Hétköznapi házaspár vagyunk, ám volt egy nem hétköznapi ötletünk, amelyet meg is valósítottunk. Esküvőnk után világ körüli útra indultunk, és négy évig ez az utazás volt az életünk: 1550 nap alatt 46 országban jártunk. Álltunk vulkánok tetején, láttuk a tengerek színes világát a felszín alatt, kerékpároztunk a Pamír fagyos hágóin a tél kezdetekor, és a legnagyobb trópusi hőségben az egyenlítő mentén. Felejthetetlen élményeket éltünk át, nagyon kevés pénzből. Megtanultunk olcsón és okosan enni, közlekedni és szállást találni. Naponta átlagosan 3533 forintot költöttünk fejenként, amiben minden benne volt. A legtöbb úton szerzett tapasztalatot azonban nagyszerű lett volna tudni már induláskor is. Mások dolgát ezért szeretnénk megkönnyíteni ezzel a könyvvel, melyben – izgalmas személyes történeteink mellett – rengeteg hasznos információt gyűjtöttünk össze.
Miből éltünk négy évig az úton, amikor már két év után elfogyott az indulótőkénk? Hogyan szereztünk munkavízumot… (tovább)
Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból? 32 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2017
Kedvencelte 1
Most olvassa 6
Várólistára tette 49
Kívánságlistára tette 64
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ez a legpraktikusabb könyv, amit valaha olvastam az utazásszervezéssel kapcsolatban! És Árpiék nagy hatással voltak rám anno, még a Machu Picchu-ról is kaptam tőlük képeslapot, ami évekig az irodám falán volt :)
Egy negatívum van, hogy a könyvet sajnos már nem lehet kapni.
Nagyon jó, élvezetesen megírt könyv tele praktikus tanácsokkal és egy csomó hasznos internetes linkkel.
(Bár továbbra is fenttartom, hogy Vigh Bori „Hogyan menjünk világgá” című könyvét is érdemes mellé elolvasni.)
Faltam az oldalakat, és közben azzal hecceltem a páromat, hogy én is kukabúvárkodni akarok, és rühes lenni, természetesen vele együtt, mert Árpiék is ketten voltak. :P
Pár perce, ahogy becsuktam a könyvet, ránéztem, és csak annyit mondtam neki (22:45-kor): „Kiolvastam. Indulhatunk.” ;)
Világgá valószínűleg nem fogok menni, de két éve bejártam biciklivel a Balaton északi oldalát, és a könyvben leírt történetek visszahozták az akkori élményeket. Idén nem hagyom úgy elszaladni az évet, ahogyan tavaly tettem!
Nagyon hasznos tanácsok vannak benne, teljesen körbejárja az utazással kapcsolatban felmerülő kérdésköröket. Ráadásul ezután már nekem is kedvem lett megtervezni a saját világ körüli utazásomat :)
A könyv elég sokat foglalkozik a pénzügyekkel .Ezt Excel táblázatos levezetéssel nyilvánosságra is hozták…
Viszont ez a 3533 Forint nekem valahogy sántít.
46 ország. vízumkötelezettségek, kötelező oltások… repülőjegyek… hajójegy…. bicikli szállíttatás… buszjegyek…. biztosítások.
Ez a meghatározott ár túl szép, hogy igaz legyen.
És akkor még szót sem ejtettünk az utazás alapjául szolgáló kerékpárokról… (ami, mint kiderült szponzori jármű volt mindkettő)
a kerékpár kiegészítőkről (ugyancsak) a sátor (Loap Skaun) a megfelelő cipő… és a többi és a többi.
Az első 500 napból 39 nap úgy telt, hogy élelmiszerre nem kellett költeni (házigazdák állták, vagy szimplán nem lett felvezetve a táblázatba.)
Árpi bevallása szerint, a kerékpárok eredeti árából hozzávetőlegesen 500 napig tudtak volna utazni.
(Táblázatban a kiadások az első 500 napban: 2.400.274 HUF) tehát egy Nazca rekumbens olyan 1 milliós tétel. (mint, ahogy az egyik hozzászóló is
felvetette… az evobike oldalán egy ilyen bicikli 1 millió…)
Ortlieb táskák /8 db waterproof/ párja 51.000 – 204.000
Árpi bevallása szerint Az 5EUR / nap csak a netto napi rezsire van számolva…
Szó esett a távmunkáról, cikkírásról, szőlőszedésről, naptárkiadásról… de egy podcast interjú végén mégis azt nyilatkozták, hogy Árpád édesapja felé egy tartozással
jöttek haza! Számomra ez azt jelenti, hogy 'saját erőből saját erőforrásból' ezt a páratlan utazást nem lehet véghez vinni. (annyi pénzből meg főleg!)
Magyarul a kiadott könyv címe, ami úgy hangzik, hogyan utazzuk be a világot 3533Ft-ból, teljesen kivitelezhetetlen….
Szuper kis olvasmány, előadásukon is voltam, és a könyv is nagyon tetszett (régebben pedig a blogukat is követtem, a vége felé).
Ami tetszett, és amiért az 5 csillag jár, az a rengeteg élmény, ami ebben a könyven volt, illetve ami a legjobban tetszett, azok az „életbölcsességek”, amikre egy ilyen hatalmas vállalás során rájöttek, és formálták a jellemüket. Egyébként pedig le a kalappal előttük!!!
Ami kevésbé tetszett, de mivel a könyv erről szól, ezért marad az 5*, az az, hogy végülis ahhoz adnak tippeket, hogy hogyan lehet hozzájuk hasonlóan körbe utazni a világot. Volt pár nagyon jó tipp benne (pl az olcsó óceánjáró luxusutak), de ettől függetlenül mégis inkább a sztorik tetszettek. Szerencsére minden tipp át volt szőve jó sok sztorival :) :)
Sajnos ezelőtt nem hallottam a házaspárról, szóval az életük, és mindaz, amit átéltek, megéltek, kimaradt az életemből. Ennek ellenére már régóta fentem a fogam erre a könyvre, főként a címe miatt. Nyílt titok, hogy magam is hasonló álmokat dédelgetek már régóta, noha nem ilyen nagy volumenben.
Nem is tudom, hogy mit vártam magától a könyvtől, talán csak meg szerettem volna ejteni azt a bizonyos Nagy Utat velük együtt, lelkiekben. És persze tanulni akartam tőlük, utazni, nyitottnak lenni, embernek lenni. Mindenhol a világban. De legfőképp jó adag bátorságot és bizonyítást akartam tőlük kapni, hogy nincs lehetetlen, mert bizony ezt is meg lehet csinálni. Lehet úgy élni, hogy álmodunk, és meg lehet élni, az álmainkat.
4 év biciklin a világ körül. Süvegelendő teljesítmény. Fizezikailag, szellemileg, kitartásilag, mindenképp. Életforma. Itt most nem beszámolót kapsz, hanem amolyan gyorstalpalót, hogy igenis merj nekimenni egy ilyen útnak. S ha megvan az első lépéshez szükséges bátorság, e könyv további jó tanácsokkal és ötletekkel lát el, hogy mit hogy érdemes vagy kevésbé érdemes csinálni.
De a lényeget ne feledjük: az első lépést neked kell megtenned. Indulj el. Egy úton. A tiéden. S ha úgy akarod az ország vár. Vagy a kontinens. Vagy a világ. Mindegy. De ha úgy érzed menned kell, menj. Ne várj. Indulj. Aztán majd lesz valahogy. Mindenképpen jó lesz. Mert azzá fogod tenni.
Népszerű idézetek
Első iráni napunkon, mikor még nem rendelkeztünk egy kanyi iráni riállal sem, Zita beült egy netcaféba, hogy életjelt adjon rólunk, én pedig bebattyogtam a szemközti bankba, hogy pénzhez jussak. Ez azonban sehogy sem akart sikerülni, és a banki alkalmazottak egyre csak azt hajtogatták, hogy később, máshol se fog. Szépen, lassan tudatosult bennem, hogy Iránban nem működnek a nemzetközi bankkártyák. Egyik sem, sehol sem. Közben Zita meg már azt a pénzt költötte a netcaféban, amit én képtelen voltam kézhez kapni. A helyzet elsőre elég kétségbeejtő volt, főleg az első napunkon egy ilyen távoli, idegen országban. Persze, ekkor még nem tudtuk, kikkel van dolgunk… Mondjatok még egy országot vagy bankot, ahol a banki alkalmazott a pult mögött, a saját zsebéből ad oda több száz forintnak megfelelő összeget egy messziről jött utazónak, hogy az ki tudja fizetni a netcaféban már megkezdett szolgáltatás árát? Velünk így történt, de ez még hagyján, mert aztán kisebb tömeg sietett a segítségemre, autóval vittek el egy nagyobb bankba, persze mindhiába.
284. oldal
A kempingfőzővel történő főzés kulcsa, origója és mindene: a fűszerek. Ugyanis lehet, hogy már negyedik napja öntöd össze ugyanazokat az alapanyagokat a lábosba, a lényeg mégis az, hogy hogyan fűszerezed! Sőt, az igazi kulináris élvezetet a fűszereszsák aljára kiszóródott és ott összegyűlt vegyes kupac adja: egyedi és megismételhetetlen fűszerkeverék.
138. oldal
Az átverésekről és lopásokról, rablásokról pedig annyit, hogy az említett iráni és üzbég malőrön kívül soha nem volt komoly gondunk, sosem loptak tőlünk pénzt négy év alatt. Nem (csak) azért, mert szerencsénk volt, hanem mert erre nem adtunk sok alkalmat: nem mászkáltunk éjszaka gyanús helyeken, és mindvégig „low profile" módon, vagyis értékeinket nem mutogatva utaztunk.
292. oldal
…valójában nem az utazáshoz szükséges anyagi javak megszerzése volt a legnehezebb, megbonyolultabb feladat. A dolgok mindig akkorák, amekkorának megéljük őket. Elég okosan tájékozódni és választani a lehetőségek egyre csak növekvő sorából, majd bátor lépéseket tenni feléjük, és szorgalmasan tenni a dolgunkat. Ha így teszünk, látni fogjuk, hogy nem is olyan nehéz előteremteni az utazáshoz szükséges pénzt.
79. oldal
a tárgyak ugyanis elkopnak, elvesznek, hátrahagyjuk őket halálunk után. Felesleges ezekre akkora hangsúlyt fektetni, és nem is lesznek fontosak életünk végén. Csak annak fogunk örülni, amit megtettünk és megéltünk, a kapcsolatainknak, a szeretteinknek és az élményeinknek. Próbálok eszerint élni, és mielőtt bármit megvennénk, végiggondolni, hogy mennyi időnkbe (merthogy az idő pénz!) került eddig, és mennyibe fog még ezután a fenntartása. S ha ezek alapján úgy látjuk, megéri, még akkor sem biztos, hogy jó döntés a vásárlás, hisz odáig még csak magunkra gondoltunk, de a vásárlás környezetünkre gyakorolt hatására sem ártana.
326. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem 96% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában 93% ·
Összehasonlítás - 444 jó hely Budapesten 93% ·
Összehasonlítás - Kovács István – Mitrovits Miklós: Magyar emlékek Lengyelországban ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: Budapesti kalauz 90% ·
Összehasonlítás - Farkas Zoltán – Sós Judit – Mészáros Mária: Budapest gyerekekkel ·
Összehasonlítás - Szálinger Balázs: Al-dunai álom 89% ·
Összehasonlítás - Magyarósi Csaba – Szűcs Ádám: Egy hét a városban 89% ·
Összehasonlítás - Forgács András – Szabó Miklós: Görögország ·
Összehasonlítás - Hevesi Attila (szerk.): Bükk útikalauz ·
Összehasonlítás