Az ​erdő 503 csillagozás

Harlan Coben: Az erdő Harlan Coben: Az erdő

Húsz ​éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.
Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben…
Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hard Boiled Jaffa

>!
Jaffa, Budapest, 2020
392 oldal · ISBN: 9789634754398 · Fordította: Illés Róbert
>!
Jaffa, Budapest, 2020
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634754176
>!
Jaffa, Budapest, 2020
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9879634754176 · Fordította: Illés Róbert

2 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Paul Copeland · Geoff Bedford · Loren Muse


Kedvencelte 45

Most olvassa 12

Várólistára tette 271

Kívánságlistára tette 206

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Harlan Coben: Az erdő

Még csak a második Harlan Coben kötetemnél tartok, de máris déja vum van. A főhős most is egy nehéz sorsú, magányos férfi, aki tragikus módon veszítette el szépséges, fiatal feleségét. Minduntalan rejtélyes körülmények között eltűnt személyek bukkannak fel a múltból, évtizedek távolából. Kellemesen elzsongító, ismétlődő sablonok között járunk.
Na de az a sűrű, sötét erdő. Azok a halk, megmagyarázhatatlan neszek az éjszakában. Az az ember az ásóval. Ha mostanában úgy érzem, hogy semmi pénzért sem merészkednék ki a kertbe szürkület után, akkor az a krimi – ha nem is fog mély nyomokat hagyni – meglehetősen jó volt.

6 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Harlan Coben: Az erdő

Ilyen egy igazi jó krimi. Nem az a lényeg, hogy a gyilkos mekkora darabokra vágja az áldozatait, hanem a nyomozás, ahogy a titkok felszínre kerülnek.
Paul Copeland egy szimpatikus főszereplő, megyei államügyészként nagyon jól végzi a dolgát, és pont ez lesz a veszte. Amikor ellenfelei a múltjában kutakodnak, egy húsz évvel ezelőtti rejtélyt ásnak elő. Paul nővérének holtteste húsz éve nem került elő, bár az ügyet lezárták, a gyilkos a börtönben csücsül, sok minden megválaszolatlan maradt. De aztán ahogy haladunk előre a történetben, meglepő dolgok derülnek ki.
Végig lekötött a sztori, jó volt a stílus és kedveltem a főszereplőt. Cobentől biztosan fogok még olvasni. Krimikedvelőknek ajánlom.

10 hozzászólás
Bla IP>!
Harlan Coben: Az erdő

Cobent, valamint Az erdő című könyvét a MOLY által ismertem meg, s elolvasva nem csalódtam az olvasók ízlésében. Kitűnő krimi. Összetett, sokrétű, mondhatni harmonikus történet, humor, váratlan fordulatok – minden, ami egy izgalmas kötethez nélkülözhetetlen. Coben stílusát megkedveltem. Ajánlom!

Navi P>!
Harlan Coben: Az erdő

Hát ez ..
Sok mindenre gondoltam, de a vége, sőt, az epilógus, padlóra küldött.
Nem találok szavakat.
Egy 20 évvel korábbi tragédia, egy gazdag apuka, aki szerint a fia csak hibázott egy kicsit …
S halottak sora.
Kegyetlen volt, mégis hihető. Ennyi gyilkosság, ennyi elkövető …
S a fiatalok. Akik egy pszichopata machinációjának áldozatául estek.
Coben egy zseni.

2 hozzászólás
smetalin>!
Harlan Coben: Az erdő

Én aki nem olvas újra könyvet, most a saját csapdámba estem. Igen, én ezt már olvastam sok-sok évvel ezelőtt, még a régi borítóval. Néha voltak részek, ami ismerősnek is tűnt, de a lényeg, hogy nem volt ez baj, mert a végére nem emlékeztem.
Végig feszes volt, azért volt amire rájöttem, vagy csak előkotortam elmém hátsó polcáról? De tény, hogy egy jól megírt krimit kaptam.

1 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Harlan Coben: Az erdő

„Hívhatnak nyugodtan képmutatónak – az is vagyok –, de sokszor nagyon nehéz eldönteni, hol a választóvonal helyes és helytelen között.”

Harlan Coben: Az erdő c. regénye nem mondható újdonságnak, hiszen a harmadik magyar kiadását éli. Ezúttal a Jaffa Kiadó öltöztette új, felettébb tetszetős köntösbe, nem kis örömömre.

Azt szeretném már az elején leszögezni, hogy Coben ezúttal sem hazudtolta meg magát. Rögtön az első mondat egy félelmetesen erős felütés. A kezdő jelenet megalapozza az egész könyv további hangulatát, mondhatni: megágyaz mindannak, ami a későbbiekben történni fog. Csavaros észjárásra vall, ahogyan Coben összerakja a történeteit, körülbelül hasonló sémával, mint mi a puzzle-t. Kívülről halad befelé, bár néha kézbe akad egy-két homályos belső információ, ami előremutat a végső összképre. Mindez kitűnő érzékre, irigylésre méltó fantáziára, és feltétlenül kimagasló tehetségre utal. A bevált séma nála is megvan, mint minden írónál, de Coben soha nem unalmas. Ebben a regényében egy húsz évvel korábbi négyes gyilkosság részleteire derít fényt, korántsem szokványos keretek között.

A regény főhőse, Paul Copeland megyei ügyész, rokonszenves és érdekes figura, aki mindenre elszántan igyekszik bizonyítani két gazdag, elkényeztetett egyetemista fiú bűnösségét egy kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszak ügyében. A narrátor szerepét is ő tölti be, ami szerintem kiváló húzás. Kifejezetten kedveltem az elbeszélési technikáját, iróniáját, egykedvű meglátásait. A történet egyetlen gyenge pontja Lucy, a múltból felbukkanó régi szerelem. Az életkörülményeit és lelkiállapotát figyelembe véve hiteltelen, idealizált, ennélfogva irritáló volt, és a szerepe az események láncolatában előre borítékolt sablon: semmiféle meglepetést nem okozott. Viszont a csavar a dologban az, hogy ettől függetlenül mégis hiteles az ábrázolása, hiszen a szerelem vak, és mindig elfogult képet ad arról, akit szeretünk.

Coben szeret megosztó erkölcsi dilemmákat boncolgatni. Szokásához híven ebben a regényében is ezt teszi. Egy gyermekét védelmező, semmitől sem visszariadó apa, és egy ügyész, aki foggal körömmel ragaszkodik az igazsághoz, akár azon az áron is, hogy összeomlik körülötte az élete. Kettejük makacs, elszánt harcából bontakozik ki ez az erős, több szálon futó, kíméletlen történet. Olyan szövevényes cselekménnyel van dolgunk, ami Coben esetében egyáltalán nem szokatlan. Sötét titkokra derül fény, megrendítő igazságokra. A feszültség végig szinte tapintható, a sürgető kíváncsiság pörgetteti ujjainkkal a lapokat. Az egyre fokozódó balsejtelmünk beigazolódik, és ez némi keserű szájízt hagy hátra bennünk. Az élet nem fair, ezt tudjuk, de ennyire nem? Az én igazságérzetem feltétlenül csorbát szenvedett, mire a regény végére értem, mert csupán egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan. Mégpedig a legfontosabb, hogy: megérte-e? Megérte-e így ragaszkodni valaki más igazához? Megérte-e ennyire kíváncsinak lenni, hiszen a főhősünk egy idő után már maga rohan a végzetébe, hiába figyelmeztetik rá, hogy ne tegye. Mondják, hogy az igazság felszabadít, de a szabadságnak ára van. Néha jobb volna nem bolygatni a múltat. Néha jobb volna hátat fordítani. Néha jobb volna elsétálni. Paul Copeland egyiket sem teszi, és hiába minden józanság: pontosan ezért szeretjük. Ő a mi lelkiismeretünk. Az idealizált, amilyennek képzelni szeretjük. Copeland pontosan úgy viseli kemény balsorsát, ahogyan mi szeretnénk a miénket: büszkén, beletörődőn, semmit sem bánva. Azt sugallja kissé csüggedten ugyan, de töretlenül: megérte. Nem hiszünk neki maradéktalanul, mégis elülteti bennünk a reményét annak, hogy van a világban egy olyan megfoghatatlan fogalom, mint a lelki üdv, és ez sokszor mindennél fontosabb lehet.

Harlan Coben: Az erdő c. regénye izgalmas, fordulatos, ravasz, ugyanakkor sötét és kegyetlen krimi. Képes érzelmileg is megérinteni az olvasót. Kiforrott stílusú, lebilincselő, és kétségtelenül megkapó. Moralizálása jelzésértékű és gondolatébresztő, felvetett témái húsbavágóak. Garantáltan letehetetlen olvasmány. A műfaj rajongóinak jó szívvel ajánlom.

Az eredeti bejegyzést a blogomban olvashatjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/10/harl…

maya75>!
Harlan Coben: Az erdő

Az a fajta krimi, ami olvasás közben még tetszik, de a végére már annyi szál lesz, hogy ha egy kicsit is lankad a figyelmem, nem értem meg a megoldást. off
Adott az alapszituáció, egy nyári táborból eltűnik négy fiatal: kettő holtan kerül elő, a másik kettő meg sehogy. Eltelik egy csomó idő, az egyik eltűnt lány bátyja felnővén megyei ügyész lesz, aki egyik esete kapcsán elkezd kutakodni a nyári táborban történtekkel kapcsolatban is.
Ami nekem totál felesleges volt és fel nem foghatom, mi szükség rá: a megyei ügyész magánéleti szála. Nekem nem tett hozzá semmit a történethez, hogy mi történt a feleségével, és hogy egyedül neveli a lányát, sőt sokszor elgondolkodtam azon, hogy hogy is neveli azt a szerencsétlen gyereket, ha soha nincs otthon, soha nem találkozik vele… Ezt a szálat nyugodtan ki lehetett volna hagyni belőle, a végeredmény szempontjából pont lényegtelen, hogy van-e lánya a főhősnek és egyedül neveli-e… Legalábbis szerintem.
Viszont a könyv stílusa nagyon tetszett, a humorát is értékeltem, lett pár kedvenc idézetem is. :)

bokrichard>!
Harlan Coben: Az erdő

Határozott, 1 teljes csillagnyi (kb. 20%-os) előrelépés a Nem versz át c. könyvéhez képest, amit először olvastam. Tudtam, hogy az alapján nem érdemes semmilyen következtetést levonnom, de a második az már nagyon más tészta. A háttér, az alap erősen család centrikus. Több szálon fut a gyorsan pergő cselekmény, eleinte kicsit kusza, de azért szépen összeér minden, igaz, kevesebb csavart is elbírt volna a vége. A nehéz sorsú, drámai fordulatokban nem szűkölködő életű Paul nagyon szimpatikus, Lucy, spoiler idegesítően ostoba, a többi meg annyira nincs kidolgozva számomra, de nem is nagy probléma. Lehet, hogy sablonos, de második próbálkozásra nem rossz, hagyott reményeket bennem.

Ui.: Ja, és eddig sem túlzottan szerettem az erdei táborokat, na de ezután meg még kerülni is fogom! .)

buzavirág>!
Harlan Coben: Az erdő

Erre a könyvtári könyvre megviselt állapotban találtam rá, így volt egy sejtésem a tartalmáról, de még így is minden várakozásomat felül múlt.
Nem hiszem hogy volt olyan oldal, ami nem kötött volna le, szó szerint faltam a lapokat. A történet egy 20 évvel előtti gyilkosságokhoz nyúlik vissza, főszereplőnk Paul, aki a megyei ügyész, remek karakter, emellett jó poénokat és frappáns válaszokat is ad, el is döntöttem hogy ha ő lesz is a gyilkos akkor is kedvelni fogom.
Érdekes volt a főszál mellett, ami mint kiderült, szerves része lesz a nyomozásnak Paul bírósági ügye is, valamint a magánéleti szál.
Persze a legvégére, addig sejtelmem sem volt az igazságról minden kiderült, elismerésem az írónak, nem is kérdés hogy a többi könyve is sorra fog kerülni.

aram76>!
Harlan Coben: Az erdő

Első Coben könyvem, de nem az utolsó. Azt a mindenit de szépen felépített történet, nagy csattanóval a végén. Ez egy nagyon jó, fordulatos krimi, tele meglepetéssel. Ahogy a régmúlt homályos történései a felszínre kerülnek és megoldódni látszik a tragédia, ahogy a hiányzó mozaikok a helyükre kerülnek valami elképesztő. A szereplők kidolgozottak, a történet minden részlete a helyére kerül. Garantáltan felülmúlta az elvársomat.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Minden este olvasok neki, de még egyszer sem szunnyadt el közben. Én már igen.

4 hozzászólás
Shanara>!

[…] a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.

323. oldal (Kelly)

Kapcsolódó szócikkek: Paul Copeland
Szédültnapraforgó>!

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a halál a legkegyetlenebb dolog. Nem igaz. Egy idő után a remény sokkal gonoszabb tud lenni.

18-19. oldal (Kelly, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Paul Copeland · remény
1 hozzászólás
Szelén>!

Amikor hazaértünk, Cara kérdezés nélkül bekapcsolta a tévét, és elkezdte nézni a SpongyaBob egyik epizódját. Néha olyan érzésem van, mintha állandóan a SpongyaBob menne. Lehet, hogy van egy SpongyaBob csatorna? Ráadásul mintha mindig ugyanazt a három epizódot adnák. Ez azonban cseppet sem zavarja a gyerekeket.

46. oldal

Szelén>!

Ez már a második ember ma délelőtt, akinek tele van velem a töke. Micsoda nagy nap!

39. oldal

mate55 P>!

Hívhatnak nyugodtan képmutatónak – az is vagyok –, de sokszor nagyon nehéz eldönteni, hol a választóvonal helyes és helytelen között.

386. oldal

gybarbii >!

Legtöbbször így működött a dolog. Könnyű volt utálni a melegeket, a feketéket, a zsidókat vagy az arabokat. Egyéneket utálni azonban már sokkal nehezebb volt.

151. oldal

Szédültnapraforgó>!

– Az ember nem szökhet meg a hazájából, mint ahogy ők tették. Hiába gyűlölöd a kormányt vagy a rendszert, az embereket, a saját népedet nem tudod meggyűlölni. A hazád mindig hazád marad. Örökké.

105. oldal

Shanara>!

[…] a divat első számú szabálya: a cipő és a praktikus szó soha nem szerepelhet ugyanabban a mondatban.

37. oldal (Kelly)

14 hozzászólás
Perly>!

– Ismeri Sir Arthur Conan Doyle-t? – kérdeztem.
– Ő írta a Sherlock Holmes-sztorikat, nem?
– Pontosan. Sherlock egyik axiómája így hangzik: „Nagy hibát követ el az, aki úgy gyárt elméleteket, hogy nincs az összes adat a birtokában – mert olyankor nem az elméletét alakítja a tényekhez, hanem a tényeket az elméletéhez.”
– Kezd visszaélni a türelmemmel, Mr. Copeland.
– Adtam önnek egy új tényt. Erre ahelyett, hogy újragondolná az elméletét, azonnal talált egy módot, hogy ezt a tényt hozzáigazítss az elméletéhez.

261. oldal, 28. fejezet (Kelly, 2009)


Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Cavanagh: Tizenhárom
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Jo Nesbø: Hóember
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Chris Carter: Halállista
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Réti László: Kaméleon
J.D. Barker: A negyedik majom