Az ​erdő 91% 342 csillagozás

Ilyen egy igazi jó krimi. Nem az a lényeg, hogy a gyilkos mekkora darabokra vágja az áldozatait, hanem a nyomozás, ahogy a titkok felszínre kerülnek.
Paul Copeland egy szimpatikus főszereplő, megyei államügyészként nagyon jól végzi a dolgát, és pont ez lesz a veszte. Amikor ellenfelei a múltjában kutakodnak, egy húsz évvel ezelőtti rejtélyt ásnak elő. Paul nővérének holtteste húsz éve nem került elő, bár az ügyet lezárták, a gyilkos a börtönben csücsül, sok minden megválaszolatlan maradt. De aztán ahogy haladunk előre a történetben, meglepő dolgok derülnek ki.
Végig lekötött a sztori, jó volt a stílus és kedveltem a főszereplőt. Cobentől biztosan fogok még olvasni. Krimikedvelőknek ajánlom.

Cobent, valamint Az erdő című könyvét a MOLY által ismertem meg, s elolvasva nem csalódtam az olvasók ízlésében. Kitűnő krimi. Összetett, sokrétű, mondhatni harmonikus történet, humor, váratlan fordulatok – minden, ami egy izgalmas kötethez nélkülözhetetlen. Coben stílusát megkedveltem. Ajánlom!

Még csak a második Harlan Coben kötetemnél tartok, de máris déja vum van. A főhős most is egy nehéz sorsú, magányos férfi, aki tragikus módon veszítette el szépséges, fiatal feleségét. Minduntalan rejtélyes körülmények között eltűnt személyek bukkannak fel a múltból, évtizedek távolából. Kellemesen elzsongító, ismétlődő sablonok között járunk.
Na de az a sűrű, sötét erdő. Azok a halk, megmagyarázhatatlan neszek az éjszakában. Az az ember az ásóval. Ha mostanában úgy érzem, hogy semmi pénzért sem merészkednék ki a kertbe szürkület után, akkor az a krimi – ha nem is fog mély nyomokat hagyni – meglehetősen jó volt.

Hát ez ..
Sok mindenre gondoltam, de a vége, sőt, az epilógus, padlóra küldött.
Nem találok szavakat.
Egy 20 évvel korábbi tragédia, egy gazdag apuka, aki szerint a fia csak hibázott egy kicsit …
S halottak sora.
Kegyetlen volt, mégis hihető. Ennyi gyilkosság, ennyi elkövető …
S a fiatalok. Akik egy pszichopata machinációjának áldozatául estek.
Coben egy zseni.

„Hívhatnak nyugodtan képmutatónak – az is vagyok –, de sokszor nagyon nehéz eldönteni, hol a választóvonal helyes és helytelen között.”

Harlan Coben: Az erdő c. regénye nem mondható újdonságnak, hiszen a harmadik magyar kiadását éli. Ezúttal a Jaffa Kiadó öltöztette új, felettébb tetszetős köntösbe, nem kis örömömre.

Azt szeretném már az elején leszögezni, hogy Coben ezúttal sem hazudtolta meg magát. Rögtön az első mondat egy félelmetesen erős felütés. A kezdő jelenet megalapozza az egész könyv további hangulatát, mondhatni: megágyaz mindannak, ami a későbbiekben történni fog. Csavaros észjárásra vall, ahogyan Coben összerakja a történeteit, körülbelül hasonló sémával, mint mi a puzzle-t. Kívülről halad befelé, bár néha kézbe akad egy-két homályos belső információ, ami előremutat a végső összképre. Mindez kitűnő érzékre, irigylésre méltó fantáziára, és feltétlenül kimagasló tehetségre utal. A bevált séma nála is megvan, mint minden írónál, de Coben soha nem unalmas. Ebben a regényében egy húsz évvel korábbi négyes gyilkosság részleteire derít fényt, korántsem szokványos keretek között.

A regény főhőse, Paul Copeland megyei ügyész, rokonszenves és érdekes figura, aki mindenre elszántan igyekszik bizonyítani két gazdag, elkényeztetett egyetemista fiú bűnösségét egy kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszak ügyében. A narrátor szerepét is ő tölti be, ami szerintem kiváló húzás. Kifejezetten kedveltem az elbeszélési technikáját, iróniáját, egykedvű meglátásait. A történet egyetlen gyenge pontja Lucy, a múltból felbukkanó régi szerelem. Az életkörülményeit és lelkiállapotát figyelembe véve hiteltelen, idealizált, ennélfogva irritáló volt, és a szerepe az események láncolatában előre borítékolt sablon: semmiféle meglepetést nem okozott. Viszont a csavar a dologban az, hogy ettől függetlenül mégis hiteles az ábrázolása, hiszen a szerelem vak, és mindig elfogult képet ad arról, akit szeretünk.

Coben szeret megosztó erkölcsi dilemmákat boncolgatni. Szokásához híven ebben a regényében is ezt teszi. Egy gyermekét védelmező, semmitől sem visszariadó apa, és egy ügyész, aki foggal körömmel ragaszkodik az igazsághoz, akár azon az áron is, hogy összeomlik körülötte az élete. Kettejük makacs, elszánt harcából bontakozik ki ez az erős, több szálon futó, kíméletlen történet. Olyan szövevényes cselekménnyel van dolgunk, ami Coben esetében egyáltalán nem szokatlan. Sötét titkokra derül fény, megrendítő igazságokra. A feszültség végig szinte tapintható, a sürgető kíváncsiság pörgetteti ujjainkkal a lapokat. Az egyre fokozódó balsejtelmünk beigazolódik, és ez némi keserű szájízt hagy hátra bennünk. Az élet nem fair, ezt tudjuk, de ennyire nem? Az én igazságérzetem feltétlenül csorbát szenvedett, mire a regény végére értem, mert csupán egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan. Mégpedig a legfontosabb, hogy: megérte-e? Megérte-e így ragaszkodni valaki más igazához? Megérte-e ennyire kíváncsinak lenni, hiszen a főhősünk egy idő után már maga rohan a végzetébe, hiába figyelmeztetik rá, hogy ne tegye. Mondják, hogy az igazság felszabadít, de a szabadságnak ára van. Néha jobb volna nem bolygatni a múltat. Néha jobb volna hátat fordítani. Néha jobb volna elsétálni. Paul Copeland egyiket sem teszi, és hiába minden józanság: pontosan ezért szeretjük. Ő a mi lelkiismeretünk. Az idealizált, amilyennek képzelni szeretjük. Copeland pontosan úgy viseli kemény balsorsát, ahogyan mi szeretnénk a miénket: büszkén, beletörődőn, semmit sem bánva. Azt sugallja kissé csüggedten ugyan, de töretlenül: megérte. Nem hiszünk neki maradéktalanul, mégis elülteti bennünk a reményét annak, hogy van a világban egy olyan megfoghatatlan fogalom, mint a lelki üdv, és ez sokszor mindennél fontosabb lehet.

Harlan Coben: Az erdő c. regénye izgalmas, fordulatos, ravasz, ugyanakkor sötét és kegyetlen krimi. Képes érzelmileg is megérinteni az olvasót. Kiforrott stílusú, lebilincselő, és kétségtelenül megkapó. Moralizálása jelzésértékű és gondolatébresztő, felvetett témái húsbavágóak. Garantáltan letehetetlen olvasmány. A műfaj rajongóinak jó szívvel ajánlom.

Az eredeti bejegyzést a blogomban olvashatjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/10/harl…

Határozott, 1 teljes csillagnyi (kb. 20%-os) előrelépés a Nem versz át c. könyvéhez képest, amit először olvastam. Tudtam, hogy az alapján nem érdemes semmilyen következtetést levonnom, de a második az már nagyon más tészta. A háttér, az alap erősen család centrikus. Több szálon fut a gyorsan pergő cselekmény, eleinte kicsit kusza, de azért szépen összeér minden, igaz, kevesebb csavart is elbírt volna a vége. A nehéz sorsú, drámai fordulatokban nem szűkölködő életű Paul nagyon szimpatikus, Lucy, spoiler idegesítően ostoba, a többi meg annyira nincs kidolgozva számomra, de nem is nagy probléma. Lehet, hogy sablonos, de második próbálkozásra nem rossz, hagyott reményeket bennem.

Ui.: Ja, és eddig sem túlzottan szerettem az erdei táborokat, na de ezután meg még kerülni is fogom! .)

Nagyon összetett olvasmány, rettenetesen jó és fanyar humorral fűszerezve.
Végig olyan lendületes, hogy öröm volt olvasni. Több szálon fut, ami nem feltétlenül függ össze. Azt hinnénk, hogy most ennek így mi értelme, pedig van neki. No és a lényeg, ami megbújik az elsőnek fedősztorinak látszó eset mögött, hát az nem egyszerű. Bevitt az erdőbe, és félrevezetett. Egy-két dolgot talán lehet sejteni, de semmi sem egyértelmű.
Eddig ez a HC-könyv a favorit.

Erre a könyvtári könyvre megviselt állapotban találtam rá, így volt egy sejtésem a tartalmáról, de még így is minden várakozásomat felül múlt.
Nem hiszem hogy volt olyan oldal, ami nem kötött volna le, szó szerint faltam a lapokat. A történet egy 20 évvel előtti gyilkosságokhoz nyúlik vissza, főszereplőnk Paul, aki a megyei ügyész, remek karakter, emellett jó poénokat és frappáns válaszokat is ad, el is döntöttem hogy ha ő lesz is a gyilkos akkor is kedvelni fogom.
Érdekes volt a főszál mellett, ami mint kiderült, szerves része lesz a nyomozásnak Paul bírósági ügye is, valamint a magánéleti szál.
Persze a legvégére, addig sejtelmem sem volt az igazságról minden kiderült, elismerésem az írónak, nem is kérdés hogy a többi könyve is sorra fog kerülni.

A könyvet egyértelműen a Molynak köszönhetem, korábban nem is hallottam Harlan Coben nevét… A 90%-os értékelés ellenére nem voltak nagy elvárásaim, azt hittem, a skandináv krimik után már nem nagyon kaphatok semmi újdonságot, főleg nem egy amerikai szerzőtől. Tudom, tudom, elég nagy előítéleteim vannak velük szemben… Dolgozom rajta!
Mindezen előzmények után igazi meglepetés volt a könyv. Egyszerűen nem bírtam letenni! Coben nagyon jól felépítette a történetet, ami egyszerre több szálon is fut. Egyrészt egy fiatal lány megerőszakolásának ügyében folyik a bírósági tárgyalás, illetve egy 20 évvel ezelőtti gyilkosság is újra előkerül.
A cselekmény pörgős, fordulatokkal teli, kellően bonyolult, a szereplők jól kidolgozottak. Cope-ot igazán megkedveltem, igazságérzete példaértékű, éppen ezért féltem is attól, mit derít ki a nyomozás során… A történet vége nyitott maradt, így elkerülhetetlen, hogy elgondolkozzunk a történteken…

Ez az a könyv, aminek olvasása közben tök felesleges elméleteket gyártani, találgatni, hogy vajon mi történt. úgyse jön be egyik sem.
Itt még az utolsó oldalon is érkezik az arculcsapás…
Mesterien felépített krimi, az első szótól az utolsóig tele feszültséggel.
Coben ezennel belépett a kedvenc íróim közé bár még csak ezt az egy könyvét olvastam