de legtöbb esetben felcsillan a remény, hogy megtalálhatja, visszaszerezheti. Ezért magán nyomozásba kezd, ami persze nem mindenkinek nyeri el a tetszését. A hasonlóságnak azonban ezzel együtt vége is szakad, mert az események teljesen más irányba viszik el a cselekményt.
Sodró, több szálon futó történetet kapunk, olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy egy rendkívül érdekes akció krimit nézek, annak minden fontos elemével. A történetben sok karakter nem az, akinek elsőre látszik, de ismerjük Cobent, aki még mindig elképesztően profi abban, hogy összehúzzon olyan szálakat és egymáshoz kapcsoljon olyan szereplőket, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz. A krimitől azt a könnyen olvasható, pörgős, cselekményes, elgondolkodtató, és érzelmekkel teli élményt kaptam, amire számítottam, még akkor is, ha nem ragadott meg annyira mélyen és nem talált annyira telibe, mint az író előző könyvei.,

7 hozzászólás
>!
mezei P
Harlan Coben: Az idegen

Izgalmas – mint mindig. Lehangoló – mint mindig. Kertvárosi idill, régi titkok. És persze kiderül ugyan az igazság, de nem leszünk tőle boldogabbak. Coben írásai végén mindig csak azon rágódom: „Mi lett volna, ha…”

>!
Flora_The_Sweaterist P
Harlan Coben: Az idegen

Számomra a modern krimi, pszicho-thriller regények egyértelműen a guilty pleasure kategóriába esnek; amikor egy ilyen könyvek veszek a kezembe, nem igazán várok tőle többet, minthogy könnyen olvasható és fordulatos legyen – ezen túl minden más pozitívum csak örömmel fogadott plusz.

Adam Price a főszereplőnk, de igazából csak annyiban, hogy az ő karaktere köti össze a könyv főbb történetszálait, ő a cselekvő és nyomozó figura. Azonban ha a főszereplő fogalmát liberálisabban definiáljuk, akkor egyértelműen az amerikai idill az, ami ezt a szerepet betölti. Tökéletesnek tűnő családok élik mindennapjaikat a fehérre festett kerítések mögött álló családi házakban, de ez a tökéletesség törékeny és illékony, elég, ha egy kicsit kutakodni kezdünk, és kiderül, mennyi apró és korántsem apró hazugság húzódik meg a háttérben. Az idegen pedig az, aki ezekre a hazugságokra fényt derít.

A koncepció legérdekesebb velejárója az, hogy megfigyelhetjük, milyen eltérő reakciókat vált ki az emberekből (áldozatokból?), amikor az idegen elmond nekik egy titkot valamelyik szerettükkel kapcsolatban. Ki az, aki azonnal elhiszi? Ki az, aki tagad? Ki az, aki kétkedik? Vajon miért bízik meg bárki egy névtelen idegenben? És mihez kezd majd az igazsággal? A feldolgozott téma rengeteg, akár a történeten túlmutató, kérdést vet fel.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/03/01/har…


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Ki maga? – kérdezte.
– Számít ez?
– Igen, számít.
– Én vagyok az idegen – felelte a férfi.

9. oldal

1 hozzászólás
>!
mate55

– Az emberek sok mindenre képesek a szerelem nevében.

134. oldal

>!
KATARYNA

Ami egyszer emlékeztetett már valamire, azt nem lehet semmissé tenni.

>!
mate55

A feleségünk az a nő, akit a világon mindenki másnál jobban szeretünk, az egyetlen igaz társunk, a részünk.

242. oldal

1 hozzászólás
>!
KATARYNA

Az élet a szerencséről, a véletlenszerűségről, a káoszról ugyanúgy szól.

>!
Neoly

– Szia!
– Szia!
– Mi van vacsoràra? – kérdezte a fiú.
– Kösz, jól. A munka persze elég hajtós volt, de összességében, igen, azt mondhatom, hogy jól telt a nap. Na és a tiéd?

94. oldal

>!
KATARYNA

A világot cseppet sem érdeklik a mi kicsinyes problémáink. (…) Előfordul, hogy feldühödünk valakire, mert elénk vág a forgalomban vagy feltartja a sort a Starbucksban, vagy nem egészen úgy reagál, ahogy mi helyesnek gondoljuk, pedig fogalmunk sincs, hogy esetleg miféle ipari méretű gondokkal küszködik. Talán darabokra hullott az élete. Lehet, hogy valami felfoghatatlan tragédia vagy zűrzavar kellős közepébe került, és egy hajszál választja el a tébolytól. Minket azonban mindez nem érdekel. Nem tudunk róla. Egyre csak nyomulunk.

>!
KATARYNA

Meddig vagyunk hajlandóak elmenni, hogy megvédjük a családunkat?

>!
mate55

Nem szabadna zavarba jönni ha az ember egy nevetségesen magas sarkú cipőt és pirinyó bikinit viselő nővel beszélget.

141. oldal

>!
Neoly

Ha rohad az alap, az egész hàzat le kell bontani. Nem lehet egy réteg festékkel vagy pàr deszkàval megoldani.

70. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Chris Carter: A halál szobrásza
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Thomas Harris: A vörös sárkány
Marisha Pessl: Éjszakai mozi
Krysten Ritter: Tábortűz
Stephen King: Aki kapja, marja